Mint látható, egy szinte kibírhatatlannak tűnő vonatutat hagytam magam mögött...(nagyobb képért dupla katt a képre!) még szerencse, hogy rajzolni is tudok valamelyest. Ez a kis képregény közel nem tartozik azért gyöngyszemeim közé, de vigyorogni jót lehet rajta. A résztvevők: fogadott lyányom /"Kicsi":P/, fogadott húgom /"Amaru-chan"/ és jómagam. Nagyon KO állapotomban készítettem - ez mentségnek számít?A hetem már megint igen zavarosnak ígérkezik, verseny, zh, miegyéb - én meg végre aludni szeretnék egy jót. A héten be akartam mászni előadásokra, de ezek szerint egy-kettőt majd megint kihagyok. A referátumomra meg csak négyest kaptam...:(. Mert nem volt "handout". Remek, ha a tanár hadarását le lehet írni, egy referátumot mért kell a többiek szájába rágni? Pedig piszok nehéz szöveg volt, a csendes szentségelés és a heuréka-élmények csatáját vívtam felette.
További szép napot kívánok, kedves Olvasóm, és tessék vigyázni a narglikkal! A legközelebbi viszontlátásra!
4 megjegyzés:
Beeeeeeeeteeeeg vaaagy! De tetszik!:D
Aranyoooooos. :D
Látom neked is nehéz hogy megszervezd az életed... hé, épp ihletet adtál. Ezerhála! :)
Csatlakozom Vivihez... BETEEEEEEEG vagy... De megszoktuk,jóvanaz, így szeretünk...:P
Hála Istennek más az öltözködési szokásom...XDXD
Üdv: Kicsi :)
Amaru-chan: Bagoly mondja verébnek.
Olin: Na, már értelmet nyert így a létem... XD
Kicsi: Istenazatyám, pedig jól mutatnál egy ilyenben... de azt a sokkot én se élném túl...:P
És puszi mindenkinek!
Megjegyzés küldése