Haláli dallamok 2.

/Zene: link/

Az ütem végigrándult a deszkákon a talpai alatt. A hajzuhatag újra és újra előrelendült, a térde megfeszült s ellazult taktusonként, majd épphogy le nem kaszálva a mikrofonállványt a gitárnyakkal, felcsendült hangja - a kép elmosódott, s bár kötelességből is vadította gitárja húrjait, mintha minden tagja külön életet élt volna, megvonaglott keble-karja-törzse, a szemeinek kihívó fénye pedig erősebb volt a reflektorokénál...
"Keep me happy, without line,
Keep me sweet and satisfied..."

Hangja megőrjítette szinte a csarnokot, a refrénre mögé csatlakozott Nogfisonak szinte túl kellett kiáltania a közönséget - Kugirna őt már nem is hallotta, de nem is sok minden mást - saját gitárját, még talán egy-két pillanatig figyelte a szeme sarkából Horist - aki pedig mindent elkövetett, hogy megőrjítse a gitárját.
Annyira... könnyű volt. Mintha dallammá vált volna a teste. Mintha egy torokból szólna az ének, bár százak üvöltik. Mintha... 
Zárószám volt már, kétszeri visszatapsolás után. A színpad utolsót robbant a szélein, Nogfiso levágott egy mesébe illő dobszólót, majd az utolsó ütésénél mintha maga a dob robbant volna - míg a közönség a különleges effektekkel volt elfoglalva, Einazék a hirtelen fényektől félig megvakulva már rohantak Kugirna és Horis felé. A frontember már térdelve tartotta karjában az ájult énekesnőt s orvosért ordított. Türelmetlenségében lefejtette a lányról a gitárt s karjában tartva megindult az öltöző felé.
-Nogfiso! Gyorsan! Orvost!
Ketakiu ért oda gyorsabban hozzájuk, megfogta Horis kezeit s így széket formálván Kugirna a vállukon feküdt, így érték el az öltözőt s tették le egy díványra - a nyomukban rohant be Einaz és Nogfiso az orvossal.

Hüüüülye japók XD 1.

Van ez a szörnyűséges - tömegoszlatásra majdnem olyan alkalmas, mint a Balázs Pali - de vokaloid-imádók közt klasszikus szám, Hatsune Miku: The World is Mine c. dala. Valaha Olin blogján hallgattam meg először, aztán megszerettem... ^^" De soha álmomban sem gondoltam volna, hogy Hatsune Miku LIVE koncertet is tart! Ja, kérem, Japán... Óriási! :D

"Gyerekekkel a napok hosszúak, de az évek rövidek." /John Leguizamo/

Kicsiként szent vasárnap délutáni elfoglaltságom volt - szerintem mint minden hasonló korúnak - a Disney-összeállítás megnézése. Akkoriban még egyke gyerkőc levágta magát törökülésben a tévé elé, Apukája megsimizte rövid, kicsit fiúsra nyírt barna haját és mosolygott - a gyerek már sehol nem volt, mert elmerült egy másik világban. Ma is több helyen élek - de visszapottyani ide... azt hiszem, szemben ül velem egy kisgyerek és mosolyogva csodálkozom rá: Te én voltam? :)

Csodálatos élmény. Pedig csak egy videó.

Metal Lady :3

HÉÉÉÉÉLÓ FELEIM!!! :D

Megjösztem Gyömrőről. Tartottunk egy pofás "babazsúrt" Amaruval - pizza, tófürdő, este egy kis Yu Yu Hakusho - az ásítás meg tiltott dolog volt. Hozzáteszem, az szegte meg kettőnk közül többször, aki délben kelt. XD Még megismételjük! :3 Az esti fürdő tényleg nagyon jó volt. Nem igazán járok el, pedig nagyon szeretek úszni. Dörgött az ég, néha végigtáncolt egy villám - és érdekes módon csak ketten voltunk kinn. Hehe...

Úgyhogy végre kialudtam magam - majd miután rádöbbentünk, hogy Amaru nem hagyhat maga mögött ekkora kupit, egyedül megindultam vissza.

Délután meg sokadjára úgy döntöttem, hogy végülis nem készülök a HitsuMatsu versenyre, nincs kedvem rohanni egy rajzzal. Úgyhogy kinéztem inkább a szüleimmel a vásárra - Csángó Fesztivál van nálunk, sütik nyárson a borjút, kézműves vásárok és mindenféle agybomlasztóan finom illatú sütödék - ahogy kell, rendesen adva a folklórnak.

Voltak kinn kovácsok is. :3 Fegyverekkel, csatakeresztekkel, kelevézekkel, kardokkal, szablyákkal, vasrózsákkal - igen, eljött Fekete Hercegnő édenkertje - és ahogy ott téblámoltam, egyikőjük megdicsérte a felkardíszemet. Egyszerű bizsu-kígyó, de mivel jólesett, mosolyogtam és megköszöntem persze - ő pedig hívott kovácsolni. /"Élménykovácsolás 500-ért..../ De engem vendégül látott, hogy kikalapáljam a rózsalevelet, amibe belevéstük rovásírással a nevem. Tökre jólesett, talán nekem is van némi nőiességem, de Apa bezzeg tájékoztatott, hogy üzletpolitikai kérdés, hogy kicsit nyüzsögjenek körülöttük. Köffi, Apu... -.-"

Felültem egy "Breakdance" felirítú pörgős dologra, aminek a végeredménye az lett, hogy én vigyorogtam, mint a tejbetök, Apám feszülten járkált körbe, hogy hogy a fenébe kap el, ha kirepülök, Anya meg nem mert odanézni se már. XD

Imádom, ha történik valami végre! És akkor is kovács leszek! /Apa már nézegetett egy alapfelszerelést az este 70 rugóért. :3/ 

Mihamarabbi visszatérted!

Felelet az utolsó megjegyzésre

Útközben megnézésre és meghallgatásra
Bocs a pocsék minőségért, csak így találtam fenn, és még beágyazni sem engedte. >.<

Ehh, talán ideje egy normálisabb hangvételű bejegyzésnek is. Mostanában kissé elhagytam magam, túl sok szennyes halmozódott fel bensőm csöpp mosókonyhájában. Néha dúdoltam is magamban, hogy "Dzsiniii, bilibe lóg a kezed..." Nem könnyű egyedül, kevés az ember körülöttem - és sajna az jelenti nekem a boldogságot, ha van egy kis nyüzsi felém. Sokáig tartott, mire ezt felismertem, de megvan és dolgozom a megoldáson. 

Lonely Wolf lányaként vadászom én is ebben az óriási erdőben, de mögöttem senki nem áll és senki nem fog. De pár jóbarátra, pár társra akkor is igényt tart a farkas lánya, genetikailag kódolt ez.

Pocsék heteket tudok magam mögött, de ma kimostam, felsöpörtem a keserűségem kiadós maradékát is. Kész vagyok a harcra és csatára, a táncra, a nevetésre, a hülyülésre és az életnek értelmet adására.

Ugyanakkor - azt hiszem - a skizofréniám súlyosbodott: immáron hárman vagyok, Haineko elképzelhetőleg tényleg a részemmé vált. A büntetésből felvett név tényleg büntetés viszont, és elég kegyetlen. Mégha csak játéknak tűnik is.

Úgyhogy válaszolok, Amaru: most már jól vagyok.

Hamumacska születése

Holdfénybe mártottam az arcom s megmostam. Rátapadt már megannyi piszok, vér, könny - a szemem csipás béklyó fogta már össze, mint a kölyökmacskáét szokták. Ahogy a kistóba pillantottam, már láthattam most már önmagam. Apró békák ugrottak odébb, ahogy letérdeltem. A szembogaram... a pupillám egészen összehúzódott.

"de nem tudok tüzet-vizet rajzolni!!!!!!!!! "

"dehogynem

nem olyan nehéz az (neked....)

vízért nézegess kagaya képeket

vagy bride of the watergod

az még jobb

tűzért meg nézz a szemedbe "

Nézem. Valahol ott a parázs. S még mindig fáj a vállam.

Ráültem a sarkamra s halkan egy boszorkány-dalocskát kezdtem dúdolni. A kézfejemen csillogó pihék táncoltak, a hajnali szél sodorta hangom Földanya fülébe. Megelevenedett minden körülöttem. Felnyúltam, s letörtem egy csillag ágát - már elég hosszú a hajam, hogy beletűzhessem. A tó tükrében eligazgattam, a törölköző a csípőmre hullott. A bőr fehér tej, a járdánk immáron selymes füvű ösvény, a víz átöleli a kezem s ha felemelem, végigszalad a könyökömig - nyugodt s rohanó egyszerre - a cseppek folyékony gyémántként csurognak vissza. A sötét összefonódik a hold ezüstjével - líra csattant az égben, patadobogás jött a rózsabokor alól - elmartam egy rózsa összes szirmát s beleszórtam a tóba, pattogott és sistergett, énekeltem tovább, madárfütty volt rá a válasz - a vállam fájt - s fekete-ezüst szalag rátekeredett a csuklómra, a hajamba, oldalt vágva a kezem pattant, mint az ostor, nevetésemre átölelt, láncokká változott, ami a betonhoz kötött, véresre horzsolta az alkarom - de ráfújtam csak, s jégsárkány kúszott végig a láncokon, darabokra törve azt -  a vállam már nagyon fájt, előre estem s néztem a víztükröt - a hajamból beleesett a csillagdarab s elsüllyedt - ahogy a víz nyugodott, tüzet láttam, lobogót, a pupillám eltűnt, fekete tűzzel égett, majd fény. Felrepedt a bőröm a hátamon, véres-csutakos szörnyűségek nőttek ki belőle, ázottan lógtak mellettem, iszonyodva fordultam el tőlük. Láttam, hogy rózsaszínen sütettik a hasukat a felhők, láttam az ég zavarba jövését, ahogy pirul - átöleltem felső testem szégyellve magam, de ezeket a csonkokat melegíteni kezdték a napsugarak. Fehér tollak... Nem, nem engedem. Felálltam, a törölköző két csücskét tartva mellkasomnál, hátul mélyen leengedve s lépésenként foszlott hamuvá minden démonom, minden rémálmom, minden hallucinációm és illúzióm. A hamu...

Megálltam. Nem vagyok senki angyala, nem tudom vállalni azt a szerepet. Hamuvá foszlattam szárnyaim - a felkelő nap elkergette a líra hangját, az énekem, a lódobogást - álltam a lepusztult udvaron, a sittes betonon, csemperagasztós zsákok közt s mindaz, ami e vad képzelgésből maradt, egy marék hamu volt a kezemben.

Feldobtam. Sodorja a szél... borítsa be a világot.