Eszembe jutottál a héten. Sokszor. Csak már nem tudtam mit kezdeni az érzéssel. Régen se tudtam. Mi volt ez? Tagadlak téged is, az érzést is. Tudod, régen benne volt a zeneválogatásomban a Tankcsapdától a Szextárgy. Hinnéd vagy sem, mindig rád gondoltam, ha hallgattam. És szégyelltem.
Mindig azt mondtam, hogy nem vártál meg.
Fájt, ha láttalak. S látni akartalak.
Szerettem volna, ha látod, milyen okos vagyok. Hogy milyen csinos tudok lenni, hogy szépen táncolok. Hogy tudok rajzolni, hogy mennyire szeretem a gyerekeket. Hogy mennyire szeretlek.
Már nem láttalak, csak párhetente. Összezavart és fájt. És még mindig tagadtam. Csak azért is, mert nem lesz belőle soha semmi. Utána annyit sem találkoztunk.
Eszembe jutottál a héten. Azt hittem pedig, hogy eltűntél. Mi hozott vissza...?
Utolsó vallomásom ez neked. S ezt sem olvasod majd el soha.
1 megjegyzés:
Őszinte. Tiszta. Mély. Fájdalmas. Gyönyörű.
Megjegyzés küldése