Nézzétek, mit kaptam Szikrától! ^ ^ Érdemtelen szerintem, de nagyon köszönöm, hogy rám is gondolt ezzel a kitüntetéssel.
A szabályok szerint hét dolgot kell írnom magamról.
1. Az ágyamon üldögél egy plüss zsiráf, sárga, rózsaszín foltokkal a hátán. Apától kaptam egy nőnapra, ugyanis vagy fegyvert vett volna - és elveszik a koliban - vagy ezt, mert annyira megtetszett a boltban. És zenél is... ő a kedvenc plüssöm.
2. Vagy színházi ember vagy harcművész/harcos szeretnék lenni. Ha felülemelkedek lustaságomon, talán mindkettő.
3. Mostanában cigizem. XD *
4. Simán fel lehet húzni, ha valaki a női létem gyengeségeire emlékeztet. Nesze neked feminizmus.
5. Ez idei nyár nagy álma egy acélbetétes bakancs vagy egy pár sai. De melyiket...? XD
6. Ha teljesülhetne egy kívánságom, sztepptáncolni szeretnék megtanulni...
7. Utálom magamról jártatni a szám. :)
Igazából nagyon sokan megkapták már ezt a díjat, akiket szeretek, úgyhogy Atomnyulnak adom tovább egyedül. Ettől függetlenül sokan megérdemelnék még, van, aki többször is. :)
Zene nélkül se maradjatok, ma este ez tetszik nagyon:
Legyetek jók, ha tudtok - mert a többi tényleg nem számít!
*Találtam egy boltot, ahol árulnak játékcigit. De igazinak néz ki...
Tükörtől tükörig szaladok. Egyik eltörik, a másikban egy leszúrt istennőt látok, a harmadikban könnyes szemeket - és már a saját könnyeim függönyén túl nem látok sokat. Szaladok-felbukok-szaladok... belső világom végtelen síkján rohannék végig, csak egy helyet találjak, ahol pillanatra fellélegezhetek. Az a fény, amit mindig magamnál hordok és mindig adok belőle mindenkinek - most szökik szívem üvegéből, mintha elvesztette volna a dugóját. Vízbe ugrok - a hideg víz átölel, ha véletlen lenyelem, szúr belülről, tekintetem riadozva jár, a kezem biztosért kalimpál - csak hínárt talál, ami azonnal szétfoszlik, ha hozzáérek. Alulról fekete buborékok jönnek, kimenekülök a partra - sáros vagyok, a szemembe lóg csimbókos hajam, elnyúlok a homokon és levegőért kapkodok.
Rendbe kell jönnöm, nem menekülhetek örökké. Nincs mi elől, a problémáim magam gyártom, mintha unatkoznék. Szeretnék örülni, ezt a keserűséget a fekete buborékok közé vágni, szívemből jázminokat növeszteni. Mindent meg fogok tenni ezért.
Megpörgetem a kezemben a ceruzát, egyszer-kétszer... sokszor... Körzök egyet a fejemmel, mosolygok, szemem lehunyom. Különösen érzem magam. Az ujjaim, mintha csontjaikat vesztették volna, külön-külön csavarognak, hullámoznak; a tekintetemnek súlya van, hirtelen néznék a háromrégetes üvegű ablakra, hát darabokra törne. A karomon mintha tekergő kígyókat tartanék, iszonytatóan gyönyörű mozgásuk. Könnyű a testem - a hátam eddig fájt, de most csak érzem - minden csigolyámat, minden izmomat, ahogy egyenként mozdulnak. A pupillám egészen sötétté változik - nem is érzem teljesen emberinek most magam... és valahol jó ez az érzés. A ceruzám olyan, mintha kutyaszán lenne - hosszú csíkot hasít a lap havában, ruharedők, rózsaszirmok, pelyhes tollak születnek a semmiből, hol a tiszta szenvedéllyel öntöm le, hol szende szűziességgel. Egy virágcsokrot dobok rá végül, beleolvad a papír síkjába.
Aranygalamb repül neki az ablakomnak, nevetve tárom szélesre és dalolok utána - magával viszi bánatom és bűneim egy nem ismert királyságba, majd szörnyű terhét letéve barátaim után repül, átadni nekik az üzenetet, hogy a Fekete Hercegnő kis birodalmában gondol rájuk, miközben éjszín rózsák alatt színes ceruzákkal rajzol. Ír. Táncol. És különösen érzi magát.
Igen, ez volt az első... Lényeg, mi lényeg, megkaptam Nikától a Code:003 torrentjét... /Kirásan oldalra: Arigaouto goseimasu!!/ És ÁÁÁ! Egy kicsit elszoktam attól, hogy lényegtelen, mit gagyarásznak a számok között, mert angolul alá tudom szinte szinkronizálni - magyarul értettem, hogy mit mondanak, anélkül, hogy tudnék japánul. Na, hát most ez sztornó, 10 %ot értettem, 20 %nál "hallottam már ezt a szót", a maradéknál meg lestem, mint az pocok a lisztben. Ennek ellenére jópárszor vigyorogtam...
Most pedig lelövöm az összes Spoliert, amit értettem, ha nem akarod hallani/olvasni/telepatikusan a fejedbe fogadni, a saját érdekesben távozz - majd ha később megnézed, gyere vissza fanulni!
Többek között fellépett a Josei Shinigami Kyoukai /nem egészen méltó XD/ ellenfele, a Férfi Shinigami Gyűlés... Ohh, az összes férfiszereplő /Hanatarout kivéve/ bejön napszemüvegben, a shinigami-hacuka fekete felsőrészét a vállukra borítva...
És még Byakuyára is ráadják / a szemüvegre gondolok/!! /Na, ő marad mondjuk a teljes öltözékében, mert ő előzőleg még zavarban álldogált a Női Shinigami Gyűlésben.../ Nem is rossz a számuk, de a Női Shinigami gyűlés felrúgja az egészet, Hinamorival az élen. /WTF?/
De ami még jobb! Miután Hisagiék befejezik utólag a számot... /a fele elpárolog az intermezzo után/, ki szalad be??? XD
És igeeeen! *félig-meddig Death-songot jár* Rangiku is beugrott! Egy Bengara-Koushira, és főleg a vége-fináléra megjelenik ez az istennő is. /Második fansikítás/ Sajna a Josei Shinigami Kyoukai dala és a High Risk, No return nélküle megy /ez utóbbit nagyon bánom. Olyan van, hogy az előbbi gyűlésére nem megy el, mert elalszik - de hogy ivászat Rangiku nélkül???/ de a Mou hitotsu no chijou -ból /amiben az egész Gotei énekel, mindenki szólózik/, már nem maradt ki és onnantól kezdve marad is... :3
Aizent alakító O. Kengo ebből a musicalből kimaradt.
Gin hazugsági versenyt rendez. Többek között megeteti Renji Byakuyát egy ajándék-napszemüveggel, amire rá van írva, hogy Happy Birthday!, illetve gyertyák vannak a felsősrészén - az animétnézők titkos vágyálmát teljesítve ezzel - Hinamori Kenpachit hülyíti, hogy az egyik tincse/csengője elmászott - végül Hitsugayát küldi ki Gin, hogy válasszon ki valakit és hazudjon neki. "Ichimaru!" "Hogy... engem?♪" "Ichimaru!" Totál a szemébe vágja az igazságot, hogy Matsumoto "kissé neheztel rá" - Rangiku be is rohan, beordítani, hogy "Gin no BAKA!!", majd a játékszabályok szerint rá is teszi a kezét Gin fejére és bejelenti: "Uszo." /Hazudtam./
És ki nyer??? Hitsugaya!! Mi a jutalom? Mivel hogy nincs Aizen, neki kell beugrania a Chatarsis of Eternity főgonoszának. XD XD XD
Ájjj, hát majdnem sírtam a röhögéstől útközben... Ginék ezúttal megkapták a rosszfiús-Las Nocehos -hacukáikat. Nagyon menő... :D
Rukia és Ichigo kapott egy új lassú számot, de amikor Unohana taichou jó éjszakát kíván a sebesült Ken-channak, az nagyon aranyos lett. Yoruichi bekerült végre a Mou hitotsu no chijou-ba, kapott egy közös számot Byakuyával és maradt olyan pofátlan, mint volt. :P Ichigo mindig kisebbségi komplexusokkal küzdött, hogy ő nem kerülhet be - ezúttal benn volt. Háttértáncosként becsempészte magát. Kis odafigyeléssel simán ki lehetett szúrni, a narancssárga haj nem kedvez a bujkálásnak... a végén persze ódemenővagyok - előugrik és jót vigyorog az elképedteken - illetve hátrahagyja Gint Rukiának /ahol eredetileg ő Renjivel a háttérben táncol, közvetlen Rukia mögött./
De vagány volt, mikor Rangiku a Bengara Koushi végén először megköszöni a szép dalt először Hitsugayának és Hinamorinak, majd a közönségnek... Gin zavartan: "És nekem? Nekem nem? Rangiku végigméri... és még egyszer kiinteget száz wattos vigyorral a közönségnek. XD Persze mikor mennek ki, Rangiku és Hinamori távozik a rendezői jobb oldalon - ahogy Hitsugaya megy ki a még mindig komoran álldogáló Gin mellett, pimaszul köröz a fejével, majd szívből jövően rámosolyog Ginre. /A káröröm a legtisztább öröm? :P/
Szóval... újra az agyatokra másztam. XD Elnézéseteket kérem - legközelebb igazi reflektálással készülök, de ezt most muszáj volt megejtenem...
Nem hiszem, hogy elfogadnál olyannak, amilyennek leírom magam. Miért véleményezzem önmagam? Ez a TE feladatod. Köszöntelek! Nézz szét, olvass, ismerj meg: te alkoss rólam véleményt... üdvözöl kis világában a Fekete Hercegnő.
