Fórumon...

Igazából nem akartam a fórumos dolgaimról írni, mert egy más közeg. De ma nyílt egy újabb topic - "US osztály" címmel - két barátnőm (Nika és szüszike) kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha mindannyian egy osztályba járnánk. És erre készült egy ülésrend: és többek között én is bekerültem. Ez annyira jólesett, hogy emiatt írok végül mégiscsak egy ilyen bejegyzést.

No szociális élet hozta magával a helyzetet, hogy végül erősen rákattantam erre a "műanyag-társadalomra". Viszonylag kellemesen csalódtam; kis idő múltán odáig jutottam, hogy többen felvettek msn-re, Nikával jó barátnők lettünk, ha nem vagyok pár napig, eszükbe jutok és hiányolnak.Vannak bevett hülyeségeink; Losy lett az elnökjelöltünk, miután kismilliószor leírta, hogy SZAVAZZ RÁM! - NKD az őrült Urahara-Mayuri kereszteződésből lett vegyesboltosunk. Itt levezethetem fölös energiáimat Bleach Rock Musical-ügyileg (sőt, innen szedem az anyagot XD); és két szeminárium közt játszhatok ideglevezetőnek asszociációsat. Itt találtam meg leendő Rangiku-samámat a conra (padtársam, Kitsuko :D).

Időtöltés csak? Nem, igazából egy (persze gyengébben kapcsolódó, de) közösség vagyunk. Ahol már ülésrendünk is van. Szegedi egyedüllétemben is van hova mennem. Szanaszét vagyok szórva lelkileg az ország területén: barátaim, ti is messze vagytok, és az fáj a legjobban, hogyha szükség van rám, nem lehetek ott rögtön mellettetek. Ha lehetne egy kívánságom, összevonnék minden kedves ismerősömet egy városba iskolástól, egyetemestül, fővárosostul, mindenestül. :D Sokkal egészségesebb lenne.

Mindenesetre szép kis osztály. Örülnék, ha igaz lenne. Nagyon bategg lenne, és pillanatokon belül bevinnének bennünket az ügyeletre, az igaz. :D Viszont addig szünetenként eltáncolnánk a Death-songot (minimum XD)!!!

Mihamarabbi visszatérésed!

Csak elmélkedik

Igazából csak itt rekedtem a gép előtt. Kaja nuku, de legalább páran fárasztanak fórumon. Meg várom a hat órát, mert csak utána tudom kivenni a nekem kellő könyvet. Hogy referátumot csinálhassak belőle. Hozzáteszem, ha most nem a billentyűzetet verném, akár itt is kijegyzetelhetném - és később már annyival is kevesebb lenne... de lenn maradt a mappám (amire ma rajzoltam chibi Shiro-chant és Rangiku-samát :D), és nincs kedvem lemászni. Lustaság félegészség.

Sokat gondolkodok mostanában (nem fenyegetésként mondom, csak szimplán). Lehet, hogy ez nem jó. Többek közt a férfi-nő kapcsolatos dolog; a "jogon" - mit szabad igazából s mit nem, meddig véded önmagad és mikor támadsz; hogy vannak dolgok, amiket valóban nem azért csinálsz, mert élvezed, hanem mert  meg kell csinálnod és győznöd kell - nem a következmények miatt, koránt sem - hanem mert önmagadnak tartozol ezzel. Hogy kicsit egyedül vagyok itt Szegeden, sokat laptopozok és merülök el a magam kis világában. Néha egyenesen utálok onnan kijönni. Nem azért, mert mintha ott én lennék az úr és az történik, amit én akarok. Az én képzeletem, mint egy videójáték; meg kell tennem, de elbukhatok. Onnan fel kell állni. Nem vagyok benne az a rózsaszín ruhácskáról ábrándozó kislány. Éppen mikor mi vagyok benne, de soha nem a legjobb. Mert akkor megáll a világ és nem történik semmi. Szeretek küzdeni. Csak a saját világom szabályait ismerem - valahol részese vagyok a teremtésében, ha ugyan nem "ő" talált rám, s hagyta, hogy ezt gondoljam. De tudom, mit hogyan, merre, kinél s miképpen. Ez a külső világ pedig tele van piszokkal. Sokkal bűnösebb lehetek itt szemüvegben s trendi miniszoknyában, mint a saját világomban szakadt tunikában, vérrel borítva.

Miért nem látható a bűn? De miért kellene örökké viselnünk egy botlás pecsétjét? De akinek már - úgymond - sok van a rovásán? Itt nem tudom, mi hogyan működik, hogy reagálnak rá. Gyűlölök nem "jól értesültnek" lenni; ez nem egyenlő a tudással. Tudni tananyagszerű dolgokat tudunk - de néha egy-egy "világi" információval többet érünk... Szeretem, ha az ellenség látható. De ez az átkozott bürökrácia olyan természetesen vesz körbe minket, hogy már nem is érzékeljük. S csendben felnézek a laptopból esténként, látom a részegeket, akik a töményet visszaadják a természetnek; hallom a beszélgetést a zuhanyozóban, hogy vörösödve távozom és mennél hamarabb - és szomorú mosollyal veszem észre, hogy kinéznek a vörös karmaim és ajkam és a tussal kihúzott szemekért. Szépen kidolgozott jelmez; csak mögötte a kislány van, ők a ribancot látják. Lássák. Már ez sem tud érdekelni, mert miért foglalkoznék hazugsággal? Régen volt az, mikor sírva vonultam a szobámba, mert olyat mondtak rám a hátam mögött. Régen. Ma is fáj, csak már rejtem.

Cinikus lettem s szemét, már képes vagyok a metsző tekintetre s nem engedek az érzéseimnek. Bolondítottak már ők eleget. Kemény dögöt nevel belőlünk ez a világ, nem igaz? És az a legrosszabb, hogy egyáltalán nem dönt ez letargiába. Keserűen nevetek a dolgon. Sőt, néha már nem is keserűen. A csata még csak most kezdődik. A szerep szerep marad - ha kell, ölök, ha kell, csábítok. Ez a burok majd megvédi a belsőt.

Dühös vagyok, de magam sem tudom, miért. S ezen is csodálkozom, hogy így kijött belőlem. Nem fogalmaztam meg előre. Fáradt vagyok, azt hiszem. Bocsáss meg, hogy vízióimmal rémisztgetlek. Kemény a világ, jeges szelek fújnak a fagyos ég alatt; megtörik a sziklán s hideg páncéllal vonja be - de a szikla mögött  egy hajtás didereg - benne hiszek.

"Azért harcolok, hogy megvédjek valakit - az erkölcstelenek nem állíthatnak meg!"

Videoplayer - vallomások

Windows Media Player:
Én vagyok itt az úr, az erő, az alapfeltétel. Már az operációs rendszer telepítése óta itt vagyok, szerintem ez meg is látszik. Sajnos nem tisztelnek eléggé ehhez képest, nagy ritkán játszatnak velem egy-egy avit vagy wawokat - ha zene, akkor automatikusan csörtetek, mert azt másnak nem engedem! Jöhetnek akármilyen csili-vili skinű, új playerek... Ha kicsinyít alappanelre, én is szuper vagyok - a Tomb Raider 2-ből a gömbbé változom.
Winamp Classic:
Köszönhetően szuper "öltözékemnek", én vagyok az egyik nagy kedvenc. Főleg az mp3-as formátumú dolgok kerülnek a fennhatóságom alá, de egyes videókat is lejátszok, bár nem ténylegesen az az alapfunkcióm. Megjelenek az asztalon is, derekamat Hyourinmaru öleli át, miközben a vezérlőpanelemen Hitsugaya virít... az olyan vén csotrogányok, mint az előző "hölgyemény", mehetnek a lomtárba...
Quick Time player:
Hallottál már 3gpp formátumú fájlról? Nyehehe - valszeg nem! pedig én azt is le tudom játszani! A gazdánk telefonja ilyen formátumban készíti a videókat, és csak ÉN tudom lejátszani! Meg sok minden mást is, de valahogy soha nem jól tálalják és (önhibámon kívül!!!) nem tudom lejátszani... grrr. Főleg az elején le se lehetett lőni, a DVD-től elkezdve az mp3ig mindent én akartam - csak beletört a bicskám; mára megállapodottabb vagyok, de rögtön ugrok, ha kellek! (Ha nem, akkor is! XD)
AVS DVD player:
Én is régi motorosnak számíthatok gigabájtok e mezején; talán a második lehetek időrendi sorrendben. A DVD-k, jórészt az avik és sok minden más hozzám kerül. Amióta Xena- The Warrior Princesst néz a gazdánk, különösen megbecsült helyzetben vagyok. Mostanában kezdek egy kicsit kiesni e kegyelti körből, de különösebben nem izgulok, mert nélkülözhetetlen vagyok - minden szerénység ellenére is bizton állítom ezt.
KMPlayer:
Amióta musicalezünk, igencsak megnőtt a népszerűségi rátám - köszönhető ez könnyű kezelhetőségemnek, és annak, hogy képes vagyok audio kimeneti hangot rögtön mp3-ba felvenni. Meg persze nálam külön hozzá lehet rendelni a dolgokhoz a feliratot. Szétnézve felnőttebbnek tűnök a többieknél - több a funkcióm, több mindent játszok le. Csak elő kell keresni a mélyből, mert viszonylag lusta vagyok, önmagamtól sohasem jövök...
VLC-player:
Ó - én nagyjából részidős vagyok, csak egy-két film tartozik hozzám, de azokat igen gyakran nézzük meg ; ilyen például a Korongvilág vagy a Bleach Movie 2... nekem ez így nagyon jó, nem török nagy babérokra....
Media Player Classic:
Mióta új codeccel lettünk felturbózva, én nagyon menő vagyok - jórészt az újonnan letöltött animéket én játszom le (pl.: Negima). Viszonylag egyszerű vagyok, nem szorult belém túl sok minden; de a képem minősége szép és képes vagyok az mkv-fájlokat is minden probléma nélkül lejátszani... azt hiszem, eljött a dicsőséges korszakom.
Realvideoplayer:
Én vagyok itt a legújabb, igazából csak egy backstage-videóhoz töltött le a gazdánk; és még nem is igazán tud kezelni, kárörvendőn figyelem, ahogy a panelemet böngészgeti. Az kifejezetten dühíti például, hogy van egy majd félképernyőnyi "Album info loading..." részem lenn, ami elvesz a navigációs sáv hosszából, és ő nem tudja reflexszerűen megtalálni a kedvenc pár másodperces részét a több, mint órás anyagból. Hogy a jövőben hogy alakulok, még meglátjuk...
Nero DVD player:
Én totális elnyomásban élek (de gyűlölöm AVS-t); a DVD-k szó nélkül hozzá kerülnek, mást meg nem tudok lejátszani (néha még azt sem)... igazából csak a Nero Burning Roommal kerültem ebbe a társaságba, és sajnos sokat unatkozom...
"Letytotyom":
Lassan azt hiszem, nem lesz olyan fájl, amit ne tudnánk lejátszani. Bár azt mondják, az igazi, jó laptop képes a söralátétet is lejátszani, de azt még nem próbáltuk...

(Köszönöm megtisztelő figyelmed és türelmed; remélem, túléltél :D - további szép napot, mihamarabbi visszatérésed!)

Mission - CLEAR! XD

Vigyázat, mániákus közeleg!!!

Jáhájáj, következzen egy rövid összefoglaló a szünetemből: *köhög*. Jap, sikerült végig betegnek lennem; nagyjából olvastam, neteztem és aludtam a héten végig. Igazából a szociális életem korlátozódott a fansub-oldalra... :D. Megismertem egy aranyos csajt; Nikának hívják és igazából mindketten élünk-halunk Hitsugayáért. Így kezdtünk levelezni majd odáig jutottunk, hogy csak találkozzunk már az őszi szünetben. Ezért kedden szépen felszálltam a buszra és irány Pest! A fekete, kámzsás köpenyemmel azt hiszem, hogy könnyen azonosíthatóvá váltam. :D Én leskelődtem mindenfele, mert azt ígérte, hogy egy A4es papírral vár majd. De olyannyira megkésett, hogy elfelejtette a papírt, amin a következő állt volna: Bleach Musical Casting!! Na, ezzel leírtam mindent. Megcéloztuk a Holdfényteamot és a Sakurazakát és bezsákmányoltunk pár Bleach-cuccot (és mindent, ami Hitsugayával kapcsolatos). Útközben közép hangerővel a kedvencebb részeket elénekelgettük, megegyeztünk, kiket verünk meg a fórumról és kiket szeretünk... komolyan szólva végre valaki, aki érti a hablatyolásomat! XD Még tavaly egyszer, mikor a család lenn volt velem Szegeden, a központi sétálóutcán harsant fel tőlem a következő: "Matsumoto Rangikunak a Zanpakoutoujának a shikai változatát úgy hívják, hogy Haineko - mit nem lehet ezen érteni???" Nem mondom, hogy teljes megértés fogadott... De most zavartalan beszélhettem össze-vissza félig már japánul, és vigyorgás fogadta, nem lesújtó tekintet. Wooow. Szokatlan. Mindenesetre volt egy remek délutánunk - soha többet nem megyek kínai étterembe! XD - még megismételjük!

Hazatérve - ily élményekkel feltöltődve - folytattam az ismerkedést. Végül csak rávettek, hogy az imént említett Hainekot cosplayeljem (beöltözzek). Sajnos Rangiku-samának bizonyos tekintetekben kevés vagyok (szipp), de Haineko a pofátlan modorával és a takart dekoltázzsal kivitelezhető... Nika Unohana kapitánynak öltözik majd. Ez volt az alapfelállás. Utána mélyebben belelökött a Bleach Rock Musical világába: szövegeket és koreográfiákat kívülről, a backstage-ek érthetetlenül japán világa, a színészek nevei és fotók; és egyáltalán a japán nyelv - én meg kapkodom a fejem, hogy "behozzam a lemaradást". Aztán jött az ötlet! A Live Bankai Show Code:002ben már több lány szerepel: annyira, hogy betettek nekik egy Shinigami Női Egyletről szóló dalt! Persze pörgős, jó kis szám - feminista? Rögtön a szívembe lopta magát! Mikor felvetettem Nikának, hogy a színpaddal milyen viszonyban áll, jót nevetett s nekiállt kapásból összevadászni a csapatot. Én addigra "beszereztem" magam mellé egy Matsumotót (mégiscsak az ő kardja leszek :P), aki rögtön bevállalta szerencsére: Nikának pedig sikerült beszervezni a többieket is. Megalakult a Shinigami Női Egylet! Ezt msn-re belépve már messziről láthattam Nika üzenetéből: "Hime fukutaichou megvan a csapat a fellépéshez... Kezdhetünk gyakorolni..." És ezek után sajnos nehezen zökkenek ki a vigyorgásból; és kicsit furább a "hétköznapi" dolgokhoz való hozzáállásom... És ha hirtelen nyitod az ajtót, amikor éppen befelé jövök, akkor csak röhögve annyit mondok, hogy "Hiii - Tuti desu!!!" És ha hülyén nézel rám, neked adok igazat... Zanzásítva: Takashi Nagayama istenien néz ki, Gint a musicalben szeretjük és ebben az évben még több punyupunyut garantálunk! XD

Mindazonáltal ma este valamikor befejezem az öt oldalas leadandómat, meg készülök a drámaórámra, szeretnék eljutni varrónőhöz is; és még élni Szegeden is, mert mostantól potyognak a zh-k a fejemre és soha nem tudom pontosan, hogy mikor... nem tudom megszokni. :P Sűrűsödnek a dolgok, nagyon rosszkor szedtem össze ezt a megfázást, lett volna dolgom ebben a szünetben... Sajnos mindig mindent az utolsó pillanatra hagyok; ettől független teljesítek, de azért nekem se jó, amikor egy éjszaka alatt kell mindent megcsinálnom. :P Tavaly az óperzsa vallás dolgozatom volt ilyen: mittomén milyen péntek éjfél volt a határidő. Nekem sikerült három-negyed tizenkettőre után pár perccel elküldeni... hát most fogom én meghazudtolni magam?

Mindenszentek alkalmából csak végigjártuk a családdal az elment szeretteket. Reggel Apa végigkergetett a télikabátommal a lakáson, hogy azt vegyem fel, mert megfáztam - én meg utálom, mert nagyon pufi.... ő meg persze ott elegáncsoskodott a szupi szövetkabátjában, fekete garbóban. Én meg pufizzak - még mit nem? Furcsa ilyenkor végigjárni a temetőn. Szomorúan mosolygó emberek; régi ismerősök, akik bejelentik Apának, hogy felkötheti a gatyát, nemsokára ki kell házasítani a lányt (WTF??? Max a Hugit!!!!), a sírokon gyertyák és csendes beszélgetés. Kívül pedig kocsik tömege, csalárd árusok és tolvajok; öreg nénikék, akik mindennap kijárnak, de ma ünneplőben - krizantémok bólogatása a hideg márványvázákban. Emlékezés.

Soha nem halt meg még senkim, aki közelebb állt volna hozzám. Nem érzem át. És még gyerekdaccal mondom, hogy nem is akarom.

De délután már átjött egy baráti házaspár, beszélgetéssel ütöttük agyon az időt, meg kutyázással... Ó, a macskánk délelőtt felmászott a szomszéd háztetőre - én annyit röhögtem a mindenféle kísérleten, amivel lehozni próbáltuk... Hülye cica.

És holnaptól vissza a munkás hétköznapokhoz: éljen az ősz! Pláne, ha nem fázol meg. :P További szép napot, mihamarabbi visszatérésed!