Brékó, brékó!

Hullafáradt vagyok, nagyon aludnom kellene. De odakint úgy dörög az ég, villámlik és szakad - a tűzoltók megkergülve járnak a városban. És nincs kedvem lefeküdni aludni, helyette kókadozok a laptop előtt. Mintha függő lennék már. Senki sem leledzik már ilyenkor msnen - tizenvalahány, de 15 alatti lélekszámmal bír a listám, tehát nincs olyan sok variáció - senki nem ír e-mailt; én meg csak kókadozok a laptop előtt. Tipikusan, mint a fáradt gyerek, akik üldögél a vetett ágy mellett, de ha nem vetkezteted le és teszed le lefeküdni, egész éjszaka ott fog neked ücsörögni.
Ha már itt vagyok, pár észrevétel a mindennapokból:
  • Rühellem a magukat rázó, csillivilli tyúkokat. A jó idő sajna őket is előhozta, a kis haspólóikkal, a negédes kacajukkal és a mínusz IQ-jukal. Kilométeres pillák - és egészen szép arca lenne, de ő telerakja "cunki", Swarowski-kristályos piercingekkel. JÁJ, hogy tipegnek a "strandpapucsnak se venném fel"-kategóriás belebújósaikkal /egy hanyatt lökött tacskó eleganciájával/, ahogy mahinálnak a műkarmos kezeikkel a hellokittys táskán... és az az üres mosoly! Nem, nem a szőlő savanyú - nem vagyok szép, inkább csinosnak mondanám magam, de ha az az ára a szépségnek, hogy megszabadulok a szürkeállományomtól, akkor inkább ilyen maradok.
  • Ennél jobban már csak a "magamat fényképezem"-jelenség borzaszt. Turistaszokás, hogy "az odaszaladok, fényképezz le" - ezzel még semmi bajom. De mikor már valaki arra büszke, hogy profi önmaga fényképezésében (a szembenézős módszer), az már mentálhigiénés probléma nálam. Az EGÓ erőteljes megnyilvánulása, exhibicionizmussal és önimádattal. Ennek fokozottan kínzó változata a tükörbe fényképezem magam valami szexuálisan jó pózba (Emo-style?) - természetesen mindezt úgy, hogy az aranymetszés pontjában a fényképezőgép van. Nagy az isten állatkertje és igen bosszant az alacsony kerítés.
  • Rosszul vagyok a mai értékrendtől. Hogy a kurvulás státuszkérdés, hogy 18 évesen senki nem lehet már szűz, hogy az ásványvizet felesben, a vodkát deciben számoljuk, és ki kell éhezni azt az ötszázast, mert kell cigire. A család fogalma kiveszett és a buliba és az "ideiglenes" barátok ölelésébe temetkeznek a fiatalok... pont ma olvastam ezt a falfirkát: "A mai fiatalok 50 %-a pozitív hozzáállással tekint a jövőre. A többinek nincs pénze drogokra."

A Dóm-tér újra nyüzsög. Üldögéltem Szörszörény mellett, rajzoltam s napi péksütimből a madarakat etettem. Elkezdtem egy képregényt - nagyon beteg lesz... Csak legyen már vége a vizsgaidőszaknak. Nem akartam, de már megint az idegi kimerültség szélét súrolom. Ráadásul otthon bérmálkozás, ballagás - és mindenki számít rám. Majd a nyáron pihenek. Ha minden jól megy, pihenésképp valahol az indiántáborban kikötözve ücsörgök majd, hogy nyughassak már a fenekemen... Esik az eső. Kopog az ablakon, hűvös a szoba... mihamarabbi visszatérésed: én most már lepihenek.

1 megjegyzés:

olin írta...

Na és akkor képzeld el a pesti helyzetet... mindegy, majd látod. Én már nem is foglalkozom ezzel az undorító társadalommal, fölébe emelkedtem. A legjobb amit tehetsz Te is, hogy nem leszel olyan mint ők (és jó nő vagy. PONT).

Az önfotózás egy dolog, de amit Te is leírtál, azt én fejlövéssel jutalmaznám, rögtön kettővel, hogy biztos ne kelljen fel többé.