Back to the university, back to the student hostel and back to school. A nosztalgia és a jelen dúlja bennem véres harcait, amikor belépek az ének terembe a Vargában. Igen, ez valaha az osztályterem volt, a tábla előtt megállván még látom az osztályt, ahogy épp (nem) hallgatja a DÖK-ös beszámolóimat, mellettem még érzem a papírok rezgését, ahogy drága osztályfőnököm rendezgeti jegyzeteit. De most már egyetemistaként, sőt, gyakorló tanárként álltam ott, az üres terembe, olyan hangok zajával körbevéve, melyek talán nem is léteztek, vagy mintha egy előző élet foszlányai lennének. Ahogy ez megrohamozott, ki kellett szabályszerűen jönnöm.
Nah, szóval a drámatanárnő, aki a Vargában tanít, szárnyai alá vett. Ennek borzasztóan tudok örülni, mert igen komoly feladatot sózott a nyakamba. :D /Igen, én ennek mérhetetlen örülök./ Lesz majd egy, Ádámok és Évák napja címmel komolyabb buli Szolnokon. Ennek örömére a színház kiosztotta Madách: Az ember tragédiája című darab színeit a szolnoki középiskoláknak, hogy rendezzék meg s majd egy darabként adják elő. A Varga gimi kapta a Konstatinápoly és a Prága 2. színt - és ez utóbbit szerény személyem rendezheti...
Komoly felelősség, óriási dolog, és három napon keresztül csak vigyorogni tudtam a dologtól....XD
Hogy a gyerekek miattam lógnak majd szillenciumról, és a vargás antológiába grafikát is kerítvén - nem tudtam elkerülni, hogy be ne kelljen mennem a valaha volt(?) otthonunkba - a koliba. Vörös Királynő - ki nevét hol elveszti, hol visszaszerzi - mosolyogva üdvözölt, intézett nekem rögtön mindent... s Mennyország Darabkájának Hordozója bevont az irodába. Na, amikor úgy kezdte a mondatot, hogy mindig pont jókor pont jó helyen vagyok, már menekülőre akartam fogni a dolgot, de csak rábírt... a koliról készült reklámozó "leendő elsősöknek mutogatjuk majd" film, és nem mertek megkérni már végzettet, hogy egy pár perces felvétel miatt másszon be. S erre nem itt vagyok?! Ojaj...
Mindezek után kiszuszakoltam magam a vasútra s felültem a ceglédi vonatra. Mire átszálltam a szegedi gyorsra, igyekeztem a gondolataimat már az egyetem felé irányítani... Kutyaharapást szőrivel.
Ma meg sárkányhajózhattam kajak helyett (páratlanul voltunk...). Apám, totál féloldalas lettem a végére, pedig igyekeztem rendesen húzni. Vagy az első, vagy a második évadban van egy olyan rész, amikor Xena és Gabrielle hajóval utaznak, de nekik is be kell "állniuk" evezni. Xena azt kérte, hogy egy oldalra ültessék őket - Gabrielle pár perc után kidőlt; Xena pedig behúzatta vele az evezőt s onnantól kettejük helyett húzta... nah, szóval pont ezért eszembe se jutott pihenni az öt kilométeres táv alatt, csak akkor hagytam ki pár ütemet, ha már kalimpált a karom a víz felett, s nem evezett... tudom, totál hülye vagyok. (Orvos már látott. :P)
Utáltam mindig is a "no szociális élet" jellegű dolgokat. Amikor egy nicknév a legjobb barátod és nem ettél már kilenc órája, mert a billentyűzetet vered. Az az igazság, hogy be kell látnom, van valami varázsa a dolognak... most elkezdtem járatni egy Bleach-es oldalt, hogy megoszthassam valakivel a fanatizmusom, mert ált. csak süket füleket találok.(Itt nincs reklám, reklám helye a bejegyzés alatt! XD) És most már én is képes vagyok négy-öt órát úgy ülni a gép előtt, hogy nem veszem észre. Azt hiszem, ez lehet a fordított evolúció. Viszont kiadhatom magamból a bődületes mennyiségű baromságomat.
Jap, erről jut eszembe a képregény - készülget, de már eltemettem egy majdnem egész színeskészletet az érdekében (plusz nemtomhány szabad órám esett áldozatul). Nem, nem panaszképpen mondom; az unalom és a fanatizmus a mozgatórugók...:D De készülget...
Meg eldrámázok, eljátszok itt - például játszani a mini-atyaúristent az órán már nagyon tudom, de úgy, hogy még a kötelező olvasmányt se olvasom el... És gyerekek, feküdjetek neki a görög mitológiának, mert valami eszméletlen jó pont a tanároknál. Komolyan mondom.
És Youtube-hiányom van!!!
Na, mindezen épületes gondolatok után nem fárasztalak tovább, további szép napot, mihamarabbi visszatérésed! :3
