Inter-nyet és valkűrök

Csak egy kis hitvány jeladás, arról, hogy élek (hiába reménykedtek egyesek) és ha nem is virulok, azért elvagyok. Néha annak is kell örülni, hogyha szép az idő, ha látsz egy számodra lenyűgöző képet, vagy írás közben sikerült kerekítened egy nagyon míves vonalú betűt. (Meg ahogy Édesanyám szokta mondani," örüljünk, hogy lyuk van a ... hátsó fertályunkon."*

/* Ferdítés, vulgáris szavak kikerülése végett. XD/

A héten rá kellett döbbennem, hogy internet nélkül megáll az élet(em). Tegnap vígan torrenteltem, youtube-oztam, msn-eztem; épp egy félelmetesen lüke sztorit kezdtem el Amarunak írni - szóval egyszer csak in media res, hogy stílszerű legyek. Elszállt. Pápá. Mély, hörgő sóhaj. Negyed nyolc még csak. Lehet, hogy visszajön. Nem jött. Nem is észlelte a gép a vezeték nélküli hálózatunkat. Kevéske morfondírozás után úgy döntöttem, hogy újraindítjuk a gépet /amolyan igazi windows-gyógyír, az egyes számú. A kettes számú, mikor bele kell rúgni egyet a gép oldalába. /Apropó, ezt "letytotyoknál" hogy csináljuk meg?/) Újraindítás után se volt hajlandó kapcsolódni. Ültem a Xena-browser előtt /a kép hibás, nem használok firefox-ot/, ahol Gabrielle nyolcszor elmondta, hogy "But how can I do that?" - mert folyton beütöttem neki valamit kínomban. Sóhaj, fogtam a jó kis Germán, kelta regék és mondák című kötetet és visszavonultam az ágyamba.

Ma reggel se volt még. Az egyetemi könyvtárba kellett átslatyognom, hogy elintézzek egy-két e-mailt egyáltalán. S ha hazaugrottam az órák közt, nem volt egy kóbor Bleach-epizód. Szép dolog. Sorolhatnám még itt az egyéb problémákat, nem lennétek túl megértőek, de egyedül lakom. Se tévé, se rádió, egész nap olvasni meg nem lehet. Ma estére sikerült megjavítani - na ja, a kihúzzuk a falból a kábelt és visszadugjuk módszerrel; a lényeg, hogy megvan.

És szépen lassan, de csordogál a Tomb Raider: Legend... nagyon kíváncsi vagyok, a grafikája félelmetesen jó.

A továbbiakban egyre elkötelezettebben gondolok arra, hogy valkűrnek kellene elszegődni Odinhoz. A Valhallában a szállás és az étkeztetés biztosított, jármű /repülő ló/ szintén adott, az uniformis tetszik:P, de nagyon... a munka szabadtéri, harcosokat irányítani és a Valhallába kísérni menő dolog, egyes esetekben Odin parancsait véghezvivén harcolni kell, és még a rúnákat is megtanulhatja az ember lánya - és nem kell hozzá istenné válni. Innentől kezdve pedig nem is érdekel a fizetés. XD

Nagyon sokan a környezetemből aggódnak értem, hogy mihez kezdek én ilyen különös felfogásokkal és miegyébbel. Hja, kérem, rajtam kívül még sok (és sokkal nagyobb) életművész akad; valahogy én is boldogulni fogok. Ha nem is minden harc nélkül, de tenni kell... és ha az a sorsom, hogy éhen haljak, hát éhen halok. De nem adom az életet olyan olcsón.

Egyre inkább érzem, hogy szilárdul a burkom, hogy megélhessek ebben a világban, sőt, hogy másokat segíthessek és védhessek.

Remek, ilyen komoly gondolatok után inkább nyugovóra térek - és ünneplek, hogy van net:P - holnap reggel be kell nyűglődni magam előadásra... jó kis Auramazda meg az óperzsa vallás - neked pedig, Olvasóm, további szép napot, mihamarabbi visszatérted!

Csillagászattörténet...

Szerda délutánonként 3/4 4-re elindulok a Kísérleti fizika intézet felé... nem kóbor mazochizmusból, hanem mert tényleg odajárok előadásra. Mindig is tudtam csodálni azokat az embereket, akik természettudományokba vagy informátikába temetkeznek s lassanként már saját nyelven beszélnek, vagy egy számsoron felizgulnak, mert hű, az a proci, az igen... Valószínűleg azért, mert ez mindig is magas volt nekem? Nem tudom. Abby is pont ezért a kedvencem az NCIS-ből, /a stílusán kívül XD/ hogy képes úgy hadoválni, hogy nem értem. Menő. Na, lényeg a lényeg, én is meg akarok tanulni süket dumákat sütögetni - most is tudok, de vajmi kevés tudomány van még mögötte - úgyhogy igenis feliratkoztam csillagászattörténet-kurzusra.
Ez eddig szép és jó. De amikor kint hétágra süt a nap és másra sem vágyok, minthogy Szörszörénynek vetve a hátam rajzolgassak az vadiúj, szuper, 24 darabos színesceruza-készlettemmel... ahhoz képest be kell vonulni a Fizika előadóba, a levegőtlen terembe, ahol az összes ablaknál elhúzták a sötétítőt, mert a tanár projectorozik. Ez azt is jelenti, hogy a villanyokat is lekapcsoljuk, két égő marad csak és a projector fénye. A problémák ott kezdődnek, hogy az utóbbi az erősebb. Tíz perc után már fáj a szemem a homálytól, hiszen én még régimódin jegyzetelek a füzetemben. A két alkalommal ezelőtt mellettem ülő srác tudott valamit; végigaludta az órát, diaváltáskor nézett csak fel és lefényképezte telefonnal. Ez is egy technika.
Újabb tíz perc után a fejem fáj a két égő gyenge fényjátékától a fehér lapomon, el is döntöm, hogyha a névsort aláírom, megpattanok az előadás további részéről. /Plusz rendkívül aranyosan tudok káromkodni, miután az altató félhomály után felcsapja a nagyvillányt, mert rajzol a táblára, két perc után meg vissza./
Viszont legalább a tananyag és az előadás maga érdekes. Ma például megtudtam, hogy a jelen nullértékű halmaz. De tudok most már egyes dolgokat is kiszámítani - pl. egyes csillagok vagy a Hold távolságát a Földtől, vagy elmondás alapján, de nem szerencsétlenkednék különösebben egy kvadránssal vagy egy Jákob-pálcával sem... Vagy tudtátok, hogy a horizontális refrakció miatt mennek le később az égitestek az égboltról, mint illene nekik? Ilyen jó kis dolgokat tanulunk - soha a büdös életben nem lesz rá szükségem-kategória, de ilyet is tudok. Vagy hogy a ma látható Rák-köd 1054 előtt még összeálló csillag volt... pontosabban azt jóval megelőzőleg, de nem süketelek tovább; csak lássátok, hogy én is képes vagyok rá. XD Mit Samantha Carter?
Jah, persze a fogadkozás ellenére végigülöm az órát, mert a névsor eltévedt még az első sorban. Igen, az egyetemista logika: kapok egy papírt, ráírom a nevem, továbbadom; de egy-két értelmiséginek ez már bonyolult számításokat igénylő feladatsor. JÁJ.
És mikor kijövök - negyed hat - a nap már jóval gyengébben süt s már véletlenül sem a Dóm lépcsőjére. Még a szél is fúj. Úgyhogy ráérősen hazafelé indultam meg, elmorfondírozva rajta, hogy a tiszta titán négy mikronyira az eseményhorizonttól a féregjáratnál ugyanolyan hatásos lenne-e, mert hiszen akkor a légrés...
Remélem, nem üldöztelek el végleg, Olvasóm! XD Több ilyen tudálékos dumát a közeljövőben nem eresztek el, ígérem! Akkor visszanézel? Nem, nem teszek ki figyelmeztető jelzést; veszélyességi pótlék sem jár... na, most meg aztán pláne? Tudom, hogy vonzom a gondolataid, mazochizmusból is visszatérsz majd. :D Akkor a legközelebbi viszontlátásra!

Nyeregben...

Nagyon régen éreztem úgy, hogy sínen vannak a dolgaim. És most nem szellemeskedve a József Attila-drámámra gondoltam. Bár amiatt is még rághatom izgalmamban a körmöm, valamikor áprilisban lesz eredményhirdetés.

Mostanában rengeteget kockulok (vannak, akik rossz hatással vannak rám), a múlt héten csütörtökön Tomb raider-maratont tartottam...XD. Mert csütörtök délután zh-t írtam, meg verseny volt, én pedig már annyira játszani akartam már végre; úgyhogy mikor végre hazaestem, bekapcsoltam a gépet és odaragadtam. Lara szaltó föl-alá, kecseg sárkány, dögölj már meg, futás, lő-lő, megvan az ereklye de ekkor puff, leszakad alattunk a padló... hát a fanoknak nem kell bemutatni, aki meg nem játszott vele, egy klasszikust hagyott ki és szégyellje magát. Szóval leültem a gép elé este nyolckor és felálltam reggel hatkor... viszont szó se róla, nagyon szépen haladtam. És a nap további részében se voltam annyira kóma.

A verseny se sikerült annyira rosszul, mert mikor máma bementem helyesírás zh-t írni, a tanár már ki is küldött, hogy nekem ötös... hát, nem mondom, de tudjátok!:D. Úgyhogy vigyorogva, diadalittas mámorral mentem kifelé, valószínű ez az egyszeri alkalmak kategóriájába tartozik. Igyekeztem kiélvezni.

De nem mentem el, mert meg kellett várni Timit (csoporttárs). Na, végre valaki a porondon. / Okosan kell fogalmazni, tudja a blogcímemet.XD/ A zh után elmentünk sétálni meg beugrottunk a TIK-be netezni... sütizni voltunk végül, akkor már hárman, mert befutott a szülinapos Orsi is. S ha valamennyire tudsz rajzolni, az jövedelmező is lehet. :) Legalábbis én egy gyrost kapok egy pasas portréjáért. Engem ezzel a kajával nagyon le lehet venni a lábamról. /Meg a sajtos hússal is, de azt csak Anyukámtól./ Holnap megyünk csavarogni. Talán végre aktivizálom magam? Nehezen alkalmazkodom. És már megint harmincmillió különböző dolog jár a fejemben, csak lusta vagyok kicsit...:P. Vagy nem kicsit. Például rendbe kellene hozni megint a kis szobámat... És még egy kérdés, mentát hol a fenébe lehet kapni?

A héten anyai nagymamám 83 éves... Isten értesse innen a blogomról is, kis családom legbölcsebb és legtörékenyebb tagját!

Tehát nyeregbe pattanok és irány a naplemente! XD Köszönöm, hogy elnéztél erre, drága Olvasóm, további szép napot, mihamarabbi visszatérted!

Chibi!!! X3

Mint látható, egy szinte kibírhatatlannak tűnő vonatutat hagytam magam mögött...(nagyobb képért dupla katt a képre!) még szerencse, hogy rajzolni is tudok valamelyest. Ez a kis képregény közel nem tartozik azért gyöngyszemeim közé, de vigyorogni jót lehet rajta. A résztvevők: fogadott lyányom /"Kicsi":P/, fogadott húgom /"Amaru-chan"/ és jómagam. Nagyon KO állapotomban készítettem - ez mentségnek számít?
A hetem már megint igen zavarosnak ígérkezik, verseny, zh, miegyéb - én meg végre aludni szeretnék egy jót. A héten be akartam mászni előadásokra, de ezek szerint egy-kettőt majd megint kihagyok. A referátumomra meg csak négyest kaptam...:(. Mert nem volt "handout". Remek, ha a tanár hadarását le lehet írni, egy referátumot mért kell a többiek szájába rágni? Pedig piszok nehéz szöveg volt, a csendes szentségelés és a heuréka-élmények csatáját vívtam felette.
További szép napot kívánok, kedves Olvasóm, és tessék vigyázni a narglikkal! A legközelebbi viszontlátásra!

Kifehérített Word... :3

Macera az írói állás. Mindamellett, hogy nem túl jövedelmező, okleveles hajléktalanság a bónusz track; nagyon fárasztó is. Nagyszájúan, padawanként is meg lehet ezt állapítani. Az anyaggyűjtés, az éjszakázások... megbirkózni azzal, ha nincs ihleted; kutatni az eredetiséget, művészit adni a világnak. S ha meg is írtam, ilyenkor jön a legutálatosabb rész: a gépelés. Ennél lélekölőbb dolgot... olyan jó közepes sebességgel gépelek, de különböző problémák is akadályoztatnak. Például? Hogy nincs Word-om. Kellemetlen... na jó, pontosabban van, de sokra megyek vele, mert beállt a drága korlátozott üzemmódra. Nem csinál semmit, azt is majrésan. Remek. Úgyhogy nekiindulhatok a szegedi sötét éjszakának, internetcafét keresve... nemrég ért kritika, hogy velem bizony nem futnának össze a sötét sikátorban. Nem'tom, miért, kis tündi-bündi, ötven kilós, szép szemű, ártatlan lyányka...
Na, szóval nekiindultam. Nagy ötlet volt. Mert a non-stop (!) zárva volt este 11 óra tájban... a másiknál pedig szintén nem volt a gépeken Word. No comment. Úgyhogy itthon bűvészekedek a Wordpadon, aztán majd átvarázsolom a Wordbe. Nagy muri. Oda meg vissza vagyok....brühühü, utálok gépelni. Tegnap este meg a nagy rohangálás után elballagtam... na hova? Hova megy a felbőszült Fekete Hercegnő? Egy kifáradt, nyűgös egyetemista? Ööö...nem, szerintem nem talált. Elmentem hintázni. XD. Nem tudom, ez középsulis koromban is rámjött néha. A belvárosi híd (ezt a fantáziadús nevet:S) mellett/alatt van egy nem is akármilyen játszótér... Hajnali fél kettőig hintáztam meg mászókáztam. Nem vagyok infantilis, kikérem magamnak. Csak nyűgös meg fáradt. Ilyen gyerekesség kifejezetten üdítő volt.
A héten meg szabad perceimben Bleach-et néztem... kifogytam NCIS-ből. :P... Kell valami, hogy lefoglaljam magam, mikor már túlpörgök. Úgyhogy shinigamik fel és alá - továbbra is kedvencem a Hitsugaya-Matsumoto páros /lásd a képet/, de Yoruichi is nagy févorit... és hát így telnek napjaim. Az éjszakákról már nem is beszélve. Máma inkább le se fekszem, gépelek egész éjszaka... mért kell egy pályázatnak határidőt adni?? No, lépek is, s ha az a nagyszerű Édesapám jobban lesz...(szipp) akkor majd megnyúzom, hogy machinálja meg a "letytotyot". Nekem Word kell! És már megint nyűgös vagyok!! Aúú! Ez fájt! Ezt most mért kaptam? Hogy bírj magaddal, azért!! ... Skizofrénia felsőfokon. XD. Néha hasznos. /Klasszikus: "Enikő, te magadban beszélsz?" "Ki? Mi?" "Íííííííííííííííííííí!!" XD/ Nah, tényleg fáradt vagyok, lépek. Kedves Olvasóm... pihenj helyettem is :P. A legközelebbi viszontlátásra!!! / Túlélted ezt a cikket? Mission - CLEAR! XD/

Helyzetjelentés

Ohaj, máma nagyon megy...hogy mi? Végre van ihletem! Nagy szó, szeptember óta nem igazán volt. Csak úgy tengtem-lengtem, sirattam múzsáimat, most meg azon kapom magam, hogy velem vannak, csak írnom kell, hogy ezt érezzem is. Az önsajnálat mindig téveszme. Úgyhogy most korcsolyázik a tollam a papíron, tintával szennyezek megannyi tiszta hómezőt, fel és le, dúdolok (az új playlistem is külön figyelmet érdemel! XD Annyira tetszik...) a beágyazott heverőn verseskötetek, elemzések és életrajzok egymáson hevernek nyitva, jegyzetekkel ölelkezve fekszenek, csak hogy újra és újra nekik essek, ha kell valami a drámámhoz... olyan kiszolgáltatottak, hogy szinte megesik rajtuk a szívem. Hogy a legapróbb dolgot is kisajtolom belőlük, és jajszavuk sincs. Így készült el az első felvonás... Március 15-re készen kell lennie. De most már tudom, hogy pontosan mit akarok írni és így már könnyebb.
Apukám pedig hazament a kórházból. Karatézik és úgy egy hónapja fejberúgták egyszer rendesen... nemrég ment el orvoshoz, mert azóta nem látott rendesen. Részleges retinaleválás... Apa több, mint húsz éve volt utoljára kórházban. Érthető, ha nagyon aggódtunk érte... azok a szép szemei... Tegnap volt a műtét, de mára már haza is engedték. Úgy bealtatták, hogy tegnap még este is meg volt húzóckodva. Hat hét a lábadozási idő - ami alatt meg fog őrülni, mert egyébként nem tud megülni a fenekén. A hétvégén szemcseppezni kellett, hogy hétfő reggelig a lehető legjobban kitáguljon a szembogara - a bal oldali éppen ezért félelmetesen összeszűkült, míg a jobbnak épphogy látszott a zöld széle.. nem tudtam megszokni. Most már otthon gyógyulgat - azért egy hálás sóhaj kiszakad a mellkasomból, hogy ezt leírhatom.
Egyébként pedig semmi. Húzós az egyetemi élet. XD. Néha már ráveszem magam, hogy átnézzem az anyagokat. De a tanulás még mindig nem pálya. Általában ha megértem a dolgokat, akkor automatikusan meg is tanultam. Külön minek magoljak? Szereztem hátitatyó-póknak is anyagot, csak nincs időm rá a dráma miatt.
Úgyhogy most szépen megvacsizok, meg rendet teszek, és örülök, hogy erre jártál.:P Kívánok minden jót, mihamarabbi visszatérted.