Szegedről - máshova



Dohányfüstös a bejárata. Ambróziás energiaital-patakok csordogálnak le a lépcsőkön s tocsog tőle az előadó. Tudákos fa a pad; reccsenései terminátusok. A falakon jegyzetárusok hirdetései; nincs oly korbácsos bárány, ki ezt a kufárkodást megszüntethetné. Mellettük felváltva tivornyák és fennkölt tudományok plakátjai: az egyetemista élet eláztatott kultúrája. Csend s magány. Füzetek? Vándormadarak - minden nap máshova szállnak le, szárnyaikat magam sározom tintával. Hosszú az árnyéka az időnek, de nem mozdul a falról; mintha odaragadt volna. A sarokban rajzvázlatok gombócai; az ágy üres, a párnán homlokom nyoma. Csak néhány könyv, a laptop zúgása...ez mind, mi itt élő. Utolsó csepp energiákat adó képek - a falon, az asztalon...hajrá! Még! Ne add fel! Albérletben lakom. Suttogások a fülemben. Csendes; hangos s távoli "...Csakhogy tudd, én nagyon büszke vagyok rád!..." Alkotói magány? Halk sorvadás. Mi tégyen íróvá? A nemtörődömség netovábbja, a tudatlanság foka vagy az egyedüllét? Olyanról ne daloljon senki, mi mást szomorúvá tesz! A szomorúság szentsége a magunkba rejtés; a boldogság pedig legyen olyan ajándék mindannyiunknak, amit érdemes tovább adni. Hogy milyen szép a tér, mikor működik a szökőkút és zene szól. Kiszállsz a mókuskerékből s leülsz egy pillanatra; nevetve figyeled a többi bolond hörcsögöt, akik megpróbálják betömni a pofazacskójukba azt is, mi nem odavaló. Nézz el a Tisza felé, s látod hömpölygő megállíthatatlanságát, megörökíthetetlen fodrait. Vizét beszennyezzük, mégis képes tisztítani a lelkeket. Jászberényi és szolnoki szeretteim, ugyanez a víz folyt el mellettetek pár órája....nem küldtetek palackpostát? Sellőfarkat növesztenék érte, hogy megszerezzem. Bár még mindig a vonat állomás épülete számomra a legszebb, tudom mi elvárt s követelmény, s örülnék, ha büszke lenne rám mindenki, ki segített idejutnom. Eljárok az előadásokra s órákra s próbálok élni - élni kell, nehogy egyszer késő legyen. Hogy ne gubózzunk be, mert ebből soha nem lesz pillangó. Nemsokára éjfél. Éjfél??? Hűha! Mennem kell!!!!



1 megjegyzés:

Amaru-chan írta...

Örülök, hogy olvasni lehet mostmár rólad. :) Azt hiszem, a legtöbben szeretni fogják amit csinálsz, és ha ez így van, akkor nem fontos semmi más. Az albérlet pedig egy hely, ami véd attól, hogy elvágyakozz otthonról. :)