Két apróság

A kutya nem olvas ... Mármint kissé alábbhagyott volna az a kicsi nézettségem is, ami volt. Hát soha nem álltam a népszerűség létrájának magaslatán. Már csak nyűgömben írogatok ki magamból mindenfélét. No, lássuk, mára mit hoztam össze.
Csak két kis rajzot akartam megosztani a nagyérdeművel - tudom, kissé kezd átalakulni a blog a mérhetetlen(ül barom) fanatizmus honlapjává; de nem tehetek róla, mindig van az embernek valami mániája. Most sajnos ebbe nagyon sikerült beleesnem. Majd kikászálódok belőle, ígérem, de addig még vigyorogva lubickolok benne...  Ahogy szedegetek le mindenféle jópofa fanartot a netről, egyszerre támadnak ötleteim és kényszerérzetem, hogy valamelyest adjak is, ha már elveszek. Most részben ezen dolgozok. Meg még ezer más dolgon, ami nem értelmes... ahogy tőlem megszokott.

Nyűgös vagyok...

Nem egyszerű a szeptember az egyetemen. Legalábbis nekem... az órarendem még most sincs teljesen letisztázva, de még a volt lakótársak is zaklatnak. Elzárkózásom érdekében a sok idióta barom elől - akikre mostanában döbbenek rá, milyen sokan vannak - Bleach rockmusicaleket nézek s rötyögök rajta - két óra, amíg nincs gyomorgörcsöm. /Lásd a képen. XD. Igazából a mellméreten veszekednek, de így is helyt álló. :P /

Viszont nemsokára drámatanár-növendék lehetek úgy istenigazából. Most még erről nem írok bővebben, nehogy elkiabáljam, de ez a legjobb dolog, ami történt velem a héten.

Kajakozni pedig szeretek! Koszos a Tisza, de akkor is gyönyörű, ahogy végigtáncol a hullámain a napfény. Csak kotorsz a vizen, a társad mögötted szentségel az irányítás miatt és úgy mentek, mint a villám - na, nem olyan gyorsan, hanem cikk-cakkban... Nagyjából egy órát voltam benn, de ezalatt eveztem rendesen ám; többek között levágtunk egy nagy menekülést egy uszályhajó elől - de másnap... reggel csodálkoztam is, hogy nincs izomlázam. Délután ültem előadáson és egyszerre csak arra eszméltem, hogy a jobb kezem ernyedten elengedi a tollat. Mikor utánanyúltam, mintha a csontom és a húsom külön mozgott volna - rövidesen meg teljesen megadta magát, nem bírtam mozdítani. A további óráimon bal kézzel jegyzeteltem... viszonylag még olvasható is.

Valóban csak fáradt vagyok, nem szeretek felnőtt dolgokat intézni. Ezt a bürökráciát meg tipikusan utálom. De szerintem nem vagyok ezzel egyedül...

Mihamarabbi visszatérésed!

Különböző elmés dolgok....

Furcsa visszaszokni a munkás hétköznapokhoz. Bejárni a könyvtárba netezni, miközben melletted a bu... - akarom mondani a metroszexuális, jól ápolt, hímnemű(?) egyén (BAKKI, Swarowsky-kristályos fehér bőr csuklószorító van rajta....T-T...) hallgatja melletted a kiállhatatlan tüc-tücét. Vagy rohangálni az órák után, végigloholni fél Szegedet, hogy odaérj az aktuális előadásra (nekem most nem sikerült, azért ülök itt XD). A kollégiumot is nehezen szokom - volt egy elég kellemetlen tényező a hét elején, nevezetesen egy harmadik szobatárs, aki kissé bunkó volt. Szerencsére nem bírta jól a kolit, egy éjszaka után kiiratkozott - mikor erre tegnap késő este rájöttem a szobába lépve, szó se róla, táncra perdültem örömömben. Nem fog hiányozni, az biztos. Sok az új ismerős, mégis néha egy kicsit egyedül érzem magam - de tegnap hárman is felköszöntöttek névnapom alkalmából, ami azért tagadhatatlanul jól esett. Újra szenzáció a rajztudásom; szo-szo, nem átlagos a kézügyességem, annyira nem lehetek álszerény, hogy ezt ne ismerjem be. De még most is iszonyúan zavarba jövök, ha valaki visszatántorodik, mikor meglátja a rajzom vagy az esetleges készülő művet. Én csak ideglevezetőnek meg "fanoskodásból" (de randa egy szó) rajzoltam mostanság, talán most már lesz más miatt is. (Jap, különböző "cross-overeket" készítettem, majd kirakom közszörnyedésre.) Otthon áll a bál, már amennyiben felújítottuk a fűtésrendszert - Apu azt mondta, hogy most már olyan a ház, mint egy ementáli sajt, mindenhol öklömnyi lyukak... Nekem mindegy, csak a mindenféle mütyür-szobrocskáim épségben legyenek. :P Az órafelvételeimmel még mindig nem vagyok kész - kezdem átlátni a rendszert (jókor, tudom), de ott is még akadnak problémák (a kedvencem eddig az, amikor egy kötelező órámat fel akartam venni, kiírta az etr, hogy korlát nélküli a létszám. Felvenném - erre kiköpi, hogy betelt a létszám. Cuki.) Youtube-függő lettem, rá kell jönnöm: van néhány kedvenc videóm, amit azért egy-két naponta megnéznék, vagy legalább egy-egy Bleach részt, de nem nagyon van rá lehetőségem... Az imádott Xena-részeket, ha leveszed róla a hangot, már simán angolul is alászinkronizálom (pont, hogy magyarul nehezebben :P). Most tölti nekem Apa otthon a Hercules: The Legendary Journeys-t - ó, igen, akkor is megénekelt, mikor meglátta a több, mint 30 gigás feladatot a Bitlordon. O-Ó. (Teletubbie-Teletubbie...)

Még csak szerda, de nagyon hosszú ez a hét - szerintem holnap délután haza is megyek, mert nincs órám. Kicsit hiányzanak a "hazai" poénok, és nem tudok minden pasit potenciális hímként megkritizálni. Kicsit felületesek a mai kapcsolatok. Kényelmes, de semmire nem jó. A magányos farkasok pedig megszívják kajak-oktatáson; kettes kajakokat használunk, úgyhogy ma speciel nem kerülhettem vízre. A többieket figyeltem a stégről, csöndben méláztam az élet értelmén (ami ugye, negyvenkettő) az óra végén pedig hiába igyekeztem, elkéstem. :P

Remélem, jól kezdődött számodra (is?) az év, kedves olvasóm, kívánok minden jót és mihamarabbi visszatérésed!

University reloaded - oh, yeah....

JUJ. Na, a héten elkezdődött az egyetem, őszinte bá- örömömre. Vasárnap beköltöztem a koliba - mérnöki kar, kinn a sunyiba, szinte már nem is Szeged - rögvest ki is ábrándultam belőle, de ez valahol sejthető volt, hogy így lesz. Mindenesetre túlélésre játszok, a szobán kívül meg nem igazán mozdulok ki. Úgy igazából nincs is hova, üldögélek, rajzolok, olvasok. (Ami a folyosón van, az úgyis katasztrófa.) Ja, a zuhany alatt pedig már egy szabályos tánckoreográfiát találtam ki magamnak - nyomógombos szerencsétlenségét, hogy tíz-tizenöt másodpercenként leáll... naon jó. (A Bleach Rock Musicalnek egy-két részét is fejből tudom már - unatkozom, na...) HJA, és a legszebb, hogy nincs net a koliban. (BRÜHÜHÜ.) Naponta csak egyszer nyűglődök be még a városba, azalatt elintézem a dolgaimat - legalábbis megpróbálom. Most már bekavar ugye a színháztörténet is, de no problémó, valahogy majd megoldom. Próbálok valami életcélt találni, mert most csak olyan vegetálósan vagyok el, tengek-lengek a világba...
Ja, meg elmentem kajakozni - a tesi valamilyen szinten még az egyetemen is kötelező - olyan izmos vállam lesz karácsonyra, gyerekek... jól fog állni. Ehhez az egérke-alkathoz meg pláne. Most meg visszavonulok a koliba - mára nagyjából végeztem. Nyűgös vagyok, kissé egyedül vagyok - jól van, kis Vuk, húzás vissza a koliba!
Mihamarabbi visszatérésed!

Öhm - the Princess looks a little bit strange...eh..

Olyan bamba vagyok, hogy az fáj. Sorozatokat - akár mese, akár más - többnyire youtube-on vagy egyéb szemgolyófoglalkoztató oldalakon szoktam nézni: nincs reklám és nem foglal helyet a gépen. /Ami egyébként is luxus, Xena négy évaddal azért uralja a gigabájtok térségeit.) Nah, szóval, hogy ne hazudtoljam meg magam, most néztem egy rész Xena-t /ó, igen, a vallást gyakorolni kell XD/, utána meg egy kis könnyed Bleach-nézés... és potom félév után rájöttem, hogy né' má', hát nem fenn van angolul is??? Így félkómásan még egy-két pillanatig még el is csodálkoztam, hogy értem... igen, idáig angol felirattal, japánul néztem. Talán az "fílingesebb". Mindegy, mai este igen kiütött vagyok.

Azt hiszem, ez rendesen meglátszik.

De gyúrok, hogy azért legközelebb csemegével szolgáljak szerény olvasótáboromnak, ne csak ilyen negatív képpel az elmeállapotomat illetőleg. Lestrapált vagyok, na! Mi lesz, ha már majd be kell járnom? Jáj, neeee...

Szeptember 2 - elkezdődött a suli. Éljen. Most előre mindenkinek sikeres, poénokban gazdag és konfliktusokban szegény tanévet kívánok, kredit-hegyekkel és ösztöndíjakkal, tz-kihagyásokkal és lyukasórákkal - és persze mihamarabbi visszatérésed!

Miscallenous

Helloooo, feleim! Ez csak egy amolyan zsipp-zsupp bejegyzés, pár kép közvetítése kedvéért. Valszeg új szobában leszek jövőre a házon belül - el is kezdtem gyorsan a tervezgetést, hogy s minthogy legyenek dolgaim majd benne. Egyelőre úgy döntöttem, hogy fehér lesz a fal - s a színeket a rajzaim adják majd. Mert tökbaró rajzlapokat kaptam nemrég a nagyszülőktől, most azokat firkálom össze kedvenceimről. Lásd példának okáért Aphroditét - a vöröst találtam hozzá legillőbbnek. (Katt!)
Mivel múlassam a nyár utolsó perceit? Kínomban - nekiálltam Bleach-musicaleket nézni. Szakadok a röhögéstől -újra meg újra visszapörgetem az ütősebb poénokat... DE! Aranyapáim, a japiknak olyan botfülük van... néha irtóóóó hamis. Ezt most nem nagyszájú internetes baromként tárom a világ elé: nem hiszed, nézz bele a youtube-on. Néha félelmetes. A figurákat sokan piszkálják - próbálj már meg hasonlítani egy manga-figura! - elején én is csúnyán néztem, szó se róla. Aztán egész jól megbarátkoztam velük - sőt, ennek a Hitsugayának se mondanék nemet egy esetleges lánykérés esetén... kár, hogy ennek semmi esélye... hüpp-hüpp.

Egyébiránt még kóricálok erre... arra... Szolnok meg nagyszülők és miegyéb. 6-án költözök be a koliba. Ajvé. Na, majd meglátjuk - addig is mihamarabbi visszatérésed!