Ma(n)ga? Szintén rajongó?

Mostanában nagy divat. Remegő, óriás szemek; egy vonalas orrok; és a jellegzetes arányok. Igen, mindenki tudja , miről beszélek. Ez a dolog már régóta dívik a környezetemben élőknél. Egy kedves barátnőmmel, Ladyvel kezdődött, aki először tuszkolt be nagy lelkesedéssel ebbe a világba. Ha első pár körben riadozva menekültem is ki, lassanként megszoktam, hogy vele fél lábbal azért ott vagyunk. Aztán "született" egy lánya - és egyre szorosabb lett az a bizonyos cukormadzag körülöttem. És - őszinte meglepetésemre - egyre nagyobb érdeklődéssel hallgattam őket. Aztán a vér szerinti húgom is elkapta ezt a "betegséget".
Gondoltam, itt az ideje, hogy jómagam is hivatalosan állást foglaljak most már. A manga, az anime egyre ismertebb kis országunkban. A conon (a mangaőrültek gyűjtőhelye) már szinte öltek a megmaradt jegyekért. A könyvesboltokban is egyre több ilyen kötetet lehet találni. Kötetes képregény. Ilyet utoljára apukám gyerekpolcán láttam, mert azóta kiveszett Európából (nem mintha édesapám olyan idős lenne!). Sokan szidják, sokan pedig...ehem. Hát szinte beleőrülnek. Nem fogom magyarázni a történelmét a dolognak, nem, elemzést sem tartok. Ez is, mint sok minden más, szubjektív. És a tulajdonképpeni józan eszemmel (nem most vettem... nem, nem kölcsönkaptam) saját magam nézem lükének, amikor a youtube-on németül nézem a Sailor Moon-t (főleg attól, hogy németül nézem). Becsülöm, hogy egy új kultúrát ismerhettünk meg általa. Szeretem, mert többnél gyönyörű a grafika. De rengeteg bennük az erőszak - és most bagoly mondja verébnek, de a klasszikus Tom&Jerry- szindróma itt is áll. Már amennyiben bármennyit csépelik egymást az ellenfelek, megmaradnak. Azt utálom viszont a legjobban, hogy ilyen képeskönyv-jellegű dolog után nem akarnak mást olvasni a gyerekek. Húgom sem tud másról beszélni, csak arról a tíznehány mangájáról.
Kedvelem a stílust és érdekel a dolog - ha tehetem, az elkövetkező években rendeszeresítem a conra járást is - de ugye ezen kívül van más is a világon? Két külön világ, a kettőt nem érdemes összekeverni. "Tudjuk, hogy a marhapörkölt finom. A madártej is. A kettő együtt sem lehet rossz." Mondjuk, ha nem szeretném, is azt mondanám, hogy nagyon szeretem :3, mert ha lebuknék, csúnyán átmennének itt a drágaságaim gyúróspocokba....XD. De nem, mert szeretjük a mangát, az animét! Azért jó, hogy nem kell mindegyiket. Például a fémplatós, szőke nindzsákat kifejezetten rühellem. Úgyhogy, Drága Olvasóm, nyomás a legközelebbi könyvesboltba és zsákmányolj magadnak egy Dramacont! Amíg újra nem írok, addig is legyen valami:). További kellemes időtöltést, mihamarabbi visszatérted!