Prága II. - Ádámok és Évák Ünnepe

2010. január 18-án tartotta a Szigligeti Színház Szolnokon az Ádámok és Évák Ünnepét - melynek keretén belül előadtuk Madách Imre - Az ember tragédiáját. Merthogy nem színészek adták elő! A színeket szétosztották a gimnáziumok között. A volt gimnáziumom, a Varga szintén beszállt ebbe a kezdeményezésbe: a mi két színünk a Konstantinápoly volt és a Prága második része.

A Prága II-t szerencsémre rámbízták, hogy megrendezzem. Még nagyobb mázlimra össze tudtam szedni a "régi" színjátszós "bandát" - tíz perccel azután, hogy megtudtam, hogy enyém a szín, már volt Luciferem. :) Egy hétre rá lett Kepler/Ádámom is, ahogyan beestem törire pénteken és előhozattam Balázst és közöltem vele, hogy kell nekem egy Kepler. És igazából magam csodálkoztam el a legjobban, mikor elsőre igent mondott, hihetetlen jól esett. Éva már jobban rejtőzött - egy gyönyörű hárpiát kellett keresnem. Reni személyében meg is találtam. :) Az udvaronc szereplőjét már vadászni kellett - ő most elsős, és elsőre talán szigorúnak sikerült "fellépésem" ellenére szintén rábólintott a felkérésre- köszönöm, Tamás! A legmacerásabb igazából a Tanítvány kiléte volt: a második pillanattól kiszemeltem rá "Kicsit" - de a próba idején neki órája volt. De mindvégig reménykedve, hogy mégis lehetősége nyílik rá, nem akartam igazából mást találni... :P Ez önző dolog volt, tudom - ha nem jött volna össze, akkor végszükségképp megtanultam szövegét, hogy mégis legyen biztosíték... igazából nagyon féltem, ebben a járványos időszakban nehogy valamelyikőjük lebetegedjen, hiszen nincs helyettesi lehetőség - vészforgatókönyvként valóban be kellett így is ugranom: az egyik tüzem tényleg kiesett betegség miatt. Hűséges lángként Szikra maradt mellettem - alias Petra :) - akivel a szín végén jó étvággyal lakmároztunk a könyveken.

Hosszúra nyúlnak a próbák, ha szadista a tanár és a fél banda hiányzik. Ennek ellenére jól haladtunk - decemberre tulajdonképpen letisztult, még ha nem is tudtuk még egyben végigpróbálni.

Most hétfőn azért már nagyokat nyeltem. Míg a Konstantinápoly rendezője, Kovácsné tanárnő tartotta a kapcsolatot a színházzal, addig én vadhajtásként nevelgettem a saját színem. Vasárnap már gyűlés volt a tanároknak - szerencsére Szikránál aludhattam, mert elnyúlt a dolog.... Másnapi napot - ahogy előre sejteni lehetett, időben eltoltuk: mások másfél órát szerencsétlenkedtek a színpadon - nekünk nem lehetett, mindössze technikai bejárást csinálhattunk... Haragudtam érte, de nem tehettem semmit. Első próbánk élesben  ment.

Az előadás rendben lezajlott - csak addig unatkoztunk, a második felvonás elején voltunk... a stúdiószínpadon voltunk, azt kaptuk öltözőnek, ott zavartunk még le egy-két próbát. Igazából szomorú voltam, mert a nevem nem adták le időben, és ezért Kovácsné tanárnő neve alatt futott a mi színünk is. Nem haragudtam, mert ismerem a tanárnőt és nagyon örültem, hogy együtt dolgozhattam vele; szórakozott, elfelejtette, hátul meg tudjuk, ki rendezte... de a szüleim is megnézték és azért bizonyára ők az én nevemet szerették volna látni a saját munkámon. A végén, a díjkiosztón azonban magához vett, a vállamat átölelve állt mellettem - ha akartam volna, se tudtam volna rá haragudni. Dicsőségért csináltam, nem pénzért: és ezt így meg is kaptam.

Köszönöm minden kedves tanítványomnak, hogy mellettem állt, hogy elvállalta, hogy visszajárt hétfőként a viszonylag kései időpontra és hogy együttműködtek velem - sokat tanultam tőlük, jólesett, ha azt mondták, hogy jönnek "órára" és komolyan vették az egészet. Én próbáltam azért némileg poént csinálni a próbákból, hogy örömmel jöjjenek hozzám és ne azért, mert kötelező. Nagyon hálás vagyok nektek - a másik szín mögött rengeteg ember állt; a mienkért viszont mi heten voltunk felelősek és büszke vagyok, hogy mi is hoztuk a színvonalat ugyanúgy.

Hazafele vigyorogva fogtam a Balázs Péter-ízű bonbont, a tekintettel porrá égetett estélyimben és örültem. Lehetett volna jobb is, ha több időnak van rá; de a maximumot nyújtottuk - és nyújtani fogjuk február 1-jén is. :)

Köszönöm még egyszer - s mihamarabbi visszatérésed!