Olybá tűnik, ismét ránk köszöntött a nagybetűs BÉKE korszaka. Hogy ez miből derül ki? Már a vonaton is látható - míg két hete az egyetemisták arcát sem láttam, mert különböző horrorisztikus címekkel ellátott kötetekkel álcázták magukat, most többnek a mandulájáig is beláthattam (szép dolog nyitott szájjal aludni, értelmiség???). Sőt, a viháncoló lüke libák is előkerültek a vizsgák füstszínű, semlegesítő fátyla mögül, hogy újra csilivilizzék a legújabb rózsaszín dolgaikat. Jómagam immáron fekete sörénnyel ezt tőlük negyven centire például igencsak nehezményeztem - a mögöttem, nekem háttal vergődő hölgyemény még hanghatásaiban még nem is annyira zavart volna (de csak ha maximum hangerőn hallgatom a zenét), de hogy kétpercenként előrelökött az ő visszazuttanása az ülésre, pillanatok alatt kiverte nálam a biztosítékot... a bosszú a legközelebbi ugrálásánál egy betonbiztosan kitámasztott könyök volt. A felháborodott sápítozását követően nem ugrált.
De hasonló jelenségek persze az egyetem épületénél is nagyon jól megfigyelhetők. Újra látni gitárostatyókat, komolyabb tornacsomagokat. A kávézóban is gomba módra szaporodnak a kisebb-nagyobb társaságok - többnyire az órák rovására. Gondolom én. (Természetesen most arról nem kívánok vitát nyitni, hogy pesszimistán vagy realistán fogalmaztam.) A vaskos enciklopédiákat és olyasmi köteteket, melyeknek önvédelmi hasznát nyugodtan értékelni lehetne, felváltották a pletykamagazinok és különböző lapok. Hozzáteszem, ennek ideje volt, már ami az utazási terheket illeti. Megint van időnk a padon sütetni a hasunkat a Dugonovics téren, élvezni a gyenge februári napsütést, vagy bámulni a kirakatokat. Igaz, megint elkövetkezik a fejtágítás kora. A magyarosok más nyelvekben érzéseim szerint annyira nem pengék. Legalábbis már megint csak én jelentkeztem, mikor a tanár érdeklődött egy-egy órán, hogy ki szeretne idegen nyelvű tanulmányokat is olvasni. Erőteljesen kezd nekem ellenszenves lenni a Balassi-téma. Hogy minden tanár vésőt és kalapácsot fogva próbál az elménkbe "türelmes" módon némi információt adni át költészetéből az ifjúságnak - na neeeee... Az első nap után már kezd derengeni, hogy ezek itt nem viccelnek. Sajnos húzósra sikerült a vizsgaidőszak vége és még nem igazán dolgozta fel az agyam a hirtelen sokkot, már amennyiben naponta akár két-három könyvet s halom jegyzetet "bevágtam". Szó szerint, mert úgy éreztem magam, mint aki bejárati ajtónál áll s óriási dobozokat hord be, egyre gyorsabban....a végén az "előszobát" vállal kellett tartanom, ki ne boruljon. Legközelebb előbb kezdem a tanulást.
Úgyhogy az elkövetkező két-három hétben szegedi itt-tartókodtomban nagy valószínűség szerint aludni fogok, órákra bejárni és megcsinálni a házikat. Ki mesélte, hogy az egyetemistaság mese habbal? El ne hidd. Az órarendem hatszor oda-vissza sakkoztam, de nem tudom elképzelni, hogy lehet emellett dolgozni? Időben sem jönnék ki... na majd. Addig örülök a szorgalmi időszaknak. Bár ha jól meggondolom, a vizsgaidőszakban csak "párszor" nyúztak meg, most ez mindennapossá aktualizálódik. Remek. Drága olvasóm, gondolj néha rám, hogy elképzelhetőleg jelen pillanatban az egyetemi könyvtár valamely sarkában porosodok, kemény leckéket olvasva.... bár nagyobb valószínűség szerint egy óvatlan pillanatban eltűnök onnan s átlopózok a mitológiai részlegre - hogy ott milyen anyagok vannak! XD. Inkább. Talán majd legközelebb arról írok. Addig is kellemes napot, (s kissé védjegyként) mihamarabbi visszatérted kívánom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése