Színház, miegyéb

Utóirat az előző bejegyzéshez: van férjem. XD Mármint "nem kell komolyan venni" férj. Egy kedves haverom mesélte nekem, hogy bizony részegségemben hozzámentem feleségül. /nem történt meg, fiktív az egész!/ Azóta nem váltunk még el, de már beígértem neki. Alapszituációban Artemiszként vett el, ő is a görög dinasztiánkból származik, de ha a Papa ezt megtudja... hiszen tudja, hogy szüzességet fogadtam! /XD/ Szóval vannak azért ütközőpontok a házasságunkban néha- többek között szerinte nem számít, ha halandókkal flörtölünk. Illetve többször csórta le az íjam egy év alatt, mint ahányszor én szarvast fogok egy évben! De időnként rendesen, hasfájósra ki tudja nevetetni belőlem a lelket. Egyszer, mikor bent voltam az iskolában, összeakadtunk. Jellegzetes járásával odacaplatott hozzám, s megkérdezte, hogy vagyok. Épp az egyetemről jöttömben totál kikészült voltam, egy hosszú öt percig járt a szám - és le kellett adni, de a tanár este küldte el az anyagot, nem volt benn a fénymásolóban, nincsenek jegyzeteim... és ez így ment tovább, amikor leálltam levegőt venni, könnyeden végigsimított a vállamon: "Látod? Legalább a szexuális életünk rendben van..." Kifeküdtem. Amaru, aki ezt a fotelben ülve végighallgatta, megbotránkozva nézett rám: "Black... Anya ezt tudja???"

...

Mindenesetre elérkezett a szakosodás ideje, van szerencsém közölni Veled, hogy mostantól magyar-színháztörténeti szakos hallgatója vagyok a SZTE BTK-nak. Örülök neki, de azért különösebb sikerélmény vagy ehhez hasonló nincs, mert ezért úgy igazán nem kellett megdolgoznom. Jött. Az a kérdés inkább, hogy mit hozok ki belőle.
És a továbbiakban is Bleach... A Tomb Raider mellett elmaradt kissé, de most pótlom. A képen látható hölgy Matsumoto Rangiku - kedvenc, nagyszerű harcos, amellett tökütődött. Szeretjük az ilyet. XD Van már pár chibi-vázlatom, igyekszem befejezni és közzétenni köz-szörnyedésre... a chibi nem igazán az én műfajom, de így pont ezért gyakorlom. :P
Közeledik a vizsgaidőszak. Ezt már naptár nélkül is megmondom. Harapni lehet a zh-k szagát az egyetem körül. Egyes helyzetekben meg pont a zh-k harapnak. Engem a héten kétszer... "I will survive!"
És most back to play, köszönöm hogy erre jártál s kóbor baromságaimat megoszhattam veled - mihamarabbi visszatérted! / Ayiyiyiyiyiyiyi!!!/

Kell egy Árész

Nem tudom. Talán az, ha szétnézek a világban, igen rossz hatással van rám. Elképzelhető. Túl sok romantikát néztem/olvastam volna mostanában? Pedig nagyon nem jellemző.
Kedvencem Xena. Ezt minden ismerősöm tudja - és sokszor rám is vetítik. Mármint az egyes élethelyzeteket. Eddig mindig Gabrielle-t hiányoltuk. Talán most már nem csak őt kellene.
Egy dög feminista vagyok egyébként. Az a fajta, akit ha a fiú meg akar hívni egy kávéra, kettőt belerúg, fizet és távozik. Általában ha új szórakozóhelyen jelentem meg, a barátaim előre jelezték az ott levő ismerősöknek, hogy ne igazán kötözködjenek. Hanyag eleganciával tudom elküldeni az udvarlókat a fenébe.
Nem tudom. Talán itt lenne az ideje, hogy betoppanjon Árész. Hogy legalább tudjam, mi ellen lázadozom.
Húsz év után jutottam el ide. Nem vagyok egy korán érő típus, az biztos. Eddig vártam. Lassanként inkább lépni kell. /Ha legyakok kilenc falut és utána leállok, biztos megjelenik, hogy ne hagyjuk már annyiban a befejezetlen melót. :P/ Kedves Olvasóm, azért nem beajánlani mindenféle hímnek! Sőt... ez a bejegyzés fél évet váratott magára, így is fejbe vágnám magam legszívesebben, hogy ilyet leírok. Lényegtelen. Sajnos volt egy tűz, ami több, mint három évig lobogott, pedig semmivel nem táplálták. A zsarátnoka ma is vörös még. De el kellett oltani, mert éhében már a lelkemet emésztette. Ez a tűz fehér volt... következőleg vöröset akarok.
Árész, gyere! Legalább annyiért, hogy utána elküldhesselek a fenébe! XD

Outfits and hip-hip-hurray!!! XD

Hello újra, megint itt volnék! Hűűű, most csak hirtelen lelkesedésből kajabálok itt, mindjárt látni fogjátok, miért!



Szóval - a harmadik helyezett problémáját feledendő, a szorgalmi időszak bosszankodásait elűzendő - visszatemetkeztem a Tomb Raider: Legend című játékban /előzőleg már értékeltem, lásd ott a részleteket/. Igen, a hét elejére végigjátszottam, nem csekély küzdelmek árán... gratuláció a készítőknek, ilyen ritka randa hidrát életemben nem láttam még játékban - igazi élmény volt kinyírni (piszoknehéz volt legyőzni, szó se róla). El lehet képzelni, hogy mennyire szentségeltem, amikor újra megjelent... bocs a spoilerért. XD A játékban rewardokat kellett /lehetett/ begyűjteni, melyek segítségével extrákhoz juthatunk... többek között ruhákhoz. A Legend alap ruhája amúgyis változott, a jó kis zöld fölsőt eldobván barnára cseréltük, a rövidgatya is valamelyest eltérő. Több pályán a környezethez alkalmazkodó ruhákba bújunk - estélyibe, motoros szerkóba, nagykabátba. Mivel 100 %ra megoldottam az egészet (egyszer-kétszer azért elkél a walkthrough), választhatok ruhát, miben akarom megismételni a pályát. Aztán, ahogy a neten nézgelődtem különböző oldalakon... igen, igen, de ne vágj a szavamba! Szóval rájöttem, hogy cseles és szemfüles emberkék más ruhákat is terveztek Lady Croftnak...

1. Mátrix-rajongó? Remek! Trinity megnövesztette a haját, de készen áll a bevetésre! Milyen menő lenne, ha nem vízesésen keresztül kellene ugrani, hanem a zöld betűesőbe...XD

2. Nem tudom, Ti

hogy vagytok vele, de nagyon szeretem Egyiptomot homokostul-hőségestül... de még inkább a mesés kincsekért, az eleganciáért, a hitükért és a mindig lehengerlő, örök példakép uralkodónők miatt. Igaz, lükén néz ki az oldalán a pisztoly, illetve a hátizsák(na, legalább színben passzol), de ennyivel azért igazán meg lehet alkudni..































3. Ez van, imádom a meséket. De ezt soha eszembe nem jutott volna, hogy Csingilinggel fogok itt menőzni a yakuza előtt! De olvasgatja indián-rajongó is az oldalamat, ajánlom figyelmébe a Pocahontas- kosztümöt...XD De ugyanúgy lelőhetjük immáron a farkast Piroskaként vagy elmehetünk a bálba - wow!












Talán nagyon sokat Tomb Raiderezek manapság, de azért igen hű rajongó vagyok. XD Nekem aztán senki ne mondja, hogy hóbortos, vagy szezonális az érdeklődésem. Igenis, hogy tartom magam a mániáimhoz. Nagyon is. Sőt! /Most írhatok itt baromságokat, hogy elég ütős legyek, de ha kicsit ismersz, talán már rájöttél, mira akarok én itt véremet hullajtva, hülyeségeket beszélve mindenáron kilyukadni........)







És igen, a Number One! Hát mivel is merném itt nyomni gőzerővel, ha nem az örök favorittal??? Apró problémák akadnak azért... a készítő rájött, hogy hát csak idiótán nézne ki a négy gránát Lara övén - ezért a hátitatyót is, az övet is eltüntette a textúrából. Attól az még létezik - csak mikor Xena-Lara előhúzza a 9 mm-eseket, tulképp nincs a kezében semmi! Csak a torkolattűz. :P Az kifejezetten nem megoldás viszont, ahogy megoldotta a fufrut... Lara bőrére festette. Messziről elmegy, de ha az arcára közelít a kamera, az nagyon fááááj... De a vértezet csodaszép és részletes, ha pedig már a vállunkon az Excalibur, akkor asszem, már csak Gabrielle hiányzik... (de kár, hogy össze kell mindenképp fogni a haját!)


Ennyi /bőven elég/ volt belőlem mára - csak ez annyira feldobott, hogy még az elmaradt munkanaplómat is dalolva írtam meg örömömben. S természetesen még rengeteg outfit található a neten, csak egy-kettőt ragadtam ki - a Bloodrayne is kis aranyos, azzal is játszok... Úgyhogy már itt se vagyok, vége a reklámnak!
Kellemes napot, mihamarabbi visszatérted! :3

A harmadik helyről

Szokás mondani, hogy a harmadik helyezett mindig boldogabb, mint a második. Hiszen ő örül, hogy egyáltalán felkerült a dobogóra, míg a második szívja a fogát, hogyha egy kicsit még jobban megerőltette volna magát, sikerülhetett volna megszerezni a hőn áhított első helyet.

Ma volt a régóta rettegett/áhított eredményhirdetése a sokat emlegetett drámapályázatnak. Nem izgultam, idegességnek sokkal inkább lehetett nevezni azt az érzést, ami a zsigereimben tombolt... helyesírás után Timi barátnémmal átszaladtunk a kiállítói termébe a könyvtárnak... Nemcsak ezt a versenyt hirdették ki, hanem a fotó- , vers- meg mindenféle-pályázatot is... A drámapályázatot persze valami nagy fejes hirdette ki a színházból. Húzta ott rendesen mindenki agyát, csavarta a szót - kiderült, hogy egy első helyezett és két harmadik helyezettet hirdetnek. Öööö, azt nem tudom így utólag sem, hogy miért.

Mindenesetre a harmadik helyezetthez engem hívtak ki elsőként. A szakember kezet csókolva adta át a keményfedeles, rektori oklevelet, majd még fennhangon megdicsérte a drámámat, a rendkívüli tudásom József Attilából és a remek képzelőerőmet vagy mifenét.

A másodikról semmit nem tudok, de az első helyezett drámájának a főszereplője egy döglött, repülő, szegedi csirke - így szó szerint. Egy tyúktól szenvedtem vereséget! Hát kicsit sem megalázó.

Elsős létemre - sokan azt mondták - ez siker. Nekem mégis keserű a szám íze, mert csak az első helyezettét adják elő. Az lett volna az igazi. De lesz majd más alkalom, talán ott majd jobban muzsikálok. És ez volt életem első egész drámája, ami teljesen saját ihletésű. De ezúton köszönöm drága mentoromnak, a Mennyország Darabkájának hordozójának - Hügheiának, ahogy becézem - a segítséget, nélküle biztos nem tudtam volna tartani magam az úton, ami elvezetett a darab elkészültéhez.

Egy vezér keresztje - József Attila emlékére . Talán méltónak bizonyultam az emlékéhez. És az a legszebb, hogy egyébként nagyon tisztelem, de nagyon nem szeretem József Attilát.... ez már csak a csattanó a dologban. Rendkívül sok munkám volt vele, a kutatás és maga az írás is kemény hajsza volt. Most pedig eltűnik egy egyetemi raktár fiókjában, valahol a frigyláda és a Szent Grál környékén. :P. Az utókor? Majd. Talán.

Még csak annyit: a Zene úrnője középiskolában rendkívül háklis volt az ünnepi öltözékre. Mivel én közelebb álltam hozzá, mint általában a többiek /és én még extravagánsabb voltam, mint általában a többiek XD/ én nagyon sok fülrágást kaptam annak idején, hogy hogyan illik és mi illik. És én - hogy főleg a kedvében járjak - előbb-utóbb /kitartó volt, utólag is gratulálok!XD/ azért idomultam az elvárásokhoz és meg is szoktam. Éppen ezért ma fehér ingben, sötét farmerben és lakkcipőben jelentem meg ezen az ünnepségen. Mindenki más tökhétköznapi ruhában volt... Meggyőződésem, hogy nem én vagyok a "hülye", mégis én lógtam ki a sorból. Nem tudom, ki-ki döntse el...

A harmadik helyezett Szophoklész idején a vereséget szenvedő alany volt. Hozzáteszem, hogy akkor csak hárman "versenyeztek". Én most tizennyolcból lettem egyik harmadik. Az csak nem olyan kudarc. És jövőre még jobb akarok lenni!!! Remélem, össze is hozom.

Köszönöm látogatásod, mihamarabbi visszatérted!

OH Hi!

Így a nyuszi és a feltámadás után végre lett egy szabad félórám, hogy hülyeségekkel tömhessem újra a drága Olvasóm buciját.
A nyuszi jött és ment - de hagyott itt egy új felsőt, egy nagyon szupi parfümöt és némi édességet. Szerettünk volna menni a gödöllői Sissi-kastélyba is, Ibolya-napot tartottak hagyományosan, de inkább nagyszülőztünk vasárnap... majd jövőre talán. Locsolók csak a családon belül - szerencsére. Szeretem a nagy nyüzsit többnyire, meg ha él az ember, de az nem azt jelenti, hogy este szinte menekül mosakodni a saját hajának bűze elől... meg túl anyagias lett az egész húsvét is, sznob dolog a hagyományból pénzkeresési lehetőséget csinálni. Nálunk volt reggel a kertben keresgélés - igen, húsz vagyok XD - édesség meg ajándék után, aztán nagy villásreggeli - és szép nyugisan voltunk.
Kedden Vörös Királynő szülinapja volt... Nem köszöntöttem fel. Az ok az, hogy tegnap akartam - beugrottam Szolnokra - de nem volt bent... de utólag is minden jót kívánok neki, jó egészséget, szerencsét meg méltó bánásmódot mindenkitől XD. Nem attól Királynő valaki, hogy koronát hord...
Nyűglődök egyébként, most már izgulhatok a szakválasztás miatt is (színház szakirány forever!), hétfőn pedig a drámapályázat eredményhirdetése lesz nagy ünnepélyes keretek között... ha csak belegondolok, remeg a gyomrom. Kissé elmaradtam a házijaimmal is, de oda se neki, utolsó pillanatokban szokásom őket megcsinálni, s nem feltétlenül rosszabbak, mintha jó előre megcsináltam volna. Üres mentegetőzés, de tényleg így van.
Az élet megy tovább, rövidesen a szünetnek is vége és a szorgalmi időszak húzós utolsó hetei kezdődnek - nem baj, csak legyünk túl rajta! További kellemes napot, mihamarabbi visszatérted!

Tomb Raider: Legend

Igen, nagyképűen hivatkozhatok arra, hogy van gamer ismerősöm, aki játékokat szokott értékelni - ráadásul főszerkesztői szinten. És nem vagyok egy nyeretlen kétéves sem a számítógépes játékokat illetőleg. De eszem ágában sincs itt komoly kritikát csinálni, az alábbiak csak a személyes véleményem, ami ellen lehet panaszt tenni, csak nem érdemes, mert szólásszabadság van és mert attól én még így gondolom.

Körülményes bevezetés után íme a reflektálás :P

Mostanában - hát nem pont unalmamban, de feszültséglevezetésként és szórakozásként - leszedtem pár gamet. Több stratégiai és rpg közt találtam ezt a drágát... a Tomb Raider mindig is szívem csücske volt. Ettől független nem sokat játszottam még vele. Miért? Mert egyrészt azért könnyű vele elakadni, másrészt két crackelt verzióm volt (2 és a 3), ahol valamit elszúrtak, minek következtében nem lehetett menteni... egyhuzamban pedig szerintem azért képtelenség végigvinni, egyrészt az idő miatt, másrészt az életveszély miatt. XD Utálom Larát meghalni látni.

A Legend rész - a kis aranyos rögtön vagy nyolc gigát kért - röviden az édesanyja halála okának a kutatásából áll; ennyit tudtam. Telepítés után azonban a szemem-szám elállt. A kidolgozottság néhol egyenesen rémisztő /igen, ez bók volt/, az összes hajszál, a szempillák de még a kommlink apró alkatrészei is látszanak. Lara minden ízében gyönyörű - bár a gyönyörű kifejezés az életszerűséget és a bájt jelzi, személy szerint nekem az Angel of the Darknessben sokkal jobban tetszett - viszont eltűnt a copf (szerintem még a haját is levágatta), a klasszikus zöld felső is a múlté (szipp-szipp). De legalább az öve tele van mindenféle kütyüvel. A terep kimunkálása is minimum ilyen aprólékos, a fizikai motor se semmi (rugdoshatunk mindenféle tárgyat), a víz csobog, Lara bőre, ha úszott egyet, jó darabig fényes... káprázatos.

A kezdeti extázisomat igencsak mellbevágta az irányítás. Amíg Lara eddig egy helyben fordult az "oldalra" kurzortól, most elindul arra! Nem hátrál, de szembefordul, pár mozdulat pedig abszolúte hiányzik - egy mászást igazán beletehettek volna, a derékig érő ládára esetlen ugrással juthatunk csak fel. Viszont! Nincs több szerencsétlenkedés a kötelen, a platformszéleken vagy a póznákon! Lara automatikusan elkapja s megmarad rajta. És nem kell kicentizni sem már. Az idétlen nézetek többsége is eltűnt szerencsére, mert az egérrel Larától független is szétnézhetünk. Hurray! A videóktól úgyszintén seggreestem - hol van már a hasbeszélős korszak idétlenül szétszedett pixelű arcokkal? Bizonyos átvezető videókban pedig mi magunk is szereplünk pár gombnyomás erejéig, amennyiben nem akarjuk a csini régésznő halálát... A kommlink szintén újítás, gondolom, ne legyen annyira unalmas egyedül tekeregni az őserdőben. Zip, a kocka és Alister, a könyvmoly (Lara "személyzete") az otthoni kúriából segítenek Larának - ha csapda van előttünk vagy a továbbjutáshoz szükséges dolgokra hívják fel a figyelmünk, illetve poénkodnak -így például az első kötéllengős résznél bejelenti Zip, hogy a közvetített képtől is hányingere van...

A Croft Manor külön élmény. A filmek alapján megismert házba érkezünk - egy nagy lépcső, körben galléria, ezzel szemben az üveggel lezárt számtech-rész - többek között cserélhetjük már Lara ruháját (Sims-hatás? mindenesetre szimpatikus ötlet), az uszodát kicsinosították az előző részekhez képest, de például eltűnt az udvar, az edzőterem most bent van - na me' most mé'??? Olyan jó volt az a labirintusos pályarész is, muszáj volt megszabadulni tőle?

Ellenfelek? HÁT... nagyobb MI-vel rendelkező figurákat is láttam már, de azért alakulnak, megpróbálnak mögénk kerülni, illetve alattomban kézigránátot is hozzánkvágnak, ha másképp nem megy a likvidálás.

Összeségében azt mondhatom, hogy még csak április van, de valószínűleg ez lesz nálam az Év Játéka - viszonylag régi már a játék, de azért nem kell körberöhögni, mert bár nem rossz a gépem technikai turbózását illetőleg, így is akad nem kicsit helyenként. Lényegtelen, attól még nagyon megszerettem. És akkor, elektromágneses lasszó megvan, távcső megvan, két pisztoly a combomon - mentem!

Mihamarabbi visszatérést! XD

20!!!

Jessica J. Brutal:

Hullahegyek

Sommersville évszázadokon át az egyik legtermékenyebb emberi tartomány fővárosa volt, ám egyszer vörös sárkányok jelentek meg az égen, s elpusztítottak mindenkit, aki ellenük szegült. A sárkányok kegyetlen uralkodókká váltak; kegyetlenebbé és irgalmatlanobbaká, mint bármelyik emberi zsarnok válhatott volna.

Az emberi élet ebben a korszakban annyit sem számított, mint egy elfújt gyertyaláng, s a drakónok uralkodásának legsötétebb periódusát Drakón Soultweis császársága jelöli.

-Mit kívánnál ötvenedik szülinapodra? - kérdezte a Drakón Soultweis a fiacskáját, aki épp ezen a diadalmas évfordulón készült arra, hogy kölyök korszakából végre a felnőtt sárkányok közé lépjen.

Az ifjú sárkányherceg hosszan töprengett a fogós kérdésen. Számba vette, mi lenne a szívének a legkedvesebb.

-Hullahegyek. - bökte ki végül. - Emberi hullahegyeket szeretnék látni, apám.

A bakók egész éjszaka keményen dolgoztak, ám másnap reggel az ifjú drakón herceg arra ébredhetett, hogy teljesült a kívánsága. A palota előtti főteret ötven vérmázgás kupac borította. E halmok mindegyikét ötven-ötven megcsonkított emberi tetem képezte, s oly mesterien halmozták egymásra a hullákat, hogy e művészet még a legfinnyásabb drakón hercegeket is elbűvölte volna.

-Nos, mit szólsz ehhez, édes fiam? - kérdezte Soulthweis elégedetten. - Igazán takaros hullahegyek, nemdebár?

Az ifjú herceg a szemöldökét ráncolta, és zavartan verdesett a szárnyaival.

-Szép, szép, drága apám... de mintha a középső kupacban még mozogna valaki...

- Ah! - kiáltotta Soulthweis császár örvendezve. - Hát észrevetted?! Jer velem!

Együtt mászták meg a legközépsőbb hullahegyet, s ily közelről immár nyilvánvalóvá vált, hogy valóban érzékelhető némi mozgás a megcsonkított tetemek között.

Egy csuromvér férfitest mocorgott, amelynek levágták mindkét karját, mindkét lábát, és ráadásul félig kitépték a nyelvét.

-Olybá tűnik nekem - nyafogta csalódottan az ifjú herceg -, mintha még ez élne...

-Ez a meglepetés! - harsogta az uralkodó, és nagyot rúgott a megcsonkított emberbe. -Mondjad, fickó!

És a megnyomorított, levágott karú, levágott lábú, félig kitépett nyelvű férfi azonnal zsolomázni kezdte:

-Heppi börsztdéj tú jú, heppi börsztdéj tú jú...

Most pedig elnézést kérek a gyengébb idegzetű Olvasóimtól, hogy ily szörnyűséget raktam be blogbejegyzésnek, /azért meg pláne, hogy nem írtam figyelmeztetést az elejére akkor már/ - nagyon morbid, de ilyentájt már mindig ez a novella jut az eszembe.

Igen, húsz éves lettem. A két X. S mint mindig, most is elsősorban az jut eszembe, hogy nagyon köszönöm mindenkinek, hogy már itt tartok, hogy itt vagyok s hogy ilyen vagyok. Köszönöm a szép ajándékokat, hogy gondoltatok rám. Hiába a kor, nem jutnak még eszembe bölcs, az alkalomhoz illő gondolatok. Hiszen már ismertek. Inkább a tettek...