I'm kinda like a rose
I'll cut you on the your thumb
I'll kick you when you're low
And fuck you when I'm done
This bitch is like a rose
And let me tell you son
That every time you think you've got control
I - I - I got it!
I'll cut you on the your thumb
I'll kick you when you're low
And fuck you when I'm done
This bitch is like a rose
And let me tell you son
That every time you think you've got control
I - I - I got it!
A puha, vörös tincsek közül jókora tüskék meredtek elő. Tekintete komoly volt, szinte komor, kezei jártak a papírok közt, mintha csak zongorázna. Nem sokan figyelték. Csak egy megszokott gótik csaj volt, egyedül és megközelíthetetlenül, feketében, ahogy már félig megebédelt, a vörös rúzsa már csak az ajkak szélét festette véresre. Kicsi volt és sápadt, zavarosvíz-szín szemekkel, és valamit morogva motyogott a színházi pluralitásról és átkozta a posztmodernség mindenét.
Végül egy utolsó Bumm- felkiáltással összecsapta az egész mappát, és a táskájára nézett. Némi öntusa után elővette azt a japán képregényt, amit aznap vásárolt a jegyzetboltban. Más problémák, más világ... rajzban minden sokkal egyszerűbb. Az énekben minden sokkal könnyebb. S egy ölelés jelenti a végtelent.
Mintegy rémületből ébredt, mikor letette s visszavitte a tálcát, majd kilépett a napfényre. Ki vagyok én, nem tudom, hogy már megint magam akarom keresni, szánalmas. Megtalálok mindenhol mindent: a víz tükrében, egy kőoroszlán érintésében, a napfényben, a szélben, a dalban, egy rajzban, egy visszatükröződő szempárban.
Többet magamra nem szánok. Néha én is beleesek azokba a hibákba, amitől másokat óvok.
Mostanában alig írtam... ha kedves olvasómnak van ötlete, miről írjak, van témája, írjatok nekem. Bármi érdekel, ami titeket is foglalkoztat...
