/Disclaimer: Ez az egész csak fikció, kérem a vallásosakat nem leszedegetni a fejem! Csak egy játék a fanzáziával, semmi több! (aztán ki tudja...) /-Na halljam, milyen kérdéseid vannak.
Ezer meg ezer, csak nem lehet csak úgy megkérdezni. Hogyha semmit nem ért az ember, akkor macerás bármire is rákérdezni.
-Miért vagyok itt?
-Mert Neki kell valaki, aki szeresse. Mert nehéz lehet egyedül a pokol urának lenni. Pláne, ha nem is akar az lenni.
-Nem akar?
-Ó, de ez egy régi sztori.
-Én úgy tudom, hogy elárulta az Urat...
-Hagyjál ezekkel a badarságokkal! Nem ő árulta el - pont fordítva! Ő ott odafent rájött egyszer arra - nem sokkal az angyalok karának teremtése után - hogy mindaz, amit teremtett, amit uralni akar, instabil. Egyszerűen nem működött, káoszba torkollott, ahol nem lehetett rendet tenni. Rájött, hogy kell egy ellenpólus. Ezért kiszemelt egy angyalt - egy elég erőset, hogy ellenfele lehessen - és olyat parancsolt neki, ami ellen természetesen fellázadt...
-Mi volt a parancs?
Virgo grimaszolt és morgott, majd suttogva folytatta:
-A vesztébe kellett döntenie az első emberpárt.
A döbbent csend körülfonta tagjaikat.
-Az, hogy meghalunk... az hogy szenvedünk, hogy kiűzettünk a Paradicsomból - mind isteni elrendelésre lett?!?
-Beeezonyám. De ne gondold, hogy Ő ott odafenn gonosz. Neeem, attól azért messze van. Látta, hogy az első emberpár nem boldog. Nem tudták élvezni a meleget, a fényt, az Édenkertet.
-Miért nem?
-Azért, mert egyszerűen nem ismerték fel mindezt. És nem ismerték ennek hiányát. Gondolj bele, száz dolog van, amihez hozzászoksz. A halandók csináltak valami olyasmit, amit vízvezetéknek vagy mi a krampusznak hívnak, igaz? Ha megengeded a csapot, folyik a víz. Most gondolj bele, ha alkalmanként nem jön, mindjárt megáll az élet, igaz? Ez hasonló volt. Természetesnek és nem ajándéknak élték meg az Édent. Úgy éltek, mint az állatok.
-És ezért kellett az alma.
-Szerinted ha így akarta volna őket "tartani" Ő, akkor teremtett volna potenciális veszélyt jelentő almafát? Nem! De megtette, és a leendő árulót is ő küldte. Ellenpólusnak.
-És így...
-Igen. Így lehettek boldogok. Mert létezik szomorúság is. Így tudjátok élvezni az életet, mert nem tart örökké.
-Értem. Mármint valahol értem.
-Halandóként szép dolog, hogy belátod valahol az igazat. Ti ezzel nyertetek. Persze nincsen rózsa tövis nélkül, de nyertetek. Egyedül Ő vesztett. Angyal létére lebucskáztatták a sötétségbe, hogy az alvilág fejedelmeként tengesse örökkévaló életét. Azóta is idelent uralkodik, miközben a megváltásra vár - amely valószínűleg soha nem fog eljönni.
-És a torony, amin lejöttem?
-Azok a tornyok már a Teremtés előtt is léteztek. A négy elem, a négy égtáj - a négy torony. Ő se semmiből teremtett mindent. Tudom-tudom, és akkor jövé Ő és semmiből teremté a világot... bla-bla. Az igaz, hogy iszonyatosan menő fantáziája van Neki - az a DNS-láncos variációja totál leakasztotta itt mindenki agyát, mikor előrukkolt vele - de neeeem, a négy elem már létezett. Hogy Őelőtte is léteztek-e, azt nem tudom, de nem ő teremtette őket.
-Négy torony van?
-Igen. Láttad te is: a Föld tornya a mélybe vezet, ide, a pokolba: utal az eredendő bűnökre, a súlyokra, melyet az emberek gyarlóság néven a nyakukba vesznek s azok lehúzzák őket. A Levegő tornya nemcsak hogy pehelysúlyt kíván, de éles látást is, mert láthatatlan - ez az a bizonyos kapu, ahol nem áll ott a szent a kulccsal, mert olyannyira rejtett, hogy aki képes megtalálni és felmenni rajta, azt már tárt karokkal fogadják. A Tűz tornya pedig - nevezzük közvetett bejáratának a mennyeknek - a tökvéletlenül helyesen elnevezett tisztítótűz. Ha minden apró bűnért ide kerülnének az emberek, itt egyrészt rögtön teltház lenne, másrészt nem lenne fair egy eljárás.Ezért a nem főbűnt lekövetett lelkeknek esélyük lehet megszabadulni bűneiktől, leperzseltetni magukról a gyarlóságuk okozta szennyt.
-És a Víz tornya?
-Wááá, és köszönöm a kérdést: a Víz tornyáról senki nem tud az égvilágon semmit. A nagy lila köd és hullaszag.
-Mi az, hogy nem tudtok róla semmit?
-Ahogy mondom! Shupsz, eltűnt, elveszett.
-Hogy lehet ELVESZTENI egy tornyot???
-Nem tudom, de mi olyan szuperek vagyunk, hogy összejött. Ez-az kering róla, de csak nemde-mondák.Nagyon ritkán előfordult, hogy eltűntek lelkek. Akkor azt mondták, hogy ők a Víz tornyán keresztül egy másik dimenzióba léptek, egyfajta Avalon vagy Nirvana vagy kutyafüle - valami ilyesmi. De ezeknek a száma annyira elenyésző, hogy nem is foglalkoztak vele igazán.
-Jól összehoztátok.
-A bürokraták csak ne beszéljenek.
-Igaz. Még egy kérdés: Ő fiú vagy lány?
Virgo röhögésbe tört ki - abban az igazi könnycsorgatós fajtába és végigdőlt az asztalon, egyik lábát felhúzva... nem semmi látvány egy bombázóban, de ez nem hatotta meg Luxiát. Magába roskadva hallgatta, hogy neveti ki a démon.
-Ne... ne ...hara-gudj... - tért lassan magához a succubus, miközben a szemét törölgette. - Annyira aranyos vagy... Hogy Ő ott odafenn fiú vagy lány-e? Gondolj bele: van a léleknek neme?
-Nincs?
-Nincs! Ha úgymond "megtestesül", akkor az utoljára "viselt" testét látod. Nincs alakja, nincs neme, se íze, se bűze. Ő valami hasonló, csak jóval nagyobban.
-Hmm, igazad lehet.
-Persze, hogy igazam lehet!
-És te miért álltál a folyosón? Rám vigyáztál?
-Ha úgy mondod, akkor felőlem... igazából mi vagyunk az egyetlenek, akik egyáltalán nem jelenthetünk rád veszélyt: a női sucubbusok. Mi férfiakat kísértünk; a nőkkel semmi dolgunk. Hozzáteszem, többnyire, de általában. Megjegyezném, hogy valószínűleg senki hozzád nem érne egy ujjal sem, ha nem akar iszonyatos kínokat, de Ő különösen óvatos szokott lenni. Ezért úgymond a mi gondjainkra bízott. Ebben a szárnyban szinte csak mi lakunk. Nem botolhatsz itt senki veszélyesbe - sőt, te vagy a veszélyes.
-Szökésben voltam, na...
-Mi elől? Meg hova?
-Jóvanna...
-Kegyetlennek fog hangzani, de ha innen szökni lehetne, azt már jópáran megtették volna előtted is.
-Mikor lesz éjfél?
-Még kora délután van, az még arrébb lesz.
Luxia végigvágta magát az ágyon, átölelte a mackót. Fájt a háta a fűzőtől, de még inkább valahol benn sajgott, hogy ennyire kiszolgáltatott bábu legyen itt az "égiek" kezében. Virgo finoman oldalra biccentett fejjel nézte. Nehéz megmondani, mire gondolhatott, de megvillant fényes szeme, s odaugrott az ágyhoz; megragadta leendő úrnője kacsóját és szinte kikapta az ágyból. A lány zavarodottan pislogott rá. Virgo azonban mosolyogva megrázta sörényét.
-Gyere, addig mutatok pár dolgot!
-De nem szabad...
-Ó, a pokol meg a házirend?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése