Drága feleim, eljött az ideje annak is, mikor a blogomon felszólalnak a valkűrök és a fejlécem újjászületik. Ezt köszönöm Amarunak, aki erőteljes távgyógyítással segített nekem különböző lelki – és számítástechnikai problémáimon. ( A kép egy emlékezetes msn-csatározás romjai közül kibányászott haditrófea :P, most hálám jeléül raktam be).
Ez a hét is nyugodalmasan indul. Nem történik az égvilágon semmi – csak akkor azt tudnám, mitől vagyok ilyen iszonyatosan álmos? Az egyetemen éppen a héten vettük a pszichoanalízist, ahol is a mindenki által ismert Grimm-mesét, a Piroska és a farkas című mesét elemeztük – szexuális szempontból. JÁJ. Ez az a pont, ahol a világból ki tudnék szaladni, hangosan becsapva majd szilánkokra törvén tokjában az ajtót, hogy többet nehogy besétáljak rajta. És ezt nekem tanulni kell. No komment. Pontosabban lenne, de én ilyet nem írok le.
Munkahelyen sincs újdonság – utoljára szinte egész nap a honlapunkat kellett frissíteni, ami nem egy adrenalin-szintet megreszkettető meló, de az első órában a betűk folytak össze, a másodikban a képernyő a környezetével, a harmadikban pedig az elmém…és öt órát dolgoztam. Volt egy-két vevő, de a hét elején mindig pangás van, mert csütörtökön jönnek meg a megrendelt dolgok…mondjuk nagypapám is kereskedő, édesapám is az, s most, hogy én is dolgozok, bizony előtör belőlem ez a vér. Most sétálgattam délután a Kárász utcán (Szegeden ez a sétáló - illetve a méregdrága luxusboltok mindenfelé-utca), ahol láttam, hogy az a laptop-táska, amit mi is árulunk, most egy menedzser-shopban (behalok, hogy ilyen már külön van) húsz százalékkal olcsóbb. Rögtön az jutott eszembe, hogy valahogy le kellene gyűrni ezt a konkurenciát…most a laptop táskák nagyon szívem csücskei – kevés van belőlük típusra s nincs harmincféle csatlakozójuk. Még a honlapon is kiharcoltam nekik egy külön kategóriát. :P
S majd lassacskán beköszönt a vizsga-időszak. Á, inkább fel sem hozom, szidom majd azt én eleget. S vele együtt a hideg. Már nem üldögéllek Szörszörény mellett, mert nem szeretnék felfázni…csak naponta egyszer meglátogatom s megsimogatom a pofáját. Csúnya szó, pedig nem bántani akarom, de egy hatalmas kőoroszlánnak nem lehet pofikáját mondani. Ezt sokszor magyaráztam neki is, miközben ő lusta, vidor morgással adta tudtomra, hogy őt csak mulatatja ez a választékosság; mondjam nyugodtan a „pofa” szót. Inkább az oldalára nyúlna már egy kicsit lomhán, de nem lehet; hátával oszlopot tart…Atlasz történetét meséltem el neki, hogy terhét – ha nem is szó szerint – enyhítsem. Örült, hogy ily titán jutott róla eszembe.
Olvasó, mára elköszönök. Fogok még énekelni úgyis sokat hősökről, oroszlánokról, papnőkről s királynőkről, igaz barátokról és sok kedves ajándékáról az életnek; de erre éveim kevesek lesznek, nemhogy ez az éjszaka. További szép napot kívánok s mihamarabbi visszatérted.
Ez a hét is nyugodalmasan indul. Nem történik az égvilágon semmi – csak akkor azt tudnám, mitől vagyok ilyen iszonyatosan álmos? Az egyetemen éppen a héten vettük a pszichoanalízist, ahol is a mindenki által ismert Grimm-mesét, a Piroska és a farkas című mesét elemeztük – szexuális szempontból. JÁJ. Ez az a pont, ahol a világból ki tudnék szaladni, hangosan becsapva majd szilánkokra törvén tokjában az ajtót, hogy többet nehogy besétáljak rajta. És ezt nekem tanulni kell. No komment. Pontosabban lenne, de én ilyet nem írok le.
Munkahelyen sincs újdonság – utoljára szinte egész nap a honlapunkat kellett frissíteni, ami nem egy adrenalin-szintet megreszkettető meló, de az első órában a betűk folytak össze, a másodikban a képernyő a környezetével, a harmadikban pedig az elmém…és öt órát dolgoztam. Volt egy-két vevő, de a hét elején mindig pangás van, mert csütörtökön jönnek meg a megrendelt dolgok…mondjuk nagypapám is kereskedő, édesapám is az, s most, hogy én is dolgozok, bizony előtör belőlem ez a vér. Most sétálgattam délután a Kárász utcán (Szegeden ez a sétáló - illetve a méregdrága luxusboltok mindenfelé-utca), ahol láttam, hogy az a laptop-táska, amit mi is árulunk, most egy menedzser-shopban (behalok, hogy ilyen már külön van) húsz százalékkal olcsóbb. Rögtön az jutott eszembe, hogy valahogy le kellene gyűrni ezt a konkurenciát…most a laptop táskák nagyon szívem csücskei – kevés van belőlük típusra s nincs harmincféle csatlakozójuk. Még a honlapon is kiharcoltam nekik egy külön kategóriát. :P
S majd lassacskán beköszönt a vizsga-időszak. Á, inkább fel sem hozom, szidom majd azt én eleget. S vele együtt a hideg. Már nem üldögéllek Szörszörény mellett, mert nem szeretnék felfázni…csak naponta egyszer meglátogatom s megsimogatom a pofáját. Csúnya szó, pedig nem bántani akarom, de egy hatalmas kőoroszlánnak nem lehet pofikáját mondani. Ezt sokszor magyaráztam neki is, miközben ő lusta, vidor morgással adta tudtomra, hogy őt csak mulatatja ez a választékosság; mondjam nyugodtan a „pofa” szót. Inkább az oldalára nyúlna már egy kicsit lomhán, de nem lehet; hátával oszlopot tart…Atlasz történetét meséltem el neki, hogy terhét – ha nem is szó szerint – enyhítsem. Örült, hogy ily titán jutott róla eszembe.
Olvasó, mára elköszönök. Fogok még énekelni úgyis sokat hősökről, oroszlánokról, papnőkről s királynőkről, igaz barátokról és sok kedves ajándékáról az életnek; de erre éveim kevesek lesznek, nemhogy ez az éjszaka. További szép napot kívánok s mihamarabbi visszatérted.
2 megjegyzés:
Király kép :) Szétröhögöm az agyam...főképp a kis szarvaimon :lol:
Bakki mit nem adnék egy olyan pszichoanalízisért.... :D
Mi meg Beckettet (tudod, Godot-ra várva... igaz, egy másik művét) elemeztük és... bakki, utáltam azt a hapit, de most elkezdtem szeretni. Jók ezek a szemináriumos elemzések, én mondom. (Mondjuk nem mindegy, mi a téma... :D)
Megjegyzés küldése