Sakuracon - 2010! avagy "Rangiku kardja vagyoook!!!" :3

/Thanx for the picture, SaGaIn86 :D/

Ahogy felébredtem - fél órával az ébresztőm előtt - a korai napfény ráesett a hajamra, a fekete zuhatag kissé félősen csillant meg. Gondolatban elbúcsúztam tőle. Oldalra pislantva a füléig takarózott Amaru jólesően szuszogott még - óvatosan "lenyúltam" tőle egy tincset s az enyém mellé fektettem...

A fodrásznál mindketten eldobáltuk az agyunkat - nem hogy azt a vonatot, amit el akartunk volna érni, nem értük el, de még az utána menőt sem /óránként ment vonatunk/. Amit végülis elértünk, is úgy kaptuk el, hogy Anyu kirohant velünk a pályaudvarra...

Nekem már nem számított semmi - Haineko lettem!!! Feltupírozott fülekkel, rózsaszín cuccban, barna köpenyben... egyszerűen csak folyton azt motyogtam magamban, hogy Rangiku-sama kardja vagyok. Ennél tovább nem jutottam. XD Kiérve Atomnyul várt minket - ahogy tette ezt szegény egész délelőtt - s már együtt mentünk fel a Hungexpóig... Nika szaladt értem a jeggyel - még egyszer nagyon szépen köszönöm neked is és Szüszikének is! - mögötte sétálva Naoya és Szüszike.Egyszeriben már semmit nem bántam - se a levágott hajat, se a több, mint egy hétvégés varrást, mert MEGÉRTE! Beérve már többekkel is találkoztam - Shadi, Kira, Ranma, Kitsuko - gyors tiszteletkörök után pedig már húztam is Atomnyulat, hogy menjünk vásárolniiii... égette a zsebem a conhoz mérten nem túl sok pénz... XD. És igen, és igen, és megszereztem őket!!! Rangiku-sama és Hitsugaya taichou az iskolai szettes figurakészletből!!! Már vagy egy éve szerettem volna őket megszerezni és karácsonykor láttuk is őket Nikával a Sakurazakában, csak egy fityingem sem volt... És most itt állnak az asztalomon... :3

Na, ezzel szinte el is ment az összes pénzem... visszaérvén még dajkáltam és megmutogattam figuráimat, mikor Nika rám talált - s elindultunk nézelődni. Épphogy kibukkantunk az épület mögül, nekem megnőttek a szemeim, a pulzusom felgyorsult s szinte felsikítottam: Rangiku-san!!!!

"Rangiku" felém fordult, szintén mosolyogva felkiáltott: Haineko!!! - s úgy szaladtunk egymásnak ölelkezni, mintha ezer meg ezer éve ismernénk egymást - oltári volt! Mögötte dühödten futott be Nanao-chan, hogy ne hagyja ott, mert egy ekkora könyvvel nem fog utána rohangálni XD. Unohana taichou /Nika/, Rangiku-sama, Nanao-chan és Haineko azért együtt már ritka kelendő volt, kétpercente kérdeztek meg minket, hogy szabad-e fényképezni minket - én lenyúltam "magam" és vissza se adtam nagyon...

Onnantól kezdve ezzel a két leányzóval járkáltam vagy három órán keresztül - összeszedve szinte minden Bleachest, aki él és mozog - a K pavilonnál sikerült összejönnünk vagy huszan, ha nem többen, legalább tíz percig fotózott minket mindenki /"Ichigo" nem enyhén rákattant a derekamra.../ Volt egy félelmetesen jó Ikkaku bankaios srác - aranyapám, vagy harminc kiló volt csak az egyik oldalt-penge!!! - vele is fotózkodtam , Yoruichit ki akartam hívni egy macskapárbajra, de kereket oldott - és tényleg az volt benne a legnagyszerűbb, hogy bármelyik beöltözött figurára ráordítottál a karaktere nevén, rögtön szituációban voltatok és úgy beszélgettél vele, mint egy gyerekkori barátoddal. :D

Sok kószálás után visszatértem szegény Atomnyulhoz, aki mangát olvasgatott, mert Amaru is otthagyta jó időre - a nap jó részét utána már "nyugisabban" töltöttük, kettesével felváltva elkószáltunk, hogy valaki mindig vigyázzon a cuccra - "Tousen taichou!!! Nem tudod véletlen, merre van a pénzautomata?" XD - végül Atomnyul volt olyan aranyos, hogy meghívott minket étkezni, mert aznap csak sütin éltünk este hétig /mondjuk Amaruval reggel minket Mamim rendesen megtömött indulás előtt/. Jókora késéssel megindultunk a paraparára - de akkorát csúsztak a programok, hogy nem számított a három-negyed óra. Az afterparty minden várakozásunkat alulmúlta, ha őszinte akarok lenni - olyan elvetemülten tücc-tücc-techno zenét elég rég hallottam szerencsére; erre táncolni nem lehetett, csak rángatózni. Hárman letelepedtünk a sarokba és mangát olvastunk /ez a mocsok Nana-függővé tett!!! XD/. Nem is hallottam így a zenét, olyan nyugalomban voltam, mint még soha. :)

Előbb is indultunk haza a tervezettnél: csapzottan, álmosan, de "jóllakva" egyelőre animés hülyeségeinkkel, engem pedig azóta sem lehet lelőni - Rangiku kardja voltam!!! XD Hazaérve egy feles whiskeyvel búcsúztam el hamumacskalányságomtól. Már amennyiben a fülei és a ruhája már nincs rajtam - belül mintha még ő tombolna... :D

Nagyon köszönöm mindenkinek az élményt, a cont, a mosolyt, a munkát, a várakozást. Köszöntöm az új barátokat, ölelem a régieket - a testvérekről már nem is beszélve. :D Mihamarabbi visszatérésed!

Unare!!!