Nah, szóval a drámatanárnő, aki a Vargában tanít, szárnyai alá vett. Ennek borzasztóan tudok örülni, mert igen komoly feladatot sózott a nyakamba. :D /Igen, én ennek mérhetetlen örülök./ Lesz majd egy, Ádámok és Évák napja címmel komolyabb buli Szolnokon. Ennek örömére a színház kiosztotta Madách: Az ember tragédiája című darab színeit a szolnoki középiskoláknak, hogy rendezzék meg s majd egy darabként adják elő. A Varga gimi kapta a Konstatinápoly és a Prága 2. színt - és ez utóbbit szerény személyem rendezheti...
Komoly felelősség, óriási dolog, és három napon keresztül csak vigyorogni tudtam a dologtól....XD
Hogy a gyerekek miattam lógnak majd szillenciumról, és a vargás antológiába grafikát is kerítvén - nem tudtam elkerülni, hogy be ne kelljen mennem a valaha volt(?) otthonunkba - a koliba. Vörös Királynő - ki nevét hol elveszti, hol visszaszerzi - mosolyogva üdvözölt, intézett nekem rögtön mindent... s Mennyország Darabkájának Hordozója bevont az irodába. Na, amikor úgy kezdte a mondatot, hogy mindig pont jókor pont jó helyen vagyok, már menekülőre akartam fogni a dolgot, de csak rábírt... a koliról készült reklámozó "leendő elsősöknek mutogatjuk majd" film, és nem mertek megkérni már végzettet, hogy egy pár perces felvétel miatt másszon be. S erre nem itt vagyok?! Ojaj...
Mindezek után kiszuszakoltam magam a vasútra s felültem a ceglédi vonatra. Mire átszálltam a szegedi gyorsra, igyekeztem a gondolataimat már az egyetem felé irányítani... Kutyaharapást szőrivel.
Ma meg sárkányhajózhattam kajak helyett (páratlanul voltunk...). Apám, totál féloldalas lettem a végére, pedig igyekeztem rendesen húzni. Vagy az első, vagy a második évadban van egy olyan rész, amikor Xena és Gabrielle hajóval utaznak, de nekik is be kell "állniuk" evezni. Xena azt kérte, hogy egy oldalra ültessék őket - Gabrielle pár perc után kidőlt; Xena pedig behúzatta vele az evezőt s onnantól kettejük helyett húzta... nah, szóval pont ezért eszembe se jutott pihenni az öt kilométeres táv alatt, csak akkor hagytam ki pár ütemet, ha már kalimpált a karom a víz felett, s nem evezett... tudom, totál hülye vagyok. (Orvos már látott. :P)
Utáltam mindig is a "no szociális élet" jellegű dolgokat. Amikor egy nicknév a legjobb barátod és nem ettél már kilenc órája, mert a billentyűzetet vered. Az az igazság, hogy be kell látnom, van valami varázsa a dolognak... most elkezdtem járatni egy Bleach-es oldalt, hogy megoszthassam valakivel a fanatizmusom, mert ált. csak süket füleket találok.(Itt nincs reklám, reklám helye a bejegyzés alatt! XD) És most már én is képes vagyok négy-öt órát úgy ülni a gép előtt, hogy nem veszem észre. Azt hiszem, ez lehet a fordított evolúció. Viszont kiadhatom magamból a bődületes mennyiségű baromságomat.
Jap, erről jut eszembe a képregény - készülget, de már eltemettem egy majdnem egész színeskészletet az érdekében (plusz nemtomhány szabad órám esett áldozatul). Nem, nem panaszképpen mondom; az unalom és a fanatizmus a mozgatórugók...:D De készülget...
Meg eldrámázok, eljátszok itt - például játszani a mini-atyaúristent az órán már nagyon tudom, de úgy, hogy még a kötelező olvasmányt se olvasom el... És gyerekek, feküdjetek neki a görög mitológiának, mert valami eszméletlen jó pont a tanároknál. Komolyan mondom.
És Youtube-hiányom van!!!
Na, mindezen épületes gondolatok után nem fárasztalak tovább, további szép napot, mihamarabbi visszatérésed! :3
1 megjegyzés:
Ejnye, ennyire nem ír senki kommentárokat tefeléd? Na, ezen majd változtatunk. :)
A teremhez: A dolgok változnak. Ez többnyire pocsék, de el kell fogadni. örülök, hogy kezdesz beépülni régi/új iskolád életébe, elég sokat jelenthet.
Gabrielle meg a fizikai teljesítménye... ijj, amazonok szégyene, de legalább rém aranyos. :) (Kíváncsi vagyok, mennyit bírnék gályán, úgy négy húzás? XD)
Sok szerencsét a képregényhez, nem a legkönnyebben tető alá hozható művészeti irányzat, de ha van türelmed hozzám nem kételkedem, hogy jól fog sikerülni. :-)
Megjegyzés küldése