"Miket csinál, Enikő!?"

Szép, szép a kérdés, csak ne a szószerkezettan zh-mon lenne... XD. Igencsak bosszantjuk egymást a tanárnővel - eskü, ő a kedvencem, nagyon szeretem, és én igyekeznék nála jól teljesíteni, de sajna hülye vagyok mondatelemzésből, azt utoljára ált. iskolában tanultam. Ő meg majd megőrül, hogy látja bennem az értelem szikráját, de ennyire figyelmetlen hallgatóval ő még nem találkozott; hogy mindig utólag vigyorgok rá a hibáimra, hogy "jééé, pedig azt tudtam..." Szegénykét ki fogom készíteni, ha a továbbiakban is hozzá veszek fel órát.

Szóval utolsó hét a szorgalmi időszakból... az agyamra megy. Bizonyos tantárgyakból a "menjünk már át belőle, már magasról le akarom tojni az egészet"- kategóriát ütöm meg, van, ahol viszont a véremet is adnám a megérdemelt ötösért... mint most pl. Tragédia és vegyes műfajokból. A tanárnő itt is tanított már engem egy előző félévben, szinte már félszavakból értjük egymást (wtf-eset. de igaz, két őrült színházas, ha találkozik...) - úgyhogy egy ötperces felelet után köszönte szépen a részvételem, ötös. :D (Hozzáteszem, felakasztottam volna magam, ha rosszabb...)

Ma még meg kell írnom egy szuper öt oldalas dolgozatot is, meg még a karácsonyra is gondolni kell... nem tudom, tavaly ilyenkor már nagyban készültem, most meg csak annyira van "dzsimbimbim"-hangulatom, ameddig kimegyek a városba és érzem a forralt bor illatát. Tavaly kicsit felemásra sikerült a karácsonyom, sokaknak adtam, de nem ugyanazt kaptam vissza... nem vagyok annyira kicsinyes, hogy "megvonjam" a szeretetet, és igyekszem erőmön felül is teljesíteni, de azért már van annyi eszem, hogy ne szaladjak olyan szekerek után, amik nem vesznek fel. Viszont amibe most mindent beleadok, az a drámázás. Nyakamba szakajtottam egy karácsonyi műsort is, hogy legyen elég bajom; és én ezt élvezem.... *mazochista röhögés* Összekaptam (újfent) fogadott lányom s húgom - mert nekik sincs ám elég bajuk! :P - s összeállítottunk egy isten-ördög paródiát. Lucifer különösen utál, mert a japán dalszövegű karaoke-t írtam át neki karácsonyi hangulatú magyar szövegre, de nem feltétlen stimmel mindenhol... Kikészülök, milyen hülye ötleteim vannak néha. Közeleg a januári bemutató is, a múltkor már kijött hozzánk a Szolnok TV, megnézni, mit alkottunk eddig... sikerült megmentenünk Nyuszimama és a Varga becsületét, mert tanárnő még csak most osztotta a szerepeket ki, s kezdte mesélni, hogy mi újság, fellépünk a színházban, gyerekek... iszonyatosan jólesett a "sajátjaim" döbbenete... A riporter meg megmondta, hogy én egy szadista állat lehetek próbákon, ő rögtön átkéretné magát a tanárnőhöz.... XD. Akik hozzám járnak, mártírok, én ezt el is ismerem. Pedig igyekszek "jó tanár" lenni.

És Bleach Rock Musical - elvonási tüneteim vannak... tényleg félelmetes, hogy már a hetedik musicalt adják Japánban februárban. Az is, hogy az eddigi hatot már szinte fejből tudom. Hova fogok én így kerülni - min. a diliházig jutok... pár hete veled beszélgettem, Musu, mikor valamire kifakadtam, hogy "De én nem vagyok animefan!" Te vigyorogva megpöckölted a Hitsugayás kitűzőmet: "Attól tartok, ezzel a kijelentéssel kicsit elkéstél..." Pedig nem akarok ebbe begyepesedni, a világ minden dolga érdekel - de tehetek én róla, hogy olyan jókedvem lesz tőle és szívesen nézem? Ne ítéljetek el érte....

Utóirat fórumhoz: imádni tudom, amikor félórája beszélgetek valakivel abban a tudatban, hogy tökaranyos csaj; és utána döbbenek rá, hogy egy pasi. O.o Egy húsz éves leányzó nővérének fogadott, 16 éves, leendő Rangiku-samám pedig adoptált. WooW. :P

Az élet szép, ezt már sokszor mondtam a héten, mert most sokan vannak a környezetemben maguk alatt, és pont ettől gondolom ezt egyre inkább így; nyomás ki a karácsonyi vásárokba, rumos tea, miegyéb - és mihamarabbi visszatérésed!