Táticon :3

Wheeeeeeee!!!! XD Po-pi-po-pi-po-popipo, po-pi-po-pi-po-popipo!!!
Nagyon boldog hamucica jelentkezik mostan. Vége a vizsgaidőszaknak, "zárásként" pedig hivatalos voltam Tátra  vízipipapartyra. :3 Kedvenc Nanaonknál /Sid, Nana, Zsu/ voltunk - hurrá, welcome újra az ország egy teljesen ismeretlen pontján. Reggel fél ötkor már keltem, ellenőrizve közben, hogy hogy is állnak a macskafüleim - és spuri ki a buszhoz! Pesten metró - óje, egyébként nem tudom, mitől tartottam ennyire, még én se tudtam eltévedni - és fél tízkor: "Az árpádhídi buszállomás várójában aranyos hamucica gazdit keres. :3" Na, ezután le is merült a telóm. Hirtelen kómás bambaságomban és kávéelvonási tüneteim közepén rohant le Amy úgy, hogy sikkantottam egyet. XD Ők ketten feljöttek értünk, mert egyébként kissé macerás lejutni hozzájuk. A metróaluljáróban megtaláltuk Aizen taichout és Isshint - Amy majdnem beküldte Aizent a mögötte lévő kisbüfébe, nyakbaugrási szindroma.... :P - és megvártuk Mayát, akinek nézeteltérései akadtak reggel a mosógéppel és kicsit megcsúszott emiatt időrendben. Onnan át Dorogra, majd Tátra... Hat perverz, négy lány, két fiú. Ideális busztársaság. XD "Mindjárt szállunk, talán ideje felállni..." "Óóóóó~!" Telefonon visszanosztalgiáztunk pár cont - Mayával üldögéltünk hátul a négyes ülés mögött, egy-egy pillanatra olyan felnőttnek éreztem magam mellette... XD Megbeszéltünk pár dolgot, meg elhallgattuk a többieket előttünk.
Megérkeztünk Tátra, hosszú utca...
"Látjátok azt a nagy pusztát ott előttünk?" *bólogatás* "Na, annak a közepén van a tanyánk." O.o??? "Nem, itt be ezen a kis utcán." XD Hogy tudom utálni a jeges utat magassarkúban... A skacok meg rendesen fel is pakoltak, túlélőtáborra készültek vagy nem tudom... /utólag visszagondolva talán nem csoda/ - nekem is a cosplayem foglalt sok helyet a tatyómban, mondjuk én csak egy hátitatyóval voltam meg a koporsós Bleaches táskámmal. :3
Sid hangulatos szobájába potyanván kezdtünk elszabadulni... :p Onnantól, hogy átöltöztünk, már nem volt megállás- fotózkodás, őrültség, ami a csövön kifér! Maya először kipróbálta, milyen is Rangikunak lenni; én otthonhagytam véletlen a macskacipőim, úgyhogy dominába mentem át a fekete hosszúszárú csizmámmal - Aizent le se lehetett lőnni, miután magához kaparintotta a szai villáim legalább egyikét. Isshin többnyire szenvedő áldozata volt a dolgoknak - "Én meg ideállok és szenvedek!" XD ; "Fel mersz ülni a korlátra?" "Hát nem, mert leesek!" - illetve itt-ott lepakolva a fényképezőgépét kamerázott sunyiba. Sid teljes uralmat gyakorolt fotósként /és úgy egyébként is XD/, nagyon jó ötletei voltak és persze sok olyan volt, ami spontán jött. /Pl. bebújtam Aizen haorija alá, mert ott kellemesebb volt a klíma, utána már Maya is társult./ "Fogd a kezedbe Hainekot... mármint a kardot." *aggódva* "Mit akartok velem?" Benn Sidből lett a következő Rangiku, Maya pedig átment Nanaoba. Végül mindenki visszatért "önmagához" - Amy újra Rangiku lett :3, Maya Yoruichi, Sid Nanao, és folytattuk a hülyülést - többek közt előkerült két heveder is. XD Isshint kikötözték a korláthoz két csuklójánál fogva, mi bennről kameráztunk-néztük Mayával a melegből, aztán csak kiugrottam én is. OMID, ennyi beteg fotót... Isshinnel majd megfagytunk, mert őt lefektették a hideg betonra, én meg felette álltam négykézláb - "Nekem mindegy, csak hátulról ne!" *Yoruichi nevet* "Oké..." *vakuvillanás* "KÖSZI." "Rangiku, te még jössz nekem yuris képekkel!" *Amy felhörög* Zenét hallgattunk, isteni pizza volt a hami és felköszöntöttük Isshint, aki nemrég ünnepelte a szülinapját - Sid és Amy sütötték a fekete erdő-tortát. XD Pénteken alapból úgy köszöntek már rám msnen, hogy Sid bejelentette, hogy ott van nála Amy és megerőszakolja. "Helyes, nem adott nekem tejet. :3" "Mi van, te kis alomnyaló??? XD" Meg "engem" előre átvitt. :3
És néztünk Bleachet! XD Hát elképzelni nem tudjátok, milyen az, amikor cosplayben nézi az ember az epizódot... és amikor Isshin feltűnik a képernyőn, csak hátra kell fordulnod, hogy lásd élőben; hogy amikor Yoruichi bejelenti ott, hogy elfelejtett Soifongnak újévi üzenetet küldeni, melletted teszi a szájára a kezét szégyenkezve a villámlépések úrnője s hogy közben Rangiku simizi a hátad...
Aizen taichou btw elfoglalta magát azzal, hogy minket bökdösött a saival, keverte a facebookkal. XD Ha néha elmartam, pörgettem én is egyet-kettőt. Estére leszedtük róla félig a bandázst, hát sírósra állt a szám, de sikerült megcsinálnom.

Yoruichivel készült több macskás képünk, Rangikuval csináltunk néhány ecchis képet /aminek a felét eldumáltuk/elröhögtük XD - OMID, és tegnap rámköszön, hogy azokat meg kell csinálnunk újra. Ránéztem a naptárra, hogy mizujs, szülinapom van??? O.o/
És úgy pózoltunk mindennel, amivel csak lehetett. /hannah montanás mappa Isshin mögött... XD/
Maya nem maradt éjszakára, felvágta Isshin a tortát és még azt "vacsoráztunk" /soha rosszabbat... :3/ és utána ő elbúcsúzott tőlünk.
Két adag dinnyés vízipipa után már egész jól éreztük magunkat. XD Délután még kicsit rosszul voltam tőle, nagyon rég dohányoztam már, vízipipát meg ekkor szívtam életemben először. Finom volt, és nagyon sűrű a füstje, ez azért jó játékra adott okot: fújtuk az üdítős üvegbe, a pohárba, amit aztán hirtelen lefordítottunk, és egymás szájába is, mert utána még újra ki lehetett fújni. Mindenki elnyúlt, félig-meddig visszavetkőzvén cosplayből - közben nekem eljött a holtpontom, elfeküdtem Amy körül és a többieket hallgattam, Aizen pedig rámdobta a haoriját, mert ki volt a derekam. Hihetetlen boldog percek az életben. /Egy éve ilyen soha eszembe se jutott volna még./
Addigra kifésültem a füleim /szétcincáltam inkább, nagyon betonbiztosra be lett állítva/ és én is felpróbáltam Rangiku parókáját, már a tortát én hosszú hajjal ettem. OMID. Hát... érdekesen áll a narancsvörös. Fényképet sajna elfelejtettünk csinálni, mert pont nálam volt a gép és én készítettem a fotókat./
Kellemes szédülés és kellően sok iszonyatos hülyeségek beszélése után nekiálltunk valami alvóhelyet teremteni. A végső felállás a következő lett: Nanao fenn az ágyában, a földön pedig a szoba teljes szélességében négyen: Isshin, Amy, én és Aizen. Újabb perverzkedések és "figyelmeztetések" után Amy hirtelen felémfordult és átölelt - én úgy meglepődtem elsőre... XD
 Utána Aizen átölelte az én derekam és először Isshin is Rangikut, de mivel ilyen szendvicsben mindent csináltunk, csak nem aludtunk, ő elhúzódott a szélre. XD
SEMMIT NEM ALUDTUNK. Legalábbis mi négyen lenn nem sokat. XD Egyrészt folyamatosan fészkelődtünk, így összeölelkezve mindig elzsibbadt valakinak valamije, meleg volt az este közepére a hősugárzótól, különböző epic mondatokról nem is beszélve... "Ez itt kinek a mije?"; "Nekem mindegy, csak némán csináljátok!"; "Haineko macska, hogy a pi-----ba ne látna a sötétben?"; *Sid megindul ki a szobából, Aizen felül mellettem* "Az ott Aizen?" "Hülye, te vagy Aizen! XD" ; *Rangiku kifakadva fordul bele a párnába morogni, mikor Aizen megindul megint, feléfordulok* "Két megoldás van: gumikalapács vagy megmorogtatsz." "Unare, Haineko!" *két perc múlva* "Tudod mit, maradjunk a gumikalapácsnál." ; *Rangiku megfordul, de túl közel voltam hozzá, lendületből lefejelte az orrom* "Ne haragudj, jól vagy... ne, ne haragudj..." *fogom az orrom* "Nem, nem vérzik." "Hát még mázli." "Miért, simán rámondtuk volna, hogy azért eredt meg az orrom vére, mert olyan jó nő vagy." "Hülye. XD"
*nozi-nozi-nozi*
Isshin reggel: "Mindent hallottam, nem tudtam aludni." Afrancba. XD"
Úgyhogy tulképp fél kilenckor akartunk kelni, de egész este ébren voltunk, tehát nyolckor már mindannyian dumáltunk, megbeszélvén az estét - "Hát ez hatalmas este volt." - de felkelni alig bírtunk. Én mondjuk azért, mert rámjött a fázás miatt a remegés, és egyszerre bújtam be Rangikuhoz és rángattam magamra a plédet Aizenről, aki meg jött utána. XD
Komoly munka volt összeszedni pár dolgot, úgy szétpakoltunk... reggeli újra torta volt  - kávéval! *.* - de Sid édesanyja még csomagolt nekünk az útra is pizzát. :3 /Két órát kellett várnom a Stadionoknál a buszra várva, de ezt még mindig olyan boldogan nyammogtam befelé.../ Összekészülődtünk - újra kaptam volna lehetőséget a macskakaja megkóstolásához, egy csodaszép perzsa kollega grasszált a lakásban - hátitatyó, koporsós kistáska, jómagam a kezemben, indulhattunk...
Dorogig kísért minket Sid és Amy, utolsó nagy megbeszélések, és búcsúzkodás...
/Fél óra múlva meg sms, hogy máris molesztáltatnak kard formámban. XD/
A fiúk még elkísértek fenn a fővárosban a metróig és zötyögtem ki a Stadionokhoz. Míg a buszom vártam, egy capuccino és a pizza mellett üldögélvén el-elkapott még akkor is a nevetés, közben már chibiket rajzolgattam. Rég volt ennyire jó hétvégém. Nagyon köszönöm mindannyiótoknak. :3

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Drága egyetlen Hamucicám :D <3
Nagyon őrülők neki, hogy jól érezted magadat, kőszi szépen, hogy el jőttél, és mindnet kőszőnők :D Imádlak :D Meg a tőbbieket is.. XD <3
Lesz még ilyen hétvégénk :D <3
*nozi-nozi-nozi*
<3

Sid írta...

Örülök hogy tetszett :) Kicsit volt csak furcsa összepakolni a szobát, elmosnia pipát, és közben egy egy könncseppet elejteni mennyire hiányoztok =(. *.* Szereték még ilyen hétvégét *.*