Sötétség fénye

Sakuracon 2011! - /Rangiku kardja vagyoook!!!-reprise egy év után... XD/

2011-05-17T12:56:00.000+02:00

Visszaolvastam a tavalyi con előtt/után írtakat, végigvettem Hainekoságom születését. Most pedig mintha már tényleg egy szóra jelennék meg macskaformámban és egy új karaktert is üdvözölhettem magamban... de ne rohanjak előre. :3

A Keleti előtt egy nehéz táskával üldögélő vörös macskalány a lépcsőkön... zavarva pislogva szét a téren, egyik füle néha-néha lekonyul, reménykedik, hogy jönnek érte... És jöttek. Zsu és Amy felugráltak hozzám a lépcsőkig és a régentalálkozás-újraegyütt érzésével borultunk egymás nyakába - Amy felkapta a cuccom, én meg megsemmisülten vonultam utána - nekem olyan nehéz volt, hogy még most is véraláfutásos a vállam... Még egyszer átvettem, mit hagytam otthon - a CD-t a démonságomhoz például sikerrel. Más szerencsére nekem nem hiányzott...

Zsu nagynénjénél, Katinál kaptunk szállást, hihetetlen jópofa lakás: egy nagy szoba, gallériával, nagyon tetszett. Este a fiúkkal még átvettük a szerzeményeink-elkészült dolgokat, Amytől mindannyian kaptunk egy-egy gyönyörű rajzot... én nem is gondoltam volna, hogy engem is meglep, mert én kaptam tőle anno Rangikuról és Hainekoról egy rajzot... és most World of Elegance-ről. ^^ Én is előadtam a maszkot, a medált, visszakaptam a saim(!), s rá kellett jönnünk, hogy annyit készültünk már a conra, hogy elfáradtunk benne, inkább aludni kellene szombaton... XD Aizen otthagyta a haorit estére, hogy Amyvel átvarázsoljuk ötös osztagúra, azért ne rohangáljon már folyton 12-es köpenyben az áruló.

Talán a medált festettem? Nem, a farkam tömtem! XD - Amy egyszercsak felhördült. Otthon maradt a sál és a rangjelző a vállszalaggal együtt... nagy telefonálások után sem sikerült megoldani, hogy az lejusson Pestre, úgyhogy felnyitottam a barna színeknél a színes rajztömböm, hogy válasszon színt - tíz perc múlva már üldögéltem a mappán, amibe bevágtam a ragasztós papírt és saját súlyommal préseltem. XD Mázli, hogy féltem, hogy Ricsi folyékony ragasztót akar majd használni, úgyhogy vittem egy ragasztóstiftet... miközben én alkottam, ők ketten megágyaztak... ja, konkrétan leterítették az ágyat a lepedővel, utána fel-alá gurultak rajta, többek közt a röhögéstől. XD

Zsu jön le a gallériáról: "Haineko, nyújtsd a kezed!" Felállok, nyújtom... "Csukd be a szemed." És cicacsengőket kötött a kezemre, olyan klasszikusat, amit mindegyik mesekönyvben látni... :3

Vágom a rangjelzőt, Amy ül velem szemben a földön, nézi az elborult macskát... "Azért el ne vágd a kezed..." "A kezem begyógyul, neked viszont holnapra rangjelző KELL."

Zsu lefeküdt aludni, mikor mi még a haorival küszködtünk. Amy hozott fekete anyagot, és bár kivágta és elkezdte varrni a jelzést, végül úgy döntöttünk, hogy inkább felfestjük. Körbeszegtem a keretet és húztunk aludni. Hajnalban arra ébredtem, hogy ő megfordult nagy hévvel, én egyrészt emiatt megborultam, másrészt csilingeltek a csengők a kezemen. Pillanatra felültem és megnéztem a hajfüleim állását - oké, nem fog esni ma az eső... - hátamra feküdtem és agyaltam, hogy tényleg, de tényleg megvan-e minden.

Reggel felfestettem a jelet a haorira... és közben sikerült elejtenem az ecsetet. A jel alá ment... gyorsan elszámoltam tízig, és tudatosítottam magamban, hogyha sírógörcsöt kapok, attól nem fog eltűnni, de egy pillanat alatt leizzadtam. Reggeli után nekiálltunk készülődni - Zsu parókája nagyon menő - smink, én felszereltem a tiszta, új farkincám - ez már úgy hiányzott a közérzetemnek! XD - miután pedig a barna köpenyem nem találtam otthon, egy legyet két csapásra alapon felvettem a haorit, vállamra akasztottam a katanát, kis híján otthagytuk a kard-énünk, végül megindultunk!

A többiek a Hungexponál már csak ránk vártak. :D Ikkának reggel eltört a fegyvere, ahogy jött fel... T.T Nnoitorra volt, és mindent olyan szépen megcsinált pedig... Nelielünk/Mayánk már tűkön ült, merre járok a maszkkal, tegyük már fel.... az első elképzelésem a felműtését illetőleg nem jött össze, a második már igen. Utána még csatokkal fixáltuk, és szerencsére egész jól megmaradt. Ragaszkodtak egy "N-betűs fához", mint letáborozási hely, de ott volt az áruspavilon előtti részen, hihetetlen forgalmas volt... elején még csak poén volt, hogy folyton megkérnek minket fotóra, de idő utááán... útközben én ráadásul varrtam a sálat, közben meg folyton tettem-vettem fel meg le, hogy közben azért Amy pózolhasson. Ricsi addig felragasztotta a táblát, és teljesen addikt lett tőle... haláli volt ez a felirat. :D És Ikka vendégül látott minket! o.o Isteni volt az a sajtszószos tészta - elején megijedtem, mi ez a sápadt valami az üvegben, de nagyon finom voooolt... Viki is kuncogva állt mellettem, hogy na mit szólok, nem véletlen olyan híres ez az étek...

Egész napunkat végiglustiztuk, beugrottunk néha-néha a pavilonba, ismerősökkel futottunk össze, és fotóztunk/fotózkodtunk világnak. Délután Ricsi beöltözött végső Getsuga Tenshō-s alakjába... hát jókat nevettünk öltözés közben, hihetetlennek tűnt hosszú hajjal. XD Csináltunk pár képet a menőn belopott katanával - Apa szívbajosan hívott fel péntek este, hol a kard, komolyan mintha a szeme fénye lenne... mert mondjuk az egyik büskesége valóban, de pont én ne vigyáznék rá??? - aztán róttuk a köröket, hadd lájkolják Ricsit a fangirljei... XD Ezenközben Maya lesérült, szerencsére ijedtségünk nagyobb volt, mint a baj. Csak nagyon vérzékeny helyen jött le a bőr a lábujján, hirtelen eláztatta a papucsot. Elkísértem hogy fertőtlenítsék és bekötözzék, elvitt minket egy biztonsági őr. De emberek... ahogy Maya ült a vizsgálóágyon, félig felhúzott lábbal és néha rám pillantott mosolyogva, ebben a steril fehér környezetben, enyhén bevágódó oldalfénnyel, valami felordított bennem, hogy "Maradj így, hozok papírt és ceruzát!!!! o.o"

Engem levideóztak karddal hadonászva, meg leszúrtam egy srácot és lefejeztem - önként kérte, én ártatlan vagyok! :O - megtörtént Hainekoi rémálmom is, amit azért elröhögtünk csak szerencsére... XD Ikka fel is tett a fára, úgyis készült kép, szerencsére utána le is szedett... szégyen, nem szégyen, macska létemre nem mászok fára, de féltem a ruhám.

A nap folyamán többször költöztünk táborhelyileg, többek között azért, mert a tó környékén is voltunk egyszer, de onnan kitiltottak minket, mert egy barom csapat belement a tóba. =.= Egyrészt őket illő lett volna megagyalni, másrészt nem kellene mindenkit büntetni pár barom miatt, hanem a rendbontókat kitessékelni a rendezvényről, ha nem bírnak magukkal. Kifejezetten sértő volt, hogy közben még egyik-másik biztonsági őr is beszólt nekünk, hogy ha mi így, ők úgy, talán gondolkozzunk épp ésszel. Bocs, mi a fűben feküdtünk és beszélgettünk. =.=

Este elváltunk Mayától és visszabaktattunk a szállásunkra... a metrón engem nagyon megbámultak - félig nekivetkőztem, mert a folyton lecsúszó kesztyűim és harisnyám már levettem induláskor, mert már megzavarodtam tőle. Ricsi meg Aizaza meg rendesen fenyegették a környezetünk, hogy ne stíröljenek... mikor leszálltunk a villamosról is még morogtak... legközelebb mindenképpen megkeresem a köpenyem.

Este befejeztem a medált és nekiálltam varrni. Még sehogy nem állt a nyakdíszem és a fűzőm díszítése... mindannyian nagyon fáradtak voltunk, a lábunk eljártuk. Amy mindannyiunkat megetetett-megitatott - engem mindig megkérdeznek, mit eszek, én már értelmét nem látom válaszolni, mert ők úgyis eldöntik... XD - annyira aranyos, meg elemében van, ahogy körbepörög minket... mikor kimentem a konyharészben, épp lökdösték egymást Aizennel, azon versengve, ki mosogasson el. O.o Vacsi utánra lettem kész a nyakékkel, Ricsi már lefürödve feküdt mellettem és a fényképeket nézegette vissza. Megnéztük kamerán is az aznapi termést, majd én átköltözködtem a kis asztali lámpához, a többiek pedig elaludtak: Aizaza és Nanao a gallérián, Amy és Ricsi lenn. Igazából hulla voltam én is, de el akartam készülni... Ricsi még rámnézett, hogy olyan vagyok, mint valami nagymama - hát igazán lehetett volna nálam valami párna, hogy hozzá vághassam... hangulatos volt igazából. Hallgattam a szuszogásuk, a lentiekre néha ránéztem, ha mozdultak, minden csendes volt és nyugodt, csak a cérna surlódása meg az alvó lélegzetek.

"De kemény vagy..." - erre riadtam kettő környékén gondolataimból. Aizen felébredt, és bambult lefelé a gallériáról. Adtam neki egy pohár vizet - utána ő a telefonjával játszott, nem tudott visszaaludni a melegtől, én meg folytattam a munkát... fél négyre lettem kész. Ééééés túlestem a holt ponton. Mondom, csak kellene aludni valamennyit... de a helyemen Rangiku nyújtott keze és behajlított lába fogadott... hogy lehet majdnem stabil oldalfekvőben aludni???? XD Ricsi is felhúzta a lábát, tehát az ágy vége szabad volt, de mondom az lesz az első, hogyha odafekszem, hogy lerúgnak. Mivel mozdítani nem tudtam, kezét fogva felráztam a gazdám, hogy megjött a macska és aludni akar... de annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen nekiálltam nevetni, akkor ő ezen, Ricsinek begörcsölt a lába, tehát úgy négy felé csendesedtünk el...

A reggel egy káosz volt, mindenki rohant mindenfelé - konkretizálom: a lányok mindenfelé, Amy a hajával kínlódott sokat, a mink viszonylag hamar ment, de belenyúlt a szemébe a tussal, Zsu felvette az immáron simára fésült parókát, én még befejeztem a nyakékem és gyorsan fel is öltöztem. Viszonylagosan összefontam a hajam - este még Amy segített kimosni a füleim, egyszerűen ilyen női dolgokhoz béna vagyok =.= - és ezúttal én viseltem a rézvörös parókát... összekaptuk az egykilós fekete pisztolyt, Amy is felöltözött - pedig poén a hálópólós Re-L... XD - Zsuról úgy sejthető volt, hogy fázni fog, kis zöld kertésznadrágban... én mint cirkuszi porondmester, de legalább viszonylag természetesnek tűnő hajszínnel... soká lettünk kész.

HŰ. Jó a mesélőkém. A bejegyzésnek folytatása következik, egy szuszra egyelőre ennyi. :3

Hamvak rózsája

2011-04-20T13:42:00.000+02:00

I'm kinda like a rose
I'll cut you on the your thumb
I'll kick you when you're low
And fuck you when I'm done
This bitch is like a rose
And let me tell you son
That every time you think you've got control
I - I - I got it!

A puha, vörös tincsek közül jókora tüskék meredtek elő. Tekintete komoly volt, szinte komor, kezei jártak a papírok közt, mintha csak zongorázna. Nem sokan figyelték. Csak egy megszokott gótik csaj volt, egyedül és megközelíthetetlenül, feketében, ahogy már félig megebédelt, a vörös rúzsa már csak az ajkak szélét festette véresre. Kicsi volt és sápadt, zavarosvíz-szín szemekkel, és valamit morogva motyogott a színházi pluralitásról és átkozta a posztmodernség mindenét.

Végül egy utolsó Bumm- felkiáltással összecsapta az egész mappát, és a táskájára nézett. Némi öntusa után elővette azt a japán képregényt, amit aznap vásárolt a jegyzetboltban. Más problémák, más világ... rajzban minden sokkal egyszerűbb. Az énekben minden sokkal könnyebb. S egy ölelés jelenti a végtelent.

Mintegy rémületből ébredt, mikor letette s visszavitte a tálcát, majd kilépett a napfényre. Ki vagyok én, nem tudom, hogy már megint magam akarom keresni, szánalmas. Megtalálok mindenhol mindent: a víz tükrében, egy kőoroszlán érintésében, a napfényben, a szélben, a dalban, egy rajzban, egy visszatükröződő szempárban.

Többet magamra nem szánok. Néha én is beleesek azokba a hibákba, amitől másokat óvok.

Mostanában alig írtam... ha kedves olvasómnak van ötlete, miről írjak, van témája, írjatok nekem. Bármi érdekel, ami titeket is foglalkoztat...

Játéka a kegyetlenségnek

2011-03-17T01:38:00.000+01:00

Lehet irányítani az érzéseket? Az érzelmeket? Néha mostanában elgondolkozom ezen. Hogy lehet-e szerelmet szítani, gyűlöltséget kelteni, reményt adni, hogy képes-e rá az ember, s ha igen, mennyire marad ez büntetlenül. Egyrészt tudom, hogy ó... milyen könnyen, milyen pitiáner kis lény az ember, esetlen és madzagon rángatható, ha a jó végét fogja meg az ember. De tudom azt is, hogy milyen kincs tud lenni, hogy pont ezért óvni kell, önmagától is.

Néha szeretnék mindenható lenni. Igazságos lenni, mindenki boldogságát szolgálni. Néha... úgy érzem, keveset adok.

Köszönöm, hogy velem voltál.

2011-02-10T14:24:00.000+01:00

Kevésnek tűnnek a szavak. Üres vagyok, a belsőm pedig mintha egy frissen mosott ruha lenne, amit feszítenek és csavarnak és fáj.

Fáj. De sírni nem tudok. Mama, te mindig meghallgattál, mindig figyeltél rám, mindig aggódtál értem. Hiszem, hogy ugyanezt teszed majd odafenn... egyszer, mikor nálunk aludtál, én térdeltem az ágy mellett, fogtam a kezed és beszélgettünk. Azt mondtad, hogy nem szereted a nagy sírásokat. Hosszú életed volt és büszke vagy a gyermekeidre, unokáidra. Kérdeztem, hogy mégis akkor mit tegyen az ember... Fogjuk a kezed és köszönjük meg, hogy ismertük és szerettük egymást.

Nehéz volt a kezed, ahogy öntudatlan a kezembe vettem. Igyekeztem mosolyogni és megköszöntem, hogy velem voltál... mindig ezt fogom tenni, ha rád gondolok.

Táticon :3

2011-02-01T14:27:00.002+01:00

Wheeeeeeee!!!! XD Po-pi-po-pi-po-popipo, po-pi-po-pi-po-popipo!!!

Nagyon boldog hamucica jelentkezik mostan. Vége a vizsgaidőszaknak, "zárásként" pedig hivatalos voltam Tátra vízipipapartyra. :3 Kedvenc Nanaonknál /Sid, Nana, Zsu/ voltunk - hurrá, welcome újra az ország egy teljesen ismeretlen pontján. Reggel fél ötkor már keltem, ellenőrizve közben, hogy hogy is állnak a macskafüleim - és spuri ki a buszhoz! Pesten metró - óje, egyébként nem tudom, mitől tartottam ennyire, még én se tudtam eltévedni - és fél tízkor: "Az árpádhídi buszállomás várójában aranyos hamucica gazdit keres. :3" Na, ezután le is merült a telóm. Hirtelen kómás bambaságomban és kávéelvonási tüneteim közepén rohant le Amy úgy, hogy sikkantottam egyet. XD Ők ketten feljöttek értünk, mert egyébként kissé macerás lejutni hozzájuk. A metróaluljáróban megtaláltuk Aizen taichout és Isshint - Amy majdnem beküldte Aizent a mögötte lévő kisbüfébe, nyakbaugrási szindroma.... :P - és megvártuk Mayát, akinek nézeteltérései akadtak reggel a mosógéppel és kicsit megcsúszott emiatt időrendben. Onnan át Dorogra, majd Tátra... Hat perverz, négy lány, két fiú. Ideális busztársaság. XD "Mindjárt szállunk, talán ideje felállni..." "Óóóóó~!" Telefonon visszanosztalgiáztunk pár cont - Mayával üldögéltünk hátul a négyes ülés mögött, egy-egy pillanatra olyan felnőttnek éreztem magam mellette... XD Megbeszéltünk pár dolgot, meg elhallgattuk a többieket előttünk.

Megérkeztünk Tátra, hosszú utca...

"Látjátok azt a nagy pusztát ott előttünk?" *bólogatás* "Na, annak a közepén van a tanyánk." O.o??? "Nem, itt be ezen a kis utcán." XD Hogy tudom utálni a jeges utat magassarkúban... A skacok meg rendesen fel is pakoltak, túlélőtáborra készültek vagy nem tudom... /utólag visszagondolva talán nem csoda/ - nekem is a cosplayem foglalt sok helyet a tatyómban, mondjuk én csak egy hátitatyóval voltam meg a koporsós Bleaches táskámmal. :3 ♥

Sid hangulatos szobájába potyanván kezdtünk elszabadulni... :p Onnantól, hogy átöltöztünk, már nem volt megállás- fotózkodás, őrültség, ami a csövön kifér! Maya először kipróbálta, milyen is Rangikunak lenni; én otthonhagytam véletlen a macskacipőim, úgyhogy dominába mentem át a fekete hosszúszárú csizmámmal - Aizent le se lehetett lőnni, miután magához kaparintotta a szai villáim legalább egyikét. Isshin többnyire szenvedő áldozata volt a dolgoknak - "Én meg ideállok és szenvedek!" XD ; "Fel mersz ülni a korlátra?" "Hát nem, mert leesek!" - illetve itt-ott lepakolva a fényképezőgépét kamerázott sunyiba. Sid teljes uralmat gyakorolt fotósként /és úgy egyébként is XD/, nagyon jó ötletei voltak és persze sok olyan volt, ami spontán jött. /Pl. bebújtam Aizen haorija alá, mert ott kellemesebb volt a klíma, utána már Maya is társult./ "Fogd a kezedbe Hainekot... mármint a kardot." *aggódva* "Mit akartok velem?" Benn Sidből lett a következő Rangiku, Maya pedig átment Nanaoba. Végül mindenki visszatért "önmagához" - Amy újra Rangiku lett :3, Maya Yoruichi, Sid Nanao, és folytattuk a hülyülést - többek közt előkerült két heveder is. XD Isshint kikötözték a korláthoz két csuklójánál fogva, mi bennről kameráztunk-néztük Mayával a melegből, aztán csak kiugrottam én is. OMID, ennyi beteg fotót... Isshinnel majd megfagytunk, mert őt lefektették a hideg betonra, én meg felette álltam négykézláb - "Nekem mindegy, csak hátulról ne!" *Yoruichi nevet* "Oké..." *vakuvillanás* "KÖSZI." "Rangiku, te még jössz nekem yuris képekkel!" *Amy felhörög* Zenét hallgattunk, isteni pizza volt a hami és felköszöntöttük Isshint, aki nemrég ünnepelte a szülinapját - Sid és Amy sütötték a fekete erdő-tortát. XD Pénteken alapból úgy köszöntek már rám msnen, hogy Sid bejelentette, hogy ott van nála Amy és megerőszakolja. "Helyes, nem adott nekem tejet. :3" "Mi van, te kis alomnyaló??? XD" Meg "engem" előre átvitt. :3

És néztünk Bleachet! XD Hát elképzelni nem tudjátok, milyen az, amikor cosplayben nézi az ember az epizódot... és amikor Isshin feltűnik a képernyőn, csak hátra kell fordulnod, hogy lásd élőben; hogy amikor Yoruichi bejelenti ott, hogy elfelejtett Soifongnak újévi üzenetet küldeni, melletted teszi a szájára a kezét szégyenkezve a villámlépések úrnője s hogy közben Rangiku simizi a hátad...

Aizen taichou btw elfoglalta magát azzal, hogy minket bökdösött a saival, keverte a facebookkal. XD Ha néha elmartam, pörgettem én is egyet-kettőt. Estére leszedtük róla félig a bandázst, hát sírósra állt a szám, de sikerült megcsinálnom.

Yoruichivel készült több macskás képünk, Rangikuval csináltunk néhány ecchis képet /aminek a felét eldumáltuk/elröhögtük XD - OMID, és tegnap rámköszön, hogy azokat meg kell csinálnunk újra. Ránéztem a naptárra, hogy mizujs, szülinapom van??? O.o/

És úgy pózoltunk mindennel, amivel csak lehetett. /hannah montanás mappa Isshin mögött... XD/

Maya nem maradt éjszakára, felvágta Isshin a tortát és még azt "vacsoráztunk" /soha rosszabbat... :3/ és utána ő elbúcsúzott tőlünk.

Két adag dinnyés vízipipa után már egész jól éreztük magunkat. XD Délután még kicsit rosszul voltam tőle, nagyon rég dohányoztam már, vízipipát meg ekkor szívtam életemben először. Finom volt, és nagyon sűrű a füstje, ez azért jó játékra adott okot: fújtuk az üdítős üvegbe, a pohárba, amit aztán hirtelen lefordítottunk, és egymás szájába is, mert utána még újra ki lehetett fújni. Mindenki elnyúlt, félig-meddig visszavetkőzvén cosplayből - közben nekem eljött a holtpontom, elfeküdtem Amy körül és a többieket hallgattam, Aizen pedig rámdobta a haoriját, mert ki volt a derekam. Hihetetlen boldog percek az életben. /Egy éve ilyen soha eszembe se jutott volna még./

Addigra kifésültem a füleim /szétcincáltam inkább, nagyon betonbiztosra be lett állítva/ és én is felpróbáltam Rangiku parókáját, már a tortát én hosszú hajjal ettem. OMID. Hát... érdekesen áll a narancsvörös. Fényképet sajna elfelejtettünk csinálni, mert pont nálam volt a gép és én készítettem a fotókat./

Kellemes szédülés és kellően sok iszonyatos hülyeségek beszélése után nekiálltunk valami alvóhelyet teremteni. A végső felállás a következő lett: Nanao fenn az ágyában, a földön pedig a szoba teljes szélességében négyen: Isshin, Amy, én és Aizen. Újabb perverzkedések és "figyelmeztetések" után Amy hirtelen felémfordult és átölelt - én úgy meglepődtem elsőre... XD

Utána Aizen átölelte az én derekam és először Isshin is Rangikut, de mivel ilyen szendvicsben mindent csináltunk, csak nem aludtunk, ő elhúzódott a szélre. XD

SEMMIT NEM ALUDTUNK. Legalábbis mi négyen lenn nem sokat. XD Egyrészt folyamatosan fészkelődtünk, így összeölelkezve mindig elzsibbadt valakinak valamije, meleg volt az este közepére a hősugárzótól, különböző epic mondatokról nem is beszélve... "Ez itt kinek a mije?"; "Nekem mindegy, csak némán csináljátok!"; "Haineko macska, hogy a pi-----ba ne látna a sötétben?"; *Sid megindul ki a szobából, Aizen felül mellettem* "Az ott Aizen?" "Hülye, te vagy Aizen! XD" ; *Rangiku kifakadva fordul bele a párnába morogni, mikor Aizen megindul megint, feléfordulok* "Két megoldás van: gumikalapács vagy megmorogtatsz." "Unare, Haineko!" *két perc múlva* "Tudod mit, maradjunk a gumikalapácsnál." ; *Rangiku megfordul, de túl közel voltam hozzá, lendületből lefejelte az orrom* "Ne haragudj, jól vagy... ne, ne haragudj..." *fogom az orrom* "Nem, nem vérzik." "Hát még mázli." "Miért, simán rámondtuk volna, hogy azért eredt meg az orrom vére, mert olyan jó nő vagy." "Hülye. XD"

*nozi-nozi-nozi*

Isshin reggel: "Mindent hallottam, nem tudtam aludni." Afrancba. XD"

Úgyhogy tulképp fél kilenckor akartunk kelni, de egész este ébren voltunk, tehát nyolckor már mindannyian dumáltunk, megbeszélvén az estét - "Hát ez hatalmas este volt." - de felkelni alig bírtunk. Én mondjuk azért, mert rámjött a fázás miatt a remegés, és egyszerre bújtam be Rangikuhoz és rángattam magamra a plédet Aizenről, aki meg jött utána. XD

Komoly munka volt összeszedni pár dolgot, úgy szétpakoltunk... reggeli újra torta volt - kávéval! *.* - de Sid édesanyja még csomagolt nekünk az útra is pizzát. :3 /Két órát kellett várnom a Stadionoknál a buszra várva, de ezt még mindig olyan boldogan nyammogtam befelé.../ Összekészülődtünk - újra kaptam volna lehetőséget a macskakaja megkóstolásához, egy csodaszép perzsa kollega grasszált a lakásban - hátitatyó, koporsós kistáska, jómagam a kezemben, indulhattunk...

Dorogig kísért minket Sid és Amy, utolsó nagy megbeszélések, és búcsúzkodás...

/Fél óra múlva meg sms, hogy máris molesztáltatnak kard formámban. XD/

A fiúk még elkísértek fenn a fővárosban a metróig és zötyögtem ki a Stadionokhoz. Míg a buszom vártam, egy capuccino és a pizza mellett üldögélvén el-elkapott még akkor is a nevetés, közben már chibiket rajzolgattam. Rég volt ennyire jó hétvégém. Nagyon köszönöm mindannyiótoknak. :3

Szerelem

2011-01-04T18:29:00.000+01:00

Varázslat, álom, csoda - el sem hiszitek, hogy igen, tényleg léteznek csodák a világon és ha rögtön kellene egyet mondanom, akkor a táncot mondom annak. Csak mozgás. A végén ugyanúgy levegőért kapkodsz és folyik a hátadon a víz /vagy nem csak ott/, mint egy edzés után. De a tánc maga az élet! Csillámfolyosót szór a deszkákra, érzést ad és kap, magával ragad tova, a rabja leszel anélkül, hogy észrevennéd. Mesélsz vele, csábítasz, lopva csókot kapsz partneredtől érintés nélkül. Egyedül-párban-csoportban, csak robbanjon alattad a föld, lökje tovább a talpad, ahogy a levegőbe emelkedsz, a zene tart meg fenn, az ének, az ütem, a színpad fényei, a több tekintet, mely rád szegeződik. Van idő - nincs idő! Eltűnik, csak az ütemből tudod, hogy nem állt meg a pillanat, nevess és mosolyogj, míg táncolsz, élvezd!

Magasba emelem a kezem, tudom a csillagokat is elérem, ha nem, odáig emelnek érte - lábujjhegyre állok, megbillegetem bokám, fordul és már tűntem is tovább, úgy érzed, mintha súlyom se lenne. Lehet, hogy most nincs is... adj egy vörös ruhát, fekete rózsát a hajamba, küldj színpadra s eltáncolom neked az életed, hogy milyen lehetne. Megmutatom, mi az élet, hogy mi a szerelem, hogy mik a fények; kelta növényindák közt bolyongó démontündér, csak színpadra kerülhessek!

Néhol álmodoztak mostanában rólam, kinek táncolhatok éjszakánként. A "Senkinek."-választ sokan nem hitték el, s néha esténként, ha valamit gyakorolok a szoba közepén, néha megállok egy pillanatra, hogy milyen lenne, ha valaki üldögélne is a laptop mögött, ahogy azt kihúzom az ágy szélére. Nem tudom.

Komolyabb edzésbe kezdek majd februártól, az az újévi fogadalmam. Kellene keresni egy állandó helyet a boxzsáknak és erősödni, nyújtani - többet adni.

És Vivi, ha lesz majd videoklipped, a táncosok közé válogass be vagy nagyon szomorú leszek. XD Nem vagyok táncos, pláne nem profi, de nagyon sietnék és mindent megtennék, hogy felvegyem a ritmust.

Just dance!

Conklúzió és Boldog Szülinapot, Taichouuu~! :D

2010-12-21T00:15:00.000+01:00

Feleselek a másvilággal!

2010-12-01T16:25:00.001+01:00

Sötét még az ég, nappalt adtak a lámpafények. Az ónoseső áldást mond a hajamra, a jégdarabok apró gyémántokként megülnek rajta - a csizmám koppan, a bőrkabát hűvös melegéből légpamacsokakkal játszom az arcom előtt. Nem tudtam aludni, zsibbadt minden tagom, s csendben majszolta lelki békém a düh.

Nem mondhatom, hogy unalmas lenne mostanában az életem, bár azt sem, hogy igazán kedvemre való. Néha fenn, néha lenn, nem panaszkodom. Pláne, hogy saját lustaságom az egyik gátló abban, hogy végre úgy éljek, ahogy szeretnék.

Kinéztem a karácsonyi faluba. Soha nem láttam még csoki-"vízesést", tele vagyunk fonott kosarakkal, erdélyi sütödékkel, könyvekkel, ékszerekkel... a kis szalmalabirintus körül mintha melegebb lenne egy kicsit, az óriási adventi koszorún aranyozott tobozok. Megálltam Szörszörény előtt - jó ideje már nem engedi, hogy leüljek mellé - s megsimogattam az orrát. Csend és béke.

Tanulom a harcos létet.

Tizennyolcadikra Tatiosz tanításait kaptam. A szeretet útja. Szép ösvény, hiába keskeny. Nem nekem való. Becsülöm a tanítását, de harcos vagyok. És ehhez méltóan szeretnék viselkedni.

Elvetem mindazt, mit eddig elvetettem és még többet. Újult erővel lépek tovább. Lépteim figyeljétek, ahogy én vigyázom a tietek.

Neveromance

2010-11-10T23:04:00.001+01:00

Eszembe jutottál a héten. Sokszor. Csak már nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Régen se tudtam. Mi volt ez? Tagadlak téged is, az érzést is. Tudod, régen benne volt a zeneválogatásomban a Tankcsapdától a Szextárgy. Hinnéd vagy sem, mindig rád gondoltam, ha hallgattam. És szégyelltem.

Mindig azt mondtam, hogy nem vártál meg.

Fájt, ha láttalak. S látni akartalak.

Szerettem volna, ha látod, milyen okos vagyok. Hogy milyen csinos tudok lenni, hogy szépen táncolok. Hogy tudok rajzolni, hogy mennyire szeretem a gyerekeket. Hogy mennyire szeretlek.

Már nem láttalak, csak párhetente. Összezavart és fájt. És még mindig tagadtam. Csak azért is, mert nem lesz belőle soha semmi. Utána annyit sem találkoztunk.

Eszembe jutottál a héten. Azt hittem pedig, hogy eltűntél. Mi hozott vissza...?

Utolsó vallomásom ez neked. S ezt sem olvasod majd el soha.

Gauntlet

2010-11-05T22:47:00.000+01:00

Tratatam. Tratatam. Tratatam. Silenció. Fenébe a színpadiassággal. Mit szépítsek? Bámuljam elbűvölve a kezem, ahogy végigcsorog rajta? Arcon csaplak: lásd, vér! Kié? Már mindegy. Veszítenem nincs mit.

Botránkozz rajtam, utálj. Vesszőfutás indul, végigmegyek és túl fogom élni. Vászontunika. Ez fog elszakadni rajtam. Fehér bőr. Ez lesz saras, mocskos, kék-zöld-barna és véres. Puha ajak - fel fog repedni. Villanó szemek - kiemeli őket egy monokli. Vörös-fekete haj. Csimbókokban lóg majd a kosztól. Vékony boka. Könnyen el lehet törni, figyeld csak meg.

És akkor leszek a legbüszkébb. Fényeskedjék a sötétség, végighasít tudatomon, belém költözik, szívemben él. Hazatalál.

Mikrofon vörös harisnyakötővel

2010-10-25T23:50:00.002+02:00

Az írás, mint tánc, nem szabad rajta gondolkodni, csak figyelj valakire, aki hajlandó diktálni neked a túloldalról, hogy végigsimítsa derekad, maga felé fordítson hirtelen és szemei jegeskék-smaragdzöld hullámaiban eltűnj, hogy amikor a habok fölé emelkedsz újra, kimászva a papíron találd magad, a zene a tinta, táncold szét rajta a lelked, undorító foltot hagyva - tussal keretezett női szemek villanása, pimasz szemöldökhúzogatása, erős karok dobnak tova, a lángok nyeldeklése és éhezése követi karom intését - ujjaimból vér csapódik ki, utánanézek, hajam az arcomba vágódik, talán ideje felnőni és elkészíteni a kelléktárat egy életre; tanítsatok meg várni, húzzam feljebb a harisnyát, tanítsatok meg szeretni, igazítsam meg a kalapom, tanítsatok zenélni, én pedig széttáncolom nektek a papírt: lehetőségeket akarok, csillogó flittereket, színpadot fényekkel, hogy fekete csipke vonjon be, csavarja be vádlim; szétlőnném a hiúság szobrait, ha nem magam lennék az egyik - keblem megvonaglik, leejtem a tollat, hát majd táncolni tanítlak titeket, csak tanítsatok meg zenélni!

Bűnbarlang

2010-10-20T17:20:00.000+02:00

Pörög, hullámzik a szoknya, rajta apró, koponya alakú csengők hívják, görgetik sírok porát. Sötét, kihívó tekintet, feketére festett szemhéjak a tus árnyékában, véres ajkak, láncok, csapzott haj. Túlfűtött a hangulat, a hely, a fáklyák füstje könnyre késztetné a szemeket, ha azok nem száradtak volna már ki az abszint párájától. A bőrfűző rátapadt a derekamra, hajamat hátradobtam. Egy vendég végigsimította a combom.

"Elcsúszott a harisnyád..."

Vicsorogva-mosolyogva emeltem fel a szoknyám és tettem fel a magassarkús lábam a székére.

"Igazítsd meg."

Remegett a keze, folyton a szemem figyelte. Szóval első alkalmak egyikével van itt. Ma este akkor rá fogok szállni.

"Köszönöm." - mikor befejezte és szinte bocsánatkérően mosolyogva pislogott fel rám, lehajoltam hozzá, hogy a dekoltázsomba beláthasson és ráleheltem a szájára. Enyhén elvörösödött, bár láthatóan élvezte a showt. Tejfeles-szájú.

"Kezdeni kellene lassan."

"Átöltözöm."

A lányka már hátul várt. Tény, hogy én játszottam a mistresst, de a sápadt irigység elfogott, ha rápillantottam. Hosszú, fekete haj, dús keblek, telt ajkak. Épp a láncolt karpereceket csatolta fel magára, mikor megpillantott, rámnevetett és már hozta is a díszes övem. Bizarr belegondolni valahol, hogy nemsokára rettegő tekintettel fog felnézni rám, ahogy átöleli a vádlim. Fél éve még a fűzőket sem tudta viselni pirulás nélkül, most meg szinte semmi ruhában állt előttem. Levettem a fűzőt, a felsőm pántjait hozzácsatoltam az övhöz. A szoknya plusz részeit levettem a csípőmről.

"Nem akarod esetleg a melltartós részt átcserélni? Ebben nem látszik szépen a tetoválásod."

"Nem, most már jó lesz ez. Nehéz a vendéghaj kicsit..."

"Megigazítom."

A felkarig érő kesztyűimet húztam már, mikor jöttek értünk, készen álltunk.

A színpad mögött már ott álltak a többiek - a ruhájuk ugyanaz volt, mint az enyém, de ők nem viseltek ékszert, csak a koponyás-csengős kendőt a derekukon, épp a gyertyákat osztották szét egymás közt. Mellettünk már előre készítve ott állt az üst, a koponyák, a kupák...

Csendben vártunk. A lányaim már fenn voltak a színpadon. A zene mintha a szeretőjük lett volna, a gerincük néha íjba feszült, elegánsan köröztek a fejükkel, hajukat hátracsapták, egy macska nem tud ilyen puhán és kecsesen mozogni. Párokba állva simították egymást, lassan levették egymásról a kesztyűket, a melltartók pántsáljáit, hogy fűzők legyenek - végül megbontották az övet, lassan pördültek ki belőle, mígnem a színpad két szélén álltak, takarva a színpadot a kifeszített kendőkkel - belesétálva kirajzolódott a sziluettem, majd az egészet egy kézzel elkapva magam felé rántottam őket - két lány a derekam ölelte át térdelve, hat a combom és vádlim ölelte, nyalta és nézett ki provokatívan a fényeken túlra - a műsor elkezdődött...

Pure-pure-puredo...

2010-09-08T16:33:00.000+02:00

'Tudtam róla, hogy szabadkőműves. Egyszerűen... a hangjából éreztem, a titok ott bujkált a mosolya sarkában, ahogy róluk tartott előadást. Csodáltam érte - nagyon szép lány is volt. Nem az a playboycica, és nem hordott tonnányi ékszert sem. Fekete haj, nagy, finoman kihúzott melegbarna szemek. Törékeny alkat, mégis komoly kiállású. De hiába tiszteltem, a kíváncsiságom nagyobb úr volt.

Már csak arra emlékszem, hogy megy be néhány nővel egy nagy, tornyos épületbe. Nem ismerem jól a várost, de benn a belvárosban, mindenki szeme előtt... és már az előcsarnokban felvették fekete talárjaikat. Más jelvény nem is volt náluk, csak a nyakukban viseltek egy-egy babatenyérnyi nagyságú jegesen kék kristályszívet. A folyosó végén balra fordultak - én ellógtam a portás pultja alatt és követtem őket...

A terem tele volt katedrákkal, lépcsőkkel - egyik alá lapultam és vártam. Mire egész lett, már többszázan voltak benn és bezáródtak az ajtók. Most már menekültem volna inkább - pipa lehet egy páholy, ha illetéktelen is benn van - de még lélegezni is csak lassan mertem.

Egyfajta közös imádság után azonban felkiáltott az egyik lány, akivel bejöttünk - észrevett. Majdhogynem sírtam zavaromban, mikor hárman-négyen elővezettek - a páholy mestere egy komoly, szakállas öregúr volt és már épp nyitotta a száját én pedig készültem összeesni...

Ő rohant előre. Elnézést kért, hogy nem jelentett be előre, és hogy azért hozott el, mert érdemesnek talált. Szörnyű szócsatába elegyedett a mesterrel, de egyikőjük sem engedett - hirtelen levette a nyakláncot, s ahogy ültem a földön, átcsúsztatta a fejemen s megigazította a dekoltázsomon - a gyülekezet egy emberként hördült fel, de ő nyugodtan felállított, felvette a táskám és visszaült a helyére, maga mellé vonva. Valami témát vetett fel, amiről megkérdezett engem is - félénk hangon pár szót szóltam, mire mindenki hümmögni kezdett. A mester - még így megtépázott tekintéllyel is - azt ígérte, elgondolkodik majd rajta.

Az ülés végén hozzá lépett. Óva intette még egy ilyen gondolatlan lépéstől, majd egy másik kristályszívet adott át neki egy piros dobozban, különféle szalagokkal átkötve...'

Még a nyár elején álmodtam ezt arról a tanárnőmről, aki még maga is PHD-s, és a szabadkőművességről tartott nekem szemináriumot - nemrég összefutottam vele a folyosón és újra felrémlett. Szavakra-mondatokra már alig emlékszem, mégis mintha tényleg megtörtént volna. Szinte érzem a kristályszív súlyát a nyakamban.

Haláli dallamok 2.

2010-08-31T22:23:00.005+02:00

/Zene: link/

Az ütem végigrándult a deszkákon a talpai alatt. A hajzuhatag újra és újra előrelendült, a térde megfeszült s ellazult taktusonként, majd épphogy le nem kaszálva a mikrofonállványt a gitárnyakkal, felcsendült hangja - a kép elmosódott, s bár kötelességből is vadította gitárja húrjait, mintha minden tagja külön életet élt volna, megvonaglott keble-karja-törzse, a szemeinek kihívó fénye pedig erősebb volt a reflektorokénál...
"Keep me happy, without line,
Keep me sweet and satisfied..."

Hangja megőrjítette szinte a csarnokot, a refrénre mögé csatlakozott Nogfisonak szinte túl kellett kiáltania a közönséget - Kugirna őt már nem is hallotta, de nem is sok minden mást - saját gitárját, még talán egy-két pillanatig figyelte a szeme sarkából Horist - aki pedig mindent elkövetett, hogy megőrjítse a gitárját.
Annyira... könnyű volt. Mintha dallammá vált volna a teste. Mintha egy torokból szólna az ének, bár százak üvöltik. Mintha...
Zárószám volt már, kétszeri visszatapsolás után. A színpad utolsót robbant a szélein, Nogfiso levágott egy mesébe illő dobszólót, majd az utolsó ütésénél mintha maga a dob robbant volna - míg a közönség a különleges effektekkel volt elfoglalva, Einazék a hirtelen fényektől félig megvakulva már rohantak Kugirna és Horis felé. A frontember már térdelve tartotta karjában az ájult énekesnőt s orvosért ordított. Türelmetlenségében lefejtette a lányról a gitárt s karjában tartva megindult az öltöző felé.
-Nogfiso! Gyorsan! Orvost!
Ketakiu ért oda gyorsabban hozzájuk, megfogta Horis kezeit s így széket formálván Kugirna a vállukon feküdt, így érték el az öltözőt s tették le egy díványra - a nyomukban rohant be Einaz és Nogfiso az orvossal.

Hüüüülye japók XD 1.

2010-08-15T19:48:00.001+02:00

Van ez a szörnyűséges - tömegoszlatásra majdnem olyan alkalmas, mint a Balázs Pali - de vokaloid-imádók közt klasszikus szám, Hatsune Miku: The World is Mine c. dala. Valaha Olin blogján hallgattam meg először, aztán megszerettem... ^^" De soha álmomban sem gondoltam volna, hogy Hatsune Miku LIVE koncertet is tart! Ja, kérem, Japán... Óriási! :D

"Gyerekekkel a napok hosszúak, de az évek rövidek." /John Leguizamo/

2010-08-13T22:28:00.001+02:00

Kicsiként szent vasárnap délutáni elfoglaltságom volt - szerintem mint minden hasonló korúnak - a Disney-összeállítás megnézése. Akkoriban még egyke gyerkőc levágta magát törökülésben a tévé elé, Apukája megsimizte rövid, kicsit fiúsra nyírt barna haját és mosolygott - a gyerek már sehol nem volt, mert elmerült egy másik világban. Ma is több helyen élek - de visszapottyani ide... azt hiszem, szemben ül velem egy kisgyerek és mosolyogva csodálkozom rá: Te én voltam? :)

Csodálatos élmény. Pedig csak egy videó.

Metal Lady :3

2010-08-07T23:07:00.000+02:00

HÉÉÉÉÉLÓ FELEIM!!! :D

Megjösztem Gyömrőről. Tartottunk egy pofás "babazsúrt" Amaruval - pizza, tófürdő, este egy kis Yu Yu Hakusho - az ásítás meg tiltott dolog volt. Hozzáteszem, az szegte meg kettőnk közül többször, aki délben kelt. XD Még megismételjük! :3 Az esti fürdő tényleg nagyon jó volt. Nem igazán járok el, pedig nagyon szeretek úszni. Dörgött az ég, néha végigtáncolt egy villám - és érdekes módon csak ketten voltunk kinn. Hehe...

Úgyhogy végre kialudtam magam - majd miután rádöbbentünk, hogy Amaru nem hagyhat maga mögött ekkora kupit, egyedül megindultam vissza.

Délután meg sokadjára úgy döntöttem, hogy végülis nem készülök a HitsuMatsu versenyre, nincs kedvem rohanni egy rajzzal. Úgyhogy kinéztem inkább a szüleimmel a vásárra - Csángó Fesztivál van nálunk, sütik nyárson a borjút, kézműves vásárok és mindenféle agybomlasztóan finom illatú sütödék - ahogy kell, rendesen adva a folklórnak.

Voltak kinn kovácsok is. :3 Fegyverekkel, csatakeresztekkel, kelevézekkel, kardokkal, szablyákkal, vasrózsákkal - igen, eljött Fekete Hercegnő édenkertje - és ahogy ott téblámoltam, egyikőjük megdicsérte a felkardíszemet. Egyszerű bizsu-kígyó, de mivel jólesett, mosolyogtam és megköszöntem persze - ő pedig hívott kovácsolni. /"Élménykovácsolás 500-ért..../ De engem vendégül látott, hogy kikalapáljam a rózsalevelet, amibe belevéstük rovásírással a nevem. Tökre jólesett, talán nekem is van némi nőiességem, de Apa bezzeg tájékoztatott, hogy üzletpolitikai kérdés, hogy kicsit nyüzsögjenek körülöttük. Köffi, Apu... -.-"

Felültem egy "Breakdance" felirítú pörgős dologra, aminek a végeredménye az lett, hogy én vigyorogtam, mint a tejbetök, Apám feszülten járkált körbe, hogy hogy a fenébe kap el, ha kirepülök, Anya meg nem mert odanézni se már. XD

Imádom, ha történik valami végre! És akkor is kovács leszek! /Apa már nézegetett egy alapfelszerelést az este 70 rugóért. :3/

Mihamarabbi visszatérted!

Felelet az utolsó megjegyzésre

2010-08-03T02:29:00.003+02:00

Útközben megnézésre és meghallgatásra
Bocs a pocsék minőségért, csak így találtam fenn, és még beágyazni sem engedte. >.<

Ehh, talán ideje egy normálisabb hangvételű bejegyzésnek is. Mostanában kissé elhagytam magam, túl sok szennyes halmozódott fel bensőm csöpp mosókonyhájában. Néha dúdoltam is magamban, hogy "Dzsiniii, bilibe lóg a kezed..." Nem könnyű egyedül, kevés az ember körülöttem - és sajna az jelenti nekem a boldogságot, ha van egy kis nyüzsi felém. Sokáig tartott, mire ezt felismertem, de megvan és dolgozom a megoldáson.

Lonely Wolf lányaként vadászom én is ebben az óriási erdőben, de mögöttem senki nem áll és senki nem fog. De pár jóbarátra, pár társra akkor is igényt tart a farkas lánya, genetikailag kódolt ez.

Pocsék heteket tudok magam mögött, de ma kimostam, felsöpörtem a keserűségem kiadós maradékát is. Kész vagyok a harcra és csatára, a táncra, a nevetésre, a hülyülésre és az életnek értelmet adására.

Ugyanakkor - azt hiszem - a skizofréniám súlyosbodott: immáron hárman vagyok, Haineko elképzelhetőleg tényleg a részemmé vált. A büntetésből felvett név tényleg büntetés viszont, és elég kegyetlen. Mégha csak játéknak tűnik is.

Úgyhogy válaszolok, Amaru: most már jól vagyok.

Hamumacska születése

2010-08-01T23:59:00.001+02:00

Holdfénybe mártottam az arcom s megmostam. Rátapadt már megannyi piszok, vér, könny - a szemem csipás béklyó fogta már össze, mint a kölyökmacskáét szokták. Ahogy a kistóba pillantottam, már láthattam most már önmagam. Apró békák ugrottak odébb, ahogy letérdeltem. A szembogaram... a pupillám egészen összehúzódott.

"de nem tudok tüzet-vizet rajzolni!!!!!!!!! "

"dehogynem

nem olyan nehéz az (neked....)

vízért nézegess kagaya képeket

vagy bride of the watergod

az még jobb

tűzért meg nézz a szemedbe "

Nézem. Valahol ott a parázs. S még mindig fáj a vállam.

Ráültem a sarkamra s halkan egy boszorkány-dalocskát kezdtem dúdolni. A kézfejemen csillogó pihék táncoltak, a hajnali szél sodorta hangom Földanya fülébe. Megelevenedett minden körülöttem. Felnyúltam, s letörtem egy csillag ágát - már elég hosszú a hajam, hogy beletűzhessem. A tó tükrében eligazgattam, a törölköző a csípőmre hullott. A bőr fehér tej, a járdánk immáron selymes füvű ösvény, a víz átöleli a kezem s ha felemelem, végigszalad a könyökömig - nyugodt s rohanó egyszerre - a cseppek folyékony gyémántként csurognak vissza. A sötét összefonódik a hold ezüstjével - líra csattant az égben, patadobogás jött a rózsabokor alól - elmartam egy rózsa összes szirmát s beleszórtam a tóba, pattogott és sistergett, énekeltem tovább, madárfütty volt rá a válasz - a vállam fájt - s fekete-ezüst szalag rátekeredett a csuklómra, a hajamba, oldalt vágva a kezem pattant, mint az ostor, nevetésemre átölelt, láncokká változott, ami a betonhoz kötött, véresre horzsolta az alkarom - de ráfújtam csak, s jégsárkány kúszott végig a láncokon, darabokra törve azt - a vállam már nagyon fájt, előre estem s néztem a víztükröt - a hajamból beleesett a csillagdarab s elsüllyedt - ahogy a víz nyugodott, tüzet láttam, lobogót, a pupillám eltűnt, fekete tűzzel égett, majd fény. Felrepedt a bőröm a hátamon, véres-csutakos szörnyűségek nőttek ki belőle, ázottan lógtak mellettem, iszonyodva fordultam el tőlük. Láttam, hogy rózsaszínen sütettik a hasukat a felhők, láttam az ég zavarba jövését, ahogy pirul - átöleltem felső testem szégyellve magam, de ezeket a csonkokat melegíteni kezdték a napsugarak. Fehér tollak... Nem, nem engedem. Felálltam, a törölköző két csücskét tartva mellkasomnál, hátul mélyen leengedve s lépésenként foszlott hamuvá minden démonom, minden rémálmom, minden hallucinációm és illúzióm. A hamu...

Megálltam. Nem vagyok senki angyala, nem tudom vállalni azt a szerepet. Hamuvá foszlattam szárnyaim - a felkelő nap elkergette a líra hangját, az énekem, a lódobogást - álltam a lepusztult udvaron, a sittes betonon, csemperagasztós zsákok közt s mindaz, ami e vad képzelgésből maradt, egy marék hamu volt a kezemben.

Feldobtam. Sodorja a szél... borítsa be a világot.

Kreatív Blogger-díj

2010-07-26T00:20:00.002+02:00

Nézzétek, mit kaptam Szikrától! ^ ^ Érdemtelen szerintem, de nagyon köszönöm, hogy rám is gondolt ezzel a kitüntetéssel.

A szabályok szerint hét dolgot kell írnom magamról.

1. Az ágyamon üldögél egy plüss zsiráf, sárga, rózsaszín foltokkal a hátán. Apától kaptam egy nőnapra, ugyanis vagy fegyvert vett volna - és elveszik a koliban - vagy ezt, mert annyira megtetszett a boltban. És zenél is... ő a kedvenc plüssöm.

2. Vagy színházi ember vagy harcművész/harcos szeretnék lenni. Ha felülemelkedek lustaságomon, talán mindkettő.

3. Mostanában cigizem. XD *

4. Simán fel lehet húzni, ha valaki a női létem gyengeségeire emlékeztet. Nesze neked feminizmus.

5. Ez idei nyár nagy álma egy acélbetétes bakancs vagy egy pár sai. De melyiket...? XD

6. Ha teljesülhetne egy kívánságom, sztepptáncolni szeretnék megtanulni...

7. Utálom magamról jártatni a szám. :)

Igazából nagyon sokan megkapták már ezt a díjat, akiket szeretek, úgyhogy Atomnyulnak adom tovább egyedül. Ettől függetlenül sokan megérdemelnék még, van, aki többször is. :)

Zene nélkül se maradjatok, ma este ez tetszik nagyon:

Legyetek jók, ha tudtok - mert a többi tényleg nem számít!

*Találtam egy boltot, ahol árulnak játékcigit. De igazinak néz ki...

Ha minden összeomlik

2010-07-16T14:05:00.000+02:00

Tükörtől tükörig szaladok. Egyik eltörik, a másikban egy leszúrt istennőt látok, a harmadikban könnyes szemeket - és már a saját könnyeim függönyén túl nem látok sokat. Szaladok-felbukok-szaladok... belső világom végtelen síkján rohannék végig, csak egy helyet találjak, ahol pillanatra fellélegezhetek. Az a fény, amit mindig magamnál hordok és mindig adok belőle mindenkinek - most szökik szívem üvegéből, mintha elvesztette volna a dugóját. Vízbe ugrok - a hideg víz átölel, ha véletlen lenyelem, szúr belülről, tekintetem riadozva jár, a kezem biztosért kalimpál - csak hínárt talál, ami azonnal szétfoszlik, ha hozzáérek. Alulról fekete buborékok jönnek, kimenekülök a partra - sáros vagyok, a szemembe lóg csimbókos hajam, elnyúlok a homokon és levegőért kapkodok.

Rendbe kell jönnöm, nem menekülhetek örökké. Nincs mi elől, a problémáim magam gyártom, mintha unatkoznék. Szeretnék örülni, ezt a keserűséget a fekete buborékok közé vágni, szívemből jázminokat növeszteni. Mindent meg fogok tenni ezért.

Furcsán...

2010-07-11T20:14:00.002+02:00

Megpörgetem a kezemben a ceruzát, egyszer-kétszer... sokszor... Körzök egyet a fejemmel, mosolygok, szemem lehunyom. Különösen érzem magam. Az ujjaim, mintha csontjaikat vesztették volna, külön-külön csavarognak, hullámoznak; a tekintetemnek súlya van, hirtelen néznék a háromrégetes üvegű ablakra, hát darabokra törne. A karomon mintha tekergő kígyókat tartanék, iszonytatóan gyönyörű mozgásuk. Könnyű a testem - a hátam eddig fájt, de most csak érzem - minden csigolyámat, minden izmomat, ahogy egyenként mozdulnak. A pupillám egészen sötétté változik - nem is érzem teljesen emberinek most magam... és valahol jó ez az érzés. A ceruzám olyan, mintha kutyaszán lenne - hosszú csíkot hasít a lap havában, ruharedők, rózsaszirmok, pelyhes tollak születnek a semmiből, hol a tiszta szenvedéllyel öntöm le, hol szende szűziességgel. Egy virágcsokrot dobok rá végül, beleolvad a papír síkjába.
Aranygalamb repül neki az ablakomnak, nevetve tárom szélesre és dalolok utána - magával viszi bánatom és bűneim egy nem ismert királyságba, majd szörnyű terhét letéve barátaim után repül, átadni nekik az üzenetet, hogy a Fekete Hercegnő kis birodalmában gondol rájuk, miközben éjszín rózsák alatt színes ceruzákkal rajzol. Ír. Táncol. És különösen érzi magát.

Két fansikítás félóra alatt: Code:003 - /újabb "lőjjetek le!!!"-bejegyzés/

2010-07-01T14:47:00.002+02:00

Igen, ez volt az első... Lényeg, mi lényeg, megkaptam Nikától a Code:003 torrentjét... /Kirásan oldalra: Arigaouto goseimasu!!/ És ÁÁÁ! Egy kicsit elszoktam attól, hogy lényegtelen, mit gagyarásznak a számok között, mert angolul alá tudom szinte szinkronizálni - magyarul értettem, hogy mit mondanak, anélkül, hogy tudnék japánul. Na, hát most ez sztornó, 10 %ot értettem, 20 %nál "hallottam már ezt a szót", a maradéknál meg lestem, mint az pocok a lisztben. Ennek ellenére jópárszor vigyorogtam...

Most pedig lelövöm az összes Spoliert, amit értettem, ha nem akarod hallani/olvasni/telepatikusan a fejedbe fogadni, a saját érdekesben távozz - majd ha később megnézed, gyere vissza fanulni!

Többek között fellépett a Josei Shinigami Kyoukai /nem egészen méltó XD/ ellenfele, a Férfi Shinigami Gyűlés... Ohh, az összes férfiszereplő /Hanatarout kivéve/ bejön napszemüvegben, a shinigami-hacuka fekete felsőrészét a vállukra borítva...

És még Byakuyára is ráadják / a szemüvegre gondolok/!! /Na, ő marad mondjuk a teljes öltözékében, mert ő előzőleg még zavarban álldogált a Női Shinigami Gyűlésben.../ Nem is rossz a számuk, de a Női Shinigami gyűlés felrúgja az egészet, Hinamorival az élen. /WTF?/

De ami még jobb! Miután Hisagiék befejezik utólag a számot... /a fele elpárolog az intermezzo után/, ki szalad be??? XD

És igeeeen! *félig-meddig Death-songot jár* Rangiku is beugrott! Egy Bengara-Koushira, és főleg a vége-fináléra megjelenik ez az istennő is. /Második fansikítás/ Sajna a Josei Shinigami Kyoukai dala és a High Risk, No return nélküle megy /ez utóbbit nagyon bánom. Olyan van, hogy az előbbi gyűlésére nem megy el, mert elalszik - de hogy ivászat Rangiku nélkül???/ de a Mou hitotsu no chijou -ból /amiben az egész Gotei énekel, mindenki szólózik/, már nem maradt ki és onnantól kezdve marad is... :3

Aizent alakító O. Kengo ebből a musicalből kimaradt.

Gin hazugsági versenyt rendez. Többek között megeteti Renji Byakuyát egy ajándék-napszemüveggel, amire rá van írva, hogy Happy Birthday!, illetve gyertyák vannak a felsősrészén - az animétnézők titkos vágyálmát teljesítve ezzel - Hinamori Kenpachit hülyíti, hogy az egyik tincse/csengője elmászott - végül Hitsugayát küldi ki Gin, hogy válasszon ki valakit és hazudjon neki. "Ichimaru!" "Hogy... engem?♪" "Ichimaru!" Totál a szemébe vágja az igazságot, hogy Matsumoto "kissé neheztel rá" - Rangiku be is rohan, beordítani, hogy "Gin no BAKA!!", majd a játékszabályok szerint rá is teszi a kezét Gin fejére és bejelenti: "Uszo." /Hazudtam./

És ki nyer??? Hitsugaya!! Mi a jutalom? Mivel hogy nincs Aizen, neki kell beugrania a Chatarsis of Eternity főgonoszának. XD XD XD

Ájjj, hát majdnem sírtam a röhögéstől útközben... Ginék ezúttal megkapták a rosszfiús-Las Nocehos -hacukáikat. Nagyon menő... :D

Rukia és Ichigo kapott egy új lassú számot, de amikor Unohana taichou jó éjszakát kíván a sebesült Ken-channak, az nagyon aranyos lett. Yoruichi bekerült végre a Mou hitotsu no chijou-ba, kapott egy közös számot Byakuyával és maradt olyan pofátlan, mint volt. :P Ichigo mindig kisebbségi komplexusokkal küzdött, hogy ő nem kerülhet be - ezúttal benn volt. Háttértáncosként becsempészte magát. Kis odafigyeléssel simán ki lehetett szúrni, a narancssárga haj nem kedvez a bujkálásnak... a végén persze ódemenővagyok - előugrik és jót vigyorog az elképedteken - illetve hátrahagyja Gint Rukiának /ahol eredetileg ő Renjivel a háttérben táncol, közvetlen Rukia mögött./

De vagány volt, mikor Rangiku a Bengara Koushi végén először megköszöni a szép dalt először Hitsugayának és Hinamorinak, majd a közönségnek... Gin zavartan: "És nekem? Nekem nem? Rangiku végigméri... és még egyszer kiinteget száz wattos vigyorral a közönségnek. XD Persze mikor mennek ki, Rangiku és Hinamori távozik a rendezői jobb oldalon - ahogy Hitsugaya megy ki a még mindig komoran álldogáló Gin mellett, pimaszul köröz a fejével, majd szívből jövően rámosolyog Ginre. /A káröröm a legtisztább öröm? :P/

Szóval... újra az agyatokra másztam. XD Elnézéseteket kérem - legközelebb igazi reflektálással készülök, de ezt most muszáj volt megejtenem...

MINAAA!HONTONYI ARIGAOUTO!!!

Az év bókja

2010-06-16T18:30:00.000+02:00

Először csak átszaladtam rajta. Aztán utólag egyre jobban esett... aztán már nem bírtam ki, hogy be ne tegyem. XD Köszönöm szépen, Sunako.

Összedobált reflektálás

2010-06-15T18:17:00.001+02:00

Na. Ahogy beléptem a blogomra, átszaladt a tekintetem a fejlécemen. Olyan széééép, költői cím, csak baromira nem tartom magam hozzá. Úgyhogy most bepótolok némit. Részben azért is szerettem volna blogot, mert hátha van, akit érdekel, én hogy látom a világot. Nem mintha géniuszian másképp látnám, és megváltanám vele - de mindenki kicsit máshonnan szemléli és egészséges más perspektívákból nézelődni is, nemcsak a sajátunkból.

Ihletért átszaladtam nagy felindulásból más oldalakra is, mik az igazán polgárpukkasztó témák. A következőket találtam: politika, celebek, homoszexuálisak, rajok... Na, most jelentem ki bigottan: ezekre soha az életben nem fogok nektek reflektálni. Feleslegesnek látom beállni a sorba a sz@rhajigálók közé. "A vélemény olyan, mint a segg. Mindenkinek van, csak senki nem kíváncsi a másikéra." Röviden lezárom őket.

Politika: nem érdekelnek a baloldal ujjalmutogatásai és gyerekes megnyilvánulásai, sem a jobboldal "idenekemazoroszlánt" túlkapásai. A hazámat szeretem, teszem állampolgári kötelességeimet. Túl álmodozó vagyok ahhoz, hogy most én verni kezdjem magam bárki pártján. Aki akar, marakodjon. Nekem lassan lényegtelen, ki lopja ki alólam a széket.

Celebek: ez az a pillanat, amikor lány létemre is tökönszúrnám magam. Szomorú, hogy erre van kereslet. Neveket nem hozok, kár az időért.

Homoszexuálisok: baromira nem érdekel egy ember nemi-intim-érzelmi része, ha nem "mutogatja" és mellette ugyanúgy tud mosolyogni, dolgozni, élni. Semmivel sem többek-kevesebbek. Ha rámnevet őszintén, viszonozni fogom - és tiszteletben tartjuk a másik "érdeklődését". /Aztán van a velük nagyon közvetett kapcsolatban álló két "csoport": akik ezért elítélik őket és akik (magyar otaku-lányok egy rétege) "élvezik a műsort". Megvetem.

Rajok: ehhez a témához meg végképp nincs kedvem. Nem fogom tépni a szám, mint egy idióta netes 13 éves, akit anyuci nem enged el bulizni, ezért otthon csövel és annak az anyját szidhatja, akiét csak tudja a biztos anonimból.

Egyszerűen utálom a begyepesedett nézetűeket, akik ráadásul ha vesztésre állnak, azt hiszik, hogy trágár modorral majd erőfölénybe kerülnek. Többnyire a végletekig megpróbálok udvarias maradni vitatémák esetén és több szempontból megközelíteni a témát. Nem is szeretek véleményt nyilvánítani, amíg több embert meg nem kérdeztem vagy utána nem néztem. Nem értem az embereket. Ha valakit valami zavar, tegyen ellene. Vagy legalábbis ne menjen fel egy fórumra/oldalra/blogra/háztetőre "ugatni", mert nem ér sokat. Akik pedig így adják le a fölös gőzt, inkább menjenek el fát vágni vagy kezdjenek sportolni.

Ha kell, virágnyelven is el tudom küldeni a fenébe az alkalmatlankodót. Csak néha pont az a baj, hogy ezt a nyelvet már nem értik. Zavarnak a kretén megnyilvánulások. Nem mintha csipkefinom lelkem sérülne bele, csak azon tudok ledöbbenni, hogy az emberi méltóság hol van néha? - a francia wc alján. Néha elereszteni egy káromkodást - rendben van. Munkában is elnézem - mondtam a magamét, mikor utóbb elbénáztam a dolgot és a téglával együtt a kalapácsot is lerántottam, az meg eltalálta a lábfejem - érthető, feszültséglevezetés. De... nini. Jártatom a számat tökfeleslegesen. XD Szóval mindennapi szóhasználathoz nem találom illőnek. A szleng menő, de az sincs feltétlen megtűzdelve szexualitáshoz vagy anyagcsere-folyamatokhoz kapcsolódó terminusokkal.

Szóval a továbbiakban megpróbálok olyan témákat keresni, amikre szívesen reflektálok és nem azért, hogy megdobjam a népszerűségi rátám. Nincs kedvem moderálni itt a jónépet és nem szólok hozzá olyan dolgokhoz, amikhez nincs kedvem, még utánanézni sem. Ez is egyfajta szűklátókörűség - de akinek nem inge, nem veszi magára. És a méretem S-es. :D

Köszönöm figyelmed, további szép napot, mihamarabbi visszatérted!

Haláli dallamok /fanfic?/

2010-06-10T10:18:00.003+02:00

A gitárba csapott. Egyszer-kétszer, a vérfolyamot is megőrjítően zúzott a dallam, táncoltak rá az ingerek. Akár hiszed, akár nem, ha hallottad, úgy gondoltad, mindenre képes lehetsz. Hirtelen nagyszerű ötletnek tetszett alávetni magad egy szakadékba, hogy óriási szárnyakkal, süvítve a levegőben vágódj onnan az ég felé, mint egy fékevesztett rakéta. De a következő taktus már arra hívta fel a figyelmed, hogy ez nem elég - még andrenalinnövelőbbet! Még! A pogó a tetőfokára érkezett; ahogy előrelendült a fejed, mintha belebucskáznál egy soha nem volt világba, amelynek mégis részese akartál lenni. Ekkor lépett be a hegedű - mintha a húrok belecsavarodtak volna hajszálaidba s ahogy megszólaltak, rántották volna fel a tekinteted - a szólója mintha a szíved hullámhosszával lett volna egyenértékű, mert szét akart robbanni. A basszgitár dühödten kelt vele versenyre, a dobokkal maga mögött olyan volt, mint egy félelmetes hadvezér a seregével. Rockzene volt? Nem tudom - hangzásra az. De odalent körtáncot jártak rá, üvöltötték a refrént...
Majdnem három órás koncert volt - a közönségnek mégis egy pillanatnak tűnt. De olyan boldog arcokat, ahogy leizzadva, berekedve, lábukat szétugrálva, netán autogramot szorongatva távoztak a stadionból... ritkán lát az ember.
Dörömböltek az ajtón. Horis felmordult. A sötétben félmeztelen feküdt az ágyon, háton, a kezeit a tarkója alatt összekulcsolva. Tudta, hogy ki az, és tudta, hogy nem fogja feladni olyan könnyen. Ezen elmosolyodott, de mire az ajtóhoz ért, újra felvette hideg arckifejezését.
Ahogy kinyitotta az ajtót, elsőre a fény támadta meg a szemét, hunyorgott - míg szinte fel nem lökték.
-Főnök!
Kis híján elestek, majd nekidőltek a falnak. Horis bosszúsan mosolyogva nézett fel a szólógitárosukra. Kugirna az a típusú lány volt, akire azt mondják: "minden férfi álma". Hosszú combok, /igencsak/ telt keblek, narancsvörös, hosszú hajzuhatag és sugárzóan szép, acélkék szemek. Jó esélye volt a világ következő nőideáljának lennie. Nevetve ölelgette Horist, mintha ezer éve nem látta volna már.
-Főnök, gyere már! Einaznál kártyázunk!
-Ehh, már megint? ... komolyabb játékot nem ismertek?
-Ugyan már, főnök! Nem jössz?
-Előbb felöltözöm.
-'Go ahead.' - Kugirna leült az ágyra. Láthatóan nem akarta zavartatni magát. Horis sóhajtott egyet, s bement a paraván mögé, nem törődve a csalódott ciccegéssel.
-Milyennek találtad a mai koncertet?
-Óriási volt! - Kugirna felhőtlen boldogan hátravetette magát az ágyon. - Nem gondoltam volna, hogy ennyien jönnek! A kiadó azt mondta, hogy igazából nem sok esélyt lát arra, hogy betörjünk a piacra - hát ezt nekik! Tele volt a stadion!
-Megmondtam, hogy kevesen vannak ilyen műfajban jelenleg a színen.
-Ó, Főnök, azt hiszem, hoooogy... kicsit később leszek kész a dallal, mint gondoltam.
-Hogy mi??? - Horis előlépett a paraván mögül s lazán húzott egyet az ingén - de a mélyzöld smaragd szemek villogtak. - Azt mondtam, hogy kapsz rá egy hetet!
-Tudooom... de a koncertek minden erőt kivesznek belőlem...
-És mégis mikorra szándékozol megírni?
-Ne izgulj, már megkértem Ketakiut, hogy segítsen. - Kugirna próbálkozott az angyali arccal. Soha nem jött még be. Most sem...
-KUGIRNA!!!!!
-Hol vannak már ezek ketten? - Einaz arrébb húzta a szemébe lógó tincset.Nogfiso rezignáltan pillantott rá a kártyalapjai mögül.
-Hagyd már békén!
-De ha egyszer idegesít.
-Akkor vedd vissza a szemüveged.
-Nem akarom. - Einaz önelégült mosollyal, csukott szemmel dőlt hátra az ágynak. - Kontaktlencsével sokkal inkább nézhetek ki rosszfiúnak. A lányok üldöznek.
-Ha egyszer megfogtad az egyiknek a fenekét. - Ketakiu nevetve tette le a piros hetest az ászra.
-Vigyed. - mordult egyet Einaz.
-Megjöttünk. - Horis lépett be a szobába, nyomában Kugirna. Félhosszú, tüsire felállított fehér hajába túrt, ahogy leült Ketakui mellé. - Mit játszotok?
-Zsír. - Nogfiso éppen besöpörte a következő köri termést. Kugirna leült mögé és folytatta Nogfiso hajának a szétszedését éjszakára. Napközbenre mindig befonták a fekete haját fehér szalagokkal, úgy, hogy a haja ki se látszódott a szalagok alól, csak a legvégén, ahol egy-egy acélkarikát fűztek bele. Felül a hajának egy felső rétege Kleopátra-fazonban körbenyírták, az alól lógott ki a két copf. Vékony arca volt s gyilkosan szürke szemei - jól állt neki az erős smink. A törékeny testalkatával senki nem gondolta volna, hogy egy zenekarban a dobos szerepét viszi.
Ketakui és Einaz szintén az "istenpasi" fogalmat közelítették meg. 185 cm környéke, egészségesen kigyúrt test - és igen, Einaz volt a banda "rosszfiúja": rövid, sötét haj, mélybarna szemek - micsoda illúziókat képes volt velük kelteni! -, döglesztő tekintet, az a fajta mentalitás, aki ha rálehel egy lányra, az beájul. Sármjánál és jóképűségénél csak egy volt nagyobb...
... az egója.
Ketakiunak viszont hosszú /fenék alá érő/, fehér haja volt; nyílt, őszinte tekintete és egyszerűen kedves mosolya. Ha Einaz egy nő életében a szenvedélyes szerető lett volna, akkor Ketakui biztosan a tökéletes férj.
-Megjött a kedvenc kisiskolásunk. - vigyorgott Horisra a rosszfiú.
-Fogd be.
Horis a legfiatalabb volt az egész együttesből - de ő volt a frontember. Mindössze még csak gimnazista első osztályos volt - de gitáron zseni. Bár Einazzal ők voltak az alapítók, az iskolát nem hagyhatta abba - engedéllyel lett levelezős tanuló. /Nem kell hozzátenni, hogy soha nem kapták tanuláson./
Egy frenetikus, oltári koncert és hajnal kettőig tartó kártyázás öt-hat pizza társaságában. Így nézett ki minden szombat este már jó ideje. Bár ezúttal négyig, mert Nogfiso nem tudott veszteni Ketakui ellen.
Hétfőn fényképezkedésre mentek egy új posztersorozathoz. Aonna, a menedzserük asszisztense új jelmezeket tervezett a nemsokára kijövő albumhoz - ezekkel még csak most szembesültek...
Kugirna szexin az ajkába harapva dőlt neki az ajtófélfának a fiúöltözőben. Egy ezüstös ruhát viselt, melynek felső része mintha vért lett volna /erősen dekoltált/ - az alja combközépig érő szoknyában végződött. Ugyanilyen anyagból volt a csizmája s az alkarvédője - a szárnyas sisak nemkülönben. S mintha az egész falevelekből állt volna...
-Mi ez? Hermész-Artemisz-keverék? - Einaz még alsógatyában ült a széken, az asztalon álló bögréjében a kávéját kavargatva.
-Barom! Valkűr vagyok!
-Hjaaa...
-Nagyon jól áll, Kugirna. Kiemeli az alakod és a szemedet. - bólintott Ketakiu.
-Én viszont menten rosszul leszek. - Nogfiso iszonyat dühösen lépett be - de ezúttal dühe és jelenléte ritka alkalomból derűt váltott ki: majd megpukkadtak mind a négyen a röhögéstől. Még Horis is, akit mosolyogni is ritkán láttak. Nogfiso ugyanis angyalruhát kapott, szárnyakkal. Arany fűző; hosszú és bő, fehér, fátyolos anyagú ruhaujj, amin arany minták kavarogtak; ugyanebből a hosszú szoknya. A szárnyai műremekek voltak, kitárhatóak és összecsukhatóak, s megszólalásig igazinak tűnők - így összecsukva majd a térdéig értek. /Komoly súlya is volt.../
Aki véletlen is abbahagyta a röhögést, elég volt egy pillantást vetnie újra rá, folytatta. Nogfisot majd szétvetette emiatt az ideg, de nem szólt rájuk, mert tudta, hogy felesleges. Mikor nagy nehezen abbahagyták, viszont megadta a kegyelemdöfést:
-A glóriámat utólag szerkesztik majd a képre.
A csapat újabb negyedórára használhatatlanná vált.
-Te ne röhögj, te tökjó ruhát kaptál!!! - üvöltött Kugirnára. - Szerintem elcserélték a terveket!
-És milyen jól tették... - csak ennyit tudott mondani, de lassan szemét törölgetve elcsendesett kaján öröme és a fiúkhoz fordult.
-Ti mit kaptatok?
-Én majd akkor mutatom meg, ha visszatértem a sminkestől. - kacsintott Ukitake. -Nekem nagyon tetszik.
Ahogy kilépett az öltözőből, Horis egyik szemöldökét felvonva utánabökött az ökölbe szorított kezének hüvelykujjával.
-Eeee... sminkes. Talán aggódnom kellene?
-Nem hiszem, ha tetszik neki.
-Te mit kaptál, Főnök?
-Röhögni fogtok, a mi kis frontemberünkből hadistent csináltak. - a vigyor Eizan arcán már a "kiveri a biztosítékot"- kategóriát ütötte meg. Horis sóhajtott - neki talán annyira találták el a jelmezét, mint Nogfisoét. Vállfán előhozta.
Fekete bőrmellény, gazdagon terítve ezüst hímzésekkel. Széles, sötét bőröv díszes csattal. Fekete bőrnadrág. És vörös ékköves alkarvédők, ahol a foglalatok szintén ezüstök voltak.
-Főnök, ehhez...
-Mentem!
-De Főnök!
-Horis!
Kár volt utánakiáltani. Nogfiso kaján vigyorban nézte végig az öltözéket újra. Nem, ebben nem fog mutatni egy tizenöt éves gyerek.
-Einaz?
-Hm? Ja. Az enyém az övé mögött van.
Kugirna nevetve vette ki. Drapp, ujjatlan mellény, aminek a széleit direkt megtépték kissé; világosbarna bőrnadrág - keresztpánt-szerű díszítéssel, széles öv; alkarvédők.
-ÖÖÖ. Te ezzel mi leszel?
-Megveszekedett félisten... - döglesztően gonosz mosollyal nézett ki a bögréje felett. -Tudjátok, csak a szokásos.
-Ezzel szédítsd a rajongókat.
-Imádom a fantasyrock-műfajt.
-Megyek, megölöm Aonnát - fújt egyet Nogfiso. - Majd hívjatok, ha Horisék is átöltöztek.
De legközelebb már csak a fényképezkedésen találkoztak. Ekkor jött az igazi döbbenet jelmezi szempontból... Ketakiu és utólag Horas is azért mentek sminkeshez, mert körszakállat kaptak. Einaz dühödten öklözte a falat, hogy ő nem kapott, Kugirna pedig majdnem megfullasztotta a kézzel-lábbal ellenkező Horist a keblei közt elragadtottságában. Ketakiu egyfajta prófétikus, sötétzöld ruhát kapott, egyszerű hímzéssel a szélén. De olyan tiszta erőt sugárzott az, hogy jól érezte magát a bőrében, hogy semmivel nem maradt el a többiek mögött. Horis szakállal jóval felnőttebbnek nézett ki,/ Einaz jó ideig piszkálta, hogy mintha a fényképezkedésre még a mellszőrzete is erősebb lett volna/ és mind a szakállába, mind a hajába fekete tincseket tettek. Igen, így már egészen hiteles volt.
Vörös függyöny, egy koponyákkal kirakott trón - ez volt a díszlet. Ahogy átöltöztek, még hallották a képszerkesztőket:
"Igen, és az aljára jön a 'Gods of Death' - logója..."

Egy királynő dolga... - avagy Látásmód kérdése

2010-06-08T00:31:00.001+02:00

Kőművesek mindenfelé. Az egyetemről jövök, tiszta ruhában, félig megszeppenve, félig szinte undorodva az orrom megcsapó habarcs-szagtól és erőteljes izzadságtól. Beszaladok a szobámba, leteszem a táskám és átöltözök...

A por szinte patakzik és ömlik a romokon. Nézem a kőműveseket, ahogy nevetve, egymást piszkálva szedik össze a sittet. Nem kigyúrt, húsz éves, helyes macsók - baromira nem. Nem is ez a dolguk. Ne féljenek attól, hogy összepiszkítják a kezük, olyanra vakolják a falat, amilyenre szeretnénk és haladjanak a melóval. Aztán részemről lehet akármilyen nyúzott, cigánybarnára sült képük.

-Hé, kislány!

Morogva fordulok meg. Egy kopott farmer, Apa egyik kisebb fekete pólója, ami így is bő rám - szinte tunikaszerűen megkötve rajta a szerszámosöv. Mintha porban fürödtem volna - kezemben a rezgőfűrészt tartom, lambériázásból jöttem.

-Tessék!

-Csakhogy a talicskát használhatnánk-e, vályogot vinnék hátra.

Bólintottam és mentem tovább. Hátul az ablakot építették - ahogy arrébb sodortam a takarófóliát és beléptem, rámszegeződtek a tekintetek.

-Hanyas lesz az ablak? Azt néztük a papírokon...

-90x139-es.

-Nem lesz az túl nagy ekkora falba... ?

-Nagyratörőek vagyunk. - mosolyogtam. Szobámba beérve sóhajtottam bosszúsan egyet. A letakart ágy, összetolt bútorok - elgondolkodva öntöttem egy gumiedénykébe gipszet. Könnyed mosollyal kinézve az ablakon azon elmélkedtem, hogy valahol nyomot hagyok.

A vér szinte patakzik és ömlik a romokon. Nézem a katonáimat, ahogy röhögve, egymást baszogatva szedik össze a zsákmányt. Nem kigyúrt, húsz éves, helyes macsók - baromira nem. Nem is ez a dolguk. Ne féljenek attól, hogy összepiszkítják a kezük, úgy forgassák a kardot, ahogy akarom és ne tétovázzanak. Aztán részemről lehet akármilyen nyúzott, cigánybarnára sült képük.

-Hé, asszonyom!

Mordulva fordulok meg. Egy kopott bőrnadrág, egy fekete női vért, amit hátul fűzővel szorítottam magamra - szinte tunikaszerűen megkötve a palástom a széles övvel. Mintha vérben fürödtem volna - kezemben a kétélű kardomat tartom, egy halálsikollyal teli házból jöttem ki.

-Ki vele!

-Csakhogy a lovakat elvihetnénk-e az összeset, a szekerekhez...

Bólintottam és mentem tovább. Hátul már a sátraikat építették - ahogy arrébb sodortam a sátorlapot és beléptem, rámszegeződtek a tekintetek.

-Hol támadunk holnap, főnök? Azt néztük azokon az ócska térképeken...

-Ithaka.

-Nem lesz az túl nagy falat... ?

-Nagyratörőek vagyunk. - vicsorogtam. Sátramba beérve sóhajtottam bosszúsan egyet. A vörös bársonnyal letakart ágy, összerabolt bútorok - elgondolkodva öntöttem egy kupába vörösbort. Gyilkos mosollyal bámulva a tűzbe azon elmélkedtem, hogy valahol nyomot hagyok.

Képileg filózom

2010-06-03T12:50:00.003+02:00

Jeee - új dizájn! Thank you for the legtüncimókusabb-pancsizós-cukkencs-vöröstéglás-szépszemű-antiszoc/hja, hogy ez nem is jó tulajdonság XD/-képszerkesztősminiistennő-kreatív-rózsaillatú-és engemnagyonszerető Amarunak! :D Neki köszönhetően mostantól nem két chakrammal /ami szintén az ő kreálmánya volt/ üdvözlöm a látogatóimat, hanem Rangikuval vállvetve - ki tudja, hátha picit megemelkedik a férfi olvasóim száma...

Aizenkém, most már mi a ménkű vagy, hogy a Hógolyó csapjon agyon!!!! Ráadásul most már Yoruichi és Urahara is... BRRRR. Vége ezek szerint a fake-Karakurának, most jön az igazi Karakura. De ha Gin elment, akkor... öhm, igen. Kicsi gazdám, nagyon ajánlom, hogy Hitsugaya-kunhoz igyekezz /sokkal inkább/.

ÁÁÁÁ! Hogy lehet valaki ennyire menő... *sziiiipp* Bocsánat, úgy három hete nem tudok belőle kiszakadni... ezt is Ti szívjátok meg. XD Most hivatalosan elnézést kérek az összes fanulásomért, előre is, utólag is.

Hmmmmm... hiába, ha valaki szép, az szép. :D Közvetett kérdés! Én álcázhatnám magamat fiúnak? /Az ő esetében megtenném.../

Útközben folyik a lakásátépítésünk. Csupa női meló, kacagás. Igazából semmi problémám most már vele - kaján vigyor az arcomon, mikor Anya hazajön és látja, hogy felszántottuk a konyha kellős közepét és most egy fél méter mélységű lövészárok húzódik onnantól a spejzig. Apuval most beszéltem, azóta a fél métert pótolta, csak padlószint felett és egy méterrel arrébb. XD Magyarul nem lehet bemenni a konyhába az ajtóban tengődő sittől... "Hegyen-völgyön Csomolungma, Mount Everest volt ott. Hej!"

Jeee - újfent! :D Négyes lett a szövegtanom. Black Princess megy a sivatagban, előtte van hét vizsga - lelő egyet, megy tovább a sivatagban, maradt hat vizsga. Black Princess megy a sivatagban...

Egyébként meg esz az ideg, utálom a vizsgaidőszak környékét is, mert sok az intéznivaló, a kunyerálandó jegyzet... többnyire ezen nem kínlódni kellene, hanem csinálni, de egyszerűen nem tudok aludni. Még egy egész napos falbontás után sem.

Cccc. Nem, most nem mondok egy rossz szót sem. De igazából örülök, hogy valamelyest sikerült megvédenem a nők jóhírét. Tudom, hogy mi a harapófogó, hogy hogyan kell használni, ahogy ismerem a kalapácsot és a vésőt is és nem törik bele a körmöm abba, ha le kell szedni a lambériát. Az, hogy ez mennyire gyakori hozzáállás, azt láttam a nálunk dolgozó vízvezeték-szerelők arcán.

Ui.: Inkább cipelem a sittel teli vödröt, minthogy mosogassak... XD

Ui. part2: Úgyhogy nem pózolni, dolgozni vele! /Csak nem bírtam ki. XD/

MÁRIS??? :P Mihamarabbi visszatérted, további szép napot!

No! Not the wet willy! No!

2010-06-01T02:12:00.001+02:00

Még egy kis jókedv a nagy badadumm előtt. :) Kicsit más oldalról, kicsit könnyedebben, az egyik kedvenc soundtrack-számomra - Everybody dance now! Hudson Leick, a szorgalmas, Renee O'Connor, a többször nekifutós és Lucy Lawless, a... a fene bele, még civilben is isteni. XD

Aztán egyszer csak jövök, éljen a vizsgaidőszak - hét tantárgyamból már kettőből van jegyzetem. Illetve átalakítjuk a lakást, hogy közben se egyen meg az unalom. Ezért pl. vasárnap késő délutánra már érdekes elmeállapotot lehetett rajtam megfigyelni, mire átvittük a kanapét Apával a másik szobába - felcsendült a Sex Pistolstól a Rock Around The Clock - erre már csak annyit jelentettem be, hogy ebből tudom a női szólót. Azonkívül ma már nem sok mindent.

Felcsendül. Igen, a punk bandáktól a számok már csak úgy felcsendülnek. Úh, de hülye vagyok.

Szóval mihamarabbi visszatérted - talán már kicsit újabb környezettel, lesz, aki vigyázzon az oldalamra. :)

Tsuki yo Oshiete Kure...

2010-05-28T20:40:00.001+02:00

Elég a rossz heccekből.

Egy korai cseresznyefa éli világát közvetlen az ablakom előtt. Attól korai, hogy ő gyorsabban hoz gyümölcsöt, mint társai, nem attól, hogy hamarabb kel. Most, hogy a héten itthon voltam, egyre-másra elfigyeltem a gyerkőcöket, ahogy megálltak alatta, biciklivel, letéve a nehéz iskolatáskát. S kettesével-hármasával álltak alatta s szedték a cseresznyét, nevetve-beszélgetve. Vagy ahogy hazaérkeztem egyszer boltból, két kis toprongyos cigánygyerek ette a gyümölcsöt - ijedten szaladtak távolabb, ahogy meglátták, hogy előveszem a kulcsot - a kislány szaladt vissza megkérdezni, hogy baj-e, hogy esznek. Rámosolyogtam, s mondtam, hogy ameddig elérik, nyugodtan, csak ne törjék meg az ágakat. Ahogy bementem, az ablakból még kinéztem: a kisfiú nyakába vette a lányt s a lányka úgy szedte, hogy tényleg ne tegyenek kárt a fában... ma Mamáméktól jöttem meg - furán hatottam, ahogy csurig vizesen végigbaktattam, de otthon a falunkban telibe találtam egy tisztes záport - két fiú állt a fa alatt. Elszaladtak ők is, de az egyiknek ott volt a törzsnek támasztva a biciklije: s szerencsére volt tartása is. Első ijedelmét levetkőzve visszajött, elnézést kért, hogy ettek pár szemet. Újra nevettem: semmi baj, ezért ne szaladjatok el. S jelentősen megkönnyebbülve, szinte pirulva köszönte meg mindkettő.

Egy szem cseresznyét sem ettem még idén. Mégis sokat mosolyogtam miatta a héten. Vajon így érez az is, miközben azt a plusz fél kilót besöpri, aki elkergette a gyerekeket? Valahol mindenkinek az ajándéka a Földanya termése. Egyszerűen nem tudnám megvonni az apróságoktól, akik olyan örömmel tanyáznak a fánk alatt hazafelé menet. Ennyit bőven megér az a pár szem mindenkinek.

Este a vizes levelek csillognak a tönkrementében villogó utcai lámpa fényében. A lombja igazából betakarja az egész ablakomat - napközben sajnos nem engedi be a fényt - de este varázslatos. Mintha az ablakon túl nem a város lenne, hanem egy ágak által takart erdő, ahova menet félre kell hajtanom a lombot - és ZZSUPSZ! Előre bukok fejjel, mint Aliz, s zuhanok. Összemegyek apróra s meghallgat engem a fa, mint egy kis Pocahontast. Elsuttogok neki képtelenségeket és szégyellt gondolatokat, kiordítom, amit egyébként nem mondhatok ki. Ha kitomboltam magam s szabályszerűen elnyúlok a fáradtságtól, elterülök s oldalt fordított fejjel kérdezem, hogy miért nem vagyok olyan, mint amilyennek látnak.

Ha felébredek, újra hálóinget viselek már s a gép előtt ülök, az ablakon belül. A levelek közt becsillog a holdfény s bosszúsan dorombolva-mosolyogva döbbenek rá, hogy ez is csak egy metamorfózisom volt a sok közül. Ideje lenne felnőni, kislány.

Cseresznyefa, kérlek, mondd el nekem... ne mondj semmit. Tudom, amit tudok. Kipattanak újra macskafüleim, s újra kieresztem karmaim - utánam a gyászmenet!

Ui.: Van egy kivételesen remek tanárnőm Szegeden, a színházas minor alapítója: mi tagadás, nagyon igyekeztem évközben, hogy bizonyíthassak neki, mert nem könnyű. Ma jött meg a színházi szemiotikás dolgozatom értékelése tőle - szinte a szemem megtelt könnyel örömömben.

Szeplőtlen

2010-05-26T01:19:00.002+02:00

/Útközben meghallgatásra ajánlom: klikk! /

Nekidőltem a falnak. Magamon kívül voltam, szinte lihegtem, pupilláim kitágultak. Mintha medencébe ugrottam volna, úgy ellepett a veríték, a tekintetem szinte segélykérően járt fel-alá. Ez nem lehet. A kezem remegett, miközben a hasamra tettem. Teljes képtelenség. Nem lehet. Mintha még a lázam is felment volna, a világ meg csúfondárosan nevetve fordult velem meg egyszer-kétszer-sokszor. A telefonomhoz kaptam és feloldottam a billentyűzárat. De a telefonkönyvbe már nem tudtam belépni - ugyan kinek mondhatnám el? Nem, ha van olyan, amit nem telefonon keresztül kell elmondani, ez az. De így meg fogok őrülni. Pillanatokon belül, úgy érzem.

Talán először a szüleimnek. Vagy a valaha volt fogadott anyámnak, ő bármikor képes megnyugtatni. Vagy mégis... ? Elszaladtam.

Este feküdtem az ágyban. A gondolataim elmém teljes elpusztítását tűzték ki célul. Mellettem szinte halomra hajigálva az összes mitológiás könyvem, ami létezett. Jegyzetek. A laptopon a net egy Nostradamus oldalon volt megnyitva. A plafonra meredtem, de persze semmit sem láttam. Mintegy óriásit zuhanva a valóságba, felmartam a telefont.

Kicsöng.

-Halló... - nyöszörög bele álmos hangon.

-Vivi, holnap ráérsz?

-Tudod, hány óra...? Rá. Ezt reggel is megkérdezhetted volna...

-Holnap hány órád lesz?

-Mittomén... Asszem hét. - hallottam, ahogy arcát dörzsölgeti közben.

-Ott leszek. Beszélni szeretnék veled. Fontos.

-Oké...

-Jó éjszakát.

-Neked is...

Reggel korán keltem, hogy elérjem a hatos buszt. Majdnem sikerült. A reggeli rosszullétet nem kalkuláltam bele.

Hangos volt a suli. Valahogy a szokásosnál is. Vagy csak én éreztem annak. Azalatt a fél óra alatt, míg benn voltam, szabályszerűen bújkáltam. Úgy éreztem, mindenki látja ezt a... Az arcom égett, az óra szinte beleégett a retinámba, annyira néztem.

-Csáó!

-Unare. - próbáltam mosolyogni. De ő már vitt tovább.

-Mi a baj? Történt valami? Csak reggel esett le, hogy Vivinek szólítottál... nem tudom, mikor hallottam ezt tőled utoljára.

-Musu, én... Gyerünk ki valami néptelenebb helyre, majd ott.

Furcsán nézett, de megebédelt s elindultunk a városközpontba. Soha nem volt még, hogy ennyire csendesek lettünk volna egymás közt. Mikor kiértünk a múzeum elé a szökőkutakhoz, leültettem egy padra.

-Nézd, lehet, hogy hihetetlennek fog tűnni, de igaz. Tegnap már orvosnál is voltam, de én sem hittem el - nehéz lesz megemészteni, de kérlek, ne akadj ki.

A tekintetéből láttam, hogy komplett hülyének néz. Emellett az aggódás is átjött. Nem hagytam minderre reagálni.

-Terhes vagyok.

A fejem lehajtottam, nem láttam az első reakcióját. A másodikat viszont már hallottam.

-HOGY MI VAN???

Az orvosi papírt a kezébe nyomtam, de rögtön el is kaptam, már visszadobta.

-'Asszed', most végigolvasom? Rossz poén, ne csináld!

-Nem poén.

-De ki... Nem mondtad, hogy...

-Mert nem.

-Perszeee. Jött a Szentlélek, mi???

-Nem tudom. Elhiszed nekem, hogy én nem... ?

Lehetetlen leírni az arcát. Meglepődés; a dühroham, hogy hülyének akarom nézni; döbbenet; féltés. Majd egy félperc után, miután megküzdött a saját érzéseivel, leejtette a fejét s nagyot sóhajtott.

-Hiszek neked, de egyszerűen nem tudom felfogni. Ehhez azért kell valami!!!

-Tudom.

-Hát röhejes lesz, de nem ültél bele valamibe...?

-Abba biztos nem. (!)

-Hülye, nem arra gondoltam - de ilyen nem történik csak úgy.

-Hidd el, végigvettem minden lehetőséget én is. Még azt is, mikor voltam úszni, hátha ez a balsorsom hozott ebbe a helyzetbe, de egyszerűen elképzelni sem tudom.

-És most? Szüleid tudják?

-Dehogy tudják. Hogyan meséled el bárkinek is, hogy szűzen terhes lettél?

-De most mit akarsz, mit mondjak??

Nem akartam, de pityeregni kezdtem.

-Reméltem, hogy... gratulálsz...

Ennél elképedtebb arcot soha nem fog már vágni, mint amit akkor tett.

-Te ennek örülsz???

-Nem tudom, hogyan, de egy kis élet növekszik bennem. És ezt én jónak érzem.

-Hallod, miket beszélsz?

-Szerettem volna, ha ezt te is szépnek találod.

Elhallgatott. Utólag azt hiszem, azon lamentált, hogy lekiabálja-e a hajam, vagy próbáljon meg örülni nekem. Vagy öt percet ültünk így, én pedig egyre inkább zokogtam.

-Gyere ide... - nyújtotta végül a kezét. Az összes kétségem belezokogtam a vállába.

Este gép elé ültem. A délutánt elbeszélgettük, ahogy hazaestem, a szüleim morogtak. "Hát még akkor hogy állna itthon a bál, ha elmondanám ezt a hírt..." - csaptam be az ajtóm. Nem tudnám elmagyarázni nekik, hogy én... Á.
Atomnyul üzenete:

Unare!
Haineko üzenete:

Unare! Atomnyul...
Atomnyul üzenete:

Hm?
Haineko üzenete:

Amit egyszer beszéltünk, bekövetkezett. ...

/Sokat néztem az Animal Attraction c. részt. Megnyugtatásul: nem vagyok terhes. XD Bár a franc tudja ezek szerint.../

100. bejegyzésem. És még mindig élek! Lyre, Lyre, Hearts on Fire!!!

2010-05-22T21:53:00.001+02:00

Hehe, shunpoo! Ma ilyen piff-puff a hangulatom - egész nap pakoltam - most pedig Xena hasít a KMPlayeren, 5X10, Lyre, lyre, Hearts on Fire, a két musicales rész közül a szórakoztatóbb :D; Gyökérteam, merre vagytok? Rangiku, egy szakés estét mindenképp be kellene majd a nyárra iktatnunk - msnezek és próbálom elültetni bennem a "meg akarod írni a szemotikás dolgozatod"-magvacskáját. Mintha homokba dobnám, de hátha.

Spartacusra visszatérve: DURVA. Most látom, hogy mi a különbség fantasy ókori sorozat és történelmi ókori sorozat között. A vér digitalizált és animált valóságában reális borzongást vált ki fröccsenésében és ömlésében. És tisztességgel ömlik, az emberi halandósággal hihetetlen módon szembesül a néző. Ami jobban mellbevág, a szexualitás kendőzetlensége. Teljes alakos képek, koitus mozgással - és nincs rajtuk ruha. (!) Spartacus és párja esetében ugye ez még a szerelem és az elfogadhatóság - de ami a római, féktelen hedonizmust illeti, az igen elmászott és szinte már bántóan igaz képet mutat. Igazából sokkoló a látvány, ha a /legalább nyolc éve/ szinte istenített kedvenc színésznődet látod egy rabszolga által izgattatni látni, majd szinte felnyomva a falra... Egyébként pedig elismerésem. Biztos, hogy nézni fogom, mert rendezésében, színészek alakításaiban nagyon megéri. Talán nem is baj, ha egy kicsit nyílik a szemem. Dühít az álszent némaság, ha belül tombol a rohadtság. Lucy, you rock!!!

Piff-puff hangulat szóval hasít: nincs igazából kedvem írni a mindennapokról. Baj van, megoldásokat keresek; vannak apró örömök, őket pedig meg kell becsülni. És menni kell tovább. Illetve ideje kicsit frissíteni a mitológia-tudásom is, mostanában nem igazán használtam, megkopott. Régi szép időkben Artemisz papnőjének neveztél ki egyszer, Atomnyul. Szégyen az ilyen papnő az istennőjének. XD

Élni és élvezni az életet; életerős, karakteres nőnek lenni. That's all, folks.

És szeretnék egy pár sait. Originále a nyáron acélbetkós bakancsot szerettem volna venni, ha lesz egy kevés keresetem, de inkább igazi fegyverre költöm és csak egy pár normális bakancsot szerzek, aminek az oldalszárába elrejhetem, ha arról van szó.

És a gitáromnak is szeretnék egy normális táskát.

Vágyak, célok, szétszórtság - mihamarabbi visszatérésed, kedves olvasóm! :)

Lucy is back!!! :3

2010-05-18T12:34:00.002+02:00

Ohhh, yeah! Ismerős ez az istennő? Immáron vörös séróval, de mennyeien gyilkos mosollyal láthatjuk Lucy Lawlesst a Spartacus: Blood and Sand című történelmi sorozatban. Nem tudok még sokat, ha lesz rá alkalmam, rögvest letöltöm. Annyi biztos, hogy Lucretiat alakítja:

Batiatus’s equal in cunning, she sees every angle and wields power with a steel grip cased inside a kid glove. Lucretia is sexually voracious, taking the gladiator Crixus for a lover, but longs for a child she is so far unable to bear. She thinks Spartacus is an uncontrollable beast that has cost too much and fears he will bring misfortune upon the ludus.

Szabadjon megjegyeznem, hogy a szereplőgárda részben ismerős - mi több, még a producer is. :D Óriásiak immáron az elvárásaim, de hogy Ő benne van, csak oltári lehet!

Mihamarabbi visszatérésed, "Fekete Hercegnő fanul" című rovatunkat olvastad! ~~/Újfent./~~ :D Ayiyiyiyiyiyiyiyi!!!!

Ha írni tudnék...

2010-05-17T19:16:00.002+02:00

Ha festeni tudnék, zöldellő tisztást teremtenék neked, pillangókkal és olyan tiszta, jeges vizű patakkal, melyet elképzelni csak tudsz. A havat, a vért, farkasok nyomait kék és zöld festékkel önteném le, az ecsetet pörgetve adnék neked rózsás hajnalt, szalagokat csavarnék ujjaidra, amiket lágyan fújna a szél.

Ha énekelni tudnék, dalolnék neked a mennyországodról, ahova te tartozol. A dallam ölelné körbe tested, szárnyakat ívelne válladra - a messzesodródó hangok elragadnák fájdalmad és fáradtságod, mosolyodért éjjel és nappal énekelnék, míg biztosan nem állsz a lábadon.

Bár tudnék zenélni! Klarinétom testébe zárnám kétségeidet egy titkos kóddal, amit a billentyűkön és lyukakon lenyomok: legyen ő egészen fekete tőle, a te lelked pedig kapja vissza egészséges hófehér és gyöngyházszín tisztaságát. A melódia balladája csendesen simítsa meg arcod, ringasson álomba, ha zaklatott is vagy.

Ha szobrász lehetnék, egy angyalt faragnék. Széttárt kezekkel, a szélben hullámzó ruhával, gyönyörű arccal - hosszú pillákkal, szinte puha ajkakkal, meleg kebellel... egy éjszaka az ablakod alá állítanám, hogy reggel felkelve ő üdvözölhessen, hogy lásd, nem vagy egyedül.

Ha fotózni tudnék, egy pillanatban adhatnám neked a világot. Hiszen egyik kép, másik kép magába zárna egy-egy érzelmet: átnyújtanám a tiszta szerelmet, a szeretet, a biztonságot, a vidámságot, a boldogságot, egy ölelést, egy mosolyt.

Ha tudnék verset írni! Láttál már rímekben biztatást, villanó szempárt, ami képes erőt adni, hogy tovább menj utadon? Robbanna minden sor, míg nevetsz majd eldobnád a könyvet és szaladnál, olyan könnyűvé tenne...

Ilyen tehetségekkel nem lettem megáldva. Ha egyedül érzed magad, ha oltalmat keresnél; csak mosolyom, érted nyújtott kezem és azokat adhatom, amikre képes vagyok. Remélem, elég lesz.

A tóba gázolok, nézem könnyű ruhám fodrozódását a víz mélyén, fülem mögé söpröm a hajam és kinézek a partra - ott leszel? Szeretnék rádnevetni. Nem vagyok a szavak embere. De szeretném, ha mindezt látnád a szememben.

Motivotional posters - Bleach! Yeeee....

2010-05-13T17:22:00.002+02:00

Folytassa a fanulást, Fekete Hercegnő! /Kár, hogy a mi rovásunkra.../
Köszönet a készítőknek! /Természetesen nem az enyémek./

Ojhh. Csak úgy feldobáltam a pendrive-om e témájú tartalmát, de így visszanézve azért enyhén rá kell döbbennem, hogy picit elvakult vagyok. Adott egy nagyjából legalább negyven főszereplős anime, hogy a többiekről már ne is beszéljek, nálam ez redukálódik 2/+2/-re....

Most ünneplem ezzel a bejegyzéssel a szorgalmi időszak végét. A képek fekete részével együtt meg gyászolom is. Jöhet a vizsgaidőszak, az utolsó felvonás! *hősiesen magasba emeli palástját és a színfalak mögé vonul, a háttérzene nagy horderejű, mindenki mindent bele - majd összecsapódnak elöl a függönyök*

Mihamarabbi visszatérésed! :D

Broken rose

2010-05-10T14:24:00.000+02:00

Zene: Nana - Rose /klikk/

Ahogy belestem a szobájába, megcsapott a zene. Valami zúzósabb rock volt, de nem az a megveszekedett torzítós féle, hanem a ritka, dallamosabb. Ő az asztalnál ült, festett. Mellette egy félig teli sörösüveg, a szegecses karkötői és merész tervezésű gyűrűi - a rajzoláshoz levette. Sok mindent láttam rajzolni. Mesefiguráktól nonfiguratívig és fantasy-képekig. Ő ezt firkálásnak hívta, de sokszor ez valójában meló volt. Alkalmi felkérések.

Ma sem öltözött fel rendesen még. Harisnyája eldobva az ágy mellett, de a farmer miniszoknya rajta volt már; felül csak egy fehér trikót viselt. Haja még kócosan is kiadta a formáját: rövid, hátul felnyírt, folyamatosan hosszuló - az első két leghosszabb tincs a kulccsontjáig ért.

-Hi. Looking for Amaru? She's not home yet.

A mosolya levetkőztethetetlenül kisbabás volt.

-Follow me, I'll make some tea for you... I know, you hate this. - a sörösüveggel kiballagott a konyhába és betette a hűtőbe, majd feltette a vizet a gázra. Régen láttam már, de ahhoz nem elég régen, hogy ne bámuljak a változáson.

-You've changed a little bit.

-I couldn't stay the looser, who I was.

-You weren't.

-Just for a few people. Like you. I'm still the same, just my look changed, don't worry. Choose a tea!

Letette elém a fadobozt, amiben a teatasakok voltak. Filteres és adagolós, rengeteg íz. Tényleg szeretnek teázni. Megnyugtató, utálom-gyűlölöm az alkohol összes formáját, tényleg érdekesen hatott mellette az a sörösüveg. Kiválasztottam egyet - ő beletette a kannába s leforrázta. Az egyik szekrényből sütit vett elő.

-I made it myself yesterday evening. Not to many remained, this is Amaru's favourit.

-Where's she?

-In the middle of work, I guess. Here you are.

Letette elém a gőzölgő teás bögrét. A cukrot és a citromot előre kitette, majd utólag a tejet. Nem szeretem angolosan, de bizonyos fajtákat ő úgy iszik. Most is láttam a szeme csillanását; ahogy a sötét teába önti a tejet, az "háborogni" kezd, mintha egy viharos tenger lenne a csészében, és mégis puha kontúrokkal. Még én is elméláztam rajta egy pillanatig, a varázslatból az ő hangja keltett fel.

-How are you?

-Fine, thanx.

-You have to develop your ability of lying. Leastways in front of me.

Két kézre fogtam a bögrét s kinéztem a kicsi ablakon.

-I love you like my brother. If I can help you anything, Anything! - please, let me know, okay? I know, that you are the man, but sometimes you are the protected and not the potector.

-I will be fine, don't worry.

-I know that and I always worry.

-Thank you.

-You would do the same for me. Let's talk an easier theme, I wanna make you smile.

Mintha besütött volna a nap az ablakon.

Tobiume vs. Haineko!!! /Harc Hyourinmaruért! ...is!/

2010-05-03T23:18:00.004+02:00

Haineko, szeretnél tüzes gömbökkel játszani?

Szeretnéd hamuba burkolni azt az ósdi kimonót?

Sicc! Hyourinmaru észre sem vesz téged, ha én ott vagyok.

Nem hát, mindenki megbámul, ha a 21. században 16. századit viselsz...

Chő... előbb veszik észre a melleid! - de milyen csalódottak lesznek szegények ha feljebb néznek!

Igen, mert levágattam a hosszú fekete hajam, mert Kubo úgy döntött, hogy Rangiku is már egy hosszú hajú karakter és hogy akkor az enyém rövid legyen...

Tobiume erre nem tud mit mondani - de tudok egy titkot *közelebbhajol* -Láttam Hyourinmarut vkivel...

Hitsugaya taichouval.

Hai. Honnan tudtad? - de az egyik forrásnál voltak és öhm... .. hát .... igen...

Mert ki lehet a hozzá legközelebb álló személy utánam?? Erről meg tudni sem akarok...

Utááánad? Max utánam!

Nem ebédsorra vagy tornasorra gondoltam...

Én sem Haineko-obaa-chaaan - túl öreg vagy hozzá... meg különben is... te nem szerettél bele abba a karddémonba?

Övön aluli a replikád, de nem fogok rád haragudni, mert csak irigykedsz...

Szeretnéd!

Nem szeretném, kiismertelek, Kicsikém...csak azon filózom, te hogy-hogy nem rohansz a szemüveges fazon után...

Szemüveges fazon?

Fekete keretes szemüveges fazon - óóó, bocs, most jut eszembe, azt eltörte! Te pont nem voltál ott annál a résznél, pedig milyen fangirl-sikítás jött volna a shinigamidtól...

Fúj - Aizeeeeen ...

Igen, az az... :P

Haineko, megengedem, hogy ránézz Hyourinmarura, ha segítesz megölni azt az izét!!!

Nem kell engedély, ahogy fekszik este rajtam/mellettem, látom én őt...

Milyen érdekes.. velem is így szokott és a múlkor egy csodálatos gyűrűt kaptam tőle... vajon mit jelenthet?

Hogy költözz délre. XD

Hogy költözzek vele össze és gyártsunk kis Hyourinmarukat *.* lehet kipróbált Drágám, de nem lehetett túl elégedett...

Pont elég kispolgári vagy feleségnek, de szeretőért a tizedik osztaghoz jár vissza... az ötödik osztag ne lábatlankodjon itt két túlméretezett csörgővel!

Hát szerintem neked pont a csörgőimmel kéne játszanod, Koneko-chan, Hyourinmaru túl nagy falat neked!

Mondja ezt a töpszli 150 centivel...

Én legalább kecses vagyok... trampliii...

Kecses? Ezzel a levesáztatta kimonóval, mert mindenbe beleér?

Láttál már kimonó nélkül, édesem? Belesárgulnál a féltékenységbe!

Nem kívánok alapanyagul szolgálni egy fahídhoz, köszönöm.

Pamela...

Ccc, ne irigykedj, tönkreteszi azokat a hároméveshez illő arcvonásaidat.

Az én arcom ártatlanságot mutat - bezzeg a tiéd...

Utánozhatatlan nőiességet.

Én mást akartam mondani, csak nem szokásom káromkodni.

Nyeeeem, mert kirak az óvó néni és az kellemetlen lenne egy hadnagyi kardnak...

Ovi... legalább együtt lehetek Shiro-channal.

Ha ezt meghallja Hitsugaya taichou, kötve hiszem, hogy annyira díjazná majd, hogy a Zanpakotouja veled ismerkedjen...

Majd Hinamori szól pár szót az érdekemben, úgyis őt szereti a legjobban!

Igen, majd a húgocska szól... míg be nem fut Rangiku!

Ahaaa, utána meg Gin-san füttyent : Rangikuuu és a másik Obaa-chan már ott sincs...

Bizonyára azért füttyent, hogy segítsünk már lerángatni Aizenről a gazdid -egyedül nem tudják és félő, hogy megfojtja...

A gazdim épp Hitsugaya-taichoval tölti az idejét.

Gondolom, épp szemüveg alakú sütivel kínálgatja sírva...

Sírva, mert rájött, h mekkora hülye, h csak most vette észre Shiro-chant -.-

Bakki, én erre nem lennék olyan büszke - Rangiku magasabb, de mégis mindig észreveszi!

Először nem vette észre, majdnem kinyírta!

Lányos zavarában így hívta fel magára a figyelmet. Nekünk van az, ami nektek nincs: temperamentum!

Nekünk meg ami nektek nincs: ész és báj.

Igazaaaaad van - aki áruló, az bizonyára ártatlan: fejlett logika... Báj? Hogyne, hiszen minden kislány bájos, csak nem mindenki pedó.

Rangiku-san az?

Nem gondoltam volna, hogy ezt szeretnéd... XD

Shiro-chanra céloztam - de lehet, hogy te az vagy, ha Hyourinmarut akarod...

Hyourinmaru hol fiatalabb nálam?

Mindenki tudja, hogy plasztikáztattad magad, azért nézel ki fiatalnak... öregebb vagy, mint Muramasa mestere!

A kinézetünk a reiatsutól függ - és lényegtelen, milyen idős vagyok, amíg Hyourinmaru felkeres éjszakánként...

Azt mondta, hogy idegesíti a folytonos ugrálásod és feltűnési kényszered.

Csak mert ő feltűnően hallgatag és csendes. És kell is egy kis élet mellé.

De nem te! Már a ruhánk miatt is hozzám illik!

Rendben! Gyere este az ablakom alá, kidobom neked a ruháját.

Nem kell kidobni, ha egyszer itt van nálam a ruha meg a tulaja is...

De este már nem teáért jár...

Miért? Azt hiszed, hozzám igen?

Ahogy ismerlek, kis szívem, másért nem nagyon...

Akkor nem ismersz eléggé!

Túlzottan is.... - Felajánlok egy döntetlent. nemcsak azért, mert hajnalig itt maradnánk vitatkozni, hanem mert én magam is feláldoznám magam a shinigamidért, mert megmentette Rangiku életét. Másrészt Hyourinmaru döntése, kit választ.

Így van - okos Koneko-chan! :3

Na, ne kezdjük előlről... XD

Köszönöm ezt a beszélgetést Tobiuménak - Haineko sokszor puszil. :D

Kedves Olvasóm, neked pedig a türelmed - mihamarabbi visszatérted!

Amarutól átszedve - Ha kommentelsz ide...

2010-05-03T01:23:00.000+02:00

Írok valami random dolgot, ami eszembe jut rólad.
Megmondom, melyik dal, vagy film jut eszembe rólad.
Megmondom, milyen illat jut eszembe rólad.
Mondok valamit, amit csak te és én értünk meg.
Elmondom az első emlékem rólad.
Megmondom, melyik állat jut eszembe rólad.
Kérdezek valamit tőled, amit már régóta szeretnék tudni.
Megmondom, mi a kedvenc dolgom veled kapcsolatban.
Elmondom, hogy ha sorozatgyilkos lennél, szerintem hogyan nyírnád ki az embereket.
Megkérlek, hogy szállj be a játékba, és te is tedd ki a blogodra.

Nem szeretek láncolatba beszállni, de ezt én is aranyosnak találtam. Gambatte!

Sakuracon - 2010! avagy "Rangiku kardja vagyoook!!!" :3

2010-04-26T14:49:00.005+02:00

/Thanx for the picture, SaGaIn86 :D/

Ahogy felébredtem - fél órával az ébresztőm előtt - a korai napfény ráesett a hajamra, a fekete zuhatag kissé félősen csillant meg. Gondolatban elbúcsúztam tőle. Oldalra pislantva a füléig takarózott Amaru jólesően szuszogott még - óvatosan "lenyúltam" tőle egy tincset s az enyém mellé fektettem...

A fodrásznál mindketten eldobáltuk az agyunkat - nem hogy azt a vonatot, amit el akartunk volna érni, nem értük el, de még az utána menőt sem /óránként ment vonatunk/. Amit végülis elértünk, is úgy kaptuk el, hogy Anyu kirohant velünk a pályaudvarra...

Nekem már nem számított semmi - Haineko lettem!!! Feltupírozott fülekkel, rózsaszín cuccban, barna köpenyben... egyszerűen csak folyton azt motyogtam magamban, hogy Rangiku-sama kardja vagyok. Ennél tovább nem jutottam. XD Kiérve Atomnyul várt minket - ahogy tette ezt szegény egész délelőtt - s már együtt mentünk fel a Hungexpóig... Nika szaladt értem a jeggyel - még egyszer nagyon szépen köszönöm neked is és Szüszikének is! - mögötte sétálva Naoya és Szüszike.Egyszeriben már semmit nem bántam - se a levágott hajat, se a több, mint egy hétvégés varrást, mert MEGÉRTE! Beérve már többekkel is találkoztam - Shadi, Kira, Ranma, Kitsuko - gyors tiszteletkörök után pedig már húztam is Atomnyulat, hogy menjünk vásárolniiii... égette a zsebem a conhoz mérten nem túl sok pénz... XD. És igen, és igen, és megszereztem őket!!! Rangiku-sama és Hitsugaya taichou az iskolai szettes figurakészletből!!! Már vagy egy éve szerettem volna őket megszerezni és karácsonykor láttuk is őket Nikával a Sakurazakában, csak egy fityingem sem volt... És most itt állnak az asztalomon... :3

Na, ezzel szinte el is ment az összes pénzem... visszaérvén még dajkáltam és megmutogattam figuráimat, mikor Nika rám talált - s elindultunk nézelődni. Épphogy kibukkantunk az épület mögül, nekem megnőttek a szemeim, a pulzusom felgyorsult s szinte felsikítottam: Rangiku-san!!!!

"Rangiku" felém fordult, szintén mosolyogva felkiáltott: Haineko!!! - s úgy szaladtunk egymásnak ölelkezni, mintha ezer meg ezer éve ismernénk egymást - oltári volt! Mögötte dühödten futott be Nanao-chan, hogy ne hagyja ott, mert egy ekkora könyvvel nem fog utána rohangálni XD. Unohana taichou /Nika/, Rangiku-sama, Nanao-chan és Haineko azért együtt már ritka kelendő volt, kétpercente kérdeztek meg minket, hogy szabad-e fényképezni minket - én lenyúltam "magam" és vissza se adtam nagyon...

Onnantól kezdve ezzel a két leányzóval járkáltam vagy három órán keresztül - összeszedve szinte minden Bleachest, aki él és mozog - a K pavilonnál sikerült összejönnünk vagy huszan, ha nem többen, legalább tíz percig fotózott minket mindenki /"Ichigo" nem enyhén rákattant a derekamra.../ Volt egy félelmetesen jó Ikkaku bankaios srác - aranyapám, vagy harminc kiló volt csak az egyik oldalt-penge!!! - vele is fotózkodtam , Yoruichit ki akartam hívni egy macskapárbajra, de kereket oldott - és tényleg az volt benne a legnagyszerűbb, hogy bármelyik beöltözött figurára ráordítottál a karaktere nevén, rögtön szituációban voltatok és úgy beszélgettél vele, mint egy gyerekkori barátoddal. :D

Sok kószálás után visszatértem szegény Atomnyulhoz, aki mangát olvasgatott, mert Amaru is otthagyta jó időre - a nap jó részét utána már "nyugisabban" töltöttük, kettesével felváltva elkószáltunk, hogy valaki mindig vigyázzon a cuccra - "Tousen taichou!!! Nem tudod véletlen, merre van a pénzautomata?" XD - végül Atomnyul volt olyan aranyos, hogy meghívott minket étkezni, mert aznap csak sütin éltünk este hétig /mondjuk Amaruval reggel minket Mamim rendesen megtömött indulás előtt/. Jókora késéssel megindultunk a paraparára - de akkorát csúsztak a programok, hogy nem számított a három-negyed óra. Az afterparty minden várakozásunkat alulmúlta, ha őszinte akarok lenni - olyan elvetemülten tücc-tücc-techno zenét elég rég hallottam szerencsére; erre táncolni nem lehetett, csak rángatózni. Hárman letelepedtünk a sarokba és mangát olvastunk /ez a mocsok Nana-függővé tett!!! XD/. Nem is hallottam így a zenét, olyan nyugalomban voltam, mint még soha. :)

Előbb is indultunk haza a tervezettnél: csapzottan, álmosan, de "jóllakva" egyelőre animés hülyeségeinkkel, engem pedig azóta sem lehet lelőni - Rangiku kardja voltam!!! XD Hazaérve egy feles whiskeyvel búcsúztam el hamumacskalányságomtól. Már amennyiben a fülei és a ruhája már nincs rajtam - belül mintha még ő tombolna... :D

Nagyon köszönöm mindenkinek az élményt, a cont, a mosolyt, a munkát, a várakozást. Köszöntöm az új barátokat, ölelem a régieket - a testvérekről már nem is beszélve. :D Mihamarabbi visszatérésed!

Unare!!!

2010-04-22T11:04:00.001+02:00

Lassan itt lesz az ideje, hogy "bizonyítsam fanságomat". Nevetni fogtok, de egyrészt a többnapos varrás és a hajam "feláldozása" nekem egyre inkább szakrálissá válik - ez a cp nekem nem igazán hobbiból lesz, sokkal inkább érzésből. Színpaddá változik majd a világ először, majd a Bleach világává, ahol én Haineko lehetek. Meg vagyok illetődve, várom és tartok tőle.

Tudom, milyen könnyű leszólni egy hosszú időn át készített művet/jelmezt. Félek, hogy /most is/ meg fogom kapni a magamét. Mindennel azon vagyok, hogyha lehet, mennél kevesebb embertől.

Nem tudom elmondani igazán, mi vagy hogy zajlik le a lelkemben ezalatt az átalakulás alatt. Mosolyogjatok meg, ez csak egy rózsaszín ruha meg végre vágatok a hajamon, nehogy seggre essünk előtte... nekem sokat fog jelenteni. És előre köszönöm mindazoknak, akivel ezt megoszthatom. :) Mamimnak köszönöm leginkább, ő végezte a munka oroszlánrészét és tőle és papámtól kaptam az anyagot még szülinapomra...

Amaru, külön neked megerősítem majd a "farkam" felvarrását... XD, de azért óvatosan rángasd! Atomnyul - nagyon köszönöm bátorításod, a tejet el ne felejtsd a két futóbolond macskádnak! :D

Nika - see you a bejáratnál! :D Minden US-est a kapun belül!

Utolsó bejegyzésem a con előtt. Kíváncsi vagyok, milyen leszek utána. Mihamarabbi visszatérésed!

És most:

Ma hivatalosan bategg napot tartok!!! /Semmiért nem vállalok kockázatot!/

2010-04-15T12:22:00.008+02:00

/Nos, köszönhetően a tegnap esti bulinak, melynek passzív /vagy még inkább szenvedő/ alanya voltam, mert nem lehetett aludni fél háromig - plusz köszönhetően a deviantartnak, ahova csak úgy passzióból felnéztem képek után kutatva - igen gyakran hallattam a "bakki-bakki- BAKKI!!! X3" kifejezést - kerültem kellemetesen hülye állapotba. Következzen egy-két ízelítő kép és esti alvatlanságom eredménye, melyet a legközelebbi bulin majd folytathatok. XD/

Whatever_you_want - thanx for nekosaiko! /Én is akarok így rajzolni!! T.T/

Welcome_to_Wonderland_2 - thanx for sQuiDbiScUit!

Bleach_crossover_death_note - thanx for Guiber_Ur!

Bleach_Sailor_Soldiers - thanx for Seigi_X_Paladin!

Dahak valódi kiléte!

Messziről kántálás hallatszott. Vérfagyasztó volt, gyors ütemű, mégis lassításra kényszerített minden lépést. A dobok a végzetet verték - s ezt mindenki tudta... még a fáklyák is az ütemre lobbantak, a falakra rettentő festményeket kreálva az árnyak egyszínű festékéből. A feketébe öltözött tömeg lassan utat nyitott az áldozatot vivő négy maszkos alaknak.
Xena dühödten rázta a láncokat. Még mindig nem volt teljesen tiszta a látása - súlyos veszteségek árán kapták el, végül csak azért sikerült legyűrniük, mert egy mérgezett penge megkarcolta a combját. Homlokától egy vékony vérpatak száradt a szemén keresztül az arcára, de még elcsigázott lázában sem mertek igazán a közelébe menni. Vértjét levették róla, fegyverei díszhelyen várták az oltár mellett - természetesen elérhetetlen messzeségben... a kántálás pedig erősödött. Végül letették "hordágyát" az oltárra - ő pedig fanyar mosollyal nézett fel a mellette álló főpapra. Az oltárt Dahak tüze világította meg.
-Dahak, az igaz, erős isten végre megkaphatta legnagyobb ellenségét! Ki lánya és unokája haláláért felelős, ki annyi hívét ölte meg s akadályozta meg abban, hogy világunkat jobbá tegye! Ezzel az áldozattal kérjük jóindulatodat, Dahak, a legnagyobb!
A tűz felcsapott és egy tőrt repített az oltárhoz - pontosan az oldalának közepébe állt bele. Még rezgett, mikor rámarkolt a főpap s némi erőlködés után kiszabadította a kőből. Felemelte s megmutatta az összegyűlteknek.
-A mi kezünkbe adta a nő életét - mutassuk meg hűségünket!
-Majd én is a magamét. - szólalt meg felette egy hang. Mire azonban a főpap megfordulhatott volna, egy kiáltás csattant:
-Unare, Haineko!
Füstfelhő ereszkedett az oltár környékére - négy fülsértő roppanás után Xena kiszabadult: a hamu egyszerűen aprópénzzé aprította a láncokat. A harcoshercegnő leugrott az oltárról, s felkapta fegyvereit; a főpap felé fordult, de az már nyöszörögve dajkálta több sebből vérző karját.
-Induljunk! - Rangiku felkapta a földről a tőrt s derékonkapta Xenát, majd a templom ajtajához shunpózott - a tömeg ekkor kezdett magához térni. Eget verő üvöltéssel vetették magukat a menekülők után - Xena nyögve, de feltámaszkodott Rangiku vállán és eldobta a chakramot - a legendás dobófegyver végigsuhant a fal mentén, az összes fáklyát elszelve középen. A vörös, vastag szőnyegek rögtön tüzet fogtak; az üldözők maguk is menekülők lettek, egymást taposták, hogy kiérhessenek. Mire rendezték soraikat, már sehol nem volt a két nő. De mostantól nemcsak a harcoshercegnőre vadásztak, hanem egy narancsvörös, dúskeblű harcosnő után is.
A hajnal egy tisztáson találta már őket. Xena bőrökbe takarózva feküdt a tűz mellett, a láza kezdett alábbhagyni. Kissé elgyengülve, nehezen véve a levegőt pillantott fel Rangikura. A fekete-fehér ruhát viselő nő megkotorta a tüzet - valamit láthatóan melegített a tűz felett. Majd észrevette a kérdő tekintetet.
-Felébredtél? Remek. Még az éjszaka kimostam a sebet, azokat a gyógynövényeket tettem rá, amit még a lázálmod előtt emlegettél.
Xena bólintott. Akkor minden rendben lesz, egy ekkora sebet ki kell bírnia, a méreg már nem fog több bajt okozni. Pár nekikészülődő levegővétel után azért megszólalt:
-Késtél.
-Bocsánat. Így is parancsot szegtem. Majd később kimagyarázom a kapitánynak... - levette a tűzről az edényt s megkavargatta tartalmát. Kóstolás után helyeslően biccentett és Xena ajkához illesztette - a harcoshercegnő hozzá volt szokva az elképesztően rossz ízű gyógyszerekhez, nem egyet maga kreált. De ezt elsőre rögtön oldalra hajolva kiköpte.
-Mi ez???
-Szaké. - válaszolt vidoran Rangiku. - Körömvirággal felfőzve. Jót fog tenni, csak menjen be.
-Az istenekre, ezt a vackot nem lehet meginni.
Felült - egész teste fürdött még az izzadtságban - magához vette az edényt, majd jókora kortyokban, fintorokkal kísérve végülis leküldte. Rangiku ezalatt elővezette Argót a fák közül s felnyergelte.
-Gyorsabban haladsz nélkülem. Neked van az a villámlépésed.
-Már nem kell gyorsabban haladnom, tulajdonképpen egy célunk van.
-Az én célom végezni Dahakkal.
-Az utóbbi napokban azért tűntem el, mert utána kutattam.- Rangiku tekintete megkeményedett. - Ez a tűz nem igazi. Nem egy isten áll mögötte, csak egy olyan, mint én. Jóval több erővel és gonoszsággal.
-Nézd, nekem mindegy, mi ez. Végezni akarok vele.
-Dahak csak egy álnév, ő nem is létezik. Akivel meg akarsz küzdeni, Aizennek ismeri a világom.
A drámai hatás elmaradt - Xena nyugodtan húzta meg a bőrszíjat mellvértezetén.
-Véget akarok vetni ennek a szörnyűségnek. A részletek nem igazán érdekelnek.
-Egy ilyen ellenfélt csak komoly tervvel és felkészüléssel lehet legyőzni.
-Kell egy terv. Mit szólsz a következőhöz: bemegyünk, megkeressük, megöljük, ünneplünk?
Rangiku egy pillanatra megmerevedett, majd megcsóválta fejét.
-Nekem tetszik.
-Akkor mit állunk még? Indulhatunk.
Alig mondta ki, már perdült meg s nézett a sűrűbe kivont karddal - Rangiku a katanáját előre tartva lépett mellé. Szemük egyszerre villant: ellenség lesz. Akkor pedig nem kegyelmezhetnek.
A sűrűből egy furcsa figura botladozott ki. Kihúzott szemei úgy keresztbe álltak, mintha tajtrészeg lenne /nem járunk messze az igazságtól/, gyűrűs kezeivel érdekesen hadonászott - a hölgyeket meglátva viszont pillanatra abbahagyván az ingást, sármosnak szánva a mozdulatot végigsimította két oldalt a bajszát, kiadott némi érthetetlen hanghatást, majd lekapta háromszögletű kalapját.
-Hölgyeim *hikk*, mazazaza a nap van, ami -re úgy *hikk* fognak emke... emze... emlé-kezni, 'amikó'... - s vigyázzállásban elvágta magát s horkolni kezdett.
Rangiku feje mellett egy világoskék vízcsepp csúszott le; Xena egyszerűen eltette a kardját és felemelte az alak fejét: rumtól bűzlött.
-Itt állok egy shinigami hadnaggyal és egy beseggelt kalózzal. Ez a történet is jól kezdődik.
...

Bleach vs. Xena-The Warrior Princess - no thanx for Black Princess! XD

És még rajzolok is - miközben menekülök a különös, fehér egyenruhás egyedek elől, akik nyugtatgatnak - óóó, de profi vagyooook! /Death Song- dance!!!/ Spuri van tovább - mihamarabbi visszatérésed! XD

Ayiyiyiyiyiyiyiyi!!!

Ha jobban meggondolom...

2010-04-12T21:11:00.000+02:00

... akkor rá kell jönnöm, hogy Hercules hülye. XD Már amennyiben tíz részenként felsóhajt, hogy de tudja utálni a családját. Erre azt követően döbbentem rá, hogy újabb amv-zésre ragadtattam magam. De vegyük is sorba. :D

Aphrodité - na, most ugye csak hülyéskedünk? Ki ne akarna egy olyan "hugit", mint ő? Kicsit egó s kényes, de egyébként oltári aranyos, szemtelen és néha naiv is talán - és akármennyire lelőné érte magát, jó szíve van... Amíg nem fenyegeti veszély a templomait és a róla készült szobrokat, a mosolya mindenkit feldob.

Athéné - félelmetes ellenség, de igaz barát. Mi tagadás, ha a testvérem lenne, talán kevesebb kínom lenne a vizsgaidőszakkal... /de kevesebb szabadidőm is lenne... :D/

Zeusz - talán hajadonnak merész mondania, hogy de jópofa a főisten... kétségtelenül igen laza az egész világ urának a felelősségteljes dolgokhoz való hozzáállása, de jól kezeli többnyire a nagy hatalmát, mégha halandó ügyekben egyszer-egyszer meg is botlik...

Artemisz - ala kellemes hétvégi program: vadászat a holdfényben. A később Szemelé szerepét is átvevő Artemisztől sokat lehetne tanulni, kisujjában van a vadászat minden csínye és ami az egyik legszimpatikusabb: nem halomra lövi az állatokat, csak úgy sportból. Egyszersmind az állatok védelmezője - ráadásul mondjatok nekem egy olyan istennőt, akinek elegánsabb s szebb szent "állata" van az aranysutánál... egy szabály van nála: hogy férfiak nincsenek. /Ha mégis vannak, kegyetlen bosszú is van./

Posszeidón - ismeretes, hogy a Föld 2/3da víz. Hát nem csoda, hogy bekerült a top 3-ba még a főistenek közt is - ha a nagybátyám lenne, szülinapomra biztos megkérném, hadd legyek egy hónapig sellő...

Árész - az überallesz, kénytelen lennék érte bevállalni a vérfertőzést... akármennyire is megvetem. :P

Hercules, drága fiam, hülye vagy. Szerintem cseréljünk helyet. :D És a közben felvetődő kérdésekre a válaszom: No no yes no ,I tried that ,yes ,both ways NO I DoNT Know ,NO AGAIN !!! ...Are there any more questions ??? Good .

Winzip és Rubik

2010-04-07T21:16:00.002+02:00

Nagyjából stimm az arckifejezés, mikor megtudtam, hogy Édesapám szabin van a tavaszi szünetem alatt. Keveset van itthon, fáradt, ááá, mondom, remek, együtt tölthetünk pár napot. Ma reggel már arra ébredtem, hogy ő vigyorog felettem /elfelejtve, hogy aznap hajnali kettőkor letolt, hogy mit ülök még a gép előtt/ - a gép már megy a bitlord miatt, a nap süt... szép az élet. Ő már korán megjárta a fogorvost, aki sajna meg is szabadította egy fogától, és a jövő héten még mehet is vissza... szépen felöltözgettem, a reggeli müzlim úgy ettem, hogy mellette álltam, miközben ő játszott a gépen, csendben majszolva figyeltem a játékmenetet. Kicsi korom óta szeretem ezt a fajta mozimat - Hugi is csak azóta szokott le róla, mióta nem ülhet már Apu ölében, mert már nem lát tőle. :D

Utána bejelentette, hogy akkor fáradjunk ki, van mit csinálni. Köcce, szebb programot is el tudtam volna képzelni - íjászkodás, filmnézés vagy botkáta-gyakorlás, vagy pisztolytisztítás - nemtom, valami! Így viszont fél óra múltán nyakig porosan és pókhálósan szaladtam lefelé-felfelé a létrán, bútordarabokat hordva ide-oda. Van négy kisebb kamránk, dugig mindenfélével, az egyik a kazánház - jelenleg az a műhely, de kicsi ott a hely és a kazán miatt poros is... bár a cica miatt sikerült hazavágnunk a kazánt a télen... szóval Apa most eldöntötte, hogy kiveszi a két középső kamra falát, lesz egy nagy, ott lesz végre egy normális műhelyünk. Erre mindkettőnknek szüksége lenne már igazából - ő tényleg tud is valamit, nekem meg mindig van valami baromságom.

Na, akkor tömörítsük a fájlokat! Deszkák, dobozok, ajtók, ablakok - mindenféle, egy szakavatott, porlepte benzinestartály is előkerült /-nekünk van ilyenünk???/ Volt egy nagyon klassz grillezőnk - úgy nézett ki, mint egy óriási focilabda, a tetejét, ha levetted, akkor az alsó fél gömbjében tudtál sütögetni... volt ilyen szép jópár éve. Ellepte az alját a rozsda, a fekete-fehér festék már rég lepattogzott. Próbáltam rendbetenni kissé, leszedni róla a rozsdát - végeredményként ő szép egységes rozsdabarna lett, én meg félig rézbőrű. Találtunk egy nagy fadobozt is, ami szintén mindenféle rozsdás szegekkel, alkatrészekkel volt tele - nagyjából azt játszottuk, hogy megpróbáltuk kitalálni egyes darabokról, hogy mifene lehet a rozsda/piszok alatt igazából. Ebben Apa hosszakkal vezetett, úgyhogy a végén inkább elmentem kávét főzni. Meg elmeséltem neki, hogy most Dragon Ballz-t játszunk, ő a Zseniális Teknőc, én meg a szerencsétlen tanítvány, aki végigkáromkodja az első húsz epizódot. Konklúzióként csak annyit fogott fel átszellemült vigyorral: "Zseniális vagyok..." Végül ő bejelentette, hogy eladta a pap a tehenet, és befelé vette az irányt - én még elpakoltam a maradékot, összesöpörtem és rötyögtem magamban, hogy de jó napunk volt.

Most letöltöttem egy újabb musicales vidit, amiben a fényképezést mutatják - sajnos nem jelmezben, ami iszonyat kiábrándító... De legalább jót nevettem, mikor "Kira" felmutatta a Rubik-kockát: :P

Soha nem tudtam kirakni, nincs hozzá türelmem - de attól hirtelen jó érzés fogott el, mikor megláttam, hogy ezzel szórakozik. :)

Ez a szünetem sem egészen tanulással fog telni, az már biztos. Jelmezem is varrni kellene - energiát! valaki! :D

Mihamarabbi visszatérésed, további szép napot!

Ui: Varga Katalin - A havasok asszonya trailer

Fááááradt...

2010-03-31T16:11:00.001+02:00

Ma hozzávetőlegesen nyolc órát aludtam, ami hétköznaphoz számítva nálam rekordnak számít, mégis majd beesek a gép mellé. Álmos vagyok és valami iszonytatóan fáradt. Mostanában egyre inkább eszembe jut, hogy inkább voltam a jelenlegi hónapokban gimis, mint egyetemista, és ez nagyon nem jó valahol. Ezt az évet már így húzom le, de jövőre találok egy egészségesebb arányt, az biztos. Mindenki dolgába beleölöm magam, a sajátommal meg nem haladok... nem tudom egyébként, mit zavar most ez, már ezt játszom lassan 21 éve. XD
Mostanában alkotni se nagyon időm - nem mintha szüksége lenne rá a világbékének, de talán a sajátomnak igen. Régebben sokkal többet rajzoltam. És írnom is kellene, azt már gyakorlásból is.

Nyűgi vagyok, most ezen nem tudok segíteni. Pár lökött kép a Te jókedvedért, én meg majd megyek aludni... Mihamarabbi visszatérted!

Szeretnék rajzolni egy szép Satellát majd. Nagyon megszerettem ezt a karaktert. :) /fenn/

Öngyilkos vállalkozáááás - Banzaiii!

2010-03-17T14:16:00.003+01:00

Na, sejtéseim szerint betelt a blogspotos memóriám, vég nélkül nem lehet azért képeket felpakolni, gondolom... nyekeregtem-nyafogtam egy darabig, de végül arra jutottam, hogy mivel szeretek képeket beteszegetni, ezért új blog kell. Sajna. És mivel borzasztóan szeretek káromkodni, tanácstalan ülni a gép előtt és rötyögni a saját hülyeségeimen... ezért valóra váltottam valaha beígért szándékomat... blogot indítottam az ameblon. Japán rendszer és még nem találtam hozzá fordítót, úgyhogy nagyjából kigógyiztam a dolgokat - ilyet, hogy év,hónap, születési dátum, vércsoport, már tudok, de a többi... XD Isteni jókat vigyorgok útközben. Nem hiszem, hogy annyira kényszeríteni foglak titeket oda, mert ez azért részetekre kínzás, nekem meg néhol mazochizmus... :P

Klikk ide Black Princess japán blogjáért! /ó, jeee, ezt olyan jó volt leírni XD/

Megpróbálok majd azért megoldást találni, hogy a továbbiakban is itt találjatok... :D Ha pedig bátor lennél és átmész, a középső oszlopban keress angol kifejezést egy panda mellett és kattints az alatta figyelő nagy gombra, amin minimum egy idétlen figura vigyorog rád. Akkor megnyitja a bejegyzést. :)

És ne úúútáljatok nagyon.... XD Csak egy kicsit.

Mihamarabbi visszatérésed! Mindkét helyre. :)

Ui.: Rááááájöttem, mi volt itt a baj... de azért nyelvtanulásból megtartom a másik blogom is. :) És ennek örömére egy Death Song!!!
Ui. episode 2. : Valaki nem tudna szerezni nekem egy vörös, egyenes szálú parókát? Nem akarom levágni a hajam...

Pasi toplista - ajvééé....

2010-03-10T13:44:00.004+01:00

"Ez itt az új híradó, királyi fülnek való..." - már megint egyedül vagyok a szobában. Művész vagyok, egy év alatt négy ember irtódott ki mellőlem. Valóban ennyire összeférhetetlen vagyok? Úgy eszembe jutott Ikkaku.... :

Jaaap, hülye törvények... :P

Szóval úgy döntöttem, hogy itt nagy unalmamban - kackac - de készítek egy ilyen bejegyzést. Abszolúte szubjektív és irreális dolgokat hozok - nemcsak elsősorban azért, mert ezek részint csak szerepek, egy szerepbe beleszerethetünk, csak nem érdemes, mert egyenrangú a rajzfilmfigurák imádatával. Másrészt pl. "hazavinni" szinte csak pedigrével rendelkező magyar fiút vihetnék haza, hogy Apám előtt megálljon. :P Csak fun, komolyat ne várj tőlem. :)

Number One:

Nagayama Takashi

Number Two:

Ares /Xena - The Warrior Princess/- színész: Kevin Smith (1963-2002)

Number Three:

Dr. Daniel Jackson /Stargate/ -színész: Michael Shanks

Number Four:

Nigel Bailey /Relic Hunters/ - színész: Christian Anholt

Number Five:

Anthony Dinozzo /NCIS/ - színész: Michael Weatherly

Number Six:

Szabó Győző

Number Seven:

Antonio Banderas

Na jó, maradjunk a teljesség igénye nélkül a tízből, meg így átmehetek Hófehérkébe. XD Nem tudom, honnan jött ez az ötlet, szerintem fáradt vagyok. De hogy ne örüljetek, legközelebb a csaj toplistával jövök. :)

További szép napot, jó időt - süthetne már kicsit a nap - mihamarabbi visszatérted!

/Ui.: Juubantai taichou, Hitsugaya Toushiro nem azért nincs benne, mert nem érdemli meg; hanem mert az ókori Egyiptomban sem mondta az utolsó parasztlányka, hogy az élő istenhez, a fáraóhoz fog feleségül menni. Pontosabban lehet, hogy mondta, csak nem sok esélye volt rá... csak menekülök a kötözködés elől. :P/

MISSÖN KLIA!!!

Gáz... pisztolyom és egzisztanciája

2010-03-03T13:05:00.002+01:00

Azontúl, hogy mindenbe belecsúsztam határidőileg és nyakamon van egy rakás tananyag, mással is igyekeznek boldogítani...

18. születésnapomra Édesapámtól gázpisztolyt kaptam. Őszintén bevallom, ez volt életem egyik legszebb ajándéka, akármennyire aberráltnak tarthattok érte. Mert ez nagyon nagy felelősség és hogy ezzel így elismert, sokat jelentett nekem. Három év alatt szinte kabala lett belőle. Bár elég apró, azért nem vagyok annyira drabális, hogy el tudjam magamon rejteni, ezért többnyire táskában volt, de mindig a három méteres körzetemen belül... A környezetem elfogadta, tudta ; használnom soha nem kellett még szerencsére, de ha sötétben indulok valahova, általában a zsebemben van. Nagyjából mindenki tudja rólam, hogy fegyvermániás vagyok.

A koliban nem. Ezért pánikot okozott egy pénztárcakiürítésem - kigurultak belőle a töltények. Én annyira nem foglalkoztam vele, mert ugye ez nekem természetes. De pár hülye p***a, már elnézést, annyira nem vette természetesnek. Pszichopataként kezeltek egy hétig. Majd egy csaj, akit kétszer láttam és soha nem beszéltem vele, felnyomott az igazgatónak.

Tegnap két rendész, az igazgató, a gondnok és egy kolis tanár jelent meg így a szobámban. /Kolis tanár - wtf! - eddig nem is láttam.../ A pisztolyom kérték és az engedélyt. A rendészek leellenőrizték, igazi, engedélyem szintén - joggal van nálam. Sajnos a tárolása nem jogszerű. És nem kértem engedélyt arra, hogy benntartsam. És arra nem gondoltam, hogy ez másokat zavarhat. Mindenre udvariasan válaszoltam, de ennél azért megmondtam, hogy baromira nem hat meg, ki mit gondol felőle. Mindenesetre levittek és jegyzőkönyvet vettünk fel. Az igazgatón enyhe gutaütés jelentkezett, ő csak mérnök, nem jogász és a fegyverekhez sem ért - ha ennek híre menne a médiában... Háromnegyed tanévig benn volt egy pisztoly a koliban. Mondom, nem volt a házirendben, hogy ez tilos. Igen, válaszolt, mert még nem volt rá precedens. Nem lehet mit csinálni, a kollégium kerítésén belülre nem hozhatom. Mondtam, hogy ez pofás, de nem adhatom le sehol, mert ha másnál találják, nem nálam, illegális fegyverviselésről lesz szó, ráadásul az én felelősségem lesz, ha valaki játszani kezd vele. Már az, hogy péntekig hol legyen, probléma volt. Vagy leteszem a széfbe, vagy hazaviszem. Annyi pénz nem volt nálam hirtelen, hogy oda-vissza megjárjam, időről már nem is beszélve. Így betették egy kazettába, aminek a kulcsát megkaptam, hogy senki más ne nyúlhasson hozzá rajtam kívül - de persze bezárták a széfet, hogy én se férhessek hozzá. Klafa.

Ha benyújtok egy kérvényt, akkor továbbküldik. Ebből már valószínűleg így is dékáni ügy lesz. Mindazonáltal, hogy nagyon tisztelettudóan beszéltek velem és nézték az én jogaimat is, és elnézést kértek a meghurcolásért, azért nem vagyok túl hepi. Egyrészt hiányzik a pisztolyom - eddig fel se tűnt, mennyire hozzámnőtt érzelmileg - másrészt - ahogy ők is fogalmaztak - a jószándékú embereket kell így szivatni, a csalók meg megússzák. Rendben, értem, a múltbeli események nem voltak túl rózsásak, átlagember fegyverről hall, sikít. Nekem három év alatt nem volt belőle precedensem, és pont azért tartom, hogy legyen lehetőségem visszalőni társaim és a magam érdekében. Hogy kétszeresen elzárták előlem, így elég macerás lesz. Ráadásul ezzel a problémával nagyjából egyedül is fogok maradni, tekintve, hogy gázpisztolyra már nem lehet engedélyt kapni a túl sok visszaélés miatt.

Péntek hajnalban fogom visszakapni, és hivatalosan felszólítottak, hogy tartsam otthon. Az igazgató elmondása szerint nincs joga engedélyezni, mert a tárolását nem tudjuk megoldani. Nesze neked önvédelem.

Különösebben nem vagyok dühös vagy zavart. Jogilag tiszták voltunk, rendesen szivatnak, de ezen hiába mérgelődöm. Bosszant persze. És a pár hülye liba is boldog lehet: most már nem egy gázpisztoly van a szomszédban, hanem egy ellenség és egy gázpisztoly. Ízlés dolga. Ugyanis felszólíthattak, de ki garantálja nekik, hogy nem hozom be? Átkutatni nem kutathatnak. Mindazonáltal most sem szól hozzám senki, én meg nem fogom hagyni, hogy provokáljanak. Fenyegetésért is leültethetnek. És nem is illene hozzám.

Úgyhogy nálam ez volt a hét eseménye, aminek még nincs vége, mert valahol érthető módon Apának is felment ettől az egésztől az agyvize... nem a magam érdekében remélem, hogy péntekig nem támadnak meg. Nincs üldözési mániám, ne értsétek félre. Valahogy így nevelkedtem. Ez már hozzám tartozik. Ami a széf mélyén kibelezve, szétszedve pihen....

Köszönöm, hogy elolvastál: további szép (szebb) napot kívánok neked.

Buszmegálló

2010-02-26T20:24:00.000+01:00

Kihasználnak mindannyiunkat. Boldogságot adunk-veszünk, mindenki valamiért van a másikkal. Ki tudást szerez, ki pénzt, ki ismeretséget, ki hatalmat. Vagy még ennél is hamisabb dolgot. A lényegen nem változtat: mindannyian kihasználjuk a másikat.

Prostituáltak vagyunk mindannyian. Eladjuk magunkat, az időnket, a szolgáltatásainkat. Többnyire pénzért. Lényegtelen, hogy a testünk vagy a lelkünk megy-e ebben tönkre, mert enélkül éhen halunk. Prostitúcióra kényszerítenek mindannyiunkat.

Csak egy lány vagyok a hóesésben. A hópelyhek kavargogva, finoman vonnak be - rálehelek a hajamra, gyönggyé válik a kristály. Fekete haj, gyöngyházfénnyel futtatva. Milyen gyönyörű. Nem is az enyém. Hazudtam. Az igazat hazudtam. Vagy a hazugságot? Magam sem tudom, igaz volt-e... és ha az is volt, akkor is hazugságnak hangzott. Nem lehet rajta segíteni. Ezt már le is tagadom inkább. Felemelem két kezem - kicsik, fehérek... a hó megolvad rajta. Mintha zongorabillentyűkön szaladnának végig az ujjbegyek. És a szél felkapja az éjfekete hajat. Csilingel a cipzár, a szem bekönnyezik a hidegtől. A tanok, a könyvek, a tudás - áh, kinek? Dúl a háború pokol és menny között; az elesettek nem halnak meg, hanem a földre születnek, hogy visszanyerjék életerejüket. Hogy ki melyik oldalt harcolt, még most is látható... mintha bepillantást nyernék a csatába, mely évszázadok óta dúl. Sebzett szárnyak, törött szarvak, villanó fegyverek. Elszánt tekintetek, őrülettől csillogó, bestiális pillantások. Harsanó kürt, átható dobszó - és vér. Ők se tudják már, miért megy a harc. Akkor mi, kik csak álmunk játszuk idelent, honnan tudhatnánk? Jártam már csillogó templomokban, kérdeztem, de felelet nem jött. Sok könyvet olvastam már, de a választ sehol nem találtam. Honnan tudod, mi a jó és mi a rossz? És elcsigázottságomban felfigyelek egy gyönyörű angyalra, rubinköves homlokpánttal, vörös palástban - több démon veszi körbe, nem tudnak rajta segíteni már... hősies halálát látom, kiáltok érte, de már csak a lámpafényt látom, ahogy beáll a busz. Úrnőm... te is itt vagy már valahol.

A hóvihar ellen kabátom felhúzott nyakába rejtem arcom, lefele pillogok, szűnjön könnyezésem... kezemben fekete diadémot találok. Ezt hoztam mindössze magammal a csatamezőről. Felteszem.

Új rajzaim :D Sukeban és crossover

2010-02-13T21:58:00.002+01:00

Egy lökött és hosszú fórumozás után ki lettem nevezve gengszterladynak. Általában a fekete özvegy-shinigami-vámpír trióval nyomulok /színház az egész világ XD/ - ez most olyan üdítő változatosság volt... meg is ihletett, pénteken meg le is vázoltam. Ma fejeztem be, az Uraharashop sukebanja. :D /Sukeban:a lánybanda vezére, és a bandát szó szerint kell érteni: magyarul egy fiatalkorú bűnűzőkből álló csoport vezetőjéről beszélünk./ Most töltök is e témában egy filmet, Sukeban Deka - angol címe Yo-yo Girl. Kíváncsi vagyok, nekem a moziplakátja nagyon megkapó volt. /Lásd itt!/

Könnyed cp-délutánt tartottam kedvenceimnek XD. Ennek én örültem, ők kevésbé. Továbbiakban felteszem majd a többit is, még csak az első van kész, és még mindig Ouran+Bleach.... azért remélem, tetszik. :)

Szép az élet, b***ni jó - éljen a Szovjetúnió. :P Mára csak ennyi voltam, mihamarabbi visszatérésed, és további kellemes napot! :D

Arigaouto, Kyoya senpai!

2010-02-07T17:26:00.000+01:00

Ha iszonyatrossz kedvem van, muszáj visszavonulót fújni és rácsapni a világra az ajtót. Ezért tegnap éjjel belefejeltem a Youtube-ba, amv-ket keresni. Először Bleachet, de mikor az oldalsó sávban rábukkantam egy Ouran High School Host Club - videóra, "azon" maradtam. Nagyon klasszakat találtam és jókat vigyorogtam; Atomnyul is rendberakott, Amaru-"tan" pedig remek posztokat szerzett és új kedvenceket avatatott fel. Ilyenkor imádom a netet. :D És külön köszönet Szikrának ezért az animéért. Rühellem a romantikát. De nevetni nagyon szeretek. :P

Úgyhogy jópár vidi és egy kötetnyi angol manga után nekiálltam - végre!!!- rajzolni is. Akkor úgy is döntöttem, hogy csak fiúkat már végre, meg egy poén crossover is rámférne... Maga a OHSHC tulajdonképp - mint a nevéből kiderül - egy fiúkból álló klubról szól, akiknek célja a lányok boldogságát elősegíteni. Milyen lányok? A kedves ügyfél lányokét... az iskola a piszokgazdag, luxusban élő gyerkőcök teaháza. Haruhi - történetünk főhőse - viszont nem tudhat ilyen anyagi javakat magának: ő ösztöndíjjal került ide, s ezzel szinte egyedülálló az egész iskolában. Igazából csak egy helyet keres tanulni... egy zeneszobába nyit be, ahol a host clubbunk fogadja. Mivel a párbeszéd folyamán sajnos sikerül eltörnie egy igencsak borsos árú vázát, de kifizetni nem tudja, a fiúk beveszik a klubba, hogy amíg nem törleszt, náluk marad. Egy a probléma. Csöpp, de talán meghökkentő. Haruhi ugyanis lány.

Ettől független - vagy talán pont ezért - a fiúk nagyon is ragaszkodnak hozzá és így folytatódik kalandjaik. A Host Club tagjai nagyon röviden: a legkülönfélébb "ötvözetű" fiúk összeválogatása a klub, hogy minden lány megtalálhassa a számára tetszőt. Herceg típus: Tamaki Suoh, a "királya" a klubnak és alapítója. A legviccesebb figura az egészben. Szólítják "Apának" is. A menő típus: Kyoya Ootori, a klub árnyékkirálya és mindenek értelmi szerzője... mellesleg pedig az anyagiakért felelős. "Anyának" is nevezik, és Tamakival szintén szólítják egymást így. (Nekem kedvencem...) A kisördög típusok: Hikaru és Kaoru Hitachiin egy ikerpár, akik előszeretettel adják a tiltott testvérszerelmet és a yaoi jellegű sóhajokat - amitől a lányok sikítva olvadnak. (Eee - ez nem ide tartozik... de-nem-de-nem-Eni, mindenki tudja, hogy rühelled a yaoit, lépjünk tovább, oké? Oks.) Alig lehet megkülönböztetni őket, folyton egyszerre beszélnek - ugyanazt! - és néha imádnivalóan pimaszok. A "kisfiús" /loli-shota/ típus: Mitsukuni Haninozuka - de a kutya nem szólítja így, mert Honey-kunnak becézik. Nagy szerelme az epres-habos süti, egy rózsaszín plüssnyúllal rohangál fel-alá és mindenkinek beceneveket ad. Igen, a lányok megint sikítanak. Furcsa fizikai jelenség, de bármikor, ha megjelenik nagy, csillámló szemeivel, rózsaszín virágok hullanak és forognak körülötte. :P A csendes, de erős típus: Takashi Morinozuka, soha nem szól egy szót sem; a klubban mindenkinél magasabb egy fejjel és igazából Honey-kun testőreként működik - de némasága ellenére néha úgy villannak a szemei, hogy többet ér így.

Annak ellenére, hogy roppant elegánsan áll rajtuk az öltöny, sokszor bújnak jelmezekbe, a még nagyobb hatás érdekében... Nekem az volt a kedvenc részem, mikor lányoknak öltöztek... rámjött tőle a néma röhögésem. :D /Lásd például a fenti képet... XD/ A szám talán kicsit már elcsépelt, de nagyon átadja a helyzetkomikumot: Tamaki's The Barbie Girl

Még egyszer köszönöm, Szikra, és neked is, hogy elolvastál: mihamarabbi visszatérted. :) Búcsúzóul még a tegnap vázolt, ma elkészült rajz - remélem, tetszik. Új királynőt avattam a Host Clubnak. :D /Klikk a nagyobb varációért./

Evil powaaa... Make up!!!

2010-02-06T21:30:00.002+01:00

Kész, piff-paff, elegem van. Igen, ez a bejegyzésem is a rendkívüli módon utált és gyűlölt, emocionális és hirtelen tehetetlen dühben íródott vackok közé fog tartozni, melyeket örökké rühellni fogok.

Elegem van, egyre inkább oda jutok, hogy teszek magasról a világra, akkor még úgyis kevesebbet kapna vissza. Ó, nem mintha én annyi pofont kaptam volna az élettől. Nem, messze nem vagyok egyes nyomoroktól, életektől, amikor másoknak sokkal több joguk lehetne kiakadni, én meg vonuljak a sarokba. Sírni. Fenét!!! Meguntam. Nem sírok többet. Evolúció-elmélet egy: az erősebb marad fenn. Hogy egy kedvencebb fantasy-könyvemből idézzek: "Az erősebb kutya szexuál."

Pipa vagyok. Amennyire csak lehet. És még csak kirobbantani sem tudom magamból. Mintha egy jégtömböt őrizgetnék a mellkasomban. Nehéz és hideg. És senkit nem akarok engedni, hogy lássa.

Igyekeztem mindig másokra gondolni magam előtt. Kinyitni nekik az ajtókat. A vége az lett, hogy végül azokat az ajtókat rámcsapták. Ki lehetett használni. Nyugodt szívvel, mert én balek, szívesen is csináltam.

Nem. Fáradt vagyok. Belefáradtam a kislány-életbe. Csinálom húsz éve. És még csak eredményét sem látom.

Rajzolni sem tudok. Pedig az általában megnyugtat. Verem szó szerint a billentyűzetet. Dühös vagyok.

Kész, vége. Ezt átadni úgysem akarom nektek, keveseknek, akik mellettem álltok. Ezt mostantól lenyelem.

Antológiásdi...

2010-02-03T21:16:00.001+01:00

Soha nem voltam költő. Volt pár rímsorom, ami nagyon hatásos volt, egy-két töredékem, ami talán ért valamit. Mindenesetre azokat követően sorozatgyártásra fogtak - és a tucatáruval csökkent a minőség, már nem szívesen adtam ki a kezeim közül őket, de ők kellettek. Hérájuk voltam ezen kis Héphaisztoszoknak: szépek voltak belsőjük alapján, de formátlanok, 's a kutyák megugatták őket, ha elbicegtek előttük'... Most, hogy volt gimim 80 éves lett, felkértek, hogy illusztrációval vagy írással járuljak hozzá az elkészítéshez. Én a volt díjazott drámámat adtam le, mondván, az biztos ér valamit - de itt színházasoknak nem termett babér. Visszahívtak, hogy verset adjak! Mennyit írtam anno, verset adjak! Nem vagyok költő. Ezeréves bigyókat sem akartam leadni, nem illene hozzám... ezt a három művet írtam a hétvégén, ezeket adtam le... kíváncsi vagyok véleményetekre; jó olvasást! Nem hosszúak. :)

A lázasztónő

Bah, emancipáció meg feminizmus. Ezért küzdöttünk ennyire - legyenek jogaink, egyenlőség... csattog a magassarkúm a kövezeten. Néha kérhetnénk új szerepet a Sorstól. Kiábrándultan lököm fel a telefon felső részét - egek, de hasonlít ez a mozdulat a rugóskés kinyitásához! - és rezignáltan veszem észre, hogy késésben vagyok.

Emberöltők alatt semmi sem változik. A politika ül a trónszékben, udvarhölgyei a diszkrimináció és a "hagyomány" - előttük az igazság csak egy leláncolt rablány, akit odalöknek az ajtóból, hogy ítéletet mondjanak fölötte. Ezt mindig is tudtam. Csak fásult rutinná vált a küzdelmem. Nem, ezt inkább kérdezem, mint mondom. És úgyis csak magamtól... nem tehetek róla, ilyen a jellemem. Egyenességem és becsületem ellensége az egész világ - de őket megvédem; mint ahogy mindazokat, akik beléjük kapaszkodnak. A XXI. században másokon segíteni nem sikk. Tudom.

Belépve az előcsarnokba mindenki felém fordul, szinte hajlongva kívánnak jó reggelt. Szemem villog - szablyaként használom, elvágni a formalitás béklyóit. Sznob udvariaskodás. Gyűlölöm. A jelenlegi ügyem vesztésre áll. Suttognak róla a hátam mögött, de magam is tudom. Már akkor tudtam, mikor elvállaltam. Már csak dacból is megemelem a fejem. Végigcsinálom - és mindent megteszek, hogy nyerjek. Mert nem főleg az én érdekem a győzelem.

Az irodában összecsatolom barna hajam - az arcomról nem lehet lemosni a komor elszántságot, pedig a könnyed, szinte fölényes mosolygás talán célravezetőbb lenne. Esetleg a kigombolt fehér blúz is túl kihívó. De már így is elkéstem. Végigsimítom kosztümömet, felveszem a talárt és felkapom a papírokat...

Belépve megint az összes tekintet rám szegeződik. A padsorok közt végighaladva azonban ezúttal nem a negédes ellenszenv hűvösétől kell fáznom. Bizalommal néznek rám, amit meg akarok szolgálni.

- Elnézést kérek a késésemért a tisztelt bíróságtól!

-Nyolc óra, negyvenhárom perc, az alperesek jogi képviselője, Dr. Varga Katalin megérkezett.

Mania és Téboly

Hol? Hol van már, nem igaz!

Sírva tépem darabokra,

Megfojtom, saját halálom

Fog ünnepelni felette tort.

Már mióta szenvedek,

Hogy jelenlétét nélkülöznöm kell:

Átkot bocsátott rám távollétével,

Megölöm, csak pillantsam meg.

Csillog a kezemen a drága vér,

Te magasságos: mit tettem???

Magától áll meg szívem,

S holtamban is sírva mellé esek.

S most rúgj nyugodtan seggbe,

Hogy ilyeneket papírra vetek.

Látom, megrémülsz, borul tekinteted;

Pedig én csak nagyon szeretlek.

Alkot a lány

Fagyos szelek járták már az amúgy élettel teli külvárost. Igazi, puha, fehér hótakaró még nem esett az idén, csak amolyan porhó, ami rögtön jeges lutyokká vált. De reggelente már csillogó, dércsípte ágak és fűszálak várták a koránkelőket. A fák már levetkőztek, ruhájukat összehajtogatás nélkül a földre dobták a koszba. Majd kimossa valaki.

Szűk, sötét kis padlásszoba. Oldala ki-be fordul, padlóját felveri a por. Szakadt, szúrágta lábakon álló ágyon egy pók szunyókál, mert elunta a hálófonást. A lyukakon befújó szél minden orgonát megszégyenít, s kevéske holdfény árad be az ablakon. Egy alakot és a szegényes íróasztalt világítja meg. Az asztallap szinte elkopott; a hézagos deszkájú fiókok viszont tömve vannak mindenféle papírral és újságkivágással. Nem sokkal arrébb az elhanyagolt tűzhelyben hamvadó parázs sistergése versenyzik a toll kaparásával a papíron.

Beesett, karikás, bár csillogó szemek. Sápadt, vékony arc, folytonosan mozgó, de hangtalan rózsaszín ajkak, finom áll. Hosszú, sötétbarna lobonc, mely évek óta nem látott vágást. Teste is törékeny, vékonyka - mintha a világszép Nádszál kisasszony húga lenne. Nyakában az égi múzsától kapott, rózsaszín köves nyakláncot viseli nagy beccsel. Fehér, csöpp kezei szakadatlan írnak. Igaz, néha dühösen megrázza a fejét: összegyűri a papírt és a háta mögé dobja, csakhogy újat vehessen elő. Egyszerű, vékonyka pulóvert visel; igazából libabőrös a karja, de mit törődik ő most a hideggel! Az óra álmoskásan elütötte a kettőt, a háziak időtlen idők óta az igazak álmát alusszák. Csak a lányka ír. Verseket, novellákat, regényeket, szonetteket... legutóbb drámáját kezdte el. Szomorú és magányos. Nagyot sóhajt. Körülötte a papírlapok fekete tintában és fehér gyöngyház-könnyekben úsznak.

Döbbenten szorítottam a homlokom a tükör üvegéhez, ahogy ezt láttam. Mintha ismerném őt.

-Ő Te.

-Ilyen lettem volna.

-Igen. Ha nem nyújtod a kezed segítségért. Néma gyereknek anyja se érti szavát. - mosolygott.

Elvettem homlokom s újra tükörbe néztem. Az előbb látott arc visszanézett, egészséges pírral, ragyogó szemekkel; a lobonc copfban, a foltos pulóver kosztümmé vált. Az alak mögött pedig sok ember állt - a legközelebbiek kinyújtották kezüket, s ... vállamra tettél.

-Barátokat kaptam tőled. Tudást kaptam tőled. Jövőt kaptam tőled. És leginkább önmagamat adtad ajándékba. Mivel hálálom én ezt majd meg?

-Most is azt teszed.

Nem hiszem, hogy mindhárom bekerül... Örülök, ha egyáltalán megjelenek, de Nyuszimama biztosított arról, hogy nem maradhatok ki. Köszönöm, hogy elolvastál, további szép napot és mihamarabbi visszatérted!

Hö?! Egó Hitsugaya???

2010-01-30T20:41:00.000+01:00

Márminthogy... wááá, egyszer régebben leírtam, hogy a magunkat fényképezzük - kategóriát nem tudom díjazni. A tükörbe magunkat- alfajút még kevésbé... és most erre... na, szép dolog../ Nagayan, jól nézel ki, ezt kár így kitakarni a mobiloddal.../
Ha japán dolgot keresel, keresd japánul. A síkhülye fanoknak beválik! Nekem is. XD Szörfölgetvén rátaláltam Nagayama Takashi (Hitsugaya Toushiro) blogjára. Viszonylag nem sokat ír - a lustaság nagy úr - viszont kilónyi kép fenn van, amiket mobillal csinál. Csak a januári termésén egy óra alatt rágtam át magam. Láttam útközben az eget verő készülődést a Bankai Show Code: 003-ra.... :P:

A japánok mindent lefényképeznek. Ami mozog, ami nem, ami hátulról van, ami bemozdul, ami értelmetlen, ami fura. Ami táj, ami portré... csak legyen az objektív előtt! Sokat átugrottam, a te jó.... - hogy juthatott ez eszedbe lefényképezni??? - kifejezéssel az arcomon... De Tuti kaphatott egy új gitárt. Mindenhol azzal játszik. Ginként, civilben, buszon, öltözőben.
Na, visszatérve magunkhoz túl vagyok végre a vizsgaidőszakon. Hosszú volt és nem várom a következőt :P: tegnap hazaestem, ettem, fürödtem - aztán egyhuzamban húztam a lóbőrt 15 órán keresztül. Reggel így sem lehetett egyszerűen kirobbantani.
Próbálok ihletet kapni. Nem megy. Kellene pedig valamit az antológiába küldenem. És lusta is vagyok. Érzelmileg meg kissé magam alatt. Most már engedhetek egy kis időt magamnak rendbetenni a nem létező magánéletemet. Vagy még jobban összekutyulni.
Bajok vannak a tervezett performance-el is animeconra - hogy soha semmi sem biztos az életben!!! ÁÁÁ - inkább lőjjetek le, álmos vagyok ...
Búcsúzóul egy aranyos kép még - vége a vizsgaidőszaknak!!! :D Mihamarabbi visszatérésed, Olvasóm, hétfőn pedig drukkolj értünk, fellépés: Prága II - második felvonás! :P

Zenés reklám a tisztító termékről :3

2010-01-26T11:49:00.001+01:00

Eeeee - tudom, hogy untok vele. Menjek már vele a fenébe, legyek már oly szíves!!! :P De nem tehetek róla, most ebbe beleestem, mint az a nevezetes vakló a szakadékba és még mindig úgy köszönök vissza, hogy "Hiiii, Tuti desu!" - és ha úgy adja kedvem /és úgy szokta XD/ akkor végigkergetem a Luciferem a színházon, karjaimat Ichimaru Ginesen széttárva, hujjogva utána, hogy "Come to Daddy Hinamori chaaaaaan.... Hinamori chaaaaan..." - öhm, így leírva valahol érthető, hogy menekül. :P

Szóval Bleach Rock Musical. Igen, sok kedveltebb animét zenésítettek meg s vittek színpadra - volt szerencsém egy-kettőbe belenézni... (khm, ha azt szerencsének lehet nevezni...). A Sailor Moon-é pl. szerintem egy gyalázat... ízlések és pofonok természetesen. Úgy jó féléve ezért szívbajt kapva néztem az akkor ebben a "témában" még szegényes youtube-ot - na neee, ezt is el akarják tolni... De fanok vagyunk? Fanok vagyunk! Tévedés ne essék, ez nem volt szerelem első látásra: Rukia első musical-beli szólójától ma is menekülök, mintha égetnének, olyan hamis. De volt, ami megtetszett benne - pár szám, szereplő - úgyhogy letöltöttem egy-kettőt. Hozzáteszem, birka módra felirat nélkül. Utólag már minek is, már tudom fejből, hol mit mondanak. Utána már nem volt megállás; Nika beledobott a mélyvízbe is, dalszövegek, színpad mögötti felvételek, interjúk - óh, naná, hogy japánul és no fordítás! - és a koreográfiák is. Az mondjuk könnyen ment - a legmacerásabb az, hogy szembe a képernyővel igazat mondó tükröt kell velük játszani. Jól mutathatok, mikor /már félig japánul! :P/ káromkodva utánzom Ichigot és belesétálok a nagy növénybe, mert ha ő jobbra, nekem balra kell mennem... Ha reggel megindulok az egyetemre, a Josei Shinigami Kyoukai (Női Halálisten Egyesület) ráz fel a még félkóma állapotból; a képernyővédőmről pedig Harumi Inoue tekint vissza, pisztollyal a kezében.

Hiszen a színészeknek is külön kultuszuk lett - igen, Tuti desu :P (Gin) - Nagayama (Hitsugaya), a szintén nem tiszta - előnyére! XD ; Kumiko (Hinamori) - na, őt például imádom, olyan aranyos: nem szeret kamera előtt lenni, ezért Tuti mindig végigkergeti vele a fél színházon XD; és nem egy olyan finálét láttam, hogy elpityeredett meghatottságában... mikor erre a Chadot alakító színész megsimogatta a fejét, Nagayama kitámadt a sorból Shiro-chanként: "Hogy merted megríkatni Hinamorit???" XD Én olyat röhögtem...

Kengo (Aizen) a próbák alatti álmos fejével szintén örök legenda - és nem tudhatjuk, milyen fenyegetést jelenthet nála a játék zsiráf és a kanál... :P Hjaaa, és az egyik legjobb: "Hitsugaya Toushiro szerepében Nagayama Takashi vagyok." "Aizen Sousuke szerepében Ohkuchi Kengo vagyok." "Abarai Renji szerepében.... SZEXI vagyok." - ááá, ez annyira ütött. :D Vagy mikor az egyik dalnál fényrudakkal hadonásznak és kihívják Rangiku-samát, Ikkakut meg Zarakit... XD Sajna nem értem (szintén no felirat) - de azt látom, hogy elején Rangiku-samát piszkálják a mély dekoltázs miatt; majd a fénypálcikával előugrik Ikkaku: Howl, Houzokimaru!!! - Rangiku-sama az oldalához rántja a fénypálcikát: Unare, Haineko!!! .... Zaraki felemeli - és egy dühös fejrázása elég ahhoz, hogy a közönség elvágódjon a röhögéstől /meg akinek sajnos luxus kijutni és a világ másik végéről élvezi a videót róluk/.

Nagyobb klasszikus már a Bengara Koushi, amit egyébként eredetileg a Gin-Rangiku-sama és Hitsugaya taichou-Hinamori párosok énekelnek. A Bankai Live Show Code: 001-ben azonban Rangiku-sama nem szerepelt. :( Ezért Gin a szám előtt megjelent és bejelentette, hogy keres a duetthez valakit... és az egész cast kinnt állva a színpadon kő-papír-ollózik vele. XD Hol Aizen nyert, hol Rukia - Renji nagyon súlyos volt, kikészült a hasfalam nevettemben; illetve Hitsugaya taichou kultúrált válasza arra, hogy már csak ketten maradtak versenyben, döntsék el, ki lesz a nyerő : HEEE?!? - szintén kiverte nálam a biztosítékot... az éneke meg pláne: tekintve, hogy őneki ebben egyébként is kell énekelnie, igen szélsőségesen váltogatta az oktávokat. Az utolsó előadáson pedig MINDENKI énekelt Ginnel - Ikkaku és Kira nagyon versenyeztek, de ahogy Ichigo térdre esett éneklés közben, epekedve nyújtva a kezét Gin felé... XD

Yoruichi kicsit furcsára sikeredett, igazából talán idétlennek mondhatnám, de már annyira megszerettem a Punyupunyu fesztiválját, hogy már nem mondom. :) Soial tipikusan olyan szaltókat és egykezes cigánykereket csinálnak, hogy az ember legszívesebben odaszaladna lenyomni egy tarkóst, hogy megfogják a padlót... :P Félelmetesen jók. Tényleg. Ahogy a taiin is (ők az osztagbeliek szerepét töltik be, a tulajdonképpeni háttértáncosok és szereplők) - mikor a színpadot rendezik át a Bankai Show Code: 001-ben, ők jönnek ki poénkodni a színfalak elé, be is mutatkoznak és bohózatokat adnak elő... asszem, a No Clouds in The Blue Heavens-re kapnak saját számot - egy kőkemény húsz másodperceset, aminek a szövege magyarul a következő: Valaki elmondaná nekünk?... Azt, hogy mi... melyik őrosztagba tartozunk??? - LOL. Mikor hogy. Éppen melyik kapitány van színen, mert mindegyiktől lehet tojni. :P Zaraki, Soi és Unohana egyaránt esélyesek erre a posztra. És akkor még nem beszéltem a tulajdonképpeni főszereplőről: Isaka Tatsuya, alias kedvenc Eprünk. Szabadjon megjegyeznem, ha a sorozatbeli Ichigónak mondanánk, hogy ugyan táncold már el a Where's my body?-t, elküldene minket las nochesosabb éghajlatra... :D De neki jól áll, tényleg nagyon menő a Bankai szerelésében - meg ahogy járkál a próbateremben, összekötött hajjal, lóbálja fel-alá a bokent és magyarázza, hogy Ichigo ni naru! /szabadfordításban Ichigo szétrúgja a segged!/ XD - én is megcsináltam itthon ugyanúgy, csak a csillár volt rossz helyen. Neeem, megmaradt, különben már én sem élnék... :D

Byakuya is jól hozza az arisztokrata figurát - Ikkaku álmából felébredve is ilyen lehet szerintem - XD. Még a mozdulatai is - a szerencsetánc egy örök rítus, azóta azzal avatom az új fegyvereket otthon. /Eeegen, Apa meg hülyének néz. Szegény, szokott./ A Chataris for Eternity-t a három rosszfiú énekli - bár Aizenék szemléleteivel általában nem értek egyet, ez a szám nagyon nagy lett - mind szövegében, mind előadásra. Akárcsak a High risk, no return, amit még Amaru is szokott dúdolgatni. :D Az már akármikor menne, és annak a szereplőnek a koreográfiájával, amelyikkel csak kéred. Hitsugaya taichou szülinapját nem szabad néznem, csak hallgatnom. Ugyanis a szereplők is belekönnyeznek... szép a mondanivaló, szép a dal. Rangiku-sama még inkább. XD Nagyon elbiggyedt a szám, mikor olvastam, hogy a Bankai Show Code: 003-ban (már megint!!!) nem lesz benne... Ha ez újabb Bengara Koushikat is jelent, akkor pláne. Úgy, ahogy Hinamori mondta: Jó vicc volt, de már beleuntam. Kirát nagyon betojinak ábrázolták benne, a Bankai Show Code: 002-re kupálódik ki Zattsu Otoko-vá (igazi férfivá... :P) "OSU!!!" Mondjuk sok poént hozott bele - ha elkezdett reszketni a lába a hakamája alatt, már visított mindig a közönség. A Saien végén elkapja Gin ruhaujját - az még kénytelen így vagy négyszer Bye-bye-ozni... Ginnek /Tutinak/ még az a nagy jelenete, amikor Tousen magyarázza a hülyeségeit, amit soha senki nem értett még az animében sem, ráadásul dalban - erre ő berohan, gúnyos mosollyal integet, majd szépen kultúráltan legyakja a háttértáncosokat és angolosan távozik.

Szerintem itt állok le, mert nagyon hosszúra tudnám még nyújtani... Az összes musical és backstage poénját átadnám legszívesebben - de tudom, hogy ebbe sajnos csak én vagyok "érdekelt"... Csak egy körkép volt mindez arról, hogy miért adják majd rám a muszájdzsekit. :) Köszönöm, hogy túlélted eme kacifántos, smile-ktől hemzsegő és őrült bejegyzésemet - legközelebb túllépek fanatistaságomon és valami normálisat is írok már. /Köszönjétek az egészet Olinnak, ha ő nincs, nem ismerem a Bleachet!!! XD/ Nyomás szakéért - mihamarabbi visszatérésed! MISSION - CLEAR!!!! XD

Prága II. - Ádámok és Évák Ünnepe

2010-01-24T16:02:00.000+01:00

2010. január 18-án tartotta a Szigligeti Színház Szolnokon az Ádámok és Évák Ünnepét - melynek keretén belül előadtuk Madách Imre - Az ember tragédiáját. Merthogy nem színészek adták elő! A színeket szétosztották a gimnáziumok között. A volt gimnáziumom, a Varga szintén beszállt ebbe a kezdeményezésbe: a mi két színünk a Konstantinápoly volt és a Prága második része.

A Prága II-t szerencsémre rámbízták, hogy megrendezzem. Még nagyobb mázlimra össze tudtam szedni a "régi" színjátszós "bandát" - tíz perccel azután, hogy megtudtam, hogy enyém a szín, már volt Luciferem. :) Egy hétre rá lett Kepler/Ádámom is, ahogyan beestem törire pénteken és előhozattam Balázst és közöltem vele, hogy kell nekem egy Kepler. És igazából magam csodálkoztam el a legjobban, mikor elsőre igent mondott, hihetetlen jól esett. Éva már jobban rejtőzött - egy gyönyörű hárpiát kellett keresnem. Reni személyében meg is találtam. :) Az udvaronc szereplőjét már vadászni kellett - ő most elsős, és elsőre talán szigorúnak sikerült "fellépésem" ellenére szintén rábólintott a felkérésre- köszönöm, Tamás! A legmacerásabb igazából a Tanítvány kiléte volt: a második pillanattól kiszemeltem rá "Kicsit" - de a próba idején neki órája volt. De mindvégig reménykedve, hogy mégis lehetősége nyílik rá, nem akartam igazából mást találni... :P Ez önző dolog volt, tudom - ha nem jött volna össze, akkor végszükségképp megtanultam szövegét, hogy mégis legyen biztosíték... igazából nagyon féltem, ebben a járványos időszakban nehogy valamelyikőjük lebetegedjen, hiszen nincs helyettesi lehetőség - vészforgatókönyvként valóban be kellett így is ugranom: az egyik tüzem tényleg kiesett betegség miatt. Hűséges lángként Szikra maradt mellettem - alias Petra :) - akivel a szín végén jó étvággyal lakmároztunk a könyveken.

Hosszúra nyúlnak a próbák, ha szadista a tanár és a fél banda hiányzik. Ennek ellenére jól haladtunk - decemberre tulajdonképpen letisztult, még ha nem is tudtuk még egyben végigpróbálni.

Most hétfőn azért már nagyokat nyeltem. Míg a Konstantinápoly rendezője, Kovácsné tanárnő tartotta a kapcsolatot a színházzal, addig én vadhajtásként nevelgettem a saját színem. Vasárnap már gyűlés volt a tanároknak - szerencsére Szikránál aludhattam, mert elnyúlt a dolog.... Másnapi napot - ahogy előre sejteni lehetett, időben eltoltuk: mások másfél órát szerencsétlenkedtek a színpadon - nekünk nem lehetett, mindössze technikai bejárást csinálhattunk... Haragudtam érte, de nem tehettem semmit. Első próbánk élesben ment.

Az előadás rendben lezajlott - csak addig unatkoztunk, a második felvonás elején voltunk... a stúdiószínpadon voltunk, azt kaptuk öltözőnek, ott zavartunk még le egy-két próbát. Igazából szomorú voltam, mert a nevem nem adták le időben, és ezért Kovácsné tanárnő neve alatt futott a mi színünk is. Nem haragudtam, mert ismerem a tanárnőt és nagyon örültem, hogy együtt dolgozhattam vele; szórakozott, elfelejtette, hátul meg tudjuk, ki rendezte... de a szüleim is megnézték és azért bizonyára ők az én nevemet szerették volna látni a saját munkámon. A végén, a díjkiosztón azonban magához vett, a vállamat átölelve állt mellettem - ha akartam volna, se tudtam volna rá haragudni. Dicsőségért csináltam, nem pénzért: és ezt így meg is kaptam.

Köszönöm minden kedves tanítványomnak, hogy mellettem állt, hogy elvállalta, hogy visszajárt hétfőként a viszonylag kései időpontra és hogy együttműködtek velem - sokat tanultam tőlük, jólesett, ha azt mondták, hogy jönnek "órára" és komolyan vették az egészet. Én próbáltam azért némileg poént csinálni a próbákból, hogy örömmel jöjjenek hozzám és ne azért, mert kötelező. Nagyon hálás vagyok nektek - a másik szín mögött rengeteg ember állt; a mienkért viszont mi heten voltunk felelősek és büszke vagyok, hogy mi is hoztuk a színvonalat ugyanúgy.

Hazafele vigyorogva fogtam a Balázs Péter-ízű bonbont, a tekintettel porrá égetett estélyimben és örültem. Lehetett volna jobb is, ha több időnak van rá; de a maximumot nyújtottuk - és nyújtani fogjuk február 1-jén is. :)

Köszönöm még egyszer - s mihamarabbi visszatérésed!

1000% Sparkling!

2010-01-09T16:23:00.000+01:00

Szikrázz, indulj s törj magasra, mint egy tüzijáték; mint a vadlovak, kik előtt nincs akadály, robbanj ki a világ szürkeségéből, ne törődj a következményekkel - ez az egy életed van, játssz vele, hogy tudd, hogy a tied! Kockáztass, nevess a kudarcokon, pördülj meg, derekad vonalán húzd kezed s lökd ki a tűzgolyót, mert van annyi erőd, hogy ezt megtehesd! Csak előre szaladj, ne nézz hátra, hagyd el a fájdalmat s mindent, mi valaha is bántott - a téged figyelő szempárok fénye összeolvad, csak az utadat jelölik már, mint szélső lényegtelenség - előre, nevetve, egy piruett, lobogó vörös kendő; a hajad lobogjon, mint a sörény: mire vársz? Egy életcél, s csatolj rakétákat a tappancsaidra - nyomás érte, ne add alább, minthogy a szél az arcodat vágja, ha belekiáltasz a szembeségbe, elvigye a hangod! Lássam az elmosodó sziluetted a függönyömön keresztül holdvilágos éjszakán, ahogy tovasuhan - mit tud érdekelni, mit gondol a világ? Rövid ez az élet ahhoz, hogy szorongásban, sötétben töltsük - csak előre, törj ki, égjen lépteid nyoma!!! Tovább, nekünk nem létezik végtelen - hátrahagyjuk korunk, egy jobb világba tartunk, hol háztetőkön, hol felhőkön suhanva, szinte nem is érintjük a talajt! Fogd álmaid, csomagold egy dobozba - vedd a hátadra, mert csak őket viszük erre az útra - másra nem lesz szükségünk - s engedd, hogy segítsek megvalósításában!

/Amaru, csak kötözködés: nézz oldalra! 3D, nem? ... /

BÚÉK! 2010? JÁÚJ!

2010-01-01T22:17:00.000+01:00

Mindenkinek kívánok sikerekben és szabadidőben gazdag, kalandokba belemázalkodós, folyosókon visítozós-nevetve futkározós, "vigyorogva megírom"-kategóriás dolgozatokkal és vizsgákkal teli boldog új évet! Teljesüljön 2010-ben minden kívánságotok - max. utána lesz miből tanulnunk... :P

Ha pedig tudok segíteni vagy csak jó lenne valakit hülyíteni, keressetek elő!!!

És ebben az évben még több punyu-punyut garantálok!!! XD

Boldog Szülinapot, Hitsugaya taichou!!! :3

2009-12-20T23:38:00.000+01:00

Várjál, várjál, Atomnyuszi, mert ez még egy befejezetlen bejegyzés volt, csak még nem volt időm megírni. :P Csak mégis csak illik december 20-án ezt megtenni - de most következzék a "beszámoló" - ami után megjelennek a fehér ruhába öltözött egyének hosszú sora, akik folyton azt emlegetik, hogy nyugodjak meg... kellemetlen társaság, már futottam velük össze.

Na, szóval, ott tartottam *elborult flash-back-hang* - december 20-a reggelén hajnali ötkor megszólalt a telefonom - fél méterre az ágy fölött ébredtem emiatt, mi a francért is kell felkelnem ilyen korán vasárnap? Kinyomtam, majd oldalt felsandítottam a szobrocskáimra, az asztalom széléről néztek rám. /"Hát ez se komplett..." "Hát nem..."/ Boldog Szülinapot, Hitsugaya-kun! - mormoltam jólesően - aztán rájöttén, hogy a telefont rosszul állítottam be és hogy nekem elég csak hatkor kelnem, még durmoltam egy órát.

A reggeli készülődés borzalmait túlélve pedig rohantam ki a buszhoz, húzás fel Pestre! A hó magasabb volt, mint a boka-magasságom, a köpenyem alja is átázott. Ezért is nem kockáztattam a vonatot - plusz ahhoz először át kellett volna vergődnöm Nagykátára... elég annyi, hogy reggel tízkor találkoztam kedves Nika-chanommal a stadionoki buszpályaudvarnál. Kicsit bambult a drágám, még úgy is szanaszét tekintgetett, hogy előtte álltam fél méterre... aztán már vigyorogva öleltük meg egymást s húztunk kifele - ő részben fővárosi, nagyon jól kiismeri magát, úgyhogy mindig ő a vezető. Útközben megbeszéltük, hogy a havat Toushiro küldte nekünk, hogy biztos, ami biztos, el ne felejtsük. Meggyászoltuk kissé szétbombázott fórumunkat, és hogy így nem tud már a régi, jól összeszokott bandánk találkozni ott. Pasiügyek is terítékre kerültek, aztán újra fanulás - és pár fenékreesős kísérlet után érkeztünk el a Sakurazakába. Ééééés... benéztem a kirakati üvegen, és elkapott a hülyegörcs - pont az a két figura volt ott, amire lassan fél éve fáj a fogam... és most, hogy egy fityingem sincs már magamra, itt vannak. Én mindig így megszívom. Bezzeg a Hugi tudott úgy "gazdálkodni", hogy így utókarácsonyilag meglepi magát egy négyezer forintos Death-note pakkal... no komment... de most vissza talán a flashbackemhez!

Tulajdonképpen azért is irányoztattam meg magunkkal az animeboltot, mert Huginak ott akartam megvenni az ajándékát. Persze, ha már ottjártunk, szét is néztünk jobban... végül a nagy kitűzővadászatban még összekapartam a maradék aprómat. Kijöttünkben Nika már nagyon agyalt, hogy hova menjünk kajálni, meg egy kicsit melegedni... aztán átvitt a Lurdy-házba. Addig-addig néztük a kínaiak ételajánlatát, hogy inkább átmentünk egy "mekibe" - egyiknél sem tudod, pontosan miből van az étek, de ott legalább ehető. Karácsonyoztunk egyet, beszélgettünk, átvettük pár BRM-dal szövegét, mert néha lehetetlenség elhadarni (affene beléjük, ők mégis megcsinálják! talán azért, mert anyanyelvként beszélik? óóó, hallgass már...) Jól eltelt az idő...

Mikor kijöttünk, már célirányosan kerestünk valami nyugodt, "romantikusabb" zugot... mind a mangában, mind a musicalben van egy epizód, ami Hitsugaya szülinapjáról szól. Délután egy cetlit talál egy rúzsnyommal, amit Rangiku-sama írt neki, és a tetőre invitálja. Este fel is megy: Rangiku-samán kívül még ott várja Aizen (még a "jó") és Hinamori is. Akik a szegény külvárosból származnak, azoknak a Lelkek társadalmában nincs szülinapjuk - csak azt napot vallhatják annak, amit szeretteik annak "neveznek ki". Ekkor tüzijáték kezdődik, amire Hitsugaya csendesen elgondolkozva, csak annyit mond, hogy olyanok vagyunk, mint a tüzijáték: csillogunk, szikrázunk együtt, majd szétválunk és elenyészünk... "szeretném, ha mi örökké világítanánk".

Ha mi nem is tüzijátékkal, de két óriási csillagszóróval emlékeztünk meg róla, japánul köszöntve Shiro-chant.

Viszonylag korán értem haza, de már rohantam is le a műhelybe, kissé megkéstem ugyanis az ajándékokkal. Szép nap volt, köszönöm neked, Nika. A hó az udvaron nálunk még szikrázó fehér volt, ahogy este tízkor kiléptem a műhelyből. Egy pár percig csak álltam és bambultam ki a fejemből - egyszerre voltam kellemesen könnyű és mégis erős. Kár, hogy már nem havazott.

Jövőre is megünnepeljük, az biztos. :)

Bleach Rock Musical - Fuyu no Hanabi

(fordítás.: US, részben jómagam)

Magasabbra, magasabbra mindenki másnál.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Méltó a nyugodt éjszakai égbolthoz.

Jobban visszhangzik, mint bármi más.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Vigyázza születésed.

Emelkedni, ragyogni, sziporkázni.

Ez lenne a sorsunk...

Továbbélni más szemének ragyogásában...

...de ez a ragyogás örökké is tarthat.

Mindenki, aki most az eget kémleli...

Akarom hinni, hogy ugyanazt érzi, amit én.

Erősebbé, erősebbé mindenki másnál.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megvilágítva a nyugodt éjszakai égboltot.

Sokkal büszkébben, mint bárki más.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megmutatja életed ösvényét.

Emelkedni, ragyogni, sziporkázni.

Ez lenne sorsunk...

A fénye továbbél a lelkemben...

...és ez a ragyogás örökké is tarthat.

Mindenki, aki most az eget kémleli...

Hinni akarom, hogy ugyanazt érzi, amit én.

Erősebbé, erősebbé mindenki másnál.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megvilágítva a nyugodt éjszakai égboltot.

Sokkal büszkébben, mint bárki más.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megmutatja életed ösvényét.

Remélem, örökké fényleni fogunk.

"Miket csinál, Enikő!?"

2009-12-09T13:19:00.001+01:00

Szép, szép a kérdés, csak ne a szószerkezettan zh-mon lenne... XD. Igencsak bosszantjuk egymást a tanárnővel - eskü, ő a kedvencem, nagyon szeretem, és én igyekeznék nála jól teljesíteni, de sajna hülye vagyok mondatelemzésből, azt utoljára ált. iskolában tanultam. Ő meg majd megőrül, hogy látja bennem az értelem szikráját, de ennyire figyelmetlen hallgatóval ő még nem találkozott; hogy mindig utólag vigyorgok rá a hibáimra, hogy "jééé, pedig azt tudtam..." Szegénykét ki fogom készíteni, ha a továbbiakban is hozzá veszek fel órát.

Szóval utolsó hét a szorgalmi időszakból... az agyamra megy. Bizonyos tantárgyakból a "menjünk már át belőle, már magasról le akarom tojni az egészet"- kategóriát ütöm meg, van, ahol viszont a véremet is adnám a megérdemelt ötösért... mint most pl. Tragédia és vegyes műfajokból. A tanárnő itt is tanított már engem egy előző félévben, szinte már félszavakból értjük egymást (wtf-eset. de igaz, két őrült színházas, ha találkozik...) - úgyhogy egy ötperces felelet után köszönte szépen a részvételem, ötös. :D (Hozzáteszem, felakasztottam volna magam, ha rosszabb...)

Ma még meg kell írnom egy szuper öt oldalas dolgozatot is, meg még a karácsonyra is gondolni kell... nem tudom, tavaly ilyenkor már nagyban készültem, most meg csak annyira van "dzsimbimbim"-hangulatom, ameddig kimegyek a városba és érzem a forralt bor illatát. Tavaly kicsit felemásra sikerült a karácsonyom, sokaknak adtam, de nem ugyanazt kaptam vissza... nem vagyok annyira kicsinyes, hogy "megvonjam" a szeretetet, és igyekszem erőmön felül is teljesíteni, de azért már van annyi eszem, hogy ne szaladjak olyan szekerek után, amik nem vesznek fel. Viszont amibe most mindent beleadok, az a drámázás. Nyakamba szakajtottam egy karácsonyi műsort is, hogy legyen elég bajom; és én ezt élvezem.... *mazochista röhögés* Összekaptam (újfent) fogadott lányom s húgom - mert nekik sincs ám elég bajuk! :P - s összeállítottunk egy isten-ördög paródiát. Lucifer különösen utál, mert a japán dalszövegű karaoke-t írtam át neki karácsonyi hangulatú magyar szövegre, de nem feltétlen stimmel mindenhol... Kikészülök, milyen hülye ötleteim vannak néha. Közeleg a januári bemutató is, a múltkor már kijött hozzánk a Szolnok TV, megnézni, mit alkottunk eddig... sikerült megmentenünk Nyuszimama és a Varga becsületét, mert tanárnő még csak most osztotta a szerepeket ki, s kezdte mesélni, hogy mi újság, fellépünk a színházban, gyerekek... iszonyatosan jólesett a "sajátjaim" döbbenete... A riporter meg megmondta, hogy én egy szadista állat lehetek próbákon, ő rögtön átkéretné magát a tanárnőhöz.... XD. Akik hozzám járnak, mártírok, én ezt el is ismerem. Pedig igyekszek "jó tanár" lenni.

És Bleach Rock Musical - elvonási tüneteim vannak... tényleg félelmetes, hogy már a hetedik musicalt adják Japánban februárban. Az is, hogy az eddigi hatot már szinte fejből tudom. Hova fogok én így kerülni - min. a diliházig jutok... pár hete veled beszélgettem, Musu, mikor valamire kifakadtam, hogy "De én nem vagyok animefan!" Te vigyorogva megpöckölted a Hitsugayás kitűzőmet: "Attól tartok, ezzel a kijelentéssel kicsit elkéstél..." Pedig nem akarok ebbe begyepesedni, a világ minden dolga érdekel - de tehetek én róla, hogy olyan jókedvem lesz tőle és szívesen nézem? Ne ítéljetek el érte....

Utóirat fórumhoz: imádni tudom, amikor félórája beszélgetek valakivel abban a tudatban, hogy tökaranyos csaj; és utána döbbenek rá, hogy egy pasi. O.o Egy húsz éves leányzó nővérének fogadott, 16 éves, leendő Rangiku-samám pedig adoptált. WooW. :P

Az élet szép, ezt már sokszor mondtam a héten, mert most sokan vannak a környezetemben maguk alatt, és pont ettől gondolom ezt egyre inkább így; nyomás ki a karácsonyi vásárokba, rumos tea, miegyéb - és mihamarabbi visszatérésed!

Britney Spears - avagy ne lőjjetek le...

2009-12-02T15:03:00.000+01:00

A múlt héten már gondolkoztam egy ilyen bejegyzésen. Aztán úgy döntöttem, hogy nem rombolom az image-omat + nem lenne probléma, ha nem ölnétek meg idejekorán. :) Aztán hétfőn - drámaórán játék kapcsán - Britney alteregóját kaptam, akkor meg már láttam, hogy ez égi akarat. És ki vagyok én... jó, ez állati süket duma. Úgyhogy mégiscsak megírom ezt a bejegyzést (utána meg csináljatok velem, ami jól esik).

Igen, tudom-tudom. Van, aki... - hogy mondjam finoman - aki úgy gondolja, hogy akkor érne valamit a hölgyemény bármelyik lemeze, ha újraírható lenne. A közegemben, ha kiejtjük a nevét, a szemek elborulnak és megvető mosolyra húzódnak az ajkak. És mégis. Valahol igénylik ezt a csajt, mert játsszák a számait és ismerjük legújabb dolgait. Többek között, mert szajkózza a TV és a sajtó - de nagyon jól tudjuk, hol végez ennél a kettőnél az, ami kiment a divatból.

Spears kisasszony kiskora óta reflektorfényben áll - a Mickey mouse -klubból egyenes út vitte a sztársághoz. Eleinte ügyeletes jókislányt csináltak belőle, tiniálmot. Aztán "bedurrant", a szülők (a rajongókéi) aggódtak, jöttek a botrányok; utána még több botrány majd egy, a lábán alig álló, (vissza)kapaszkodni vágyó lányt látok, akinek igazából piszokmód elszúrták az életét. Mert hiába utáljuk egyes dolgaiért, nem feltétlen (csak) ő tehet róla. Gondolok itt az anyjára, aki igyekezett mennél többet legombolni a saját lányáról, például árverésre bocsátva a kisgyerekkori ruháit. Illetve hülyét csinálni belőle. Vagy a menedzserek, akik meghatározták, hogy mennyire aranyos legyen, jókislányos: ezt senki nem bírná sokáig, csodálkoztak, hogy aztán a kislányból érő félszeg nő "irányíthatatlanná" válik. Ott volt az a szerencsétlen házasság, mely végleg padlóra küldte. Abba beleválasztott, szó se róla; honnan tanult volna bármit az emberekről, egy sztári burokba rakták... Most megpróbál lábra állni, túlélni önválságát.

Igazából én meghallgatom pár számát. Táncolni jó rá, a klipjei nem az igaziak - 1. rühellem a túlzásba vitt erotikát, az olajosan fénylő testek vonaglását, engem borzaszt 2. mindig van benne egy-két idétlen mozdulatokkal fűszerezett tánckoreográfiás rész, amibe bele kell lihegni, hogy az hű, de túlfűtött legyen érzelmileg. De például tetszik nagyon a porondmesteri öltözéke a Circus c. szám klipjéből, vagy a motoros részek az I love rock'n'roll-ból. Maga a csaj is szép, ne tagadjuk. Persze, kés és miegyéb, mert megvan rá a pénze - de nem, mert gyerekkorában is szép volt. Szőke - hát szőke, de nagyjából az eredeti hajszíne is hasonló, csak persze sötétebb.

Mi tagadás, eltolt pár dolgot életében. Ki nem? És valakinek nem tetszik a zenéje - no és akkor mi van? Nem született még tökéletes zene, mert akkor mindenki azt hallgatná. Nagyon nem vagyok a rajongója, de pár számát én is meghallgatom. És tudok jókat röhögni egy, az ő zenéjére viccesen megkomponált amv-re. Ezért le lehet nézni, meg azért is, mert egy kicsit védelmembe vettem - de igazából sajnálom szegényt néha, mert nem önhibájából lettek azok az ügyei, amiken féléveket csámcsogtunk. Igazából csak egy barátra lett volna szüksége, aki mellett néha ember lehet, nem sztár és aki talán kellő időben arcul csapja, hogy magához térjen. Ennyi sem adatott neki - minek bántsam? Mások megteszik helyettem - bízok ennyire az emberi rosszindulatban.

Talán most egy életre kiábrándítottalak magamból, Olvasóm; én attól még további szép napot, mihamarabbi visszatérésed kívánom, köszönöm, hogy minden előítéleted ellenére elolvastál.

És boldog névnapot kívánok fogadott lányomnak és húgomnak egyaránt, isten értessen mindkettőtöket! :D Köszönöm, hogy vagytok nekem.

Fórumon...

2009-11-27T14:00:00.000+01:00

Igazából nem akartam a fórumos dolgaimról írni, mert egy más közeg. De ma nyílt egy újabb topic - "US osztály" címmel - két barátnőm (Nika és szüszike) kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian egy osztályba járnánk. És erre készült egy ülésrend: és többek között én is bekerültem. Ez annyira jólesett, hogy emiatt írok végül mégiscsak egy ilyen bejegyzést.

No szociális élet hozta magával a helyzetet, hogy végül erősen rákattantam erre a "műanyag-társadalomra". Viszonylag kellemesen csalódtam; kis idő múltán odáig jutottam, hogy többen felvettek msn-re, Nikával jó barátnők lettünk, ha nem vagyok pár napig, eszükbe jutok és hiányolnak.Vannak bevett hülyeségeink; Losy lett az elnökjelöltünk, miután kismilliószor leírta, hogy SZAVAZZ RÁM! - NKD az őrült Urahara-Mayuri kereszteződésből lett vegyesboltosunk. Itt levezethetem fölös energiáimat Bleach Rock Musical-ügyileg (sőt, innen szedem az anyagot XD); és két szeminárium közt játszhatok ideglevezetőnek asszociációsat. Itt találtam meg leendő Rangiku-samámat a conra (padtársam, Kitsuko :D).

Időtöltés csak? Nem, igazából egy (persze gyengébben kapcsolódó, de) közösség vagyunk. Ahol már ülésrendünk is van. Szegedi egyedüllétemben is van hova mennem. Szanaszét vagyok szórva lelkileg az ország területén: barátaim, ti is messze vagytok, és az fáj a legjobban, hogyha szükség van rám, nem lehetek ott rögtön mellettetek. Ha lehetne egy kívánságom, összevonnék minden kedves ismerősömet egy városba iskolástól, egyetemestül, fővárosostul, mindenestül. :D Sokkal egészségesebb lenne.

Mindenesetre szép kis osztály. Örülnék, ha igaz lenne. Nagyon bategg lenne, és pillanatokon belül bevinnének bennünket az ügyeletre, az igaz. :D Viszont addig szünetenként eltáncolnánk a Death-songot (minimum XD)!!!

Mihamarabbi visszatérésed!

Csak elmélkedik

2009-11-19T16:59:00.000+01:00

Igazából csak itt rekedtem a gép előtt. Kaja nuku, de legalább páran fárasztanak fórumon. Meg várom a hat órát, mert csak utána tudom kivenni a nekem kellő könyvet. Hogy referátumot csinálhassak belőle. Hozzáteszem, ha most nem a billentyűzetet verném, akár itt is kijegyzetelhetném - és később már annyival is kevesebb lenne... de lenn maradt a mappám (amire ma rajzoltam chibi Shiro-chant és Rangiku-samát :D), és nincs kedvem lemászni. Lustaság félegészség.

Sokat gondolkodok mostanában (nem fenyegetésként mondom, csak szimplán). Lehet, hogy ez nem jó. Többek közt a férfi-nő kapcsolatos dolog; a "jogon" - mit szabad igazából s mit nem, meddig véded önmagad és mikor támadsz; hogy vannak dolgok, amiket valóban nem azért csinálsz, mert élvezed, hanem mert meg kell csinálnod és győznöd kell - nem a következmények miatt, koránt sem - hanem mert önmagadnak tartozol ezzel. Hogy kicsit egyedül vagyok itt Szegeden, sokat laptopozok és merülök el a magam kis világában. Néha egyenesen utálok onnan kijönni. Nem azért, mert mintha ott én lennék az úr és az történik, amit én akarok. Az én képzeletem, mint egy videójáték; meg kell tennem, de elbukhatok. Onnan fel kell állni. Nem vagyok benne az a rózsaszín ruhácskáról ábrándozó kislány. Éppen mikor mi vagyok benne, de soha nem a legjobb. Mert akkor megáll a világ és nem történik semmi. Szeretek küzdeni. Csak a saját világom szabályait ismerem - valahol részese vagyok a teremtésében, ha ugyan nem "ő" talált rám, s hagyta, hogy ezt gondoljam. De tudom, mit hogyan, merre, kinél s miképpen. Ez a külső világ pedig tele van piszokkal. Sokkal bűnösebb lehetek itt szemüvegben s trendi miniszoknyában, mint a saját világomban szakadt tunikában, vérrel borítva.

Miért nem látható a bűn? De miért kellene örökké viselnünk egy botlás pecsétjét? De akinek már - úgymond - sok van a rovásán? Itt nem tudom, mi hogyan működik, hogy reagálnak rá. Gyűlölök nem "jól értesültnek" lenni; ez nem egyenlő a tudással. Tudni tananyagszerű dolgokat tudunk - de néha egy-egy "világi" információval többet érünk... Szeretem, ha az ellenség látható. De ez az átkozott bürökrácia olyan természetesen vesz körbe minket, hogy már nem is érzékeljük. S csendben felnézek a laptopból esténként, látom a részegeket, akik a töményet visszaadják a természetnek; hallom a beszélgetést a zuhanyozóban, hogy vörösödve távozom és mennél hamarabb - és szomorú mosollyal veszem észre, hogy kinéznek a vörös karmaim és ajkam és a tussal kihúzott szemekért. Szépen kidolgozott jelmez; csak mögötte a kislány van, ők a ribancot látják. Lássák. Már ez sem tud érdekelni, mert miért foglalkoznék hazugsággal? Régen volt az, mikor sírva vonultam a szobámba, mert olyat mondtak rám a hátam mögött. Régen. Ma is fáj, csak már rejtem.

Cinikus lettem s szemét, már képes vagyok a metsző tekintetre s nem engedek az érzéseimnek. Bolondítottak már ők eleget. Kemény dögöt nevel belőlünk ez a világ, nem igaz? És az a legrosszabb, hogy egyáltalán nem dönt ez letargiába. Keserűen nevetek a dolgon. Sőt, néha már nem is keserűen. A csata még csak most kezdődik. A szerep szerep marad - ha kell, ölök, ha kell, csábítok. Ez a burok majd megvédi a belsőt.

Dühös vagyok, de magam sem tudom, miért. S ezen is csodálkozom, hogy így kijött belőlem. Nem fogalmaztam meg előre. Fáradt vagyok, azt hiszem. Bocsáss meg, hogy vízióimmal rémisztgetlek. Kemény a világ, jeges szelek fújnak a fagyos ég alatt; megtörik a sziklán s hideg páncéllal vonja be - de a szikla mögött egy hajtás didereg - benne hiszek.

"Azért harcolok, hogy megvédjek valakit - az erkölcstelenek nem állíthatnak meg!"

Videoplayer - vallomások

2009-11-10T12:49:00.000+01:00

Windows Media Player:
Én vagyok itt az úr, az erő, az alapfeltétel. Már az operációs rendszer telepítése óta itt vagyok, szerintem ez meg is látszik. Sajnos nem tisztelnek eléggé ehhez képest, nagy ritkán játszatnak velem egy-egy avit vagy wawokat - ha zene, akkor automatikusan csörtetek, mert azt másnak nem engedem! Jöhetnek akármilyen csili-vili skinű, új playerek... Ha kicsinyít alappanelre, én is szuper vagyok - a Tomb Raider 2-ből a gömbbé változom.
Winamp Classic:
Köszönhetően szuper "öltözékemnek", én vagyok az egyik nagy kedvenc. Főleg az mp3-as formátumú dolgok kerülnek a fennhatóságom alá, de egyes videókat is lejátszok, bár nem ténylegesen az az alapfunkcióm. Megjelenek az asztalon is, derekamat Hyourinmaru öleli át, miközben a vezérlőpanelemen Hitsugaya virít... az olyan vén csotrogányok, mint az előző "hölgyemény", mehetnek a lomtárba...
Quick Time player:
Hallottál már 3gpp formátumú fájlról? Nyehehe - valszeg nem! pedig én azt is le tudom játszani! A gazdánk telefonja ilyen formátumban készíti a videókat, és csak ÉN tudom lejátszani! Meg sok minden mást is, de valahogy soha nem jól tálalják és (önhibámon kívül!!!) nem tudom lejátszani... grrr. Főleg az elején le se lehetett lőni, a DVD-től elkezdve az mp3ig mindent én akartam - csak beletört a bicskám; mára megállapodottabb vagyok, de rögtön ugrok, ha kellek! (Ha nem, akkor is! XD)
AVS DVD player:
Én is régi motorosnak számíthatok gigabájtok e mezején; talán a második lehetek időrendi sorrendben. A DVD-k, jórészt az avik és sok minden más hozzám kerül. Amióta Xena- The Warrior Princesst néz a gazdánk, különösen megbecsült helyzetben vagyok. Mostanában kezdek egy kicsit kiesni e kegyelti körből, de különösebben nem izgulok, mert nélkülözhetetlen vagyok - minden szerénység ellenére is bizton állítom ezt.
KMPlayer:
Amióta musicalezünk, igencsak megnőtt a népszerűségi rátám - köszönhető ez könnyű kezelhetőségemnek, és annak, hogy képes vagyok audio kimeneti hangot rögtön mp3-ba felvenni. Meg persze nálam külön hozzá lehet rendelni a dolgokhoz a feliratot. Szétnézve felnőttebbnek tűnök a többieknél - több a funkcióm, több mindent játszok le. Csak elő kell keresni a mélyből, mert viszonylag lusta vagyok, önmagamtól sohasem jövök...
VLC-player:
Ó - én nagyjából részidős vagyok, csak egy-két film tartozik hozzám, de azokat igen gyakran nézzük meg ; ilyen például a Korongvilág vagy a Bleach Movie 2... nekem ez így nagyon jó, nem török nagy babérokra....
Media Player Classic:
Mióta új codeccel lettünk felturbózva, én nagyon menő vagyok - jórészt az újonnan letöltött animéket én játszom le (pl.: Negima). Viszonylag egyszerű vagyok, nem szorult belém túl sok minden; de a képem minősége szép és képes vagyok az mkv-fájlokat is minden probléma nélkül lejátszani... azt hiszem, eljött a dicsőséges korszakom.
Realvideoplayer:
Én vagyok itt a legújabb, igazából csak egy backstage-videóhoz töltött le a gazdánk; és még nem is igazán tud kezelni, kárörvendőn figyelem, ahogy a panelemet böngészgeti. Az kifejezetten dühíti például, hogy van egy majd félképernyőnyi "Album info loading..." részem lenn, ami elvesz a navigációs sáv hosszából, és ő nem tudja reflexszerűen megtalálni a kedvenc pár másodperces részét a több, mint órás anyagból. Hogy a jövőben hogy alakulok, még meglátjuk...
Nero DVD player:
Én totális elnyomásban élek (de gyűlölöm AVS-t); a DVD-k szó nélkül hozzá kerülnek, mást meg nem tudok lejátszani (néha még azt sem)... igazából csak a Nero Burning Roommal kerültem ebbe a társaságba, és sajnos sokat unatkozom...
"Letytotyom":
Lassan azt hiszem, nem lesz olyan fájl, amit ne tudnánk lejátszani. Bár azt mondják, az igazi, jó laptop képes a söralátétet is lejátszani, de azt még nem próbáltuk...

(Köszönöm megtisztelő figyelmed és türelmed; remélem, túléltél :D - további szép napot, mihamarabbi visszatérésed!)

Mission - CLEAR! XD

Vigyázat, mániákus közeleg!!!

2009-11-01T22:29:00.000+01:00

Jáhájáj, következzen egy rövid összefoglaló a szünetemből: *köhög*. Jap, sikerült végig betegnek lennem; nagyjából olvastam, neteztem és aludtam a héten végig. Igazából a szociális életem korlátozódott a fansub-oldalra... :D. Megismertem egy aranyos csajt; Nikának hívják és igazából mindketten élünk-halunk Hitsugayáért. Így kezdtünk levelezni majd odáig jutottunk, hogy csak találkozzunk már az őszi szünetben. Ezért kedden szépen felszálltam a buszra és irány Pest! A fekete, kámzsás köpenyemmel azt hiszem, hogy könnyen azonosíthatóvá váltam. :D Én leskelődtem mindenfele, mert azt ígérte, hogy egy A4es papírral vár majd. De olyannyira megkésett, hogy elfelejtette a papírt, amin a következő állt volna: Bleach Musical Casting!! Na, ezzel leírtam mindent. Megcéloztuk a Holdfényteamot és a Sakurazakát és bezsákmányoltunk pár Bleach-cuccot (és mindent, ami Hitsugayával kapcsolatos). Útközben közép hangerővel a kedvencebb részeket elénekelgettük, megegyeztünk, kiket verünk meg a fórumról és kiket szeretünk... komolyan szólva végre valaki, aki érti a hablatyolásomat! XD Még tavaly egyszer, mikor a család lenn volt velem Szegeden, a központi sétálóutcán harsant fel tőlem a következő: "Matsumoto Rangikunak a Zanpakoutoujának a shikai változatát úgy hívják, hogy Haineko - mit nem lehet ezen érteni???" Nem mondom, hogy teljes megértés fogadott... De most zavartalan beszélhettem össze-vissza félig már japánul, és vigyorgás fogadta, nem lesújtó tekintet. Wooow. Szokatlan. Mindenesetre volt egy remek délutánunk - soha többet nem megyek kínai étterembe! XD - még megismételjük!

Hazatérve - ily élményekkel feltöltődve - folytattam az ismerkedést. Végül csak rávettek, hogy az imént említett Hainekot cosplayeljem (beöltözzek). Sajnos Rangiku-samának bizonyos tekintetekben kevés vagyok (szipp), de Haineko a pofátlan modorával és a takart dekoltázzsal kivitelezhető... Nika Unohana kapitánynak öltözik majd. Ez volt az alapfelállás. Utána mélyebben belelökött a Bleach Rock Musical világába: szövegeket és koreográfiákat kívülről, a backstage-ek érthetetlenül japán világa, a színészek nevei és fotók; és egyáltalán a japán nyelv - én meg kapkodom a fejem, hogy "behozzam a lemaradást". Aztán jött az ötlet! A Live Bankai Show Code:002ben már több lány szerepel: annyira, hogy betettek nekik egy Shinigami Női Egyletről szóló dalt! Persze pörgős, jó kis szám - feminista? Rögtön a szívembe lopta magát! Mikor felvetettem Nikának, hogy a színpaddal milyen viszonyban áll, jót nevetett s nekiállt kapásból összevadászni a csapatot. Én addigra "beszereztem" magam mellé egy Matsumotót (mégiscsak az ő kardja leszek :P), aki rögtön bevállalta szerencsére: Nikának pedig sikerült beszervezni a többieket is. Megalakult a Shinigami Női Egylet! Ezt msn-re belépve már messziről láthattam Nika üzenetéből: "Hime fukutaichou megvan a csapat a fellépéshez... Kezdhetünk gyakorolni..." És ezek után sajnos nehezen zökkenek ki a vigyorgásból; és kicsit furább a "hétköznapi" dolgokhoz való hozzáállásom... És ha hirtelen nyitod az ajtót, amikor éppen befelé jövök, akkor csak röhögve annyit mondok, hogy "Hiii - Tuti desu!!!" És ha hülyén nézel rám, neked adok igazat... Zanzásítva: Takashi Nagayama istenien néz ki, Gint a musicalben szeretjük és ebben az évben még több punyupunyut garantálunk! XD

Mindazonáltal ma este valamikor befejezem az öt oldalas leadandómat, meg készülök a drámaórámra, szeretnék eljutni varrónőhöz is; és még élni Szegeden is, mert mostantól potyognak a zh-k a fejemre és soha nem tudom pontosan, hogy mikor... nem tudom megszokni. :P Sűrűsödnek a dolgok, nagyon rosszkor szedtem össze ezt a megfázást, lett volna dolgom ebben a szünetben... Sajnos mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok; ettől független teljesítek, de azért nekem se jó, amikor egy éjszaka alatt kell mindent megcsinálnom. :P Tavaly az óperzsa vallás dolgozatom volt ilyen: mittomén milyen péntek éjfél volt a határidő. Nekem sikerült három-negyed tizenkettőre után pár perccel elküldeni... hát most fogom én meghazudtolni magam?

Mindenszentek alkalmából csak végigjártuk a családdal az elment szeretteket. Reggel Apa végigkergetett a télikabátommal a lakáson, hogy azt vegyem fel, mert megfáztam - én meg utálom, mert nagyon pufi.... ő meg persze ott elegáncsoskodott a szupi szövetkabátjában, fekete garbóban. Én meg pufizzak - még mit nem? Furcsa ilyenkor végigjárni a temetőn. Szomorúan mosolygó emberek; régi ismerősök, akik bejelentik Apának, hogy felkötheti a gatyát, nemsokára ki kell házasítani a lányt (WTF??? Max a Hugit!!!!), a sírokon gyertyák és csendes beszélgetés. Kívül pedig kocsik tömege, csalárd árusok és tolvajok; öreg nénikék, akik mindennap kijárnak, de ma ünneplőben - krizantémok bólogatása a hideg márványvázákban. Emlékezés.

Soha nem halt meg még senkim, aki közelebb állt volna hozzám. Nem érzem át. És még gyerekdaccal mondom, hogy nem is akarom.

De délután már átjött egy baráti házaspár, beszélgetéssel ütöttük agyon az időt, meg kutyázással... Ó, a macskánk délelőtt felmászott a szomszéd háztetőre - én annyit röhögtem a mindenféle kísérleten, amivel lehozni próbáltuk... Hülye cica.

És holnaptól vissza a munkás hétköznapokhoz: éljen az ősz! Pláne, ha nem fázol meg. :P További szép napot, mihamarabbi visszatérésed!

Részeg hadnagyok!!! XD

2009-10-22T12:40:00.000+02:00

Kész, K.O. ; fekszek a röhögéstől, totál kiakadtan, előjön az a fajta néma röhögésem, amely a lehető legkészebb kikészülése nálam. És szinte mindig ebbe az állapotba kerülök, mikor ezt nézem - és az utolsó 24 órában minimum 100szor láttam - ennél jobb ajánlót nem tudok összeütni: hallgass bele! Részeg Rangiku-samáék "kesergése"! XD

És a szöveg - csak a poén kedvéért is... XD

High Risk, No Return

Hisagi:
yatteranne
choui to ippai no tsumori demo
sake wo nondara nomareru na

Matsumoto: nomarechimaee
[Hisagi: iya, nani]

Kira: nareta mon demo
Renji, Ikkaku: tsurai ze baby

Hinamori:
saikin, matomo ni, netemasen
nezake kudasai sukoshi dake

[Kira: Hinamori-kun!]

Matsumoto: anna uragiri
Renji, Ikkaku: nasshi daze baby

All:
high risk, no return
dakedo naritai only one
high risk, no return
semete naritai only one

Hisagi: yatterannee
Kira:
taichou atte no fukutaichou
munashi kako ni narimashita

Matsumoto: taichou nante iranee
Hinamori: oitekebori ni
Renji, Ikkaku: sareta ze baby

Matsumoto:
yogorechimatta kanashimi ni,
kyou mo koyuki no furisosogu

[Hinamori: Rangiku-san!]

Hisagi: masa ni kore da ze
Renji, Ikkaku: nakeru ze baby

All:
high risk, no return
Dakedo narite only one
high risk, no return
semete narite only one

high risk, no return
dakedo narite only one
high risk, no return
semete narite only one

only one!

Oh, yeah! XD

Bleach 3: Elragad a sötétség - Szólítalak

2009-10-20T16:52:00.000+02:00

Nah, végre elszántam magam egy rövid értékelésre. Figyelem, a következőkben a spoiler előfordulhat, nem (csak) ajánlom a filmet, hanem véleményem mondom el, felelősséget az okozott mentálhigiénés problémákért nem vállalok. Köszönöm.

A harmadik filmet nagy izgalommal vártam, mióta csak beharangozták, agyaltam rajta, hogy mit takarhat ez a sejtelmes cím. /Hozzáteszem, címekből pedig igen topon vannak a készítők, a második movie címe, "A gyémántpor-lázadás" még a film megnézése után is okozott fejtörést."/ Amit kigondoltam, nagyjából meg is valósult. /Igen, most következik a rövid tartalom, ha meg akarod nézni később, ugorj egyet./ Szóóóóval; az egész film tulajdonképpen két árváról szól, akiket Kuchiki Rukia még Rukongaiban fogadott magához. A tesvérek (fiú-lány) olyannyira elhagyatottak voltak, hogy még saját nevük se volt - Rukia pedig megígérte nekik, hogy elnevezi őket. Maga a film a drága Mayurival indít (óhogygebednemeg XD), aki kísérletezik valamit, mire megjelenik ez a két gyerek - óriás felfordulás támad, amit még Mayuri is tetéz a saját bankaiával; fehér, hollow-szerű kígyók támadják le Seireiteit és a shinigamikat és árasztják el özönvízszerűen az utcákat, ha megdermednek. Ebben a fejetlenségben törlik Rukia "létezését"... Kon dühödten lóbál Ichigo szobájában egy levelet, amit Nee-san hagyott hátra, és amit nem tud elolvasni. Narancshajú hősünk szokás szerint a sarokbavágja a perverz plüssoroszlánt (így leírva, "laikus" szemmel nézve ez mekkora hülyeség XD); majd bejelenti, hogy nem tudja kiről beszél! Álmából ébredve azonban visszajönnek a Rukiával kapcsolatos emlékei - irány Urahara, aki most rögtön küldje át Seireiteibe, mert baj van. És még nem is tudja mekkora - ugyanis azzal, hogy Rukiát "törölték a névsorból" /senki nem emlékszik rá/, őt magát is elfelejtették, mert Rukia kapcsán lett shinigami! Újra felharsannak a régen hallott "ryoka" - riasztások (behatoló!); és már megint mindenki őt keresi. S mikor végre megtalálja Rukiát, a lány sem emlékszik rá...

Nem írom végig, tessék megnézni. :3
Nya, észrevételeim a következők: nem igazán volt film-fílingje. Ez lükén hangzik, de valahogy egy hatásosabb opening (azon kívül, hogy kiírjuk a címet) lehet, hogy jobban meghozta volna azt a hangulatot, ami olyan moziszerűvé teszi az egészet. Elkezdődött és puff, vége lett. Kissé összecsapott lett a grafika, és sajna sztoribeli hibák is vannak (Urahara újra a kapitányi ruhában feszít, miközben át sem lépheti a Senkai kaput.) A vége- harc ütősre sikerült, Rukia átalakulása nagyon tetszett; magát a lezárást pedig kicsit valóban megkönnyeztem, hiába sikerült kissé hatásvadászra. De azt hiszem, ajánlhatom fannak és nem fannak egyaránt, ha egy könnyed délutánt és végre egy kis Kont akar. :D

Hitsugaya hozta a formáját (ahogy ezt Ichigo meg is jegyzi :D), a mélyzöld szemek villámlottak - ó, és végre láthatunk egy szösszenetnyi Toushiro-Ichigo összecsapást - óriási megelégedésemre Hitsugaya nyert (volna, ha Renji nem menti meg Ichigót - a mocsok, késhetett volna egy fél percet XD). Apropó: a film háromnegyede táján kezdtem betojni, hogy affene, elfeledkeztek Rangiku-samáról, és ezért hűűű, de le fogom húzni a filmet... Aztán ~~mázlijuk volt~~ szerencsére csak megjelent az utolsó nagy ütközetben, imádott kapitányunk oldalán suhanva, s Hitsugaya shikaia után ő is akcióba lendül; de azt a pillanatot, amikor "szabadjára engedi" Hainekot, engem szerintem simán kamerázni kellett volna, úgy kiakadtam - Rangiku-sama Hainekot ősidők óta úgy hívja elő, hogy gyengén jobb oldala felé húzva a markolatot, bal kezét a keresztvas fölé tartva, enyhén előre dőlve kiált. NA, most ahhoz képest, ahogy a derekán viselt hüvelyből kirántja a katanát, egy laza, igencsak Sailor Moont idéző mozdulattal a feje fölé emelte, s az őt körülvevő széltengerben (mely persze csábosan felkapja haját és sálját) kiáltja: "Unare, Haineko!" /Morogj, Hamumacska!/ Ez egy olyan iszonyatos apróság, de én annyira kiakadtam tőle... 'tom, nem vagyok normális, kb. négyszer visszanéztem azt a részt, mert annyira nem akartam elhinni. És mégis igaz. /"Moon Healing Escalation!!!"/ XD

Summázva a második film megtartotta vezető pozícióját a toplistámon, másoknak lehet persze, hogy ez jobban fog tetszeni; egyszer azért nagyon is megnézhető darab. Köszönöm részvételed, mára zár a bazár, további kellemes napot, mihamarabbi visszatérésed!

↑ Na, azért.... XD

Fantáziadús cím

2009-10-17T17:14:00.000+02:00

Pfűű - egy kis magamnak való izgalmat és rohanást kívánok már, amiből van részem mostanság, de sajnos másból is. Na de kezdjük az elején.
Okt. 13-án nyílt napot tartottak a színházban! 11-re mentem, este nyolcig csak egyszer hagytam el az épületet...:D. Sok program volt, többek közt egy Guiness-rekordkísérlettel, ami sajna nem jött össze - a szakadó esőben "körbeöleltük" a színházat, de csak 280-an voltunk és ez nem bizonyult elégnek. Az aulában jelmezpróba volt (mint látható XD), az előcsarnokban fiatal színészek Beugró-szerűséget játszottak, a balett-teremben helyzetgyakorlatoztunk; este pedig az egyetemi kiválasztott profok a rendezőkkel és a színészekkel együtt ajánlották az évad leendő darabjait. Gyerekek, Gregor Bernadettnek valami félelmetesen jó hangja vaaaaan... még egy jó indok arra, hogy még jobban utálhassam a bulvársajtót.
A koliban kiraktak a szobámból - sajna. Költözhetek az elsőről a harmadikra, két lányhoz. Nem ugrálok az ötlettől. Antiszoc vagyok, tudom.
Pillanatnyi szabadidőmben fórumozok orrba-szájba, mert az kikapcsol ebből a rohanásból. Meg rajzolok. Legalábbis igyekszem, de sokszor csak egy kósza vázlatra futja.
Ma meg Apu elvitt "botszemináriumra". Hja, a hajnali edzések - fél ötkor keltünk, mert ötkor kezdődik. Igen, reggel. Egyébként még nyolckor se lehet kirobbantani az ágyból, de most pikk-pakk kiugrottam, öltözködtem s kötöttem össze a hajam. Kíváncsiság és érdeklődés mire nem képes - és egészen jó hangulatú volt, a kómaságom abban a pillanatban elmúlt, ahogy a kezembe nyomták a botom. Ez még az egész dozsónak új, nemrég meghívtak egy shaolin-harcost tapasztalatcserére, de olyannyira megtetszett nekik, hogy elkezdték gyakorolni. Múlt hétvégén Apa oda meg vissza volt a lelkesedéstől, addigra ő már túl volt pár edzésen s mutogatott pár dolgot. Ez ragadósnak bizonyult, úgyhogy ma ugyanúgy ott feszítettem "kibadacsi"-ban, ahogy a többi hajnali kerge birka XD... Pár egyszerű formagyakorlatot vettünk bemelegítésnek (amire baromira nem ázsiai kiejtéssel csak annyit mondtam, hogy "That was a piece of cake!"), majd bejelentette a szenszej, hogy rendben, akkor most vegyük a kátát (formagyakorlat-sor). Kb. olyan hangot adtam ki, mintha gyomorszájon vágtak volna. A többiek azért többször átvették már, én most először voltam egyáltalán botszemináriumon, a kátát is most először láttam egyben (nem gyakorlatonként). Azért igyekeztem, az óra végére azért rendeztem lemaradásom, hogy mikor odajött a végén a szenszej, mosolyogva megkérdezni, hogy elakadok-e még valahol, iszonyat dacosan megmondtam neki, hogy "Megy!!!". XD. És egyáltalán nem bénáztam, ennek azért örültem, hogy valóban ment olyan jól, mint a többieknek. Apának a végére egészen összeállt (ő már gyakorolta tai-chin is), és a végére jobban tudta a szenszejnél. Na, így próbáljon meg az ember lánya méltón szerepelni...
És jön-jön a Bleach movie 3.... én meg megyek-megyek, ne fárasszalak tovább. :) További szép napot, mihamarabbi visszatérésed!

Jé, ez mi? "Nyereg." Rég nem láttam ilyet....

2009-10-07T14:45:00.000+02:00

Back to the university, back to the student hostel and back to school. A nosztalgia és a jelen dúlja bennem véres harcait, amikor belépek az ének terembe a Vargában. Igen, ez valaha az osztályterem volt, a tábla előtt megállván még látom az osztályt, ahogy épp (nem) hallgatja a DÖK-ös beszámolóimat, mellettem még érzem a papírok rezgését, ahogy drága osztályfőnököm rendezgeti jegyzeteit. De most már egyetemistaként, sőt, gyakorló tanárként álltam ott, az üres terembe, olyan hangok zajával körbevéve, melyek talán nem is léteztek, vagy mintha egy előző élet foszlányai lennének. Ahogy ez megrohamozott, ki kellett szabályszerűen jönnöm.
Nah, szóval a drámatanárnő, aki a Vargában tanít, szárnyai alá vett. Ennek borzasztóan tudok örülni, mert igen komoly feladatot sózott a nyakamba. :D /Igen, én ennek mérhetetlen örülök./ Lesz majd egy, Ádámok és Évák napja címmel komolyabb buli Szolnokon. Ennek örömére a színház kiosztotta Madách: Az ember tragédiája című darab színeit a szolnoki középiskoláknak, hogy rendezzék meg s majd egy darabként adják elő. A Varga gimi kapta a Konstatinápoly és a Prága 2. színt - és ez utóbbit szerény személyem rendezheti...
Komoly felelősség, óriási dolog, és három napon keresztül csak vigyorogni tudtam a dologtól....XD
Hogy a gyerekek miattam lógnak majd szillenciumról, és a vargás antológiába grafikát is kerítvén - nem tudtam elkerülni, hogy be ne kelljen mennem a valaha volt(?) otthonunkba - a koliba. Vörös Királynő - ki nevét hol elveszti, hol visszaszerzi - mosolyogva üdvözölt, intézett nekem rögtön mindent... s Mennyország Darabkájának Hordozója bevont az irodába. Na, amikor úgy kezdte a mondatot, hogy mindig pont jókor pont jó helyen vagyok, már menekülőre akartam fogni a dolgot, de csak rábírt... a koliról készült reklámozó "leendő elsősöknek mutogatjuk majd" film, és nem mertek megkérni már végzettet, hogy egy pár perces felvétel miatt másszon be. S erre nem itt vagyok?! Ojaj...
Mindezek után kiszuszakoltam magam a vasútra s felültem a ceglédi vonatra. Mire átszálltam a szegedi gyorsra, igyekeztem a gondolataimat már az egyetem felé irányítani... Kutyaharapást szőrivel.
Ma meg sárkányhajózhattam kajak helyett (páratlanul voltunk...). Apám, totál féloldalas lettem a végére, pedig igyekeztem rendesen húzni. Vagy az első, vagy a második évadban van egy olyan rész, amikor Xena és Gabrielle hajóval utaznak, de nekik is be kell "állniuk" evezni. Xena azt kérte, hogy egy oldalra ültessék őket - Gabrielle pár perc után kidőlt; Xena pedig behúzatta vele az evezőt s onnantól kettejük helyett húzta... nah, szóval pont ezért eszembe se jutott pihenni az öt kilométeres táv alatt, csak akkor hagytam ki pár ütemet, ha már kalimpált a karom a víz felett, s nem evezett... tudom, totál hülye vagyok. (Orvos már látott. :P)
Utáltam mindig is a "no szociális élet" jellegű dolgokat. Amikor egy nicknév a legjobb barátod és nem ettél már kilenc órája, mert a billentyűzetet vered. Az az igazság, hogy be kell látnom, van valami varázsa a dolognak... most elkezdtem járatni egy Bleach-es oldalt, hogy megoszthassam valakivel a fanatizmusom, mert ált. csak süket füleket találok.(Itt nincs reklám, reklám helye a bejegyzés alatt! XD) És most már én is képes vagyok négy-öt órát úgy ülni a gép előtt, hogy nem veszem észre. Azt hiszem, ez lehet a fordított evolúció. Viszont kiadhatom magamból a bődületes mennyiségű baromságomat.
Jap, erről jut eszembe a képregény - készülget, de már eltemettem egy majdnem egész színeskészletet az érdekében (plusz nemtomhány szabad órám esett áldozatul). Nem, nem panaszképpen mondom; az unalom és a fanatizmus a mozgatórugók...:D De készülget...
Meg eldrámázok, eljátszok itt - például játszani a mini-atyaúristent az órán már nagyon tudom, de úgy, hogy még a kötelező olvasmányt se olvasom el... És gyerekek, feküdjetek neki a görög mitológiának, mert valami eszméletlen jó pont a tanároknál. Komolyan mondom.
És Youtube-hiányom van!!!
Na, mindezen épületes gondolatok után nem fárasztalak tovább, további szép napot, mihamarabbi visszatérésed! :3

Két apróság

2009-09-27T19:30:00.000+02:00

A kutya nem olvas ... Mármint kissé alábbhagyott volna az a kicsi nézettségem is, ami volt. Hát soha nem álltam a népszerűség létrájának magaslatán. Már csak nyűgömben írogatok ki magamból mindenfélét. No, lássuk, mára mit hoztam össze.
Csak két kis rajzot akartam megosztani a nagyérdeművel - tudom, kissé kezd átalakulni a blog a mérhetetlen(ül barom) fanatizmus honlapjává; de nem tehetek róla, mindig van az embernek valami mániája. Most sajnos ebbe nagyon sikerült beleesnem. Majd kikászálódok belőle, ígérem, de addig még vigyorogva lubickolok benne... Ahogy szedegetek le mindenféle jópofa fanartot a netről, egyszerre támadnak ötleteim és kényszerérzetem, hogy valamelyest adjak is, ha már elveszek. Most részben ezen dolgozok. Meg még ezer más dolgon, ami nem értelmes... ahogy tőlem megszokott.

Nyűgös vagyok...

2009-09-25T19:34:00.000+02:00

Nem egyszerű a szeptember az egyetemen. Legalábbis nekem... az órarendem még most sincs teljesen letisztázva, de még a volt lakótársak is zaklatnak. Elzárkózásom érdekében a sok idióta barom elől - akikre mostanában döbbenek rá, milyen sokan vannak - Bleach rockmusicaleket nézek s rötyögök rajta - két óra, amíg nincs gyomorgörcsöm. /Lásd a képen. XD. Igazából a mellméreten veszekednek, de így is helyt álló. :P /

Viszont nemsokára drámatanár-növendék lehetek úgy istenigazából. Most még erről nem írok bővebben, nehogy elkiabáljam, de ez a legjobb dolog, ami történt velem a héten.

Kajakozni pedig szeretek! Koszos a Tisza, de akkor is gyönyörű, ahogy végigtáncol a hullámain a napfény. Csak kotorsz a vizen, a társad mögötted szentségel az irányítás miatt és úgy mentek, mint a villám - na, nem olyan gyorsan, hanem cikk-cakkban... Nagyjából egy órát voltam benn, de ezalatt eveztem rendesen ám; többek között levágtunk egy nagy menekülést egy uszályhajó elől - de másnap... reggel csodálkoztam is, hogy nincs izomlázam. Délután ültem előadáson és egyszerre csak arra eszméltem, hogy a jobb kezem ernyedten elengedi a tollat. Mikor utánanyúltam, mintha a csontom és a húsom külön mozgott volna - rövidesen meg teljesen megadta magát, nem bírtam mozdítani. A további óráimon bal kézzel jegyzeteltem... viszonylag még olvasható is.

Valóban csak fáradt vagyok, nem szeretek felnőtt dolgokat intézni. Ezt a bürökráciát meg tipikusan utálom. De szerintem nem vagyok ezzel egyedül...

Mihamarabbi visszatérésed!

Különböző elmés dolgok....

2009-09-16T12:41:00.000+02:00

Furcsa visszaszokni a munkás hétköznapokhoz. Bejárni a könyvtárba netezni, miközben melletted a bu... - akarom mondani a metroszexuális, jól ápolt, hímnemű(?) egyén (BAKKI, Swarowsky-kristályos fehér bőr csuklószorító van rajta....T-T...) hallgatja melletted a kiállhatatlan tüc-tücét. Vagy rohangálni az órák után, végigloholni fél Szegedet, hogy odaérj az aktuális előadásra (nekem most nem sikerült, azért ülök itt XD). A kollégiumot is nehezen szokom - volt egy elég kellemetlen tényező a hét elején, nevezetesen egy harmadik szobatárs, aki kissé bunkó volt. Szerencsére nem bírta jól a kolit, egy éjszaka után kiiratkozott - mikor erre tegnap késő este rájöttem a szobába lépve, szó se róla, táncra perdültem örömömben. Nem fog hiányozni, az biztos. Sok az új ismerős, mégis néha egy kicsit egyedül érzem magam - de tegnap hárman is felköszöntöttek névnapom alkalmából, ami azért tagadhatatlanul jól esett. Újra szenzáció a rajztudásom; szo-szo, nem átlagos a kézügyességem, annyira nem lehetek álszerény, hogy ezt ne ismerjem be. De még most is iszonyúan zavarba jövök, ha valaki visszatántorodik, mikor meglátja a rajzom vagy az esetleges készülő művet. Én csak ideglevezetőnek meg "fanoskodásból" (de randa egy szó) rajzoltam mostanság, talán most már lesz más miatt is. (Jap, különböző "cross-overeket" készítettem, majd kirakom közszörnyedésre.) Otthon áll a bál, már amennyiben felújítottuk a fűtésrendszert - Apu azt mondta, hogy most már olyan a ház, mint egy ementáli sajt, mindenhol öklömnyi lyukak... Nekem mindegy, csak a mindenféle mütyür-szobrocskáim épségben legyenek. :P Az órafelvételeimmel még mindig nem vagyok kész - kezdem átlátni a rendszert (jókor, tudom), de ott is még akadnak problémák (a kedvencem eddig az, amikor egy kötelező órámat fel akartam venni, kiírta az etr, hogy korlát nélküli a létszám. Felvenném - erre kiköpi, hogy betelt a létszám. Cuki.) Youtube-függő lettem, rá kell jönnöm: van néhány kedvenc videóm, amit azért egy-két naponta megnéznék, vagy legalább egy-egy Bleach részt, de nem nagyon van rá lehetőségem... Az imádott Xena-részeket, ha leveszed róla a hangot, már simán angolul is alászinkronizálom (pont, hogy magyarul nehezebben :P). Most tölti nekem Apa otthon a Hercules: The Legendary Journeys-t - ó, igen, akkor is megénekelt, mikor meglátta a több, mint 30 gigás feladatot a Bitlordon. O-Ó. (Teletubbie-Teletubbie...)

Még csak szerda, de nagyon hosszú ez a hét - szerintem holnap délután haza is megyek, mert nincs órám. Kicsit hiányzanak a "hazai" poénok, és nem tudok minden pasit potenciális hímként megkritizálni. Kicsit felületesek a mai kapcsolatok. Kényelmes, de semmire nem jó. A magányos farkasok pedig megszívják kajak-oktatáson; kettes kajakokat használunk, úgyhogy ma speciel nem kerülhettem vízre. A többieket figyeltem a stégről, csöndben méláztam az élet értelmén (ami ugye, negyvenkettő) az óra végén pedig hiába igyekeztem, elkéstem. :P

Remélem, jól kezdődött számodra (is?) az év, kedves olvasóm, kívánok minden jót és mihamarabbi visszatérésed!

University reloaded - oh, yeah....

2009-09-09T12:38:00.000+02:00

JUJ. Na, a héten elkezdődött az egyetem, őszinte bá- örömömre. Vasárnap beköltöztem a koliba - mérnöki kar, kinn a sunyiba, szinte már nem is Szeged - rögvest ki is ábrándultam belőle, de ez valahol sejthető volt, hogy így lesz. Mindenesetre túlélésre játszok, a szobán kívül meg nem igazán mozdulok ki. Úgy igazából nincs is hova, üldögélek, rajzolok, olvasok. (Ami a folyosón van, az úgyis katasztrófa.) Ja, a zuhany alatt pedig már egy szabályos tánckoreográfiát találtam ki magamnak - nyomógombos szerencsétlenségét, hogy tíz-tizenöt másodpercenként leáll... naon jó. (A Bleach Rock Musicalnek egy-két részét is fejből tudom már - unatkozom, na...) HJA, és a legszebb, hogy nincs net a koliban. (BRÜHÜHÜ.) Naponta csak egyszer nyűglődök be még a városba, azalatt elintézem a dolgaimat - legalábbis megpróbálom. Most már bekavar ugye a színháztörténet is, de no problémó, valahogy majd megoldom. Próbálok valami életcélt találni, mert most csak olyan vegetálósan vagyok el, tengek-lengek a világba...
Ja, meg elmentem kajakozni - a tesi valamilyen szinten még az egyetemen is kötelező - olyan izmos vállam lesz karácsonyra, gyerekek... jól fog állni. Ehhez az egérke-alkathoz meg pláne. Most meg visszavonulok a koliba - mára nagyjából végeztem. Nyűgös vagyok, kissé egyedül vagyok - jól van, kis Vuk, húzás vissza a koliba!
Mihamarabbi visszatérésed!

Öhm - the Princess looks a little bit strange...eh..

2009-09-02T19:42:00.001+02:00

Olyan bamba vagyok, hogy az fáj. Sorozatokat - akár mese, akár más - többnyire youtube-on vagy egyéb szemgolyófoglalkoztató oldalakon szoktam nézni: nincs reklám és nem foglal helyet a gépen. /Ami egyébként is luxus, Xena négy évaddal azért uralja a gigabájtok térségeit.) Nah, szóval, hogy ne hazudtoljam meg magam, most néztem egy rész Xena-t /ó, igen, a vallást gyakorolni kell XD/, utána meg egy kis könnyed Bleach-nézés... és potom félév után rájöttem, hogy né' má', hát nem fenn van angolul is??? Így félkómásan még egy-két pillanatig még el is csodálkoztam, hogy értem... igen, idáig angol felirattal, japánul néztem. Talán az "fílingesebb". Mindegy, mai este igen kiütött vagyok.

Azt hiszem, ez rendesen meglátszik.

De gyúrok, hogy azért legközelebb csemegével szolgáljak szerény olvasótáboromnak, ne csak ilyen negatív képpel az elmeállapotomat illetőleg. Lestrapált vagyok, na! Mi lesz, ha már majd be kell járnom? Jáj, neeee...

Szeptember 2 - elkezdődött a suli. Éljen. Most előre mindenkinek sikeres, poénokban gazdag és konfliktusokban szegény tanévet kívánok, kredit-hegyekkel és ösztöndíjakkal, tz-kihagyásokkal és lyukasórákkal - és persze mihamarabbi visszatérésed!

Miscallenous

2009-09-01T22:21:00.000+02:00

Helloooo, feleim! Ez csak egy amolyan zsipp-zsupp bejegyzés, pár kép közvetítése kedvéért. Valszeg új szobában leszek jövőre a házon belül - el is kezdtem gyorsan a tervezgetést, hogy s minthogy legyenek dolgaim majd benne. Egyelőre úgy döntöttem, hogy fehér lesz a fal - s a színeket a rajzaim adják majd. Mert tökbaró rajzlapokat kaptam nemrég a nagyszülőktől, most azokat firkálom össze kedvenceimről. Lásd példának okáért Aphroditét - a vöröst találtam hozzá legillőbbnek. (Katt!)
Mivel múlassam a nyár utolsó perceit? Kínomban - nekiálltam Bleach-musicaleket nézni. Szakadok a röhögéstől -újra meg újra visszapörgetem az ütősebb poénokat... DE! Aranyapáim, a japiknak olyan botfülük van... néha irtóóóó hamis. Ezt most nem nagyszájú internetes baromként tárom a világ elé: nem hiszed, nézz bele a youtube-on. Néha félelmetes. A figurákat sokan piszkálják - próbálj már meg hasonlítani egy manga-figura! - elején én is csúnyán néztem, szó se róla. Aztán egész jól megbarátkoztam velük - sőt, ennek a Hitsugayának se mondanék nemet egy esetleges lánykérés esetén... kár, hogy ennek semmi esélye... hüpp-hüpp.

Egyébiránt még kóricálok erre... arra... Szolnok meg nagyszülők és miegyéb. 6-án költözök be a koliba. Ajvé. Na, majd meglátjuk - addig is mihamarabbi visszatérésed!

Through the Fire -Túl a tűzön (Stargate-fanfiction)

2009-08-28T09:33:00.000+02:00

( Soha nem írtam még fanfictiont, egyszer ezt a műfajt is ki kell próbálni. Sok szeretettel adom közre a magam rajzolta-magam írta Csillagkapu-fanfictiont; jó szórakozást kívánok hozzá.

Ui.: esetleges bakikért szóljatok, javítok! Köszönöm!)

Hammond parancsnok gondterhelten ült irodájában. Szemeiben mérhetetlenül sok zavar, ugyanakkor néha egy-egy határozott villanás kergette egymást - nem különben gondolataiban.

-Öhm, uram...! Szolgálatfelvételre jelentkezem.

Felnézett; O'Neill ezredes állt előtte, már átöltözve az előírt zöld kezeslábasba, katonai állásban, bár oldalt biccentett fejjel és érdeklődő tekintettel figyelte felettesét az asztal másik oldalán. Hammond felállt s bólintott.

-Örülök, hogy visszatért, ezredes. Jól sikerült a diplomáciai küldetés?

-Ó, igen, uram - mint mindig... - hangja könnyed volt, de szeme már másfelé nézett. - Tudja, milyen mélyen rajongok ezekért a rakás sznob és protokoll szertartásokért... - kezeivel ezek alatt mintha dobverőket fogna, ütött egy párat. - De semmi érdemleges. Történt valami a bázison távollétemben?

-Mondhatjuk, hogy történt. - bólintott Hammond újfent, bár most jóval kényszeredettebben. - Kérem, kövessen.

Útjuk a fogdákhoz vezetett, pár szinttel lejjebb.

-A biztonság kedvéért át kellett alakíttatnom két szobát. - dörmögte a parancsnok. O'Neill még azzal volt elfoglalva, hogy meglepetten szemügyre vegye a női őröket. Természetesen volt néhány katonai szolgálatot ellátó nő a bázison, de többnyire inkább hivatali vagy tudományos közegben elhelyezve. Mindenesetre követte felettesét a szobába.

A szobában kihangosító berendezést szereltek és mindenféle szűrővel látták el a szellőző nyílásokat. A következő szoba felé "nyíló" falat golyóálló üvegre cserélték. Hammond az üvegen túlra intett.

A másik szobában Carter százados az egyik falnak támaszkodva beszélt a fogollyal. Hogy fogoly volt, az rögtön látható volt: egy villamosszékszerű alkalmatosságban tartották fogva, kezeit a karfához szíjazva, lábait lazábban egy közbülső szíjra, a két első lába között a széknek. Hiába a megaláztottság - a fogoly királynőhöz illően húzta ki magát, mintha a legkényelmesebb trónuson ülne. Királynőhöz? Igen, a fogoly nő volt - molett, de domborulataiban a lehető legnőiesebb; nyakában az a bizonyos, ékkövekkel sűrűn kirakott, jellegzetes egyiptomi nyakék. Ültében is látszott, hogy magas: majd' 175 centiméter körül lehetett. Rövid, vörös tincseit korona nyomta le: függői válláig értek. Égkék, egyszerű ruhát viselt, bár még a nyakék alatt is rafináltan mély dekoltázsút; egyik combján felvágott, arannyal szegett. Arca kifejezetten szép, vékony ajkai vérvörösek, szemei kihúzottak. O'Neill biztos volt benne, hogy soha nem látta még ezt a nőt, ugyanakkor mintha mégis déja vu-je lenne vele kapcsolatban. A nő viszont rögtön felismerte: egy rátévedt pillantásnál elmosolyodott, szemei felparázslottak - szó szerint.

-Felismeri, ezredes?

-Hát... nem merem állítani, de azt hiszem, előbb lőném le, minthogy megkérdezzem. Uram.

-Pedig kedves, régi ismerősünk. -nézett rá a parancsnok. - Ma reggel érkezett a Csillagkapun - védelmet kért tőlünk. Önként leadta fegyvereit, majd' Fraiser doktor igen alapos vizsgálatán is részt vett, mindenben együtt működött.

-Uram, hadd szabadjon rákérdeznem: ki a fene ez??

-Ezredes. - fordult hozzá Hammond. - Ez a nő Hathornak mutatkozott be.

-Az isten szerelmére, én kinyírtam azt a dögöt!!!

O'Neill belebokszolt a falba. Daniel pillanatra felnézett rá, majd visszamélyedt a könyvébe. Legszívesebben elzárkózott volna az egész ügytől. Csak ez elég nehéz, ha a fogoly félóránként negédesen rákérdez, hogy hol van a kedvese - és az egész bázis tudta, hogy róla van szó. Ahogy felpillantott O'Neill-ra, rájött, hogy nemcsak ő van olyan kényelmetlen helyzetben - a valaha volt első jaffa Hathorral szemben igencsak engedetlennek bizonyult. Ráadásul tébolyító, hogy hogy lehetett képes túlélnie a fagyasztófolyadékot, amibe beledobta az ezredes. Ez valóban csak egy gazdatestébe került? S ha már itt tartunk, honnan van ez a test?

Filozofálásai közben O'Neill további fáradozásokat tett a berendezés enyhébb átformálására. Épp az ajtón szorgoskodott, amikor Carter belépett.

-Uram? Hogy sikerült a kiküldetés?

-Na, hagyjuk ezt, de sürgősen! - mordult fel az ezredes. - Inkább arról mondjon valamit, hogy AZ mit keres itt? És hogyan?

-Még nem értem én sem teljesen a körülményeket, uram. - Carter arcáról leolvadt a mosoly. - Azt mondta, hogy túlélhette a fagyasztófolyadékot, mert a kelno'reem állapotába merült rögtön a szimbiotája, a gazdatest megfagyott, de a szimbióta is halálán volt, azonban mikor felrobbantottam a generátort, a fagyasztókamrán repedés nyílt, amin keresztül elfolyt a folyadék. A robbanás megroncsolta a gazdatestet, de a kamra olyannyira jól burkolt volt, hogy a szimbióta túlélte. Elhagyhatta a gazdatestet és....

-És?- tolta feljebb a szemüvegét Daniel.

-Nincs és! - fortyant fel O'Neill. -Ott állt - akarom mondani, feküdt - a kukac a felperzselt földön, mert mást nem hagytunk ott! Különben is, a kelno'reemba nemcsak Jaffák képesek lenni?

-Nem tudom, uram. Elképzelhető, hogy királynőként több képessége is lehet, mint a többi goa'uldnak.

-Ez egy remek hír. - ironikus mosollyal tárta szét kezeit az ezredes. Majd felrobbant.

-Mindenesetre most megjelent. Védelmet kér tőlünk a többi rendszerúr ellen, mert jelentősen meggyengítettük és ezzel célponttá vált.

-Helyes, dobjuk is oda valakinek!

-Uram, nem tehetjük! Pontosan ismeri a bázist, a fegyvereinket, a gyengeségeinket! Jusson eszébe, milyen pontosan lemásoltatta...

-Tudom-tudom! Wáá, akkor csak tegyük hűvösre vagy mittomén - de ne legyen itt! A hideg kiráz tőle, hogy egy hegy alatt vagyok vele!

-A Tok'Ráknak nem adhatjuk át őt? - nézett Carterre Daniel a szemüvege felett.

-Bár mindenben együtt működik, ezt külön kijelentette, hogy ebben az esetben önnön kezével vet véget magának.

-Ó. Hát ezzel minden problémánk megoldódna.

-Negatív, uram. Cserébe a védelemért felajánlotta a tudását.

-Ezt hányszor is hallottuk már?

-Igaz, uram, de meg kellene próbálnunk. Ráadásul ezúttal mi is készültünk a fogadására - Janet teljesen átszűrte, fegyverei nincsenek.

-És a ... -O'Neill zavartan a szájára mutogatott. Nem tudta a szakkifejezést arra, ahogyan Hathor képes hatni a férfiakra -nem is volt szükséges, a százados így is megértette.

-Azzal sincs probléma, mert legszigorúbb parancsra csak nőkkel őriztethetjük és vallathatjuk közvetlen módon. A szellőzőkbe pedig szűrőket szereltünk, ami kiszed a levegőből minden ártalmas kemikális anyagot.

-Aham...nos, én akkor sem bízom benne.

-Hol van Teal'c? - nézett fel Daniel.

-Bra'tak mesternél a Chulakon. De Hammond tábornok visszahivatta ez ügyben - ő immunis Hathor leheletére.

-Pompás. Jó neki.

-Beszélhetnék Hathorral? - bökte ki végül Daniel a kérdést. Már azóta érlelődött benne, mióta Hathor megérkezett a bázisra, de nem merte magának sem bevallani. Carter habozva nézett rá.

-Nem tudom, hogy fog rád reagálni, Daniel.

-Én sem. - csukta be a könyvét a tudós.

Hathor nyugodtan nézelődve üldögélt fogdájában. Mai szemmel különösnek tekinthető öltözékén kívül semmi nem utalt kilétére. Hogy ő lenne minden istenek anyja, egy hatalmas goa'uld, Rá leánya és felesége egy személyben, aki a leheletével is képes akármelyik férfit megigézni s uralma alá hajtani. Az elsötétített üveg másik oldalán a CSK-1 állt Hammond tábornokkal és Fraiser doktorral. A doktornő ugyanis most érkezett meg az eredményekkel.

-Nem találtam semmit a vérében - teljesen egészséges és semmi ránk ártalmas nincs benne. Sem a vizeletmintában, sem más tesztben. Azt kell, hogy mondjam, hogy tiszta.

-Milyen fegyverek voltak nála?

-Csak a kesztyűfegyvere, uram. - vonta meg a vállát Carter, mint aki számított már erre a kérdésre. -Átvilágítattam a ruháját is, a nyakéket külön is: tiszta. A vizsgálat után visszakérte. Nem volt miért megtagadni tőle.

-Akkor beszélni szeretnék vele. - jelentette ki Dr. Jackson. Habozós tekintetek és hümmögés, majd lassú bólogatások érkeztek válaszul, majd kénytelen lett kiegészíteni:-Négyszemközt.

-Vagy úgy... - O'Neill az ajtóhoz lépett és kitessékelte a társaságot. Teal'c fejhajtással búcsúzott.

-Kinn fogok állni az ajtó előtt, Daniel Jackson.

-Köszönöm, Teal'c...

Sam is még küldött egy erősítő pillantást, majd utolsóelőttiként távozott. Az ezredes pedig becsapta az ajtót - de belülről.

-Öhm... Jack...

-Ne is álmodj róla.

Daniel lenyelte ellenvetéseit. Úgysem használna itt semmilyen észérv. Megkereste a üvegre vonatkozó kezelőfelületet és megszüntette az elsötétítést. Hathor a másik szobában felemelte tekintetét. Minden gúny nélkül mosolyodott el.

-Kedvesem... és az első jaffa. A néhai.

-Üdv, Hathor. - szólt bele a mikrofonba Daniel. Az ezredes két ujjával hanyagul tisztelgett köszönésképp, bár nem kitörő örömmel.

-Régen láttalak titeket. - húzta ki magát a goa'uld. - Kedvesem, csúnyán elbántatok velem legutóbbi találkozásunkkor.

-Mert nem szívleljük, ha kukacot tesznek belénk - morgott Jack. Messze állt a mikrofontól, de valamennyi beszűrődhetett, mert Hathor válaszolt:

-Véleményem azóta sem változott, hogy hozzám illő testőr lenne belőled. És elfogadom irtózásodat - a fajotok mégis számunkra a legmegfelelőbb gazdatest. De téged, kedvesem, nem tudlak megérteni, hisz mit ajánlottam fel neked... - most először hallatszott gúny a hangjából.

-Hathor, miért jöttél ide? Láthattad, hogy tőlünk se számíthatsz könyörületre.

-Ha megadom magam, ti nem öltök meg. Felajánlom tudásomat nektek cserébe.

-És ha átadnánk a Tok'ráknak?

Hathor szeme dühösen felparázslott.

-Akkor összeroppantom a szimbiótámat és meghalok. Inkább a halál, mint a Tok'ra fogság.

-Ne haragudj... az öngyilkosság nagyon nem jellemző a fajodra...

-Nem vagyok olyan, mint a többi goa'uld. -jelentette ki önérzetesen a nő. - Rá leánya vagyok, nem kevesebb. Utasítására mészároltalak titeket, míg aztán veletek szövetkezve le nem győzött. Sokkal többre is képes vagyok ezért, ha a büszkeségemről van szó.

Jack meglepve tekintett Danielre. A doktor szemében is értetlenség tükröződött, de egészen másféle.

-Azontúl, hogy tulajdonképpen szövetséget ajánlasz nekünk, milyen céljaid vannak?

-Erőt gyűjteni. - Hathor hangjában nem volt fenyegetés. - Pár ezer évet eltöltöttem abban a szarkofágban.

-Azt hittem, ez nincs befolyással rád.

Hathor nevetett. Gyönyörű volt kacaja - annyira ellent mondott lényének, hogy Jack és Daniel újra egymásra néztek.

-Ilyen hosszú idő bizony nem tett jót nekem sem. - mosolyodott el végül a goa'uld. - Kedvesem, ne aggódj. Nem akarok ártani nektek. Kizárólag a többi goa'uld halálában vagyok érdekelt.

-Értem. Csak még egy kérdést. - Daniel a homlokát ráncolva koncentrált Hathor arcára. - Az első alkalommal, mikor megszöktél a bázisunkról, hova menekültél?

-Megtudtam tőletek, hogy apám, Rá halott. Ezért az ő bolygójára menekültem. Reméltem, hogy ott találhatok még hozzá hű jaffákat, akiket magamhoz állíthatok.

Daniel bólintott.

-Értem. Köszönöm.

-Remélem, még lesz alkalmam beszélni veled, kedvesem.

-Öhmm... - Daniel megcsóválta a fejét, majd kikapcsolta a mikrofont.

-Mégis mi a fene volt ez? - Jack zsebredugott kézzel rugdosta az asztal lábát.

-Van egy sejtésem, ami teljesen biztos, de még jómagam is kételkedek benne. Ha minden igaz, Teal'c még itt áll az ajtó előtt. Szólj ki érte, kérlek.

Az ezredes megvonta a vállát, s az ajtóhoz somfordálva behívta a jaffát. Teal'c beléptekor Hathor vadul megrándította fejét s goa'uld nyelven kiabált. Teal'c nyugodtan állt s hallgatta őt - a külső mikrofonok még be voltak kapcsolva. Daniel kérdőn nézett Teal'c-re.

-Nem tudom, miért, de nem tudom, mit mond...

-Nehezen érthető, nagyon régies dialektust használ, Daniel Jackson. - szólt kibírhatatlan higgadtsággal Teal'c. - Ellenségnek hív és átkokat szór rám. Azt hiszi, elárultátok, és én valóban első jaffája vagyok még Apófisznak.

-Értem. - mondta lassan Daniel, majd hajába túrt. -Hihetetlen... Jack, azt hiszem, rájöttem.

Az ezredes elismerően hümmögött.

-Tényleg? És mire, kedvesem?

Az eligazítást pár percen belül elkezdték. Daniel magához kaparintotta a távirányítót; Jack egy tollat egyensúlyozott a csücsörített száján; Sam az előző, Hathorral kapcsolatos jelentésekben böngészett. Hammond és Teal'c osztatlan figyelemmel hallgatták Daniel mitológiai kiselőadását.

-Hathor Rá leánya és felesége is egyben, szülőanyja az összes goa'uld-nak. Rának több lánya is van azonban - elképzelhetőnek tartom, hogy ezek valóban testvérek lehettek. Teal'c, hazudtolj meg, de a goa'uld-lárvák képesek kapcsolatban állni egymással?

-Képesek, Daniel Jackson. Képekben tudnak egymással kommunikálni.

-Akkor helytálló a feltételezésem, hogy nem Hathort tartjuk fogva.

A mondatnak különböző hatása volt a jelenlévőkre: Carter kezéből az asztalra csúszott a jelentés, Jack nehezen egyensúlyba hozott tolla pedig az asztal alá esett. Hammond parancsnok döbbenten kapkodta a tekintetét, de még Teal'c rezzenéstelen arca is megváltozott egy pillanatra.

-De ha egyszer azt állítja? - kérdezte a parancsnok.

-Elsősorban az volt a gyanús, hogy nem többes szám első számban beszélt. - kezdte el a tudós az eszmefutattását. - Hathor mindig is így beszélt, mint nemesi származású - nem hiszem, hogy ilyen gyorsan le tudott volna szokni róla és nem is lenne értelme. Másodszor csak úgy mutatkozott be, mint Rá lánya - közben Hathor a felesége is. A története sem egyezik - a vallatószobában felvett videót tekerte, majd megállította; a goa'uld kellemes tónusú hangja betöltötte a termet. -"...kevesebb. Utasítására mészároltalak titeket, míg aztán veletek szövetkezve le nem győzött. Sokkal többre is képes..."-itt leállította a felvételt. - Hathor soha nem mészárolta az embereket. Sőt! Saját elmondása alapján Rá egyik bolygójára menekült; miközben mi tudjuk,hogy az igazi Hathor a Chulakra tárcsázott tőlünk.

-De akkor ki ő? - Carter százados tekintete Daniel és a titokzatos nő videoképe között járt.

-Abból, ahogy végül Teal'cre reagált, azt kell, hogy gondoljam, hogy Szahmet. - Daniel behívta az említett istennő képét a képernyőre. - Ő az oroszlánistennők legnagyobbika Egyiptomban; a mitológia szerint egyszer, mikor az emberek engedetlenekké váltak Rá előtt, a napisten rájuk engedte Szahmetet, aki mészárolni kezdte őket. Mikor Rá azonban megelégelte a vérontást, már hiába szólt Szahmetre, mert ő nem hallgatott már rá. Ezért az isten az addigi áldozatok véréből és sörből elixírt készítetett az emberekkel: ebből pedig 99 korsóval küldetett az éppen alvó istennőnek - aki felébredvén az összeset megitta, s részegségében elkóborgott, felhagyván az emberek gyilkolásával.

-Értem - akkor most másnapos? - tárta szét a kezeit az ezredes.

-Valami hasonló. Ha jól ültetem át a valóságba a mítoszt, akkor a mi Szahmetünkre Rá valamiféleképp megharagudott és jó időre kivonta a forgalomból - nem tudom, hogyan, de valószínűnek tartom, hogy igen hosszú időre, és csak nemrég ébredt fel. Ezért feltételezem, hogy nem volt magánál és testvére, Hathor valóságát ő is végigélte. Ezért tud úgy viselkedni, mint ő; csak pár dologban elárulta magát.

-És miért jött ide? - kérdezte Hammond.

-Ő maga úgy fogalmazott, hogy erőt gyűjteni. El sem tudom képzelni, hány ezer évig nem vett tevékenyen részt a dinasztiája ügyeiben, de inkább úgy hiszem, hogy információkat akar beszerezni. Hathortól láthatta, hogy viszonylag sokat tudunk a goa'uldról.

-Értem. Akkor mitévők legyünk vele?

-Arra még nem sikerült rájönnöm, hogy hol volt, mikor és miért ébredt fel álmából, de a legfélelmetesebb az lenne, ha keverné saját és Hathor életét...

-Pillanat, akkor ő nem is bír azokkal a képességekkel, amikkel Hathor? - ült fel Carter. - Ha nem, akkor milyenekkel??

-Ezért gondolom azt, hogy keveri önmagát Hathorral. Neki nem a férfiak elcsábításából áll az ereje...

-A nőkéből?- O'Neill ezredes kérdésnek és egyértelmű válasznak egyaránt ejtette ki a mondatot, közben enyhe mosolya is láttatta, hogy blöfföl.

-Nem éppen. - nézett rá kissé bosszúsan Daniel Jackson a szemüvege felett. - Szahmet lehelete maga a tűz és a forróság. De...

Ekkor megszólalt a vészriadó. Tárcsázási hang, az ékzárak kigyúltak: a kapu kinyílt. A CSK-1 és a parancsnok egy emelettel lejjebb siettek, a vezérlő szobába. A kinyílt kapu előtt Szahmet állt, parázsló szemekkel pillantva fel rájuk. Carter százados abban a pillanatban vágta is le magát az egyik székbe, hogy bezárja a kaput vagy legalább az íriszt, de elkeseredetten káromkodott: a rendszer kizárta. Daniel ellenben a mikrofonhoz ugrott.

-Szahmet!!

A goa'uld meglepődve nézett fel rá. Majd elmosolyodott.

-Hathor, a nővérem talán pont ezért választott új fáraójául, Daniel Jackson. Most viszont mennem kell.

-Hogy jutottál ki a fogdából, te átkozott? - dühöngött bele az ezredes a mikrofonba, kissé arrébb lökve Danielt. Szahmet ráhunyorgott:

-Nem akarok ártani a Tauri népének. Én csak a goa'uld ellensége vagyok.

Szahmet átlépett a kapun. Az ezredes rohanni kezdett a kapuszobába.

-Ezredes! Álljon meg! - igyekezett utána Hammond - de mire leért, a féregjárat megszűnt és az ezredes már nem volt ott.

O'Neill lassan magához tért. Szahmet állt felette; a goa'uld gyógyítóműszert tartotta a válla fölé, ami világított (jelezve, hogy működik). Gyengén ellökte maga elől a női kezet, ami viszont visszanyomta fektébe, mikor fel akart állni.

-Maradjon nyugton, O'Neill ezredes. Sajnos súlyos a sebe.

-Hol a francba vagyok? - a kép lassan kikristályosodott. Legnagyobb döbbenetére egy Tok'ra alagútban találta magát. Szahmeten és rajta kívül nem volt más ott. Ő maga egy asztalon feküdt. Szahmet nyugodtan állt mellette, mögötte pár kisebb doboz volt.

-Kérdeznék egyet: ki a franc maga?

Szahmet válasz helyett csak újra felé állt s folytatta gyógyítását. Az ezredes ezúttal szó nélkül tűrte-iszonyatosan fájt a válla. A goa'uld csak nagy sokára, miután meggyógyította, szólalt meg.

-Meggondolatlanság volt csak úgy, minden felszerelés nélkül utánam jönnie. Ez a bolygó jó ideje Apófisz uralma alá tartozik, lőttek ránk, mikor átjöttünk a kapun. Sajnos az meg az én bűnöm. - intett az ezredes jobb lábára. A kezeslábas szenes-véres szélei közt láthatóan új, rózsaszín bőr látszódott. - Sajnos nem vettem észre rögtön, hogy követett és kissé odaégettem.

O'Neillt egyáltalán nem tudta érdekelni a lába. Úgy nézett a nőre, mintha az húsz centis méregfogakkal bírna s csak idő kérdése, hogy mikor teszi őket közszemlére. Közben mindössze annyi történt, hogy nem a goa'uldot hallotta beszélni!

-Elnézést, hölgyem, megismétlem az előbbi kérdést: KI A FRANC MAGA?

-Tok'ra vagyok. - látszott, hogy nem teljesen büszkeséggel ejti ezt ki. - Ősrégen legalábbis az voltam.

-"Voltam"??

-Több évezrede a Tok'ra Nagy Tanács tagja voltam. Sajnos egy igen rossz döntésem miatt azonban száműztek maguk közül. Ugyanis elkezdtem mészároltatni a potenciális gazdatesteket a Taurin, hogy megakadályozzam a goa'uld terjeszkedését. Igen, tudom. - emelte fel a kezét, látva, hogy O'Neill közbe akar szólni. - Fatálisan rossz döntés volt. Akkor még nem fogtam fel. Bosszúból goa'uldnak álltam, Rá pedig befogadott a dinasztiába, nem tudva származásomról. Neki csak egy szövetséges voltam. Amikor azonban rádöbbentem, hogy a Tauri népét nem irtani, hanem épphogy menekítenem kell, ő elkapott s szarkofágba zárt.

-És miért...

-Nem érek rá sajnos minden kérdésed megválaszolni. - Szahmet ezek alatt egy övet vett ki az egyik dobozból, a többiből pedig felszerelkezett: eltette a zatet, a gyógyító műszert, apró tölténynek látszó kapszulákat... majd az ezredeshez lépett, s felültette lassan.

-O'Neill ezredes, nemsokára keresőcsapatot indítanak Ön után - és az én likvidálásomra, ha lehetséges. Ha tud állni, kérem, kapaszkodjon rám. Kiviszem a csillagkapuhoz. Ott Önt rögtön megtalálhatják, de engem vagy újra elfognak, vagy lelőnek. Még volna azonban teendőm.

Az ezredes bólogatott, majd rákapaszkodott a nő vállára. Szahmet félig- meddig felemelte, ahogyan sietős léptekkel megindult kifelé a járatból. Húsz perc után kiértek a kristályszerű barlangból, szinte közvetlen a kapu elé érkezve. Egy vörös salakos bolygó volt, két Nappal. Valahol azonban a rendszerének a szélén helyezkedhetett el, mert egyáltalán nem volt meleg. Szahmet a tárcsázónak támasztotta az ezredest, majd még leguggolt hozzá, megnézni a sebet. A salak hűvössége valamelyest felébresztette az ezredest.

-Frissen gyógyult, de ezzel még ne igazán ugráljon, ha megkérhetem. Úgy számítom, maximum húsz percen belül Önért jönnek a társai. Valamivel kevesebb, mint öt órán belül azonban be fog omlani az alagútrendszer: ide többet egy Tok'ra sem fog visszatérni, jómagam is csak a felszerelésemért jöttem. A salak miatt nem lenne jó, ha még itt tartózkodnának akkor.

Felállt s tárcsázott.

-Szörnyű dolgokat követtem el a néped ellen. Azért szökök most el tőletek, hogy rendbehozhassam.

A járat megnyílt. Szahmet egy utolsó intéssel pedig újra eltűnt. Miután a féregjárat megszűnt, nézett szét csak O'Neill. Kissé távolabb, ültében a horizontján égett holttesteket látott: s bár ezt ő nem láthatta, ott kígyógárdisták kisebb hada feküdt, két ágyú romjai mellett. Nem sokkal később a kapu gyűrűje forogni kezdett: a hét ékzár sorban kigyúlt s a kék, villodzó fények között Carter százados, Daniel Jackson, Teal'c, a CSK-7 és a CSK-12 csapata érkezett meg. Carter rohant elsőként az ezredeshez. Látta a kezeslábas égett lyukait, de a sebeket már nem láthatta, csak a hátramaradt hegeket.

-Uram, jól van?

-Jack! - Daniel a sapkát lekapva térdelt le mellé. Lassan mindenki köréjük gyűlt, miután biztosították a terepet. Az ezredes bólintott.

-Hol van Szahmet?

-Elment. És én ugyan nem megyek még egyszer utána! -állt fel lassan, Danielbe kapaszkodva. - De meglepődnének, ha azt mondanám, hogy a jófiúk közé tartozik?

-Igen, pláne, hogy nő... -biccentett Daniel, majd Jack pillantására kissé behúzta a nyakát. -Már elnézést.

-Hiányoztál, Daniel. - vigyorodott el végül az ezredes. Carter százados eközben felfedezte az üresen hagyott Tok'ra járatot; de O'Neill megelőzte:

-Oda meg nem megyünk be, nemsokára beomlik. Menjünk haza.

Eligazításon az ezredes mindenről beszámolt; sajátos stílusában, de világosan. Hammond tábornok az asztalon nyugtatva kezeit próbálta tisztázni a dolgokat:

-Tehát akkor nem is goa'uld, nem is Tok'ra?

-Valahogy úgy, uram.

-Abban, hogy nem akar nekünk ártani, azt hiszem, hihetünk, uram. - szögezte le Carter százados. -Azért gondolom így, mert senki sem sérült meg, miközben menekült. Apróbb, égési sérülések, illetve a női őröket és a kapuszobában szolgálókat leütötte - de még csak nyolc napon túl gyógyuló sincs közöttük.

-Különös eset.- dörmögte a parancsnok, majd Danielre nézett. A férfi az "ablaknál" állt, amely a kapuszobára tekintett le.

-Én nem is annyira Szahmet miatt aggódok. - mondta. - Hanem amiatt, amit látott Hathorról. Vajon tényleg túlélhette?

Megnyugtató válasz azonban nem érkezett.