Játéka a kegyetlenségnek

Lehet irányítani az érzéseket? Az érzelmeket? Néha mostanában elgondolkozom ezen. Hogy lehet-e szerelmet szítani, gyűlöltséget kelteni, reményt adni, hogy képes-e rá az ember, s ha igen, mennyire marad ez büntetlenül. Egyrészt tudom, hogy ó... milyen könnyen, milyen pitiáner kis lény az ember, esetlen és madzagon rángatható, ha a jó végét fogja meg az ember. De tudom azt is, hogy milyen kincs tud lenni, hogy pont ezért óvni kell, önmagától is. 
Néha szeretnék mindenható lenni. Igazságos lenni, mindenki boldogságát szolgálni. Néha... úgy érzem, keveset adok.

2 megjegyzés:

Atomnyul írta...

Nem vagy mindenható, és annyit adsz, amennyit tudsz. Ennél többet senki nem kívánhatna tőled. Az embereket meg hagyni kell, hogy a saját fejük után menjenek, még ha fájdalmas irányba is haladnak. Néha jól jön nekik egy-két pofára esés.

Névtelen írta...

Az embereket nem lehet irányítgatni csak úgy kedvünk szerint. Se a Szerelmet, se a gyűlöletet.. az ember úgy is mindig a saját érzései után megy.. :)
Olykor még többet is adsz az embernek, mint azt gondolnád.. :)