Visszaolvastam a tavalyi con előtt/után írtakat, végigvettem Hainekoságom születését. Most pedig mintha már tényleg egy szóra jelennék meg macskaformámban és egy új karaktert is üdvözölhettem magamban... de ne rohanjak előre. :3
A Keleti előtt egy nehéz táskával üldögélő vörös macskalány a lépcsőkön... zavarva pislogva szét a téren, egyik füle néha-néha lekonyul, reménykedik, hogy jönnek érte... És jöttek. Zsu és Amy felugráltak hozzám a lépcsőkig és a régentalálkozás-újraegyütt érzésével borultunk egymás nyakába - Amy felkapta a cuccom, én meg megsemmisülten vonultam utána - nekem olyan nehéz volt, hogy még most is véraláfutásos a vállam... Még egyszer átvettem, mit hagytam otthon - a CD-t a démonságomhoz például sikerrel. Más szerencsére nekem nem hiányzott...
Zsu nagynénjénél, Katinál kaptunk szállást, hihetetlen jópofa lakás: egy nagy szoba, gallériával, nagyon tetszett. Este a fiúkkal még átvettük a szerzeményeink-elkészült dolgokat, Amytől mindannyian kaptunk egy-egy gyönyörű rajzot... én nem is gondoltam volna, hogy engem is meglep, mert én kaptam tőle anno Rangikuról és Hainekoról egy rajzot... és most World of Elegance-ről. ^^ Én is előadtam a maszkot, a medált, visszakaptam a saim(!), s rá kellett jönnünk, hogy annyit készültünk már a conra, hogy elfáradtunk benne, inkább aludni kellene szombaton... XD Aizen otthagyta a haorit estére, hogy Amyvel átvarázsoljuk ötös osztagúra, azért ne rohangáljon már folyton 12-es köpenyben az áruló.
Talán a medált festettem? Nem, a farkam tömtem! XD - Amy egyszercsak felhördült. Otthon maradt a sál és a rangjelző a vállszalaggal együtt... nagy telefonálások után sem sikerült megoldani, hogy az lejusson Pestre, úgyhogy felnyitottam a barna színeknél a színes rajztömböm, hogy válasszon színt - tíz perc múlva már üldögéltem a mappán, amibe bevágtam a ragasztós papírt és saját súlyommal préseltem. XD Mázli, hogy féltem, hogy Ricsi folyékony ragasztót akar majd használni, úgyhogy vittem egy ragasztóstiftet... miközben én alkottam, ők ketten megágyaztak... ja, konkrétan leterítették az ágyat a lepedővel, utána fel-alá gurultak rajta, többek közt a röhögéstől. XD
Zsu jön le a gallériáról: "Haineko, nyújtsd a kezed!" Felállok, nyújtom... "Csukd be a szemed." És cicacsengőket kötött a kezemre, olyan klasszikusat, amit mindegyik mesekönyvben látni... :3
Vágom a rangjelzőt, Amy ül velem szemben a földön, nézi az elborult macskát... "Azért el ne vágd a kezed..." "A kezem begyógyul, neked viszont holnapra rangjelző KELL."
Zsu lefeküdt aludni, mikor mi még a haorival küszködtünk. Amy hozott fekete anyagot, és bár kivágta és elkezdte varrni a jelzést, végül úgy döntöttünk, hogy inkább felfestjük. Körbeszegtem a keretet és húztunk aludni. Hajnalban arra ébredtem, hogy ő megfordult nagy hévvel, én egyrészt emiatt megborultam, másrészt csilingeltek a csengők a kezemen. Pillanatra felültem és megnéztem a hajfüleim állását - oké, nem fog esni ma az eső... - hátamra feküdtem és agyaltam, hogy tényleg, de tényleg megvan-e minden.
Reggel felfestettem a jelet a haorira... és közben sikerült elejtenem az ecsetet. A jel alá ment... gyorsan elszámoltam tízig, és tudatosítottam magamban, hogyha sírógörcsöt kapok, attól nem fog eltűnni, de egy pillanat alatt leizzadtam. Reggeli után nekiálltunk készülődni - Zsu parókája nagyon menő - smink, én felszereltem a tiszta, új farkincám - ez már úgy hiányzott a közérzetemnek! XD - miután pedig a barna köpenyem nem találtam otthon, egy legyet két csapásra alapon felvettem a haorit, vállamra akasztottam a katanát, kis híján otthagytuk a kard-énünk, végül megindultunk!
A többiek a Hungexponál már csak ránk vártak. :D Ikkának reggel eltört a fegyvere, ahogy jött fel... T.T Nnoitorra volt, és mindent olyan szépen megcsinált pedig... Nelielünk/Mayánk már tűkön ült, merre járok a maszkkal, tegyük már fel.... az első elképzelésem a felműtését illetőleg nem jött össze, a második már igen. Utána még csatokkal fixáltuk, és szerencsére egész jól megmaradt. Ragaszkodtak egy "N-betűs fához", mint letáborozási hely, de ott volt az áruspavilon előtti részen, hihetetlen forgalmas volt... elején még csak poén volt, hogy folyton megkérnek minket fotóra, de idő utááán... útközben én ráadásul varrtam a sálat, közben meg folyton tettem-vettem fel meg le, hogy közben azért Amy pózolhasson. Ricsi addig felragasztotta a táblát, és teljesen addikt lett tőle... haláli volt ez a felirat. :D És Ikka vendégül látott minket! o.o Isteni volt az a sajtszószos tészta - elején megijedtem, mi ez a sápadt valami az üvegben, de nagyon finom voooolt... Viki is kuncogva állt mellettem, hogy na mit szólok, nem véletlen olyan híres ez az étek...
Egész napunkat végiglustiztuk, beugrottunk néha-néha a pavilonba, ismerősökkel futottunk össze, és fotóztunk/fotózkodtunk világnak. Délután Ricsi beöltözött végső Getsuga Tenshō-s alakjába... hát jókat nevettünk öltözés közben, hihetetlennek tűnt hosszú hajjal. XD Csináltunk pár képet a menőn belopott katanával - Apa szívbajosan hívott fel péntek este, hol a kard, komolyan mintha a szeme fénye lenne... mert mondjuk az egyik büskesége valóban, de pont én ne vigyáznék rá??? - aztán róttuk a köröket, hadd lájkolják Ricsit a fangirljei... XD Ezenközben Maya lesérült, szerencsére ijedtségünk nagyobb volt, mint a baj. Csak nagyon vérzékeny helyen jött le a bőr a lábujján, hirtelen eláztatta a papucsot. Elkísértem hogy fertőtlenítsék és bekötözzék, elvitt minket egy biztonsági őr. De emberek... ahogy Maya ült a vizsgálóágyon, félig felhúzott lábbal és néha rám pillantott mosolyogva, ebben a steril fehér környezetben, enyhén bevágódó oldalfénnyel, valami felordított bennem, hogy "Maradj így, hozok papírt és ceruzát!!!! o.o"
Engem levideóztak karddal hadonászva, meg leszúrtam egy srácot és lefejeztem - önként kérte, én ártatlan vagyok! :O - megtörtént Hainekoi rémálmom is, amit azért elröhögtünk csak szerencsére... XD Ikka fel is tett a fára, úgyis készült kép, szerencsére utána le is szedett... szégyen, nem szégyen, macska létemre nem mászok fára, de féltem a ruhám.
A nap folyamán többször költöztünk táborhelyileg, többek között azért, mert a tó környékén is voltunk egyszer, de onnan kitiltottak minket, mert egy barom csapat belement a tóba. =.= Egyrészt őket illő lett volna megagyalni, másrészt nem kellene mindenkit büntetni pár barom miatt, hanem a rendbontókat kitessékelni a rendezvényről, ha nem bírnak magukkal. Kifejezetten sértő volt, hogy közben még egyik-másik biztonsági őr is beszólt nekünk, hogy ha mi így, ők úgy, talán gondolkozzunk épp ésszel. Bocs, mi a fűben feküdtünk és beszélgettünk. =.=
Este elváltunk Mayától és visszabaktattunk a szállásunkra... a metrón engem nagyon megbámultak - félig nekivetkőztem, mert a folyton lecsúszó kesztyűim és harisnyám már levettem induláskor, mert már megzavarodtam tőle. Ricsi meg Aizaza meg rendesen fenyegették a környezetünk, hogy ne stíröljenek... mikor leszálltunk a villamosról is még morogtak... legközelebb mindenképpen megkeresem a köpenyem.
Este befejeztem a medált és nekiálltam varrni. Még sehogy nem állt a nyakdíszem és a fűzőm díszítése... mindannyian nagyon fáradtak voltunk, a lábunk eljártuk. Amy mindannyiunkat megetetett-megitatott - engem mindig megkérdeznek, mit eszek, én már értelmét nem látom válaszolni, mert ők úgyis eldöntik... XD - annyira aranyos, meg elemében van, ahogy körbepörög minket... mikor kimentem a konyharészben, épp lökdösték egymást Aizennel, azon versengve, ki mosogasson el. O.o Vacsi utánra lettem kész a nyakékkel, Ricsi már lefürödve feküdt mellettem és a fényképeket nézegette vissza. Megnéztük kamerán is az aznapi termést, majd én átköltözködtem a kis asztali lámpához, a többiek pedig elaludtak: Aizaza és Nanao a gallérián, Amy és Ricsi lenn. Igazából hulla voltam én is, de el akartam készülni... Ricsi még rámnézett, hogy olyan vagyok, mint valami nagymama - hát igazán lehetett volna nálam valami párna, hogy hozzá vághassam... hangulatos volt igazából. Hallgattam a szuszogásuk, a lentiekre néha ránéztem, ha mozdultak, minden csendes volt és nyugodt, csak a cérna surlódása meg az alvó lélegzetek.
"De kemény vagy..." - erre riadtam kettő környékén gondolataimból. Aizen felébredt, és bambult lefelé a gallériáról. Adtam neki egy pohár vizet - utána ő a telefonjával játszott, nem tudott visszaaludni a melegtől, én meg folytattam a munkát... fél négyre lettem kész. Ééééés túlestem a holt ponton. Mondom, csak kellene aludni valamennyit... de a helyemen Rangiku nyújtott keze és behajlított lába fogadott... hogy lehet majdnem stabil oldalfekvőben aludni???? XD Ricsi is felhúzta a lábát, tehát az ágy vége szabad volt, de mondom az lesz az első, hogyha odafekszem, hogy lerúgnak. Mivel mozdítani nem tudtam, kezét fogva felráztam a gazdám, hogy megjött a macska és aludni akar... de annyira fáradt voltam, hogy egyszerűen nekiálltam nevetni, akkor ő ezen, Ricsinek begörcsölt a lába, tehát úgy négy felé csendesedtünk el...
A reggel egy káosz volt, mindenki rohant mindenfelé - konkretizálom: a lányok mindenfelé, Amy a hajával kínlódott sokat, a mink viszonylag hamar ment, de belenyúlt a szemébe a tussal, Zsu felvette az immáron simára fésült parókát, én még befejeztem a nyakékem és gyorsan fel is öltöztem. Viszonylagosan összefontam a hajam - este még Amy segített kimosni a füleim, egyszerűen ilyen női dolgokhoz béna vagyok =.= - és ezúttal én viseltem a rézvörös parókát... összekaptuk az egykilós fekete pisztolyt, Amy is felöltözött - pedig poén a hálópólós Re-L... XD - Zsuról úgy sejthető volt, hogy fázni fog, kis zöld kertésznadrágban... én mint cirkuszi porondmester, de legalább viszonylag természetesnek tűnő hajszínnel... soká lettünk kész.
HŰ. Jó a mesélőkém. A bejegyzésnek folytatása következik, egy szuszra egyelőre ennyi. :3
