"Gyerekekkel a napok hosszúak, de az évek rövidek." /John Leguizamo/



Kicsiként szent vasárnap délutáni elfoglaltságom volt - szerintem mint minden hasonló korúnak - a Disney-összeállítás megnézése. Akkoriban még egyke gyerkőc levágta magát törökülésben a tévé elé, Apukája megsimizte rövid, kicsit fiúsra nyírt barna haját és mosolygott - a gyerek már sehol nem volt, mert elmerült egy másik világban. Ma is több helyen élek - de visszapottyani ide... azt hiszem, szemben ül velem egy kisgyerek és mosolyogva csodálkozom rá: Te én voltam? :)
Csodálatos élmény. Pedig csak egy videó.

2 megjegyzés:

Atomnyul írta...

Ezt nyitódalt néha fennhangon éneklem az utcán. :D

Yuuki Ai írta...

én 17 éves létemre még mindig elülök ezek előtt x3
a mai gyerekek már nem tudják, hogy mi is az igazi mese