Sakuracon - 2010! avagy "Rangiku kardja vagyoook!!!" :3

/Thanx for the picture, SaGaIn86 :D/

Ahogy felébredtem - fél órával az ébresztőm előtt - a korai napfény ráesett a hajamra, a fekete zuhatag kissé félősen csillant meg. Gondolatban elbúcsúztam tőle. Oldalra pislantva a füléig takarózott Amaru jólesően szuszogott még - óvatosan "lenyúltam" tőle egy tincset s az enyém mellé fektettem...

A fodrásznál mindketten eldobáltuk az agyunkat - nem hogy azt a vonatot, amit el akartunk volna érni, nem értük el, de még az utána menőt sem /óránként ment vonatunk/. Amit végülis elértünk, is úgy kaptuk el, hogy Anyu kirohant velünk a pályaudvarra...

Nekem már nem számított semmi - Haineko lettem!!! Feltupírozott fülekkel, rózsaszín cuccban, barna köpenyben... egyszerűen csak folyton azt motyogtam magamban, hogy Rangiku-sama kardja vagyok. Ennél tovább nem jutottam. XD Kiérve Atomnyul várt minket - ahogy tette ezt szegény egész délelőtt - s már együtt mentünk fel a Hungexpóig... Nika szaladt értem a jeggyel - még egyszer nagyon szépen köszönöm neked is és Szüszikének is! - mögötte sétálva Naoya és Szüszike.Egyszeriben már semmit nem bántam - se a levágott hajat, se a több, mint egy hétvégés varrást, mert MEGÉRTE! Beérve már többekkel is találkoztam - Shadi, Kira, Ranma, Kitsuko - gyors tiszteletkörök után pedig már húztam is Atomnyulat, hogy menjünk vásárolniiii... égette a zsebem a conhoz mérten nem túl sok pénz... XD. És igen, és igen, és megszereztem őket!!! Rangiku-sama és Hitsugaya taichou az iskolai szettes figurakészletből!!! Már vagy egy éve szerettem volna őket megszerezni és karácsonykor láttuk is őket Nikával a Sakurazakában, csak egy fityingem sem volt... És most itt állnak az asztalomon... :3

Na, ezzel szinte el is ment az összes pénzem... visszaérvén még dajkáltam és megmutogattam figuráimat, mikor Nika rám talált - s elindultunk nézelődni. Épphogy kibukkantunk az épület mögül, nekem megnőttek a szemeim, a pulzusom felgyorsult s szinte felsikítottam: Rangiku-san!!!!

"Rangiku" felém fordult, szintén mosolyogva felkiáltott: Haineko!!! - s úgy szaladtunk egymásnak ölelkezni, mintha ezer meg ezer éve ismernénk egymást - oltári volt! Mögötte dühödten futott be Nanao-chan, hogy ne hagyja ott, mert egy ekkora könyvvel nem fog utána rohangálni XD. Unohana taichou /Nika/, Rangiku-sama, Nanao-chan és Haineko azért együtt már ritka kelendő volt, kétpercente kérdeztek meg minket, hogy szabad-e fényképezni minket - én lenyúltam "magam" és vissza se adtam nagyon...

Onnantól kezdve ezzel a két leányzóval járkáltam vagy három órán keresztül - összeszedve szinte minden Bleachest, aki él és mozog - a K pavilonnál sikerült összejönnünk vagy huszan, ha nem többen, legalább tíz percig fotózott minket mindenki /"Ichigo" nem enyhén rákattant a derekamra.../ Volt egy félelmetesen jó Ikkaku bankaios srác - aranyapám, vagy harminc kiló volt csak az egyik oldalt-penge!!! - vele is fotózkodtam , Yoruichit ki akartam hívni egy macskapárbajra, de kereket oldott - és tényleg az volt benne a legnagyszerűbb, hogy bármelyik beöltözött figurára ráordítottál a karaktere nevén, rögtön szituációban voltatok és úgy beszélgettél vele, mint egy gyerekkori barátoddal. :D

Sok kószálás után visszatértem szegény Atomnyulhoz, aki mangát olvasgatott, mert Amaru is otthagyta jó időre - a nap jó részét utána már "nyugisabban" töltöttük, kettesével felváltva elkószáltunk, hogy valaki mindig vigyázzon a cuccra - "Tousen taichou!!! Nem tudod véletlen, merre van a pénzautomata?" XD - végül Atomnyul volt olyan aranyos, hogy meghívott minket étkezni, mert aznap csak sütin éltünk este hétig /mondjuk Amaruval reggel minket Mamim rendesen megtömött indulás előtt/. Jókora késéssel megindultunk a paraparára - de akkorát csúsztak a programok, hogy nem számított a három-negyed óra. Az afterparty minden várakozásunkat alulmúlta, ha őszinte akarok lenni - olyan elvetemülten tücc-tücc-techno zenét elég rég hallottam szerencsére; erre táncolni nem lehetett, csak rángatózni. Hárman letelepedtünk a sarokba és mangát olvastunk /ez a mocsok Nana-függővé tett!!! XD/. Nem is hallottam így a zenét, olyan nyugalomban voltam, mint még soha. :)

Előbb is indultunk haza a tervezettnél: csapzottan, álmosan, de "jóllakva" egyelőre animés hülyeségeinkkel, engem pedig azóta sem lehet lelőni - Rangiku kardja voltam!!! XD Hazaérve egy feles whiskeyvel búcsúztam el hamumacskalányságomtól. Már amennyiben a fülei és a ruhája már nincs rajtam - belül mintha még ő tombolna... :D

Nagyon köszönöm mindenkinek az élményt, a cont, a mosolyt, a munkát, a várakozást. Köszöntöm az új barátokat, ölelem a régieket - a testvérekről már nem is beszélve. :D Mihamarabbi visszatérésed!

Unare!!!

Unare!!!

Lassan itt lesz az ideje, hogy "bizonyítsam fanságomat". Nevetni fogtok, de egyrészt a többnapos varrás és a hajam "feláldozása" nekem egyre inkább szakrálissá válik - ez a cp nekem nem igazán hobbiból lesz, sokkal inkább érzésből. Színpaddá változik majd a világ először, majd a Bleach világává, ahol én Haineko lehetek. Meg vagyok illetődve, várom és tartok tőle.

Tudom, milyen könnyű leszólni egy hosszú időn át készített művet/jelmezt. Félek, hogy /most is/ meg fogom kapni a magamét. Mindennel azon vagyok, hogyha lehet, mennél kevesebb embertől.

Nem tudom elmondani igazán, mi vagy hogy zajlik le a lelkemben ezalatt az átalakulás alatt. Mosolyogjatok meg, ez csak egy rózsaszín ruha meg végre vágatok a hajamon, nehogy seggre essünk előtte... nekem sokat fog jelenteni. És előre köszönöm mindazoknak, akivel ezt megoszthatom. :) Mamimnak köszönöm leginkább, ő végezte a munka oroszlánrészét és tőle és papámtól kaptam az anyagot még szülinapomra...

Amaru, külön neked megerősítem majd a "farkam" felvarrását... XD, de azért óvatosan rángasd! Atomnyul - nagyon köszönöm bátorításod, a tejet el ne felejtsd a két futóbolond macskádnak! :D

Nika - see you a bejáratnál! :D Minden US-est a kapun belül!

Utolsó bejegyzésem a con előtt. Kíváncsi vagyok, milyen leszek utána. Mihamarabbi visszatérésed!

És most:

Ma hivatalosan bategg napot tartok!!! /Semmiért nem vállalok kockázatot!/

/Nos, köszönhetően a tegnap esti bulinak, melynek passzív /vagy még inkább szenvedő/ alanya voltam, mert nem lehetett aludni fél háromig - plusz köszönhetően a deviantartnak, ahova csak úgy passzióból felnéztem képek után kutatva - igen gyakran hallattam a "bakki-bakki- BAKKI!!! X3" kifejezést - kerültem kellemetesen hülye állapotba. Következzen egy-két ízelítő kép és esti alvatlanságom eredménye, melyet a legközelebbi bulin majd folytathatok. XD/

 Whatever_you_want - thanx for nekosaiko! /Én is akarok így rajzolni!! T.T/

 Welcome_to_Wonderland_2 - thanx for sQuiDbiScUit!

 Bleach_crossover_death_note - thanx for Guiber_Ur!

 Bleach_Sailor_Soldiers - thanx for Seigi_X_Paladin!

Dahak valódi kiléte! 

Messziről kántálás hallatszott. Vérfagyasztó volt, gyors ütemű, mégis lassításra kényszerített minden lépést. A dobok a végzetet verték - s ezt mindenki tudta... még a fáklyák is az ütemre lobbantak, a falakra rettentő festményeket kreálva az árnyak egyszínű festékéből. A feketébe öltözött tömeg lassan utat nyitott az áldozatot vivő négy maszkos alaknak.
Xena dühödten rázta a láncokat. Még mindig nem volt teljesen tiszta a látása - súlyos veszteségek árán kapták el, végül csak azért sikerült legyűrniük, mert egy mérgezett penge megkarcolta a combját. Homlokától egy vékony vérpatak száradt a szemén keresztül az arcára, de még elcsigázott lázában sem mertek igazán a közelébe menni. Vértjét levették róla, fegyverei díszhelyen várták az oltár mellett - természetesen elérhetetlen messzeségben... a kántálás pedig erősödött. Végül letették "hordágyát" az oltárra - ő pedig fanyar mosollyal nézett fel a mellette álló főpapra. Az oltárt Dahak tüze világította meg.
-Dahak, az igaz, erős isten végre megkaphatta legnagyobb ellenségét! Ki lánya és unokája haláláért felelős, ki annyi hívét ölte meg s akadályozta meg abban, hogy világunkat jobbá tegye! Ezzel az áldozattal kérjük jóindulatodat, Dahak, a legnagyobb!
A tűz felcsapott és egy tőrt repített az oltárhoz - pontosan az oldalának közepébe állt bele. Még rezgett, mikor rámarkolt a főpap s némi erőlködés után kiszabadította a kőből. Felemelte s megmutatta az összegyűlteknek.
-A mi kezünkbe adta a nő életét - mutassuk meg hűségünket!
-Majd én is a magamét. - szólalt meg felette egy hang. Mire azonban a főpap megfordulhatott volna, egy kiáltás csattant:
-Unare, Haineko!
Füstfelhő ereszkedett az oltár környékére - négy fülsértő roppanás után Xena kiszabadult: a hamu egyszerűen aprópénzzé aprította a láncokat. A harcoshercegnő leugrott az oltárról, s felkapta fegyvereit; a főpap felé fordult, de az már nyöszörögve dajkálta több sebből vérző karját.
-Induljunk! - Rangiku felkapta a földről a tőrt s derékonkapta Xenát, majd a templom ajtajához shunpózott - a tömeg ekkor kezdett magához térni. Eget verő üvöltéssel vetették magukat a menekülők után - Xena nyögve, de feltámaszkodott Rangiku vállán és eldobta a chakramot - a legendás dobófegyver végigsuhant a fal mentén, az összes fáklyát elszelve középen. A vörös, vastag szőnyegek rögtön tüzet fogtak; az üldözők maguk is menekülők lettek, egymást taposták, hogy kiérhessenek. Mire rendezték soraikat, már sehol nem volt a két nő. De mostantól nemcsak a harcoshercegnőre vadásztak, hanem egy narancsvörös, dúskeblű harcosnő után is.
A hajnal egy tisztáson találta már őket. Xena bőrökbe takarózva feküdt a tűz mellett, a láza kezdett alábbhagyni. Kissé elgyengülve, nehezen véve a levegőt pillantott fel Rangikura. A fekete-fehér ruhát viselő nő megkotorta a tüzet - valamit láthatóan melegített a tűz felett. Majd észrevette a kérdő tekintetet.
-Felébredtél? Remek. Még az éjszaka kimostam a sebet, azokat a gyógynövényeket tettem rá, amit még a lázálmod előtt emlegettél.
Xena bólintott. Akkor minden rendben lesz, egy ekkora sebet ki kell bírnia, a méreg már nem fog több bajt okozni. Pár nekikészülődő levegővétel után azért megszólalt:
-Késtél.
-Bocsánat. Így is parancsot szegtem. Majd később kimagyarázom a kapitánynak... - levette a tűzről az edényt s megkavargatta tartalmát. Kóstolás után helyeslően biccentett és Xena ajkához illesztette - a harcoshercegnő hozzá volt szokva az elképesztően rossz ízű gyógyszerekhez, nem egyet maga kreált. De ezt elsőre rögtön oldalra hajolva kiköpte.
-Mi ez???
-Szaké. - válaszolt vidoran Rangiku. - Körömvirággal felfőzve. Jót fog tenni, csak menjen be.
-Az istenekre, ezt a vackot nem lehet meginni.
Felült - egész teste fürdött még az izzadtságban - magához vette az edényt, majd jókora kortyokban, fintorokkal kísérve végülis leküldte. Rangiku ezalatt elővezette Argót a fák közül s felnyergelte.
-Gyorsabban haladsz nélkülem. Neked van az a villámlépésed.
-Már nem kell gyorsabban haladnom, tulajdonképpen egy célunk van.
-Az én célom végezni Dahakkal.
-Az utóbbi napokban azért tűntem el, mert utána kutattam.- Rangiku tekintete megkeményedett. - Ez a tűz nem igazi. Nem egy isten áll mögötte, csak egy olyan, mint én. Jóval több erővel és gonoszsággal.
-Nézd, nekem mindegy, mi ez. Végezni akarok vele.
-Dahak csak egy álnév, ő nem is létezik. Akivel meg akarsz küzdeni, Aizennek ismeri a világom.
A drámai hatás elmaradt - Xena nyugodtan húzta meg a bőrszíjat mellvértezetén.
-Véget akarok vetni ennek a szörnyűségnek. A részletek nem igazán érdekelnek.
-Egy ilyen ellenfélt csak komoly tervvel és felkészüléssel lehet legyőzni.
-Kell egy terv. Mit szólsz a következőhöz: bemegyünk, megkeressük, megöljük, ünneplünk?
Rangiku egy pillanatra megmerevedett, majd megcsóválta fejét.
-Nekem tetszik.
-Akkor mit állunk még? Indulhatunk.
Alig mondta ki, már perdült meg s nézett a sűrűbe kivont karddal - Rangiku a katanáját előre tartva lépett mellé. Szemük egyszerre villant: ellenség lesz. Akkor pedig nem kegyelmezhetnek.
A sűrűből egy furcsa figura botladozott ki. Kihúzott szemei úgy keresztbe álltak, mintha tajtrészeg lenne /nem járunk messze az igazságtól/, gyűrűs kezeivel érdekesen hadonászott - a hölgyeket meglátva viszont pillanatra abbahagyván az ingást, sármosnak szánva a mozdulatot végigsimította két oldalt a bajszát, kiadott némi érthetetlen hanghatást, majd lekapta háromszögletű kalapját.
-Hölgyeim *hikk*, mazazaza a nap van, ami -re úgy *hikk* fognak emke... emze... emlé-kezni, 'amikó'... - s vigyázzállásban elvágta magát s horkolni kezdett.
Rangiku feje mellett egy világoskék vízcsepp csúszott le; Xena egyszerűen eltette a kardját és felemelte az alak fejét: rumtól bűzlött.
-Itt állok egy shinigami hadnaggyal és egy beseggelt kalózzal. Ez a történet is jól kezdődik.
...

Bleach vs. Xena-The Warrior Princess - no thanx for Black Princess! XD

És még rajzolok is - miközben menekülök a különös, fehér egyenruhás egyedek elől, akik nyugtatgatnak - óóó, de profi vagyooook! /Death Song- dance!!!/ Spuri van tovább - mihamarabbi visszatérésed! XD

Ayiyiyiyiyiyiyiyi!!!

Ha jobban meggondolom...

... akkor rá kell jönnöm, hogy Hercules hülye. XD Már amennyiben tíz részenként felsóhajt, hogy de tudja utálni a családját. Erre azt követően döbbentem rá, hogy újabb amv-zésre ragadtattam magam. De vegyük is sorba. :D

Aphrodité - na, most ugye csak hülyéskedünk? Ki ne akarna egy olyan "hugit", mint ő? Kicsit egó s kényes, de egyébként oltári aranyos, szemtelen és néha naiv is talán - és akármennyire lelőné érte magát, jó szíve van... Amíg nem fenyegeti veszély a templomait és a róla készült szobrokat, a mosolya mindenkit feldob.

Athéné - félelmetes ellenség, de igaz barát. Mi tagadás, ha a testvérem lenne, talán kevesebb kínom lenne a vizsgaidőszakkal... /de kevesebb szabadidőm is lenne... :D/

Zeusz - talán hajadonnak merész mondania, hogy de jópofa a főisten... kétségtelenül igen laza az egész világ urának a felelősségteljes dolgokhoz való hozzáállása, de jól kezeli többnyire a nagy hatalmát, mégha halandó ügyekben egyszer-egyszer meg is botlik...

Artemisz - ala kellemes hétvégi program: vadászat a holdfényben. A később Szemelé szerepét is átvevő Artemisztől sokat lehetne tanulni, kisujjában van a vadászat minden csínye és ami az egyik legszimpatikusabb: nem halomra lövi az állatokat, csak úgy sportból. Egyszersmind az állatok védelmezője - ráadásul mondjatok nekem egy olyan istennőt, akinek elegánsabb s szebb szent "állata" van az aranysutánál... egy szabály van nála: hogy férfiak nincsenek. /Ha mégis vannak, kegyetlen bosszú is van./

Posszeidón - ismeretes, hogy a Föld 2/3da víz. Hát nem csoda, hogy bekerült a top 3-ba még a főistenek közt is - ha a nagybátyám lenne, szülinapomra biztos megkérném, hadd legyek egy hónapig sellő...

Árész - az überallesz, kénytelen lennék érte bevállalni a vérfertőzést... akármennyire is megvetem. :P

Hercules, drága fiam, hülye vagy. Szerintem cseréljünk helyet. :D És a közben felvetődő kérdésekre a válaszom: No no yes no ,I tried that ,yes ,both ways NO I DoNT Know ,NO AGAIN !!! ...Are there any more questions ??? Good . 

Winzip és Rubik

Nagyjából stimm az arckifejezés, mikor megtudtam, hogy Édesapám szabin van a tavaszi szünetem alatt. Keveset van itthon, fáradt, ááá, mondom, remek, együtt tölthetünk pár napot. Ma reggel már arra ébredtem, hogy ő vigyorog felettem /elfelejtve, hogy aznap hajnali kettőkor letolt, hogy mit ülök még a gép előtt/ - a gép már megy a bitlord miatt, a nap süt... szép az élet. Ő már korán megjárta a fogorvost, aki sajna meg is szabadította egy fogától, és a jövő héten még mehet is vissza... szépen felöltözgettem, a reggeli müzlim úgy ettem, hogy mellette álltam, miközben ő játszott a gépen, csendben majszolva figyeltem a játékmenetet. Kicsi korom óta szeretem ezt a fajta mozimat - Hugi is csak azóta szokott le róla, mióta nem ülhet már Apu ölében, mert már nem lát tőle. :D

Utána bejelentette, hogy akkor fáradjunk ki, van mit csinálni. Köcce, szebb programot is el tudtam volna képzelni - íjászkodás, filmnézés vagy botkáta-gyakorlás, vagy pisztolytisztítás - nemtom, valami! Így viszont fél óra múltán nyakig porosan és pókhálósan szaladtam lefelé-felfelé a létrán, bútordarabokat hordva ide-oda. Van négy kisebb kamránk, dugig mindenfélével, az egyik a kazánház - jelenleg az a műhely, de kicsi ott a hely és a kazán miatt poros is... bár a cica miatt sikerült hazavágnunk a kazánt a télen... szóval Apa most eldöntötte, hogy kiveszi a két középső kamra falát, lesz egy nagy, ott lesz végre egy normális műhelyünk. Erre mindkettőnknek szüksége lenne már igazából - ő tényleg tud is valamit, nekem meg mindig van valami baromságom.

Na, akkor tömörítsük a fájlokat! Deszkák, dobozok, ajtók, ablakok - mindenféle, egy szakavatott, porlepte benzinestartály is előkerült /-nekünk van ilyenünk???/ Volt egy nagyon klassz grillezőnk - úgy nézett ki, mint egy óriási focilabda, a tetejét, ha levetted, akkor az alsó fél gömbjében tudtál sütögetni... volt ilyen szép jópár éve. Ellepte az alját a rozsda, a fekete-fehér festék már rég lepattogzott. Próbáltam rendbetenni kissé, leszedni róla a rozsdát - végeredményként ő szép egységes rozsdabarna lett, én meg félig rézbőrű. Találtunk egy nagy fadobozt is, ami szintén mindenféle rozsdás szegekkel, alkatrészekkel volt tele - nagyjából azt játszottuk, hogy megpróbáltuk kitalálni egyes darabokról, hogy mifene lehet a rozsda/piszok alatt igazából. Ebben Apa hosszakkal vezetett, úgyhogy a végén inkább elmentem kávét főzni. Meg elmeséltem neki, hogy most Dragon Ballz-t játszunk, ő a Zseniális Teknőc, én meg a szerencsétlen tanítvány, aki végigkáromkodja az első húsz epizódot. Konklúzióként csak annyit fogott fel átszellemült vigyorral: "Zseniális vagyok..." Végül ő bejelentette, hogy eladta a pap a tehenet, és befelé vette az irányt - én még elpakoltam a maradékot, összesöpörtem és rötyögtem magamban, hogy de jó napunk volt.

Most letöltöttem egy újabb musicales vidit, amiben a fényképezést mutatják - sajnos nem jelmezben, ami iszonyat kiábrándító... De legalább jót nevettem, mikor "Kira" felmutatta a Rubik-kockát: :P

Soha nem tudtam kirakni, nincs hozzá türelmem - de attól hirtelen jó érzés fogott el, mikor megláttam, hogy ezzel szórakozik. :)

Ez a szünetem sem egészen tanulással fog telni, az már biztos. Jelmezem is varrni kellene - energiát! valaki! :D

Mihamarabbi visszatérésed, további szép napot!

Ui: Varga Katalin - A havasok asszonya trailer