Nemrég magától a Zene Nagyasszonyától kaptam kritikát a blogomat illetőleg. Hogy nem kellenek a jópofizások meg az „elnézést háromszor, hogy élek” -jellegű dolgok. Mert a gondolataim értékesek s remek ötlet ezt kiírni – s úgyis olvassák. Végsősoron arra jutottam, hogy igaza van: kedves olvasó, ha vagy olyan lökött, hogy az én blogomat olvasod, akkor tudod mit? Meg is érdemled. :P. Amit ajánlani tudok neked, néhány vigyor, gondolkoznivaló, egyes esetekben csattanós homlokracsapás „de hülye!” – felkiáltások közepette.
Van, amikor az ember már nem az iskola padján akar aludni. Kicsit egzotikusabb helyre vágyván én is elfoglaltság után néztem, de nem igazán találtam a kissé szétszórt órarendem miatt. Nemrég édesapám felhívta egy jó barátját, s csak úgy mellékesen megemlítette neki, hogy bizony unatkozom. Röpke félóra múlva visszahívta a Medve: talált nekem melót! (Ezúton is köszönöm!!) A barátról tudni kell, hogy a hazai pályán kisistenségnek számít a számítástechnika világában (több újság szerkesztője ebben a témában, de nem támogatják a blogomat, úgyhogy nem reklámozok). Ebből azonban már el lehet gondolni, hogy milyen munkát talált nekem? Természetesen számítástechnikai boltba kerültem, heti kétszer négy órára (ez a minimum). Sajnos ez idáig kerültem a számítástechnikai alkatrészek témáját, mint Gorgó a tükröt… most pedig tisztességgel bedobtak a mélyvízbe. Mert eleinte mintha kisebb dolgokról lett volna szó… nem arról, hogy eladó is leszek! A vevők kiszolgálása pedig sokszor kétségbeejtő, de igen muris feladat. Mikor az illető GiForce 2es memóriát kér – amiről csak annyi dereng, hogy az muzeális darab – akkor azért kerekednek a szemeim. Szerencse az ekkora mázli mellett, hogy kolleganőm egy tündér, és segít a víz felszínén maradni, mielőtt összecsapnának felettem a hullámok… de előfordulnak olyanok is, akikről már az ajtón kívülről látom, hogy hozzá én is bőven elég leszek… bejön s odasomfordál az én pultrészemhez, hogy őneki olyan problémája van, hogy nem játszik le DVDt az új gépe, mert folyamatosan kiír neki valamit, hogy töltse le. Hát talán a codec nem jó, ráncolom a homlokom, milyen DVD-player –programod van? Hát, az lehet, hogy nincs is rajta… ja, kezicsókolom, ez azért ütős probléma lehet. De még csodálkozva néz a kolleganőre s rám s zavartan hebegi, hogy lehetnek nők a számtech boltban, meg hogyis kerülünk ide, hogy nekünk tényleg ilyen végzettségünk van? Mi már nagyon vigyorogtunk, mikor a komoly tudású hölgy flegmán bevágta, hogy ő bizony csak fázott odakint s inkább bejött, mert itt csak jobb – de igazán csak akkor kezdtünk el röhögni, mikor szép halkan megjegyeztem, hogy nekem meg ez az első napom… pedig ez legalább igaz volt:P. A srác zavart vigyorral nézett egyikünkről a másikunkra, majd bejelentette, hogy mostantól ez lesz a kedvenc boltja, olyan jó itt a hangulat… az biztos. Távozása után is még ki-kirobbant belőlünk a nevetés. Úgyhogy én nagyon szeretek dolgozni, rengeteg új dolgot tanulok, valahova várnak, s néha jókat is lehet nevetni, a kollegák meg fantasztikusak. Remélem, hogy nem fog aláhagyni ez a lelkesedésem.
Az egyetemet persze mindez nem zavarja, igyekszem úgy sakkozni mindent, hogy ne menjen egyik a másik rovására.
Ennyi hirtelen az újdonság, örülök, hogy ezt megoszthattam Veled/ Veletek / Önnel. További szép napot, legyetek jók, írjatok megjegyzést vagy e-mailt, és írjátok alá a petíciót! Gondoljatok bele, hány Xena-fant tesztek vele boldoggá….*nagy, remegő pillájú, könnyező szemek* Viszlát legközelebbig, és az erő legyen veletek, ifjú paravánok!
Van, amikor az ember már nem az iskola padján akar aludni. Kicsit egzotikusabb helyre vágyván én is elfoglaltság után néztem, de nem igazán találtam a kissé szétszórt órarendem miatt. Nemrég édesapám felhívta egy jó barátját, s csak úgy mellékesen megemlítette neki, hogy bizony unatkozom. Röpke félóra múlva visszahívta a Medve: talált nekem melót! (Ezúton is köszönöm!!) A barátról tudni kell, hogy a hazai pályán kisistenségnek számít a számítástechnika világában (több újság szerkesztője ebben a témában, de nem támogatják a blogomat, úgyhogy nem reklámozok). Ebből azonban már el lehet gondolni, hogy milyen munkát talált nekem? Természetesen számítástechnikai boltba kerültem, heti kétszer négy órára (ez a minimum). Sajnos ez idáig kerültem a számítástechnikai alkatrészek témáját, mint Gorgó a tükröt… most pedig tisztességgel bedobtak a mélyvízbe. Mert eleinte mintha kisebb dolgokról lett volna szó… nem arról, hogy eladó is leszek! A vevők kiszolgálása pedig sokszor kétségbeejtő, de igen muris feladat. Mikor az illető GiForce 2es memóriát kér – amiről csak annyi dereng, hogy az muzeális darab – akkor azért kerekednek a szemeim. Szerencse az ekkora mázli mellett, hogy kolleganőm egy tündér, és segít a víz felszínén maradni, mielőtt összecsapnának felettem a hullámok… de előfordulnak olyanok is, akikről már az ajtón kívülről látom, hogy hozzá én is bőven elég leszek… bejön s odasomfordál az én pultrészemhez, hogy őneki olyan problémája van, hogy nem játszik le DVDt az új gépe, mert folyamatosan kiír neki valamit, hogy töltse le. Hát talán a codec nem jó, ráncolom a homlokom, milyen DVD-player –programod van? Hát, az lehet, hogy nincs is rajta… ja, kezicsókolom, ez azért ütős probléma lehet. De még csodálkozva néz a kolleganőre s rám s zavartan hebegi, hogy lehetnek nők a számtech boltban, meg hogyis kerülünk ide, hogy nekünk tényleg ilyen végzettségünk van? Mi már nagyon vigyorogtunk, mikor a komoly tudású hölgy flegmán bevágta, hogy ő bizony csak fázott odakint s inkább bejött, mert itt csak jobb – de igazán csak akkor kezdtünk el röhögni, mikor szép halkan megjegyeztem, hogy nekem meg ez az első napom… pedig ez legalább igaz volt:P. A srác zavart vigyorral nézett egyikünkről a másikunkra, majd bejelentette, hogy mostantól ez lesz a kedvenc boltja, olyan jó itt a hangulat… az biztos. Távozása után is még ki-kirobbant belőlünk a nevetés. Úgyhogy én nagyon szeretek dolgozni, rengeteg új dolgot tanulok, valahova várnak, s néha jókat is lehet nevetni, a kollegák meg fantasztikusak. Remélem, hogy nem fog aláhagyni ez a lelkesedésem.
Az egyetemet persze mindez nem zavarja, igyekszem úgy sakkozni mindent, hogy ne menjen egyik a másik rovására.
Ennyi hirtelen az újdonság, örülök, hogy ezt megoszthattam Veled/ Veletek / Önnel. További szép napot, legyetek jók, írjatok megjegyzést vagy e-mailt, és írjátok alá a petíciót! Gondoljatok bele, hány Xena-fant tesztek vele boldoggá….*nagy, remegő pillájú, könnyező szemek* Viszlát legközelebbig, és az erő legyen veletek, ifjú paravánok!
1 megjegyzés:
Hát, mozgalmas napod volt :D
Nem tom, h ha engem betennének egy ilyen helyre, mit csinálnék :D:D
puszi:D
Botyi
Megjegyzés küldése