Inter-nyet és valkűrök

Csak egy kis hitvány jeladás, arról, hogy élek (hiába reménykedtek egyesek) és ha nem is virulok, azért elvagyok. Néha annak is kell örülni, hogyha szép az idő, ha látsz egy számodra lenyűgöző képet, vagy írás közben sikerült kerekítened egy nagyon míves vonalú betűt. (Meg ahogy Édesanyám szokta mondani," örüljünk, hogy lyuk van a ... hátsó fertályunkon."*

/* Ferdítés, vulgáris szavak kikerülése végett. XD/

A héten rá kellett döbbennem, hogy internet nélkül megáll az élet(em). Tegnap vígan torrenteltem, youtube-oztam, msn-eztem; épp egy félelmetesen lüke sztorit kezdtem el Amarunak írni - szóval egyszer csak in media res, hogy stílszerű legyek. Elszállt. Pápá. Mély, hörgő sóhaj. Negyed nyolc még csak. Lehet, hogy visszajön. Nem jött. Nem is észlelte a gép a vezeték nélküli hálózatunkat. Kevéske morfondírozás után úgy döntöttem, hogy újraindítjuk a gépet /amolyan igazi windows-gyógyír, az egyes számú. A kettes számú, mikor bele kell rúgni egyet a gép oldalába. /Apropó, ezt "letytotyoknál" hogy csináljuk meg?/) Újraindítás után se volt hajlandó kapcsolódni. Ültem a Xena-browser előtt /a kép hibás, nem használok firefox-ot/, ahol Gabrielle nyolcszor elmondta, hogy "But how can I do that?" - mert folyton beütöttem neki valamit kínomban. Sóhaj, fogtam a jó kis Germán, kelta regék és mondák című kötetet és visszavonultam az ágyamba.

Ma reggel se volt még. Az egyetemi könyvtárba kellett átslatyognom, hogy elintézzek egy-két e-mailt egyáltalán. S ha hazaugrottam az órák közt, nem volt egy kóbor Bleach-epizód. Szép dolog. Sorolhatnám még itt az egyéb problémákat, nem lennétek túl megértőek, de egyedül lakom. Se tévé, se rádió, egész nap olvasni meg nem lehet. Ma estére sikerült megjavítani - na ja, a kihúzzuk a falból a kábelt és visszadugjuk módszerrel; a lényeg, hogy megvan.

És szépen lassan, de csordogál a Tomb Raider: Legend... nagyon kíváncsi vagyok, a grafikája félelmetesen jó.

A továbbiakban egyre elkötelezettebben gondolok arra, hogy valkűrnek kellene elszegődni Odinhoz. A Valhallában a szállás és az étkeztetés biztosított, jármű /repülő ló/ szintén adott, az uniformis tetszik:P, de nagyon... a munka szabadtéri, harcosokat irányítani és a Valhallába kísérni menő dolog, egyes esetekben Odin parancsait véghezvivén harcolni kell, és még a rúnákat is megtanulhatja az ember lánya - és nem kell hozzá istenné válni. Innentől kezdve pedig nem is érdekel a fizetés. XD

Nagyon sokan a környezetemből aggódnak értem, hogy mihez kezdek én ilyen különös felfogásokkal és miegyébbel. Hja, kérem, rajtam kívül még sok (és sokkal nagyobb) életművész akad; valahogy én is boldogulni fogok. Ha nem is minden harc nélkül, de tenni kell... és ha az a sorsom, hogy éhen haljak, hát éhen halok. De nem adom az életet olyan olcsón.

Egyre inkább érzem, hogy szilárdul a burkom, hogy megélhessek ebben a világban, sőt, hogy másokat segíthessek és védhessek.

Remek, ilyen komoly gondolatok után inkább nyugovóra térek - és ünneplek, hogy van net:P - holnap reggel be kell nyűglődni magam előadásra... jó kis Auramazda meg az óperzsa vallás - neked pedig, Olvasóm, további szép napot, mihamarabbi visszatérted!