Helyzetjelentés



Ohaj, máma nagyon megy...hogy mi? Végre van ihletem! Nagy szó, szeptember óta nem igazán volt. Csak úgy tengtem-lengtem, sirattam múzsáimat, most meg azon kapom magam, hogy velem vannak, csak írnom kell, hogy ezt érezzem is. Az önsajnálat mindig téveszme. Úgyhogy most korcsolyázik a tollam a papíron, tintával szennyezek megannyi tiszta hómezőt, fel és le, dúdolok (az új playlistem is külön figyelmet érdemel! XD Annyira tetszik...) a beágyazott heverőn verseskötetek, elemzések és életrajzok egymáson hevernek nyitva, jegyzetekkel ölelkezve fekszenek, csak hogy újra és újra nekik essek, ha kell valami a drámámhoz... olyan kiszolgáltatottak, hogy szinte megesik rajtuk a szívem. Hogy a legapróbb dolgot is kisajtolom belőlük, és jajszavuk sincs. Így készült el az első felvonás... Március 15-re készen kell lennie. De most már tudom, hogy pontosan mit akarok írni és így már könnyebb.
Apukám pedig hazament a kórházból. Karatézik és úgy egy hónapja fejberúgták egyszer rendesen... nemrég ment el orvoshoz, mert azóta nem látott rendesen. Részleges retinaleválás... Apa több, mint húsz éve volt utoljára kórházban. Érthető, ha nagyon aggódtunk érte... azok a szép szemei... Tegnap volt a műtét, de mára már haza is engedték. Úgy bealtatták, hogy tegnap még este is meg volt húzóckodva. Hat hét a lábadozási idő - ami alatt meg fog őrülni, mert egyébként nem tud megülni a fenekén. A hétvégén szemcseppezni kellett, hogy hétfő reggelig a lehető legjobban kitáguljon a szembogara - a bal oldali éppen ezért félelmetesen összeszűkült, míg a jobbnak épphogy látszott a zöld széle.. nem tudtam megszokni. Most már otthon gyógyulgat - azért egy hálás sóhaj kiszakad a mellkasomból, hogy ezt leírhatom.
Egyébként pedig semmi. Húzós az egyetemi élet. XD. Néha már ráveszem magam, hogy átnézzem az anyagokat. De a tanulás még mindig nem pálya. Általában ha megértem a dolgokat, akkor automatikusan meg is tanultam. Külön minek magoljak? Szereztem hátitatyó-póknak is anyagot, csak nincs időm rá a dráma miatt.
Úgyhogy most szépen megvacsizok, meg rendet teszek, és örülök, hogy erre jártál.:P Kívánok minden jót, mihamarabbi visszatérted.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Átlökhetnéd a művet, ha készen van. Én végül nem írtam semmit, nincs időm élni se, meg nem is találtam elég jó témát... bár fene tudja, lehet még addig kiteszek magamért és hajnalhasadtában sunyiban megírom. :)

Apudnak pedig mihamarabbi gyógyulást!