Boldog Szülinapot, Hitsugaya taichou!!! :3

Várjál, várjál, Atomnyuszi, mert ez még egy befejezetlen bejegyzés volt, csak még nem volt időm megírni. :P Csak mégis csak illik december 20-án ezt megtenni - de most következzék a "beszámoló" - ami után megjelennek a fehér ruhába öltözött egyének hosszú sora, akik folyton azt emlegetik, hogy nyugodjak meg... kellemetlen társaság, már futottam velük össze.

Na, szóval, ott tartottam *elborult flash-back-hang* - december 20-a reggelén hajnali ötkor megszólalt a telefonom - fél méterre az ágy fölött ébredtem emiatt, mi a francért is kell felkelnem ilyen korán vasárnap? Kinyomtam, majd oldalt felsandítottam a szobrocskáimra, az asztalom széléről néztek rám. /"Hát ez se komplett..." "Hát nem..."/ Boldog Szülinapot, Hitsugaya-kun! - mormoltam jólesően - aztán rájöttén, hogy a telefont rosszul állítottam be és hogy nekem elég csak hatkor kelnem, még durmoltam egy órát.

A reggeli készülődés borzalmait túlélve pedig rohantam ki a buszhoz, húzás fel Pestre! A hó magasabb volt, mint a boka-magasságom, a köpenyem alja is átázott. Ezért is nem kockáztattam a vonatot - plusz ahhoz először át kellett volna vergődnöm Nagykátára... elég annyi, hogy reggel tízkor találkoztam kedves Nika-chanommal a stadionoki buszpályaudvarnál. Kicsit bambult a drágám, még úgy is szanaszét tekintgetett, hogy előtte álltam fél méterre... aztán már vigyorogva öleltük meg egymást s húztunk kifele - ő részben fővárosi, nagyon jól kiismeri magát, úgyhogy mindig ő a vezető. Útközben megbeszéltük, hogy a havat Toushiro küldte nekünk, hogy biztos, ami biztos, el ne felejtsük. Meggyászoltuk kissé szétbombázott fórumunkat, és hogy így nem tud már a régi, jól összeszokott bandánk találkozni ott. Pasiügyek is terítékre kerültek, aztán újra fanulás - és pár fenékreesős kísérlet után érkeztünk el a Sakurazakába. Ééééés... benéztem a kirakati üvegen, és elkapott a hülyegörcs - pont az a két figura volt ott, amire lassan fél éve fáj a fogam... és most, hogy egy fityingem sincs már magamra, itt vannak. Én mindig így megszívom. Bezzeg a Hugi tudott úgy "gazdálkodni", hogy így utókarácsonyilag meglepi magát egy négyezer forintos Death-note pakkal... no komment... de most vissza talán a flashbackemhez!

Tulajdonképpen azért is irányoztattam meg magunkkal az animeboltot, mert Huginak ott akartam megvenni az ajándékát. Persze, ha már ottjártunk, szét is néztünk jobban... végül a nagy kitűzővadászatban még összekapartam a maradék aprómat. Kijöttünkben Nika már nagyon agyalt, hogy hova menjünk kajálni, meg egy kicsit melegedni... aztán átvitt a Lurdy-házba. Addig-addig néztük a kínaiak ételajánlatát, hogy inkább átmentünk egy "mekibe" - egyiknél sem tudod, pontosan miből van az étek, de ott legalább ehető. Karácsonyoztunk egyet, beszélgettünk, átvettük pár BRM-dal szövegét, mert néha lehetetlenség elhadarni (affene beléjük, ők mégis megcsinálják! talán azért, mert anyanyelvként beszélik? óóó, hallgass már...) Jól eltelt az idő...

Mikor kijöttünk, már célirányosan kerestünk valami nyugodt, "romantikusabb" zugot... mind a mangában, mind a musicalben van egy epizód, ami Hitsugaya szülinapjáról szól. Délután egy cetlit talál egy rúzsnyommal, amit Rangiku-sama írt neki, és a tetőre invitálja. Este fel is megy: Rangiku-samán kívül még ott várja Aizen (még a "jó") és Hinamori is. Akik a szegény külvárosból származnak, azoknak a Lelkek társadalmában nincs szülinapjuk - csak azt napot vallhatják annak, amit szeretteik annak "neveznek ki". Ekkor tüzijáték kezdődik, amire Hitsugaya csendesen elgondolkozva, csak annyit mond, hogy olyanok vagyunk, mint a tüzijáték: csillogunk, szikrázunk együtt, majd szétválunk és elenyészünk... "szeretném, ha mi örökké világítanánk".

Ha mi nem is tüzijátékkal, de két óriási csillagszóróval emlékeztünk meg róla, japánul köszöntve Shiro-chant.

Viszonylag korán értem haza, de már rohantam is le a műhelybe, kissé megkéstem ugyanis az ajándékokkal. Szép nap volt, köszönöm neked, Nika. A hó az udvaron nálunk még szikrázó fehér volt, ahogy este tízkor kiléptem a műhelyből. Egy pár percig csak álltam és bambultam ki a fejemből - egyszerre voltam kellemesen könnyű és mégis erős. Kár, hogy már nem havazott.

Jövőre is megünnepeljük, az biztos. :)

Bleach Rock Musical - Fuyu no Hanabi

(fordítás.: US, részben jómagam)

Magasabbra, magasabbra mindenki másnál.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Méltó a nyugodt éjszakai égbolthoz.

Jobban visszhangzik, mint bármi más.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Vigyázza születésed.

Emelkedni, ragyogni, sziporkázni.

Ez lenne a sorsunk...

Továbbélni más szemének ragyogásában...

...de ez a ragyogás örökké is tarthat.

Mindenki, aki most az eget kémleli...

Akarom hinni, hogy ugyanazt érzi, amit én.

Erősebbé, erősebbé mindenki másnál.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megvilágítva a nyugodt éjszakai égboltot.

Sokkal büszkébben, mint bárki más.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megmutatja életed ösvényét.

Emelkedni, ragyogni, sziporkázni.

Ez lenne sorsunk...

A fénye továbbél a lelkemben...

...és ez a ragyogás örökké is tarthat.

Mindenki, aki most az eget kémleli...

Hinni akarom, hogy ugyanazt érzi, amit én.

Erősebbé, erősebbé mindenki másnál.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megvilágítva a nyugodt éjszakai égboltot.

Sokkal büszkébben, mint bárki más.

Mint egy égre lőtt tüzijáték.

Megmutatja életed ösvényét.

Remélem, örökké fényleni fogunk.

"Miket csinál, Enikő!?"

Szép, szép a kérdés, csak ne a szószerkezettan zh-mon lenne... XD. Igencsak bosszantjuk egymást a tanárnővel - eskü, ő a kedvencem, nagyon szeretem, és én igyekeznék nála jól teljesíteni, de sajna hülye vagyok mondatelemzésből, azt utoljára ált. iskolában tanultam. Ő meg majd megőrül, hogy látja bennem az értelem szikráját, de ennyire figyelmetlen hallgatóval ő még nem találkozott; hogy mindig utólag vigyorgok rá a hibáimra, hogy "jééé, pedig azt tudtam..." Szegénykét ki fogom készíteni, ha a továbbiakban is hozzá veszek fel órát.

Szóval utolsó hét a szorgalmi időszakból... az agyamra megy. Bizonyos tantárgyakból a "menjünk már át belőle, már magasról le akarom tojni az egészet"- kategóriát ütöm meg, van, ahol viszont a véremet is adnám a megérdemelt ötösért... mint most pl. Tragédia és vegyes műfajokból. A tanárnő itt is tanított már engem egy előző félévben, szinte már félszavakból értjük egymást (wtf-eset. de igaz, két őrült színházas, ha találkozik...) - úgyhogy egy ötperces felelet után köszönte szépen a részvételem, ötös. :D (Hozzáteszem, felakasztottam volna magam, ha rosszabb...)

Ma még meg kell írnom egy szuper öt oldalas dolgozatot is, meg még a karácsonyra is gondolni kell... nem tudom, tavaly ilyenkor már nagyban készültem, most meg csak annyira van "dzsimbimbim"-hangulatom, ameddig kimegyek a városba és érzem a forralt bor illatát. Tavaly kicsit felemásra sikerült a karácsonyom, sokaknak adtam, de nem ugyanazt kaptam vissza... nem vagyok annyira kicsinyes, hogy "megvonjam" a szeretetet, és igyekszem erőmön felül is teljesíteni, de azért már van annyi eszem, hogy ne szaladjak olyan szekerek után, amik nem vesznek fel. Viszont amibe most mindent beleadok, az a drámázás. Nyakamba szakajtottam egy karácsonyi műsort is, hogy legyen elég bajom; és én ezt élvezem.... *mazochista röhögés* Összekaptam (újfent) fogadott lányom s húgom - mert nekik sincs ám elég bajuk! :P - s összeállítottunk egy isten-ördög paródiát. Lucifer különösen utál, mert a japán dalszövegű karaoke-t írtam át neki karácsonyi hangulatú magyar szövegre, de nem feltétlen stimmel mindenhol... Kikészülök, milyen hülye ötleteim vannak néha. Közeleg a januári bemutató is, a múltkor már kijött hozzánk a Szolnok TV, megnézni, mit alkottunk eddig... sikerült megmentenünk Nyuszimama és a Varga becsületét, mert tanárnő még csak most osztotta a szerepeket ki, s kezdte mesélni, hogy mi újság, fellépünk a színházban, gyerekek... iszonyatosan jólesett a "sajátjaim" döbbenete... A riporter meg megmondta, hogy én egy szadista állat lehetek próbákon, ő rögtön átkéretné magát a tanárnőhöz.... XD. Akik hozzám járnak, mártírok, én ezt el is ismerem. Pedig igyekszek "jó tanár" lenni.

És Bleach Rock Musical - elvonási tüneteim vannak... tényleg félelmetes, hogy már a hetedik musicalt adják Japánban februárban. Az is, hogy az eddigi hatot már szinte fejből tudom. Hova fogok én így kerülni - min. a diliházig jutok... pár hete veled beszélgettem, Musu, mikor valamire kifakadtam, hogy "De én nem vagyok animefan!" Te vigyorogva megpöckölted a Hitsugayás kitűzőmet: "Attól tartok, ezzel a kijelentéssel kicsit elkéstél..." Pedig nem akarok ebbe begyepesedni, a világ minden dolga érdekel - de tehetek én róla, hogy olyan jókedvem lesz tőle és szívesen nézem? Ne ítéljetek el érte....

Utóirat fórumhoz: imádni tudom, amikor félórája beszélgetek valakivel abban a tudatban, hogy tökaranyos csaj; és utána döbbenek rá, hogy egy pasi. O.o Egy húsz éves leányzó nővérének fogadott, 16 éves, leendő Rangiku-samám pedig adoptált. WooW. :P

Az élet szép, ezt már sokszor mondtam a héten, mert most sokan vannak a környezetemben maguk alatt, és pont ettől gondolom ezt egyre inkább így; nyomás ki a karácsonyi vásárokba, rumos tea, miegyéb - és mihamarabbi visszatérésed!

Britney Spears - avagy ne lőjjetek le...

 A múlt héten már gondolkoztam egy ilyen bejegyzésen. Aztán úgy döntöttem, hogy nem rombolom az image-omat + nem lenne probléma, ha nem ölnétek meg idejekorán. :) Aztán hétfőn - drámaórán játék kapcsán - Britney alteregóját kaptam, akkor meg már láttam, hogy ez égi akarat. És ki vagyok én... jó, ez állati süket duma. Úgyhogy mégiscsak megírom ezt a bejegyzést (utána meg csináljatok velem, ami jól esik).

Igen, tudom-tudom. Van, aki... - hogy mondjam finoman - aki úgy gondolja, hogy akkor érne valamit a hölgyemény bármelyik lemeze, ha újraírható lenne. A közegemben, ha kiejtjük a nevét, a szemek elborulnak és megvető mosolyra húzódnak az ajkak. És mégis. Valahol igénylik ezt a csajt, mert játsszák a számait és ismerjük legújabb dolgait. Többek között, mert szajkózza a TV és a sajtó - de nagyon jól tudjuk, hol végez ennél a kettőnél az, ami kiment a divatból.

Spears kisasszony kiskora óta reflektorfényben áll - a Mickey mouse -klubból egyenes út vitte a sztársághoz. Eleinte ügyeletes jókislányt csináltak belőle, tiniálmot. Aztán "bedurrant", a szülők (a rajongókéi) aggódtak, jöttek a botrányok; utána még több botrány majd egy, a lábán alig álló, (vissza)kapaszkodni vágyó lányt látok, akinek igazából piszokmód elszúrták az életét. Mert hiába utáljuk egyes dolgaiért, nem feltétlen  (csak) ő tehet róla. Gondolok itt az anyjára, aki igyekezett mennél többet legombolni a saját lányáról, például árverésre bocsátva a kisgyerekkori ruháit. Illetve hülyét csinálni belőle. Vagy a menedzserek, akik meghatározták, hogy mennyire aranyos legyen, jókislányos: ezt senki nem bírná sokáig, csodálkoztak, hogy aztán a kislányból érő félszeg nő "irányíthatatlanná" válik. Ott volt az a szerencsétlen házasság, mely végleg padlóra küldte. Abba beleválasztott, szó se róla; honnan tanult volna bármit az emberekről, egy sztári burokba rakták... Most megpróbál lábra állni, túlélni önválságát.

Igazából én meghallgatom pár számát. Táncolni jó rá, a klipjei nem az igaziak - 1. rühellem a túlzásba vitt erotikát, az olajosan fénylő testek vonaglását, engem borzaszt 2. mindig van benne egy-két idétlen mozdulatokkal fűszerezett tánckoreográfiás rész, amibe bele kell lihegni, hogy az hű, de túlfűtött legyen érzelmileg. De például tetszik nagyon a porondmesteri öltözéke a Circus c. szám klipjéből, vagy a motoros részek az I love rock'n'roll-ból. Maga a csaj is szép, ne tagadjuk. Persze, kés és miegyéb, mert megvan rá a pénze - de nem, mert gyerekkorában is szép volt. Szőke - hát szőke, de nagyjából az eredeti hajszíne is hasonló, csak persze sötétebb.

Mi tagadás, eltolt pár dolgot életében. Ki nem? És valakinek nem tetszik a zenéje - no és akkor mi van? Nem született még tökéletes zene, mert akkor mindenki azt hallgatná. Nagyon nem vagyok a rajongója, de pár számát én is meghallgatom. És tudok jókat röhögni egy, az ő zenéjére viccesen megkomponált amv-re. Ezért le lehet nézni, meg azért is, mert egy kicsit védelmembe vettem - de igazából sajnálom szegényt néha, mert nem önhibájából lettek azok az ügyei, amiken féléveket csámcsogtunk. Igazából csak egy barátra lett volna szüksége, aki mellett néha ember lehet, nem sztár és aki talán kellő időben arcul csapja, hogy magához térjen. Ennyi sem adatott neki - minek bántsam? Mások megteszik helyettem - bízok ennyire az emberi rosszindulatban.

Talán most egy életre kiábrándítottalak magamból, Olvasóm; én attól még további szép napot, mihamarabbi visszatérésed kívánom, köszönöm, hogy minden előítéleted ellenére elolvastál.

És boldog névnapot kívánok fogadott lányomnak és húgomnak egyaránt, isten értessen mindkettőtöket! :D Köszönöm, hogy vagytok nekem.