Pokoli mennyegző (4.rész)

/Disclaimer: Ez az egész csak fikció, kérem a vallásosakat nem leszedegetni a fejem! Csak egy játék a fanzáziával, semmi több! (aztán ki tudja...) /

-Na halljam, milyen kérdéseid vannak.
Ezer meg ezer, csak nem lehet csak úgy megkérdezni. Hogyha semmit nem ért az ember, akkor macerás bármire is rákérdezni.
-Miért vagyok itt?
-Mert Neki kell valaki, aki szeresse. Mert nehéz lehet egyedül a pokol urának lenni. Pláne, ha nem is akar az lenni.
-Nem akar?
-Ó, de ez egy régi sztori.
-Én úgy tudom, hogy elárulta az Urat...
-Hagyjál ezekkel a badarságokkal! Nem ő árulta el - pont fordítva! Ő ott odafent rájött egyszer arra - nem sokkal az angyalok karának teremtése után - hogy mindaz, amit teremtett, amit uralni akar, instabil. Egyszerűen nem működött, káoszba torkollott, ahol nem lehetett rendet tenni. Rájött, hogy kell egy ellenpólus. Ezért kiszemelt egy angyalt - egy elég erőset, hogy ellenfele lehessen - és olyat parancsolt neki, ami ellen természetesen fellázadt...
-Mi volt a parancs?
Virgo grimaszolt és morgott, majd suttogva folytatta:
-A vesztébe kellett döntenie az első emberpárt.
A döbbent csend körülfonta tagjaikat.
-Az, hogy meghalunk... az hogy szenvedünk, hogy kiűzettünk a Paradicsomból - mind isteni elrendelésre lett?!?
-Beeezonyám. De ne gondold, hogy Ő ott odafenn gonosz. Neeem, attól azért messze van. Látta, hogy az első emberpár nem boldog. Nem tudták élvezni a meleget, a fényt, az Édenkertet.
-Miért nem?
-Azért, mert egyszerűen nem ismerték fel mindezt. És nem ismerték ennek hiányát. Gondolj bele, száz dolog van, amihez hozzászoksz. A halandók csináltak valami olyasmit, amit vízvezetéknek vagy mi a krampusznak hívnak, igaz? Ha megengeded a csapot, folyik a víz. Most gondolj bele, ha alkalmanként nem jön, mindjárt megáll az élet, igaz? Ez hasonló volt. Természetesnek és nem ajándéknak élték meg az Édent. Úgy éltek, mint az állatok.
-És ezért kellett az alma.
-Szerinted ha így akarta volna őket "tartani" Ő, akkor teremtett volna potenciális veszélyt jelentő almafát? Nem! De megtette, és a leendő árulót is ő küldte. Ellenpólusnak.
-És így...
-Igen. Így lehettek boldogok. Mert létezik szomorúság is. Így tudjátok élvezni az életet, mert nem tart örökké.
-Értem. Mármint valahol értem.
-Halandóként szép dolog, hogy belátod valahol az igazat. Ti ezzel nyertetek. Persze nincsen rózsa tövis nélkül, de nyertetek. Egyedül Ő vesztett. Angyal létére lebucskáztatták a sötétségbe, hogy az alvilág fejedelmeként tengesse örökkévaló életét. Azóta is idelent uralkodik, miközben a megváltásra vár - amely valószínűleg soha nem fog eljönni.
-És a torony, amin lejöttem?
-Azok a tornyok már a Teremtés előtt is léteztek. A négy elem, a négy égtáj - a négy torony. Ő se semmiből teremtett mindent. Tudom-tudom, és akkor jövé Ő és semmiből teremté a világot... bla-bla. Az igaz, hogy iszonyatosan menő fantáziája van Neki - az a DNS-láncos variációja totál leakasztotta itt mindenki agyát, mikor előrukkolt vele - de neeeem, a négy elem már létezett. Hogy Őelőtte is léteztek-e, azt nem tudom, de nem ő teremtette őket.
-Négy torony van?
-Igen. Láttad te is: a Föld tornya a mélybe vezet, ide, a pokolba: utal az eredendő bűnökre, a súlyokra, melyet az emberek gyarlóság néven a nyakukba vesznek s azok lehúzzák őket. A Levegő tornya nemcsak hogy pehelysúlyt kíván, de éles látást is, mert láthatatlan - ez az a bizonyos kapu, ahol nem áll ott a szent a kulccsal, mert olyannyira rejtett, hogy aki képes megtalálni és felmenni rajta, azt már tárt karokkal fogadják. A Tűz tornya pedig - nevezzük közvetett bejáratának a mennyeknek - a tökvéletlenül helyesen elnevezett tisztítótűz. Ha minden apró bűnért ide kerülnének az emberek, itt egyrészt rögtön teltház lenne, másrészt nem lenne fair egy eljárás.Ezért a nem főbűnt lekövetett lelkeknek esélyük lehet megszabadulni bűneiktől, leperzseltetni magukról a gyarlóságuk okozta szennyt.
-És a Víz tornya?
-Wááá, és köszönöm a kérdést: a Víz tornyáról senki nem tud az égvilágon semmit. A nagy lila köd és hullaszag.
-Mi az, hogy nem tudtok róla semmit?
-Ahogy mondom! Shupsz, eltűnt, elveszett.
-Hogy lehet ELVESZTENI egy tornyot???
-Nem tudom, de mi olyan szuperek vagyunk, hogy összejött. Ez-az kering róla, de csak nemde-mondák.Nagyon ritkán előfordult, hogy eltűntek lelkek. Akkor azt mondták, hogy ők a Víz tornyán keresztül egy másik dimenzióba léptek, egyfajta Avalon vagy Nirvana vagy kutyafüle - valami ilyesmi. De ezeknek a száma annyira elenyésző, hogy nem is foglalkoztak vele igazán.
-Jól összehoztátok.
-A bürokraták csak ne beszéljenek.
-Igaz. Még egy kérdés: Ő fiú vagy lány?
Virgo röhögésbe tört ki - abban az igazi könnycsorgatós fajtába és végigdőlt az asztalon, egyik lábát felhúzva... nem semmi látvány egy bombázóban, de ez nem hatotta meg Luxiát. Magába roskadva hallgatta, hogy neveti ki a démon.
-Ne... ne ...hara-gudj... - tért lassan magához a succubus, miközben a szemét törölgette. - Annyira aranyos vagy... Hogy Ő ott odafenn fiú vagy lány-e? Gondolj bele: van a léleknek neme?
-Nincs?
-Nincs! Ha úgymond "megtestesül", akkor az utoljára "viselt" testét látod. Nincs alakja, nincs neme, se íze, se bűze. Ő valami hasonló, csak jóval nagyobban.
-Hmm, igazad lehet.
-Persze, hogy igazam lehet!
-És te miért álltál a folyosón? Rám vigyáztál?
-Ha úgy mondod, akkor felőlem... igazából mi vagyunk az egyetlenek, akik egyáltalán nem jelenthetünk rád veszélyt: a női sucubbusok. Mi férfiakat kísértünk; a nőkkel semmi dolgunk. Hozzáteszem, többnyire, de általában. Megjegyezném, hogy valószínűleg senki hozzád nem érne egy ujjal sem, ha nem akar iszonyatos kínokat, de Ő különösen óvatos szokott lenni. Ezért úgymond a mi gondjainkra bízott. Ebben a szárnyban szinte csak mi lakunk. Nem botolhatsz itt senki veszélyesbe - sőt, te vagy a veszélyes.
-Szökésben voltam, na...
-Mi elől? Meg hova?
-Jóvanna...
-Kegyetlennek fog hangzani, de ha innen szökni lehetne, azt már jópáran megtették volna előtted is.
-Mikor lesz éjfél?
-Még kora délután van, az még arrébb lesz.
Luxia végigvágta magát az ágyon, átölelte a mackót. Fájt a háta a fűzőtől, de még inkább valahol benn sajgott, hogy ennyire kiszolgáltatott bábu legyen itt az "égiek" kezében. Virgo finoman oldalra biccentett fejjel nézte. Nehéz megmondani, mire gondolhatott, de megvillant fényes szeme, s odaugrott az ágyhoz; megragadta leendő úrnője kacsóját és szinte kikapta az ágyból. A lány zavarodottan pislogott rá. Virgo azonban mosolyogva megrázta sörényét.
-Gyere, addig mutatok pár dolgot!
-De nem szabad...
-Ó, a pokol meg a házirend?

A feminista dög hozzászól

Ma vizsga után elszaladtam a bank felé utalni (van egy új tatyóóóm! XD), de a vizsgakezdetre vittem magammal egy mangát idegességűzőnek meg figyelemelterelőnek. Ahogy a bank felé bandukoltam, bele-beleolvasgattam - végül úgy döntöttem, hogy annyira azért ráérek, hogy leüljek pöppet olvasni. Szegeden a Kárász utca a szép nagy sétálóutca és "igényes padok" vannak ott... levágtam magam s olvasni kezdtem.
Egyszercsak megjelent egy alak - az a tipikus lezüllött vén kecske, borostával, bő pólóban és mosatlan farmerben, akihez max. két ólomgolyónyi köze lehet egy normális lánynak.
-Szia! - vigyorgott rám. Villant a szemem, de udvariasnak mindenkivel udvarias vagyok: Szia.
-Van pénzed?
Gyűlölöm ezt a kérdést. Természetesen rávágtam, hogy nem...
-És kérsz?
-NEM!-vicsorogtam rá. Sajna nem hatott rá, mert lehajolt velem szemmagasságba (viszed innen azt a bagószagú pofád!), és úgy szuggerált.
-Kapsz egy ötszázast, ha megfoghatom a melledet.
Nem hiába nézek azért mindennap Xenát.... XD. Minden indulat nélkül, szinte mosolyogva válaszoltam:
-Kapsz egy jobbhorgot, ha nem tűnsz el azonnal.
Erre egy-két pillanatra ledermedt, majd odatartotta az arcát: Üssél!
Nagy volt a kísértés (bár utólag belegondolva belerúgni kellett volna kettőt) - de inkább józanul felálltam és megmondtam neki, hogy nem fogom bántani az utcán, amíg okot nem ad rá. De ha ad, akkor én sittre kerülök, ő meg kórházba. És "elnézést kérve" el is köszöntem és eliramodtam egy zsúfoltabb fagyizó irányába, hogy ne követhessen. Nem néztem vissza.

Ennyit a nők megbecsüléséről. Mondhatnátok, hogy minek öltözök olyan feltűnően: de ma tipikusan a zártabb fekete póló-farmer összeállításban nyomultam, tehát nem adtam erre okot.

Egy feminista dög vagyok: de ha belegondoltok, annyira nem ész nélküli a hadakozásom. Mert már kicsiként úgy indul a fiúknál: "Mit sírsz? Mi vagy te, kislány?" "Olyan gyenge vagy, mint egy lány!" Olyat hallottatok már, hogy kislányt korholnak amiatt, mert "kisfiús" valami okból kifolyólag? A lányok maradjanak a konyhában meg a gyereknevelés mellett, mert nem értenek máshoz. Történelmileg is felemlegethetném, hogy nem voltak jogaik a nőknek, hogy adták-vették (ez egyes országokban még ma is "divat") őket, hogy a férjeknek előjoga volt a megcsalás, de ha a feleség ilyen bűnbe esett, legkevesebb a megkövezés járt érte. És természetesen Kleopátra okozta Antoniusnak, Róma jeles férfiújának halálát, és Ildikó ölte meg Attilát, a hunok királyát. Hogy még a Biblia is az ördög cimborájának tünteti fel a nőket: Éva miatt űzettünk ki a Paradicsomból! Delila vágta le Sámson haját! Salome kérte Keresztelő Szent János fejét! De már az ősi vallásokban is szeszélyeseknek, hiúnak, néhol egyenesen butának állítják be a nőket, az ármánykodásaikról már nem is beszélve...
Férfiháremről hallottatok már? Kötve hiszem. És olyanról, hogy egy férfit itattatak le egy szórakozóhelyen és utána kihasználták? Nem, nem jellemző. A nők még munkát is nehezebben kapnak, hiszen rögtön azzal a kérdéssel jönnek, hogy tervez-e esetleg az elkövetkezőkben gyermekáldást? Oppáré, igen, akkor hagyjuk a fenébe az egészet.
Ne gondoljátok, hogy az a fajta nő vagyok, aki végignéz egy férfin, fanyalogva bejelenti, hogy "tenyészállat" és továbblép - eddig azért nem jutottam. De amíg a férfi csak életet elvenni tud, addig a nő adni és elvenni is; sokkal teljesebb. Tisztelni kellene, mert sokszor a munka mellett ő takarít, főz és többnyire a gyereknevelés is az ő feladata. Tisztelni kellene, mert az oly felmagasztalt férfinemet is ő indítja útjára, ő vigyáz rá s védi minden leheletével, míg védtelen. Ő teremt otthont, tartja össze a családot. Kommunikációs rendszerünk és érzelmi palettánk többnyire sokkal színesebb, mint a férfiaké; pont azért, mert a mi feladatunk az "utódok" nevelése. Erősebb az immunrendszerünk és sokkal jobban bírjuk a fájdalmat. És pont, mert sírni tudunk, tovább is élünk, mert képesek vagyunk kiadni a feszültséget. És mindemellett mi vagyunk azok, akik szépítőszerekkel, ékszerekkel, különféle kínzásokon való részvételekkel (kozmetikus, fitneszterem és eccetera) még tetszeni is próbálunk a férfiaknak. Mit akarnak még egy kis tiszteletért cserébe? Hogy például ne szólítsanak le minket az utcán? Mintha csak szórakozási lehetőséget jelentenénk.
Nagy általánosságokban fogalmaztam - elismerem a férfiakat is. Igen, nekik is megvan a szerepkörük: a család védelme, a hadviselés (ez ellen hiába küzdök sajnos), a komolyabb fizikai erőt igénylő feladatok, a gyerekek életre való tanítása - igen, mert az anya nevel, de útjára jobb esetben az apa engedi a gyerekeket. Tulajdonképpen "összedolgozásra" vagyunk utalva: de nem hiearchiában.
Ha van időd, kíváncsi vagyok a véleményekre... de örülök, hogy ezt megoszthattam veled; mihamarabbi visszatérted kívánom!

Apró életképek...

-Szabó! "Szióka, Harci Henci!Hogy ment ma a vizsga? -Teszed le, de rögtön!-" Elmaradt, mert rohant valahova a tanár! Nem mintha bánnám...X3. "És akkor mikor mész? -Liza, hagyod békén azt a Toffefet!Normális kaja van!-" Jövő hétfőn. "Jól van, tanulgass... várj, azt kérdezi a kicsi boszi, hogy hol van a porcukor." Hol lenne? A polcon, ahol lenni szokott. "Nem találta a zacskóját." Azt nem is fogja, mert dobozban van. "Ó, Liza, én megénekelek..." - és huncut rötyögés hátulról. Ilyen egy telefonbeszélgetés apámmal. XD

Beterveztem egy remek kis képregényt. Négy-öt oldalas, ó de jó lesz.... most ott tartok, hogy a borítóval 12 oldal és még nem értem a végére...:P. Majd valamikor júliusban érkezik, addig várjátok, /megéri, mert nagyon ütős lesz! :D/ De arról már lemondtam, hogy kiszínezzem, pedig úgy lenne az igazi - de ha még színezném is, akkor szeptemberre prezentálhatnám. Ha.

-Fogadjunk, hogy eltalálom a fejét a pitypangnak! - kiabáltam a kezemben a légpisztollyal. Apa körbevigyorgott. "Próbáld meg, de kötve hiszem, hogy összejönne, az azért messze van." Végül megegyeztünk egy 7-8 méterre lévő, pitypangvirágpárban - viszonylag közel volt a két fej, úgy azért nagyobb célpont. Két kézzel fogva a pisztolyt, céloz - a lövés eldördült, de nem történt semmi a fejekkel. Apa épp kezdett volna nevetni, amikor azonban az egyik pitypang eldőlt... -Eltaláltam! "Dehogy találtad el!" Közelebb érve láttuk, hogy a golyó nem a fejet, hanem a fej alatt pár centivel a szárat kapta el. -Túl könnyűnek gondoltam a fejet, ezért inkább a szárát céloztam...X3 "Aha, na persze...."

Most nagyon megy nálunk a Caramelldansen - már amennyiben ezt a lüke koreográfiát már tökélyre fejlesztettem. A szöveget tanulandó bevettem magam a vonaton (tudjátok, az a négyes osztású műbőrüléses egybeesős vagon volt), s morc ábrázattal, sötét pillantásokkal az ölemben lévő gagyi szöveget tanulmányoztam. Persze kihúzott, gótikus szemek, fekete póló és láncos farmer, kezemen lyukacsos kesztyű, ezüst gyűrűk és szegecses karkötők - az átlósan velem szembe ülő fiúbanda illően úgyis nézett rám, mint az elmeháborodott antiszoc atomrocker mini-végzetasszonyára. Hanem amikor Cegléden le akartam szállni, a megállásnál való óriási fék pont a skacok mellett ért, akik közül az egyik elkapott szerencsére (iszonyat sok volt a cuccom). De az mp4 kirepült a zsebemből, s mivel az enyémen van hangszóró is, rögtön elkezdte üvölteni a Caramelldansent. A fiúk úgy ledermedtek, hogy elkapott a röhögőgörcs- gondolom, nem ilyen zenét vártak tőlem a megjelenésem alapján. Felkaptam az mp4et, majd hátizsákostul, letytotytáskástul pár ütemet eltáncoltam nekik nagy vigyorogva a zenére (nézd meg itt, h azért ne gondolj teljesen hülyének :P)- döbbenetük növelendő. Majd zsebre vágtam a készüléket és sietve leszálltam. Akkor tört ki az ováció, amikor lassan elindult a vonat - a srácok kihajoltak az ablakon, úgy integettek, de közben fulladtak a röhögéstől. Én is vigyorogva integettem, jó poén volt látni azt a döbbenetet. És újra bizonyítékot találtunk arra, hogy a látszólagos antiszocoknak is van humorérzékük - méghozzá nem is kevés.

ÓÓÓÓ, és megkaptam a nyakláncokat!!! Most már egy chakrammal a nyakamban szaladgálok!! Roppant elegáncsos, csak senki nem tudja, miről van szó...T-T De így azért teljesebb a lelki nyugalmam, újabb ereklye került a birtokomba.... egyenesen Amerikából.... óóóó, gyerekek...XD.

A Diablo meg egy idegölő játék. Klikk-klikk. Jó, hogy nem kell rajta sokat spekulálni, de hogy ennyire... akkor már inkább a Dungeon Siege II. A grafikája is szebb, meg lényegesen összetettebb és játékosbarátibb - ja, és nagyobb az inventory! XD, és több embered lehet, akiket fejleszthetsz (és nem minden egyes bevásárlásnál kell újat szerezni, mert az előzőt kinyírták.) És hangulatra sem annyira nyomasztó...:D Befejeztem a reklámot.

És a héten még lesz három vizsgám. Bezonyám. Megyek is vissza tanulni. Köszönöm látogatásod, táncolj egy jó Caramelldansent és mihamarabbi visszatérted! XD

A vírus...

... melynek neve vizsgaidőszak. Egyszerűen imádom. Mikor a vizsga végén kijöttömben káromkodok, hogy ez nem is volt benne a jegyzetben - s a kedves ismerős csodálkozva néz rám: nem olvastad el a kötelező olvasmányt? Nagyjából abból voltak a kérdések. "JÉÉÉÉÉ. Volt kötelező olvasmány?" Igen, igyekszem hozni a formámat. És útálni a vizsgaidőszakot.
A hétvégén volt a húgom ballagása is. Ez nagy összeröfit jelent a családban - tizenegy embert szinte alig tudtunk valahova tenni - amit szintén nem igazán szeretek, mert ilyenkor jön a "nem mondjuk el ezt meg ezt, és hibátlannak tüntetjük fel önmagunkat is meg a házat is, hogy sápadjanak az irigységtől". És ezeket mindig bebukom, mert soha nem teljes körű a "felvilágosítás", és természetemből fakadóan általában minden emberről pozitívan próbálok gondolkodni... Mindenesetre az egész hepaj megkövetelt egy nagytakarítást és kajaelőkészületeket. /Többek között több kiló süteményt./ Hugi igyekezett annyiban segíteni, hogy nem volt láb alatt: msnezett világnak, előre elsiratva az osztálytársakat. (wtf?) Szombat délután ötre tenni a ballagást egyébként is egy érdekes ötlet, dehát... És katolikus suliba járt, ezért az ünnepségnek volt egy kis gospel-hatása. XD De örültem, hogy a nagyszülők át tudtak jönni és velünk ünnepelni (bár magára a ballagásra nem jöttek el, mert az azért kínzás lett volna, a napon álldogálni). És végre némi vérfrissítőnek eljöttek Liza újdonsült bérmakeresztszülei is, egy fiatal házaspár (Apunak unokaöccse a férj). A család szanaszét szórt, ezért eddig, ha rokonságról volt szó, akkor csak a szüleimen (bőven túli) korosztály jött szóba, mert unokatestvéreimmel nem igazán tartjuk a kapcsolatot. És azért ebbe már kezdtem belesorvadni, hogy néha el kell magyarázni, mi az a CD és hogy mire jó az Internet... valóban üdítő változatosság egy korban közelebb álló, hasonló műveltséggel bíró pár. Nagyon örültem nekik.
Pláne, ha a Liza ballagásra mangát kér tőlük - ehhez azért már liberális szemlélet kell. A nagyszülők szívbajt kaptak volna... XD. De bérmálkozására digitális táblát kapott szegényke, ballagásra szkennert meg még telefont is... Engem is megpróbált lekunyerálni egy figurára - a Deathnote-ot egyébként sem szeretem, eszem ágában sem lett volna azt bámulni az elkövetkező években: de amikor kiderült, hogy 22.000 Ft, akkor rögvest elküdtem a Kicsikét nyaralni. Végül én egy nagy dobozba édességet és rajzos dolgokat vásároltam neki össze - 24 darabos színesceruzakészletet, rajzszenet, előre vettem neki egy iskolai kalendárkát első középiskolás évére, amit kidekoráltam mindenféle hülyeséggel - fél napig csak azt bújta, már megérte. Egyszerűen nincs pénzem olyan rongyrázásra, mint amit látni lehet... és ráadásul felesleges is. Ékszert nem nagyon hord (ha igen, nagy esélye van, hogy el is veszti), a csoki meg örök ajándék, a rajzos cuccokat meg szabályszerűen falja, mert mindig elfogy...XD
És bőgni tudnék, hogy a Hugi most otthon ül, élvezi az életet, kíváncsian piszkálgatja azt a levelet, amit ma kaptam - az van ráírva, hogy DN, és reménykedik: közben nagyon remélem, hogy az, amit már nagyon várok - én meg szaunnok itt a harmadikon és lihegve meredek a Jelentéselmélet című könyvbe, amit alig fogok fel ebben a melegben. Meg vizsgázok. Már csak három van hátra, de ha fel kell mennem az etr-be, szabályszerűen mintha a hóhérhoz indulnék. Pokolba az egésszel és le a gravitációval!
És kétféle hallgató van: aki puskázik és átmegy, meg aki nem puskázik és megbukik. Eddigi tapasztalataim szerint. Bár énnekem még nem sikerült puskáznom, és viszonylag azért teljesítek; de egyszerűen bosszantó, hogy az egyik kérdéshez hozzá se tudok szólni, az alattam ülő meg már féloldalt kimásolt az ölében heverő füzetből.
Úgyhogy most felválta tanulok, rajzolok és bleachezek, mert az agyam már úgyis olyan, mint a fűrészpor. No problemo: I will survive! Geronimó! XD
Tényleg, csak egy kérdés, hátha van nálam műveltebb itt (na jó, biztos van, hülyén vetettem fel) : miért kiabálnak indiánneveket a katonák ejtőernyőskiugráskor?? Nézd csak meg itt, 2: 34-nél... bár csak paródia (XD), de akkor is igaz... de MIÉRT?
Szóval most lüke állapotomban leledzem - nagyon örülök, hogy erre jártál, legközelebbi visszatérésedre koccintok (ásványvízzel... de ha vége lesz a vizsgaidőszaknak, pezsgőt bontok!) XD Pá-pá!

Brékó, brékó!

Hullafáradt vagyok, nagyon aludnom kellene. De odakint úgy dörög az ég, villámlik és szakad - a tűzoltók megkergülve járnak a városban. És nincs kedvem lefeküdni aludni, helyette kókadozok a laptop előtt. Mintha függő lennék már. Senki sem leledzik már ilyenkor msnen - tizenvalahány, de 15 alatti lélekszámmal bír a listám, tehát nincs olyan sok variáció - senki nem ír e-mailt; én meg csak kókadozok a laptop előtt. Tipikusan, mint a fáradt gyerek, akik üldögél a vetett ágy mellett, de ha nem vetkezteted le és teszed le lefeküdni, egész éjszaka ott fog neked ücsörögni.
Ha már itt vagyok, pár észrevétel a mindennapokból:

• Rühellem a magukat rázó, csillivilli tyúkokat. A jó idő sajna őket is előhozta, a kis haspólóikkal, a negédes kacajukkal és a mínusz IQ-jukal. Kilométeres pillák - és egészen szép arca lenne, de ő telerakja "cunki", Swarowski-kristályos piercingekkel. JÁJ, hogy tipegnek a "strandpapucsnak se venném fel"-kategóriás belebújósaikkal /egy hanyatt lökött tacskó eleganciájával/, ahogy mahinálnak a műkarmos kezeikkel a hellokittys táskán... és az az üres mosoly! Nem, nem a szőlő savanyú - nem vagyok szép, inkább csinosnak mondanám magam, de ha az az ára a szépségnek, hogy megszabadulok a szürkeállományomtól, akkor inkább ilyen maradok.
• Ennél jobban már csak a "magamat fényképezem"-jelenség borzaszt. Turistaszokás, hogy "az odaszaladok, fényképezz le" - ezzel még semmi bajom. De mikor már valaki arra büszke, hogy profi önmaga fényképezésében (a szembenézős módszer), az már mentálhigiénés probléma nálam. Az EGÓ erőteljes megnyilvánulása, exhibicionizmussal és önimádattal. Ennek fokozottan kínzó változata a tükörbe fényképezem magam valami szexuálisan jó pózba (Emo-style?) - természetesen mindezt úgy, hogy az aranymetszés pontjában a fényképezőgép van. Nagy az isten állatkertje és igen bosszant az alacsony kerítés.
• Rosszul vagyok a mai értékrendtől. Hogy a kurvulás státuszkérdés, hogy 18 évesen senki nem lehet már szűz, hogy az ásványvizet felesben, a vodkát deciben számoljuk, és ki kell éhezni azt az ötszázast, mert kell cigire. A család fogalma kiveszett és a buliba és az "ideiglenes" barátok ölelésébe temetkeznek a fiatalok... pont ma olvastam ezt a falfirkát: "A mai fiatalok 50 %-a pozitív hozzáállással tekint a jövőre. A többinek nincs pénze drogokra."

A Dóm-tér újra nyüzsög. Üldögéltem Szörszörény mellett, rajzoltam s napi péksütimből a madarakat etettem. Elkezdtem egy képregényt - nagyon beteg lesz... Csak legyen már vége a vizsgaidőszaknak. Nem akartam, de már megint az idegi kimerültség szélét súrolom. Ráadásul otthon bérmálkozás, ballagás - és mindenki számít rám. Majd a nyáron pihenek. Ha minden jól megy, pihenésképp valahol az indiántáborban kikötözve ücsörgök majd, hogy nyughassak már a fenekemen... Esik az eső. Kopog az ablakon, hűvös a szoba... mihamarabbi visszatérésed: én most már lepihenek.

Pokoli mennyegző (3.rész)

/Az olvasottságom a megjegyzések alapján igen megcsappant - nem baj, azért én írok a vakvilágba minden lelkesedésemmel, ami így vizsgaidőszakban maradt. A Pokoli mennyegző című novellám ötlete és első része egy unalmas szemináriumon született - mint oly sok minden más - és volt, akinek tetszett, ezért sok szeretettel adom közre a folytatást - külön köszönet Kicsinek és Szikrának a biztatásért./


Az órák teltek - a másodpercek dongva értek földet az Idő homokosórájában. A lány csak hevert az ágy mellett, egyik kezével még mindig a mackót ölelve. Mikor lesz éjfél? Elvesztette időérzékét a toronyban már. Nem jön senki, egyedül van. Hívja be a cselédlányokat? A némaságuktól csak még rosszabb lenne. Az álnok tükör meg? Bemutatkozása után eltűnt és azóta se jelent meg. Bah. A földön szerette a gótik stílust, de a szoba sötétje nyomottsága a kedélyére is fekete fátylat eresztett. A szüleire gondolt. Valahol sírnak utána, kerestetik. De eszükbe se juthat, hogy a pokol legmélyebb bugyrában az Ördög arájaként tetszeleg a lányuk - és hogy "ezen kívül" semmi baja... még a szobáját sem hagyhatja el. Milyen úrnőt akarnak itt fogva tartani? Ő lesz az egész pokol dámája és bezárva tartanák? "Na, azt nem!" - állt fel dühödten. Nem volt igazi a felháborodása, csak a tétlenség hozta ki belőle: és ezt ő is jól tudta. Megrázta fejét és az ajtóhoz fordult. "Azt mondta Halál, hogy az én érdekemben..."
Megvannak a nőknek az a (roppant bosszantó) tulajdonságaik, hogy kíváncsiak és makacsak. Sajnos ez évezredek óta fennálló állapot, amin a különböző rémtörténetek se segítenek - mesélhetsz itt a csökönyös szamárról, vagy hogyha ráírták egy sütire, hogy "Egyél meg!", azt nem feltétlen gondolták komolyan - a rád bízott szelencéről, amit tilos piszkálni, már nem is beszélve. De gondoljunk bele, hova lenne e két mozgatórugó nélkül a világ? Unalmas az állóvíz.
Az ajtó könnyeden, minden normális pokolban játszódó regénybeli hangeffektust kihagyva kinyílt. Csak a sötét folyosó két oldala, a kőpadló és a fáklyák fénye. A borzongatóan mély csend volt csak a tanúja, hogy csattogó ruhasuhogással elhagyta a vendég-fogoly a szobáját.
A folyosó végén a lépcsőn a szoknyarengeteget magához ölelve rohant le; nyugtalanul pillantgatott hátra, követik-e. Nem, senkit nem látott... szaladt tovább. Egyenesen bele az előtte álló lénybe. Az amúgy is visszhangzó folyosón óriási robajjal estek el - előbb a lény, majd rá a lány. A hang még a folyosó végéről köszönt vissza, amikor lihegve "letámadottjára" pillantott.
-Bocsánat...
-Ha lemászol rólam, azt jobban díjazom majd.
Ha valaki tíz perce megkérdezte volna, hogy ki ő és mi a bánatost keres itt, valószínűleg rögtön rávágta volna, hogy ő a pokol leendő úrnője. De most, hogy felsegítette a lényt a földről, összes önbizalma elszállt. Semmi se volt ő....
Egy földöntúli szépség állt előtte. Pontosabban "földalatti" - erre finom célzás volt kecses, de páros ujjú patában végződő lábfeje. Mandulavágású, óriási acélkék szemek; enyhén kiálló arccsontok, lágy arcvonalak, határozott szemöldök. Fekete, vöröses fényű haja combjáig ért - csak az elülső tincsek voltak hátrafogva egy fehér csattal. Kreol, aranyos csillogású bőrén ezüstös ékszereket viselt - s hófehér, testhez tapadó (s bájaiból jócskán mutató ruha) csavarta be testét. Azon kapta magát végül a lány, hogy szó szerint bámulja. A csodaszép nő ezt láthatóan megszokta - pimasz mosollyal várt.
-Te....
-Igen, egy succubus vagyok.
-Az jó... de mi az?
A dicsfény ezzel az egy mondattal lelohadt. A nő nyögött egyet, majd erős, hosszú körmeivel az ara fülébe csípett.
-Mi az, hogy mi? Női démon! Előkelő kasztú! Ki a krampusz vagy te, hogy még ezt sem tudod?
Bármennyire fájt, hogy megtépdeste a fülét, mit válaszoljon? És minek hozták őt egyáltalán ide? Ha több is van hozzá hasonló, akkor belőle csak csúfot űznek - olyan gyönyörű, hogy érhetne ő a nyomába... És - ki is ő? Nem, nem a félelemtől vagy a megilletődöttégtől - de nem tudta a nevét.
A succubus várt egy pár pillanatig a válaszra, majd elengedte a fülét. A névtelen úrnő megsemmisülten állt előtte, szemeit a földre szegezte.
-Áhám, vágom már... te vagy a halandó lány.
-Igen.
-Akkor értem.
-Az jó...
-Ne kezdj ezzel egy mondatot, mert újra képes leszel bennem egy világot tönkretenni. Nem emlékszel a nevedre, mert ez a pokol. Tudod, az a méltán híres demokrácia csak itt működik: mindegy, mi volt a neved, rangod, címed, véred - az a lényeg, hogy bűnös, azért került ide. Nos, ezért a mennybeli szokásokkal ellentétben mi rühelljük a papírmunkát és nem jegyzünk semmit - az a baj, hogy egy-két évszázad múlva már azt is elfelejtjük, hogy pontosan miért is van nálunk.Míg magyarázok, talán menjünk vissza a szobádba, mert életre szóló élmény lesz mindkettőnknek, ha idekint találnak minket.
-Miért... - a kérdés se volt komoly. Egyszerűen lenyűgözte a succubus: csak követni akarta, mint a lidércfényt, csak vele lenni, fogni a kezét - észre se vette, mikor fogta meg a kezét, csak akkor fogta fel, mikor már visszafelé húzta a lépcsőn. Az a határozottság, a semmihez sem fogható szépsége, a szikrázó szemek - nem tudta volna megmondani, mi volt benne a varázs.
A szobában ő leült az ágyra - a succubus becsukta az ajtót és az asztal szélén foglalt helyet, a lábait önkéntelenül is keresztberakva.
-Jessica Rabbit hozzád képest semmi... - bukott ki végül a kisebbségi komplexus a lányból.
-Őt a húgomról mintázták. - büszkélkedett a démon. - Engem egyébként Virgíniának hívnak - kegyetlen tréfa, tudom. Ez van. Szólíts nyugodtan Virgonak, ha hosszúnak találod. Szóval a halandók elfelejtik idelenn a nevüket, mert úgysem számít már. És igazából nem gyakori, hogy élő jön le - rövid 500 évem alatt téged látlak itt először élve. És hiába kivétel, sajna rád is hat.
-Akkor... akkor el fogok én is felejteni mindent?
-Nem, az emlékeidet megőrzi a tükör, az életed pedig önmagadat: csak a neved veszett el. Tudom-tudom, vannak babonák, hogy jaj, csak a nevem ne, az én vagyok, bla-bla. Hülyeség. Sok száz ember viselheti ugyanazt a nevet, mint te - nem a név a lényeg.
Hangja is olyan mélyen búgó, kellemesen feminim tónusú -ilyen múzsáról csak álmodhatnak a művészek. A névtelen lány megrázta a fejét.
-De valami nevem kell, hogy legyen idelent is! Semminek érzem magam, ha még megszólítani sem tudnak.
-Te leszel a szeme fénye Neki. - dorombolt Virgo. - Miért ne lehetnél Luxia? Fény a pokolban.
Az ara szeme megcsillant. Az, hogy nevet kapott, mintha új erővel töltötte volna el. Luxia - furcsán cseng, de valahogy illőnek és nagyon is méltónak találta. Kihúzta magát, kezeit az ölébe ejtette és most már mosolyogva fordult az asztalán heverő démonhoz:
-Sok kérdésem van: szeretném, ha válaszolnál rájuk.
Virgo feldorombolt.

Lőjjjjetek leeeee.....

"Szééééép a kilátás!" - mert klasszikustól csak szó szerint. Macera ez a vizsgaidőszak - a legpofább, mikor befutsz és még lihegsz, de úgy kérdeznek meg a többiek vigyorogva, hogy "Ezen a vizsgán először vagy?" Furcsa szemekkel válaszolsz, "Igen." "Az jó, mi már harmadjára." Nyel. Most van a selejtező a BTK-n.

Nem baj, azért igyekszik az ember - sőt, még baromkodni is van ideje. Még ha nincs is sajna hozzá társa itt az albérlet alkonyában. Szerencsére nem beszélek még magammal annyit, csak minden mással. XD

Szóval BLEACH. Többen fintorogtak a név hallatán, hogy mijafeneaz??? Hitsugaya meg Matsumoto - azok kik??? Kedves Olvasóm, ha ilyen lemaradásod van, olvass bele kis összegzésembe. (Ha ismered, akkor meg nem leszólni!)
Ez az anime (japán mese) tulajdonképpen a túlvilágról szól. A halál maga akkor következik be, ha a lelket és a testet összekötő lánc elszakad. (Ennek a két vége általában a test - illetve a lélek mellkasához csatolt.) Ha minden jól megy, akkor találkozunk ezek után nem sokkal egy fekete kimonót viselő manóval, akit shinigaminak, magyarul halálistennek neveznek. Ő a kardjával (Zanpakotoujával) képes átküldeni a lelkeket a - milyen kreatív név! - a Lelkek Társadalmába. (Nem lekaszabol, csak a markolatgombot a homlokhoz illeszti.) Ha nem megy minden flottul, akkor a lánc elkezdi önmagát emészteni és kirágja a mellkast is - a lélek lidérccé változik; nagy, csúnya szörnnyé, amely a többi lelket zabálja, ha teheti. A shinigamik a lelkek védelmét szolgálják azzal, ha "hazaküldik" őket, és ők szállnak szembe a lidércekkel is. A Lelkek Társadalmában nincs már éhezés, szenvedés: na nem olyan idilli a helyzet, mint egy keresztény mennyországban, de azért el lehet lenni. Nincs éhezés - ez csak abban az esetben nem igaz, ha a lélek éhezni kezd. XD ez bizonyítéka annak, hogy van szellemi ereje: shinigamivá válhat, ha ez elégnek bizonyul. A Tiszta Lelkek Városában rendezkedtek be a halálistenek: itt állomásozik a 13 őrosztag. A Shinigami Akadémia elvégzése után ezekbe az őrosztagokba jelentkeznek be az "újoncok". Minden osztagnak van valamiféle specializációja vagy jellemzője - például a 12. osztag a fejlesztő-kutató csoport, vagy a 11. az abszolút félőrült harcosok gyülekezete.

Az osztagok élén kapitányok állnak, másodsorban a hadnagyok.

Ó, és akkor el is érkeztünk Hitsugaya Toushirou-hoz és Matsumoto Rangiku-hoz. X3 Ők a tizedik osztag kapitánya és hadnagya. A kapitányok fehér "köntöst" viselnek rangjuk megjelöléseként, a hadnagyok pedig karszalagot - mindkettőn rajta van, hogy melyik osztagról van szó.

Röviden ennyit mindenképp tudni kell az egészről- és persze akkor még nem volt szó az ebbe belepottyanó emberekről, szereplőkről, magukról a kardokról külön bejegyzést kellene írni, hogy mindent tisztázzak, de utána lehet olvasgatni...

Illetve pár beteg kép a következő tétel eredményeként:

(Black Princess+totális lestrapáltság) x (Hitsugaya/Matsumoto+Bleach) + egy-két óra szabadidő= JÁÁÁÁÁÁJ! (XD)

Első helyezettünk egy gótik Matsumoto és Hitsugaya- páros. (Tudom, hogy hosszú lett a fufruja Matsumotónak, azt tényleg elnéztem, de hogy vörös lett, az a scanner hibája, nálam dettó ugyanolyan színű, mint erediben - négyféle színből hoztam össze, kardomba dőltem, mikor rájöttem, hogy ezt a scanner semmibe veszi...) Ez a harisnya életem egyik legrosszabb ötlete volt ilyen színben. De szerintem aranyosak.... /Dupla katt!/

Ahogy Amaru mondaná: ÉNKE, avagy ha jómagam is shinigami lennék. (K.O.) Annyira CUKI! * óriási, könnytől remegő szemekkel és 3as formájú szájjal ugrabugrál* Tutira összeszedném Hitsugayát - a külön poén már csak a háttérben álló Matsumoto, aki finoman jelzi tetszését Ukitake kapitánynak... aki ily támadásban dönteni se tud, hogy szaladjon-e vagy sem. LOL.

Ezen újabb beteg agyszülemények is a héten születtek, két tanulás közt... igen, már nagyon unom a vizsgaidőszakot. Ha egyszer ilyenekkel is elszörnyeszthetem kedves olvasóimat, csak nem fogok tanulni inkább.

Vissza a tanuláshoz, az Aladdin és a tolvajok fejedelme mindenkinek kötelező darab Dzsini miatt - nem 'tom, mikor röhögtem utoljára ennyit Disneyin - legyetek jók és vigyázzatok magatokra - legközelebbi bejegyzésben Hitsugaya-Black Princess gyermekek képeit teszem közzé..... lőjjeeteeeek leeeeeeeee!............

Mihamarabbi visszatérésed, addig rendbe teszem ezt a hülye csajt.....