Sokszor gondolkoztam már azon, hogy hogyan lehetnék jó író. Elképesztő számú ötlet jut ilyenkor eszembe, de ezek sohasem az írással kapcsolatosak. Többnyire inkább zenével, tánccal, képekkel.
Mert legyen robbanékony s kitörő, amire vad selyem lobogása a válasz; telepedjen az olvasó elméjére puha éjszaka bársonyaként. Kasztanyetta-csattogás a sor vége, az utolsó sorok hajzuhatag alól kinéző, igéző szembogarak. A szólógitár lendületes pengetése vibráljon a tintában – késztessen mindenkit az ütem topogására. Legyen vihar, mely a gondolatvilágodat megtépázza; legyen napsugár, mely jobb kedvre derít. Hangozzék igazságnak, melyet készpénznek veszel; de úgy hazudjon, hogy örömmel elhidd.
Akarom, hogy ki olvas, egy táncoló párt lásson, amint bal kezükkel egymás tarkóját fogják, miközben homlokuk összeér; hogy érezze a nő bő szoknyájának suhogó szelét, a férfi illatát. Egyszerre ellentmondás és széttörhetetlen egész. Lásson tündéreket, akik indaszerű tetoválásaikkal karjaikon, szemtelen harsányan nevetgélve dülöngélnek a papír szélén. Hallja vissza a zenét, amire én írtam – úgy, mintha kottát olvasna. Mosolyogva botránkozzon, nevetve elmélkedjen. A sorok mögött egy tükröt találjon, hogy önmagára lelhessen. Az elejétől a végéig szűnjön meg e világban, ébredjen egy másikban; s ha visszatér, ne rázhassa meg a fejét, hogy csak álom volt s vége van. Izgalom és nyugalom keveréke legyen, provokatív prózai kérdések sora; mégis egyszerű és profán. És tiszta, szívből jövő.
Kincse legyen az olvasónak.
A cél megvan. Már csak el kell érnem. Kívánjatok hozzá sok szerencsét.
Mert legyen robbanékony s kitörő, amire vad selyem lobogása a válasz; telepedjen az olvasó elméjére puha éjszaka bársonyaként. Kasztanyetta-csattogás a sor vége, az utolsó sorok hajzuhatag alól kinéző, igéző szembogarak. A szólógitár lendületes pengetése vibráljon a tintában – késztessen mindenkit az ütem topogására. Legyen vihar, mely a gondolatvilágodat megtépázza; legyen napsugár, mely jobb kedvre derít. Hangozzék igazságnak, melyet készpénznek veszel; de úgy hazudjon, hogy örömmel elhidd.
Akarom, hogy ki olvas, egy táncoló párt lásson, amint bal kezükkel egymás tarkóját fogják, miközben homlokuk összeér; hogy érezze a nő bő szoknyájának suhogó szelét, a férfi illatát. Egyszerre ellentmondás és széttörhetetlen egész. Lásson tündéreket, akik indaszerű tetoválásaikkal karjaikon, szemtelen harsányan nevetgélve dülöngélnek a papír szélén. Hallja vissza a zenét, amire én írtam – úgy, mintha kottát olvasna. Mosolyogva botránkozzon, nevetve elmélkedjen. A sorok mögött egy tükröt találjon, hogy önmagára lelhessen. Az elejétől a végéig szűnjön meg e világban, ébredjen egy másikban; s ha visszatér, ne rázhassa meg a fejét, hogy csak álom volt s vége van. Izgalom és nyugalom keveréke legyen, provokatív prózai kérdések sora; mégis egyszerű és profán. És tiszta, szívből jövő.
Kincse legyen az olvasónak.
A cél megvan. Már csak el kell érnem. Kívánjatok hozzá sok szerencsét.
2 megjegyzés:
Nehéz célok, de nem elérhetetlenek. Teljes szívemből sok sikert kívánok. Bevallom, a bejegyzés elolvasása után bánom, hogy én már jó ideje nem írok.... lehet bepróbálkozom az egyetemi újságnál. Ugye ha sikerül bejutnom, elküldhetetk neked egy példányt, hogy kiértékeld? :)
Írj az érzéseidről, s aki hasonló helyzetben van fontosnak, igaznak ,utmutatónak fogja tartani amit olvasott.Csak azt tudja az ember hitelesen közvetiteni amit Ő is átélt vagy szeretne átélni.
Megjegyzés küldése