Winzip és Rubik

Nagyjából stimm az arckifejezés, mikor megtudtam, hogy Édesapám szabin van a tavaszi szünetem alatt. Keveset van itthon, fáradt, ááá, mondom, remek, együtt tölthetünk pár napot. Ma reggel már arra ébredtem, hogy ő vigyorog felettem /elfelejtve, hogy aznap hajnali kettőkor letolt, hogy mit ülök még a gép előtt/ - a gép már megy a bitlord miatt, a nap süt... szép az élet. Ő már korán megjárta a fogorvost, aki sajna meg is szabadította egy fogától, és a jövő héten még mehet is vissza... szépen felöltözgettem, a reggeli müzlim úgy ettem, hogy mellette álltam, miközben ő játszott a gépen, csendben majszolva figyeltem a játékmenetet. Kicsi korom óta szeretem ezt a fajta mozimat - Hugi is csak azóta szokott le róla, mióta nem ülhet már Apu ölében, mert már nem lát tőle. :D

Utána bejelentette, hogy akkor fáradjunk ki, van mit csinálni. Köcce, szebb programot is el tudtam volna képzelni - íjászkodás, filmnézés vagy botkáta-gyakorlás, vagy pisztolytisztítás - nemtom, valami! Így viszont fél óra múltán nyakig porosan és pókhálósan szaladtam lefelé-felfelé a létrán, bútordarabokat hordva ide-oda. Van négy kisebb kamránk, dugig mindenfélével, az egyik a kazánház - jelenleg az a műhely, de kicsi ott a hely és a kazán miatt poros is... bár a cica miatt sikerült hazavágnunk a kazánt a télen... szóval Apa most eldöntötte, hogy kiveszi a két középső kamra falát, lesz egy nagy, ott lesz végre egy normális műhelyünk. Erre mindkettőnknek szüksége lenne már igazából - ő tényleg tud is valamit, nekem meg mindig van valami baromságom.

Na, akkor tömörítsük a fájlokat! Deszkák, dobozok, ajtók, ablakok - mindenféle, egy szakavatott, porlepte benzinestartály is előkerült /-nekünk van ilyenünk???/ Volt egy nagyon klassz grillezőnk - úgy nézett ki, mint egy óriási focilabda, a tetejét, ha levetted, akkor az alsó fél gömbjében tudtál sütögetni... volt ilyen szép jópár éve. Ellepte az alját a rozsda, a fekete-fehér festék már rég lepattogzott. Próbáltam rendbetenni kissé, leszedni róla a rozsdát - végeredményként ő szép egységes rozsdabarna lett, én meg félig rézbőrű. Találtunk egy nagy fadobozt is, ami szintén mindenféle rozsdás szegekkel, alkatrészekkel volt tele - nagyjából azt játszottuk, hogy megpróbáltuk kitalálni egyes darabokról, hogy mifene lehet a rozsda/piszok alatt igazából. Ebben Apa hosszakkal vezetett, úgyhogy a végén inkább elmentem kávét főzni. Meg elmeséltem neki, hogy most Dragon Ballz-t játszunk, ő a Zseniális Teknőc, én meg a szerencsétlen tanítvány, aki végigkáromkodja az első húsz epizódot. Konklúzióként csak annyit fogott fel átszellemült vigyorral: "Zseniális vagyok..." Végül ő bejelentette, hogy eladta a pap a tehenet, és befelé vette az irányt - én még elpakoltam a maradékot, összesöpörtem és rötyögtem magamban, hogy de jó napunk volt.

Most letöltöttem egy újabb musicales vidit, amiben a fényképezést mutatják - sajnos nem jelmezben, ami iszonyat kiábrándító... De legalább jót nevettem, mikor "Kira" felmutatta a Rubik-kockát: :P

Soha nem tudtam kirakni, nincs hozzá türelmem - de attól hirtelen jó érzés fogott el, mikor megláttam, hogy ezzel szórakozik. :)

Ez a szünetem sem egészen tanulással fog telni, az már biztos. Jelmezem is varrni kellene - energiát! valaki! :D

Mihamarabbi visszatérésed, további szép napot!

Ui: Varga Katalin - A havasok asszonya trailer