A vírus...

... melynek neve vizsgaidőszak. Egyszerűen imádom. Mikor a vizsga végén kijöttömben káromkodok, hogy ez nem is volt benne a jegyzetben - s a kedves ismerős csodálkozva néz rám: nem olvastad el a kötelező olvasmányt? Nagyjából abból voltak a kérdések. "JÉÉÉÉÉ. Volt kötelező olvasmány?" Igen, igyekszem hozni a formámat. És útálni a vizsgaidőszakot.
A hétvégén volt a húgom ballagása is. Ez nagy összeröfit jelent a családban - tizenegy embert szinte alig tudtunk valahova tenni - amit szintén nem igazán szeretek, mert ilyenkor jön a "nem mondjuk el ezt meg ezt, és hibátlannak tüntetjük fel önmagunkat is meg a házat is, hogy sápadjanak az irigységtől". És ezeket mindig bebukom, mert soha nem teljes körű a "felvilágosítás", és természetemből fakadóan általában minden emberről pozitívan próbálok gondolkodni... Mindenesetre az egész hepaj megkövetelt egy nagytakarítást és kajaelőkészületeket. /Többek között több kiló süteményt./ Hugi igyekezett annyiban segíteni, hogy nem volt láb alatt: msnezett világnak, előre elsiratva az osztálytársakat. (wtf?) Szombat délután ötre tenni a ballagást egyébként is egy érdekes ötlet, dehát... És katolikus suliba járt, ezért az ünnepségnek volt egy kis gospel-hatása. XD De örültem, hogy a nagyszülők át tudtak jönni és velünk ünnepelni (bár magára a ballagásra nem jöttek el, mert az azért kínzás lett volna, a napon álldogálni). És végre némi vérfrissítőnek eljöttek Liza újdonsült bérmakeresztszülei is, egy fiatal házaspár (Apunak unokaöccse a férj). A család szanaszét szórt, ezért eddig, ha rokonságról volt szó, akkor csak a szüleimen (bőven túli) korosztály jött szóba, mert unokatestvéreimmel nem igazán tartjuk a kapcsolatot. És azért ebbe már kezdtem belesorvadni, hogy néha el kell magyarázni, mi az a CD és hogy mire jó az Internet... valóban üdítő változatosság egy korban közelebb álló, hasonló műveltséggel bíró pár. Nagyon örültem nekik.
Pláne, ha a Liza ballagásra mangát kér tőlük - ehhez azért már liberális szemlélet kell. A nagyszülők szívbajt kaptak volna... XD. De bérmálkozására digitális táblát kapott szegényke, ballagásra szkennert meg még telefont is... Engem is megpróbált lekunyerálni egy figurára - a Deathnote-ot egyébként sem szeretem, eszem ágában sem lett volna azt bámulni az elkövetkező években: de amikor kiderült, hogy 22.000 Ft, akkor rögvest elküdtem a Kicsikét nyaralni. Végül én egy nagy dobozba édességet és rajzos dolgokat vásároltam neki össze - 24 darabos színesceruzakészletet, rajzszenet, előre vettem neki egy iskolai kalendárkát első középiskolás évére, amit kidekoráltam mindenféle hülyeséggel - fél napig csak azt bújta, már megérte. Egyszerűen nincs pénzem olyan rongyrázásra, mint amit látni lehet... és ráadásul felesleges is. Ékszert nem nagyon hord (ha igen, nagy esélye van, hogy el is veszti), a csoki meg örök ajándék, a rajzos cuccokat meg szabályszerűen falja, mert mindig elfogy...XD
És bőgni tudnék, hogy a Hugi most otthon ül, élvezi az életet, kíváncsian piszkálgatja azt a levelet, amit ma kaptam - az van ráírva, hogy DN, és reménykedik: közben nagyon remélem, hogy az, amit már nagyon várok - én meg szaunnok itt a harmadikon és lihegve meredek a Jelentéselmélet című könyvbe, amit alig fogok fel ebben a melegben. Meg vizsgázok. Már csak három van hátra, de ha fel kell mennem az etr-be, szabályszerűen mintha a hóhérhoz indulnék. Pokolba az egésszel és le a gravitációval!
És kétféle hallgató van: aki puskázik és átmegy, meg aki nem puskázik és megbukik. Eddigi tapasztalataim szerint. Bár énnekem még nem sikerült puskáznom, és viszonylag azért teljesítek; de egyszerűen bosszantó, hogy az egyik kérdéshez hozzá se tudok szólni, az alattam ülő meg már féloldalt kimásolt az ölében heverő füzetből.
Úgyhogy most felválta tanulok, rajzolok és bleachezek, mert az agyam már úgyis olyan, mint a fűrészpor. No problemo: I will survive! Geronimó! XD
Tényleg, csak egy kérdés, hátha van nálam műveltebb itt (na jó, biztos van, hülyén vetettem fel) : miért kiabálnak indiánneveket a katonák ejtőernyőskiugráskor?? Nézd csak meg itt, 2: 34-nél... bár csak paródia (XD), de akkor is igaz... de MIÉRT?
Szóval most lüke állapotomban leledzem - nagyon örülök, hogy erre jártál, legközelebbi visszatérésedre koccintok (ásványvízzel... de ha vége lesz a vizsgaidőszaknak, pezsgőt bontok!) XD Pá-pá!