Ennek a karácsonynak is vége… nem tudom, ez mindig olyan, mint egy óriási tüsszentés: várod-várod-készülődsz, aztán – ripszropsz vége van.
Nálunk nem szoktak eget verő ajándékok lenni – nincs toronyóra láncostul meg fél országom egy új Xboxért meg anyám tyúkja… én rosszul is vagyok az ilyentől. Ne évente egyszer jusson eszembe xy… ha igen, régen rossz és meg se próbáljam behozni a lemaradást egy méregdrága ajándékkal. Csendes ünnep, terített asztal meg gyertya, fadíszítés. Ennyi.
Szóval szolnoki kirándulásom óta itthon vagyok és… na nem, nem tanulok, az nagyon nem szokás. De rengeteget sütöttem (a képen az első mézeskalács-házikóm!! :P de nem, nem akarok ingatlanügyekbe folyni, úgyhogy még szilveszter előtt lebontjuk majd XD) és sertepertéltem itthon, egy rendtevés már ráfért a szobámra, bár nekem nem lányos-lilás, hanem olümposzi, fenséges kék a fal. :p… nem kötözködöm. (annyit) Úgyhogy Szentestét a szűk családdal ültük meg a csodásan kitakarított és minta-példány házban, szerencsére az ajándékozás is viszonylag jól sült el. Huginak mostanában elég könnyű ajándékot kitalálni: mangát kunyerál minden mennyiségben. Édesapámnak egy filctarsolynyi mindenfélét szedtem össze (igazi tarsolyra azért sajna még nincs pénzem), édesanyám erdélyi írók novella-válogatását kapta meg könyvben. Így hát éjfél előtt jóleső érzéssel kucorogtam a még hideg pehelypaplan alatt, bőszen olvasgatva drága barátnőmtől kapott könyvet falva… amit nemcsak ezúton köszönök, de azt is meg kell mondanom, hogy ilyen észveszejtő marhaságot rég nem olvastam, ezért kétszeres a hálám!
Másnap a szokásos kört jártuk meg, a nagyszülőkét. Terülj-terülj asztalka meg ajándékok és csillogó szemek… meg egy GRAFOLÓGIA-könyv! Könnybe lábadt a szemem, mikor megláttam…tavaly még drága tanárnőmtől tanultam grafológiát, s nagyon hiányzik, úgyhogy úgy vettem kezembe a kötetet, mintha kicsit tőle kapnám. Drága anyai nagymamám kicsit megfázva, mégis mosolyogva szaladt elénk, kicsit életet vittünk a nagy, komor, hideg házba.
Karácsony utolsó napján pedig együtt volt egy kicsit a család, a karácsonyi ajándékoknak most örültünk igazán, kipróbáltuk az új kártyajátékot és ehhez hasonlók.
Ma meg már vért izzadtam a házi esszével. Négy oldal? Szűkös kettő van meg. Úgyhogy attól tartok, más programban kell vernem ma még a billentyűzetet. Holnap le kell adnom :P. Hozom a formám! Tegyük el a száncsengőt jó emlékezetünkbe, szép karácsony volt –remélem, mindenkinek. Nemsokára úgyis a pezsgőt készíthetjük… így fél 11 táján szép álmokat, de Neked talán inkább további szép napot, may the Black Princess will be with You! /Ha nem, neked annyi…XD/
Nálunk nem szoktak eget verő ajándékok lenni – nincs toronyóra láncostul meg fél országom egy új Xboxért meg anyám tyúkja… én rosszul is vagyok az ilyentől. Ne évente egyszer jusson eszembe xy… ha igen, régen rossz és meg se próbáljam behozni a lemaradást egy méregdrága ajándékkal. Csendes ünnep, terített asztal meg gyertya, fadíszítés. Ennyi.
Szóval szolnoki kirándulásom óta itthon vagyok és… na nem, nem tanulok, az nagyon nem szokás. De rengeteget sütöttem (a képen az első mézeskalács-házikóm!! :P de nem, nem akarok ingatlanügyekbe folyni, úgyhogy még szilveszter előtt lebontjuk majd XD) és sertepertéltem itthon, egy rendtevés már ráfért a szobámra, bár nekem nem lányos-lilás, hanem olümposzi, fenséges kék a fal. :p… nem kötözködöm. (annyit) Úgyhogy Szentestét a szűk családdal ültük meg a csodásan kitakarított és minta-példány házban, szerencsére az ajándékozás is viszonylag jól sült el. Huginak mostanában elég könnyű ajándékot kitalálni: mangát kunyerál minden mennyiségben. Édesapámnak egy filctarsolynyi mindenfélét szedtem össze (igazi tarsolyra azért sajna még nincs pénzem), édesanyám erdélyi írók novella-válogatását kapta meg könyvben. Így hát éjfél előtt jóleső érzéssel kucorogtam a még hideg pehelypaplan alatt, bőszen olvasgatva drága barátnőmtől kapott könyvet falva… amit nemcsak ezúton köszönök, de azt is meg kell mondanom, hogy ilyen észveszejtő marhaságot rég nem olvastam, ezért kétszeres a hálám!
Másnap a szokásos kört jártuk meg, a nagyszülőkét. Terülj-terülj asztalka meg ajándékok és csillogó szemek… meg egy GRAFOLÓGIA-könyv! Könnybe lábadt a szemem, mikor megláttam…tavaly még drága tanárnőmtől tanultam grafológiát, s nagyon hiányzik, úgyhogy úgy vettem kezembe a kötetet, mintha kicsit tőle kapnám. Drága anyai nagymamám kicsit megfázva, mégis mosolyogva szaladt elénk, kicsit életet vittünk a nagy, komor, hideg házba.
Karácsony utolsó napján pedig együtt volt egy kicsit a család, a karácsonyi ajándékoknak most örültünk igazán, kipróbáltuk az új kártyajátékot és ehhez hasonlók.
Ma meg már vért izzadtam a házi esszével. Négy oldal? Szűkös kettő van meg. Úgyhogy attól tartok, más programban kell vernem ma még a billentyűzetet. Holnap le kell adnom :P. Hozom a formám! Tegyük el a száncsengőt jó emlékezetünkbe, szép karácsony volt –remélem, mindenkinek. Nemsokára úgyis a pezsgőt készíthetjük… így fél 11 táján szép álmokat, de Neked talán inkább további szép napot, may the Black Princess will be with You! /Ha nem, neked annyi…XD/
1 megjegyzés:
A házikó aranyos lett, gratula!
Az én mézeskalácsaimból kopogtatót készítek az ajtóra... xD Mert megenni nem lehet őket... :D
A karácsonnyal kapcsolatban: mindenben igazad van... Örülök, hogy ilyen szépen telt a karácsonyod. :)
Kicsi
Megjegyzés küldése