Furcsa visszaszokni a munkás hétköznapokhoz. Bejárni a könyvtárba netezni, miközben melletted a bu... - akarom mondani a metroszexuális, jól ápolt, hímnemű(?) egyén (BAKKI, Swarowsky-kristályos fehér bőr csuklószorító van rajta....T-T...) hallgatja melletted a kiállhatatlan tüc-tücét. Vagy rohangálni az órák után, végigloholni fél Szegedet, hogy odaérj az aktuális előadásra (nekem most nem sikerült, azért ülök itt XD). A kollégiumot is nehezen szokom - volt egy elég kellemetlen tényező a hét elején, nevezetesen egy harmadik szobatárs, aki kissé bunkó volt. Szerencsére nem bírta jól a kolit, egy éjszaka után kiiratkozott - mikor erre tegnap késő este rájöttem a szobába lépve, szó se róla, táncra perdültem örömömben. Nem fog hiányozni, az biztos. Sok az új ismerős, mégis néha egy kicsit egyedül érzem magam - de tegnap hárman is felköszöntöttek névnapom alkalmából, ami azért tagadhatatlanul jól esett. Újra szenzáció a rajztudásom; szo-szo, nem átlagos a kézügyességem, annyira nem lehetek álszerény, hogy ezt ne ismerjem be. De még most is iszonyúan zavarba jövök, ha valaki visszatántorodik, mikor meglátja a rajzom vagy az esetleges készülő művet. Én csak ideglevezetőnek meg "fanoskodásból" (de randa egy szó) rajzoltam mostanság, talán most már lesz más miatt is. (Jap, különböző "cross-overeket" készítettem, majd kirakom közszörnyedésre.) Otthon áll a bál, már amennyiben felújítottuk a fűtésrendszert - Apu azt mondta, hogy most már olyan a ház, mint egy ementáli sajt, mindenhol öklömnyi lyukak... Nekem mindegy, csak a mindenféle mütyür-szobrocskáim épségben legyenek. :P Az órafelvételeimmel még mindig nem vagyok kész - kezdem átlátni a rendszert (jókor, tudom), de ott is még akadnak problémák (a kedvencem eddig az, amikor egy kötelező órámat fel akartam venni, kiírta az etr, hogy korlát nélküli a létszám. Felvenném - erre kiköpi, hogy betelt a létszám. Cuki.) Youtube-függő lettem, rá kell jönnöm: van néhány kedvenc videóm, amit azért egy-két naponta megnéznék, vagy legalább egy-egy Bleach részt, de nem nagyon van rá lehetőségem... Az imádott Xena-részeket, ha leveszed róla a hangot, már simán angolul is alászinkronizálom (pont, hogy magyarul nehezebben :P). Most tölti nekem Apa otthon a Hercules: The Legendary Journeys-t - ó, igen, akkor is megénekelt, mikor meglátta a több, mint 30 gigás feladatot a Bitlordon. O-Ó. (Teletubbie-Teletubbie...)
Még csak szerda, de nagyon hosszú ez a hét - szerintem holnap délután haza is megyek, mert nincs órám. Kicsit hiányzanak a "hazai" poénok, és nem tudok minden pasit potenciális hímként megkritizálni. Kicsit felületesek a mai kapcsolatok. Kényelmes, de semmire nem jó. A magányos farkasok pedig megszívják kajak-oktatáson; kettes kajakokat használunk, úgyhogy ma speciel nem kerülhettem vízre. A többieket figyeltem a stégről, csöndben méláztam az élet értelmén (ami ugye, negyvenkettő) az óra végén pedig hiába igyekeztem, elkéstem. :P
Remélem, jól kezdődött számodra (is?) az év, kedves olvasóm, kívánok minden jót és mihamarabbi visszatérésed!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése