Vizsgák fölöttébb való szidása ala Fekete Hercegnő

Így vizsgák közepén mindenki eltűnt, és nem tagadom, kicsit unatkozom itt az albérletben. Nem mintha nem lenne dolgom. Sőt. Tanulnom kéne nekem is ezerrel...de ez egy ponton túl azért kevés. Pláne, hogy egész évben egy mukkot nem tanultam. Most csőstöl jön, és nem szoktam hozzá, hogy ekkora anyagokat hirtelen bevágjak. A kedvencem, ha egy megfeszített munkájú nap utáni vizsgán semmi olyat nem kérdez, amit bemagoltam. Jobbik esetben morgok, hogy nem kellett volna ennyit tanulni. Rosszabbik esetben szentségelek, hogy nem Azt kellett volna tanulni. A holnapi vizsgámhoz is hiányzik a (talán) legfontosabb anyagom. Már nem tudtam megszerezni, kicsit későn kaptam az infót. Aludni akarok már végre! Egyszer.
De ez az idő nagyon messzinek tűnik. Addig marad a hátfájás a papírok felett görnyedéstől meg az agyelszívó -kollokviumnak becézett - szörnyetegek legyőzése. Van, hogy naponta kettőt is. És olyan lüke kérdésekkel, mint a "Bizonyítsa be, hogy elődeink a X. században nomád életmódot folytattak!" Peeeeersze, meg azt is bizonyítsuk, hogy a víz nedves... OPAC és barátai rövid idő alatt a feketelistám élére kerültek a "Könyvtárismereti alapismeretek" - álnevű missziójukkal. De ez legalább négyes lett. Nem olyan rossz az. Most úgy nézek ki, hogy két ötös, két négyes, két hármas...csak a szimmetria kedvéért. gyorsan írom ezt, mert holnap már megkapom a Hamvas Béla- jegyemet is, és megtörik ez a szép összhang. Útközben érzem, hogy szép lassan ereszkednek a gondosan festett pilláim. Úgy hiányzik a koliból a kávégép....attól tartok, itt az albérletben nem férne el. De akkor is! Tavaly ilyenkor megindult a népvándorlás egy utolsó bagzásra - jómagam nem bagózom, én csak a szokásos adag kávémért másztam le velük - útközben beszélgettünk, hülyélkedtünk, egyeseket a falra küldtünk a röhögéstől. Azóta teljesen rabja vagyok a fekete nedűnek - körülbelül, úgy, mint a csillogó gömb: "Hólabda vagyok vékony, fújt üvegből. Be kell vallanom, hogy tíz éve karácsonyfa-függő vagyok." Sajnos már egyedül iszogatom. Ennyi maradt. A csendben végigpillantok a fali képeimen. Rajzok, képek, fotók, képeslapok. Az egyetlen előnye az albérletnek, hogy most egy piszok nagy parafalam van, ahova azt tehetek, amit akarok. Hátránya, hogy már megint akkora kupi van, hogy ki se látok belőle; rendet rakni meg fáradt vagyok ilymértékű tanulás mellett. Az ágyat teledobáltam jegyzettekkel és a "letytotyom" különféle dolgaival, néhány könyvet is látok. Az asztal színes ceruzákkal ömlesztett, két mappával, kávés bonbonokkal (reggelente nincs annyi erőm, hogy magamnak csináljak), befejezett/befejezetlen rajzokkal... a fekete szárnyú tündér pedig Vörös Királynő fényképével egyetértésben cicceg. Nincs kedvem rendet rakni, na. Meg nem is érek rá. Tanulok. Ja, meg blogot írok. XD. Jó-jó, megyek már, nem kell kiabálni...
Csendes unalmamban és fejfájásomban írtam csak ilyet, Olvasóm, ne gondold, hogy mindig ilyen lökött vagyok. Csak általában. Kellemes napot, jó éjszakát és mi egyéb; ha visszatérsz, mutatok majd mást is.