Neveromance



Eszembe jutottál a héten. Sokszor. Csak már nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Régen se tudtam. Mi volt ez? Tagadlak téged is, az érzést is. Tudod, régen benne volt a zeneválogatásomban a Tankcsapdától a Szextárgy. Hinnéd vagy sem, mindig rád gondoltam, ha hallgattam. És szégyelltem.
Mindig azt mondtam, hogy nem vártál meg.
Fájt, ha láttalak. S látni akartalak.
Szerettem volna, ha látod, milyen okos vagyok. Hogy milyen csinos tudok lenni, hogy szépen táncolok. Hogy tudok rajzolni, hogy mennyire szeretem a gyerekeket. Hogy mennyire szeretlek.
Már nem láttalak, csak párhetente. Összezavart és fájt. És még mindig tagadtam. Csak azért is, mert nem lesz belőle soha semmi. Utána annyit sem találkoztunk.
Eszembe jutottál a héten. Azt hittem pedig, hogy eltűntél. Mi hozott vissza...?
Utolsó vallomásom ez neked. S ezt sem olvasod majd el soha.

Gauntlet



Tratatam. Tratatam. Tratatam. Silenció. Fenébe a színpadiassággal. Mit szépítsek? Bámuljam elbűvölve a kezem, ahogy végigcsorog rajta? Arcon csaplak: lásd, vér! Kié? Már mindegy. Veszítenem nincs mit.
Botránkozz rajtam, utálj. Vesszőfutás indul, végigmegyek és túl fogom élni. Vászontunika. Ez fog elszakadni rajtam. Fehér bőr. Ez lesz saras, mocskos, kék-zöld-barna és véres. Puha ajak - fel fog repedni. Villanó szemek - kiemeli őket egy monokli. Vörös-fekete haj. Csimbókokban lóg majd a kosztól. Vékony boka. Könnyen el lehet törni, figyeld csak meg.
És akkor leszek a legbüszkébb. Fényeskedjék a sötétség, végighasít tudatomon, belém költözik, szívemben él. Hazatalál.