Szokás mondani, hogy a harmadik helyezett mindig boldogabb, mint a második. Hiszen ő örül, hogy egyáltalán felkerült a dobogóra, míg a második szívja a fogát, hogyha egy kicsit még jobban megerőltette volna magát, sikerülhetett volna megszerezni a hőn áhított első helyet.
Ma volt a régóta rettegett/áhított eredményhirdetése a sokat emlegetett drámapályázatnak. Nem izgultam, idegességnek sokkal inkább lehetett nevezni azt az érzést, ami a zsigereimben tombolt... helyesírás után Timi barátnémmal átszaladtunk a kiállítói termébe a könyvtárnak... Nemcsak ezt a versenyt hirdették ki, hanem a fotó- , vers- meg mindenféle-pályázatot is... A drámapályázatot persze valami nagy fejes hirdette ki a színházból. Húzta ott rendesen mindenki agyát, csavarta a szót - kiderült, hogy egy első helyezett és két harmadik helyezettet hirdetnek. Öööö, azt nem tudom így utólag sem, hogy miért.
Mindenesetre a harmadik helyezetthez engem hívtak ki elsőként. A szakember kezet csókolva adta át a keményfedeles, rektori oklevelet, majd még fennhangon megdicsérte a drámámat, a rendkívüli tudásom József Attilából és a remek képzelőerőmet vagy mifenét.
A másodikról semmit nem tudok, de az első helyezett drámájának a főszereplője egy döglött, repülő, szegedi csirke - így szó szerint. Egy tyúktól szenvedtem vereséget! Hát kicsit sem megalázó.
Elsős létemre - sokan azt mondták - ez siker. Nekem mégis keserű a szám íze, mert csak az első helyezettét adják elő. Az lett volna az igazi. De lesz majd más alkalom, talán ott majd jobban muzsikálok. És ez volt életem első egész drámája, ami teljesen saját ihletésű. De ezúton köszönöm drága mentoromnak, a Mennyország Darabkájának hordozójának - Hügheiának, ahogy becézem - a segítséget, nélküle biztos nem tudtam volna tartani magam az úton, ami elvezetett a darab elkészültéhez.
Egy vezér keresztje - József Attila emlékére . Talán méltónak bizonyultam az emlékéhez. És az a legszebb, hogy egyébként nagyon tisztelem, de nagyon nem szeretem József Attilát.... ez már csak a csattanó a dologban. Rendkívül sok munkám volt vele, a kutatás és maga az írás is kemény hajsza volt. Most pedig eltűnik egy egyetemi raktár fiókjában, valahol a frigyláda és a Szent Grál környékén. :P. Az utókor? Majd. Talán.
Még csak annyit: a Zene úrnője középiskolában rendkívül háklis volt az ünnepi öltözékre. Mivel én közelebb álltam hozzá, mint általában a többiek /és én még extravagánsabb voltam, mint általában a többiek XD/ én nagyon sok fülrágást kaptam annak idején, hogy hogyan illik és mi illik. És én - hogy főleg a kedvében járjak - előbb-utóbb /kitartó volt, utólag is gratulálok!XD/ azért idomultam az elvárásokhoz és meg is szoktam. Éppen ezért ma fehér ingben, sötét farmerben és lakkcipőben jelentem meg ezen az ünnepségen. Mindenki más tökhétköznapi ruhában volt... Meggyőződésem, hogy nem én vagyok a "hülye", mégis én lógtam ki a sorból. Nem tudom, ki-ki döntse el...
A harmadik helyezett Szophoklész idején a vereséget szenvedő alany volt. Hozzáteszem, hogy akkor csak hárman "versenyeztek". Én most tizennyolcból lettem egyik harmadik. Az csak nem olyan kudarc. És jövőre még jobb akarok lenni!!! Remélem, össze is hozom.
Köszönöm látogatásod, mihamarabbi visszatérted!
2 megjegyzés:
Ne kudarcként éld meg, ez nagyon is szép eredmény, és büszke lehetsz rá. Az, hogy nem lettél első, nem azt jelenti, hogy sohasem fogják ezt eljátszani. :) Bár igaz, mindig a csúcsra kell törni és nem szabad engedni a 48-ból...
Én mindenesetre nagyon büszke vagyok Rád (szerintem sokakkal egyetemben), és további nagyon sok sikert kívánok!!!
Én biztos voltam benne, hogy dobogós leszel. Azt nem értem, miért nem volt második, de ez így is szép. Ha más nem, az vígasztaljon, hogy nálam jobb eredményt értél el ezen a pályázaton. (Jó, tudom, én nem is indultam... De épp ettől tuti, hogy jobb a te eredményed. :D) Grtulálok, megérdemelted, hogy dobogós legyél. :) És majd ha saját színházad lesz, akkor előadjátok. :)
Megjegyzés küldése