University reloaded - oh, yeah....

JUJ. Na, a héten elkezdődött az egyetem, őszinte bá- örömömre. Vasárnap beköltöztem a koliba - mérnöki kar, kinn a sunyiba, szinte már nem is Szeged - rögvest ki is ábrándultam belőle, de ez valahol sejthető volt, hogy így lesz. Mindenesetre túlélésre játszok, a szobán kívül meg nem igazán mozdulok ki. Úgy igazából nincs is hova, üldögélek, rajzolok, olvasok. (Ami a folyosón van, az úgyis katasztrófa.) Ja, a zuhany alatt pedig már egy szabályos tánckoreográfiát találtam ki magamnak - nyomógombos szerencsétlenségét, hogy tíz-tizenöt másodpercenként leáll... naon jó. (A Bleach Rock Musicalnek egy-két részét is fejből tudom már - unatkozom, na...) HJA, és a legszebb, hogy nincs net a koliban. (BRÜHÜHÜ.) Naponta csak egyszer nyűglődök be még a városba, azalatt elintézem a dolgaimat - legalábbis megpróbálom. Most már bekavar ugye a színháztörténet is, de no problémó, valahogy majd megoldom. Próbálok valami életcélt találni, mert most csak olyan vegetálósan vagyok el, tengek-lengek a világba...
Ja, meg elmentem kajakozni - a tesi valamilyen szinten még az egyetemen is kötelező - olyan izmos vállam lesz karácsonyra, gyerekek... jól fog állni. Ehhez az egérke-alkathoz meg pláne. Most meg visszavonulok a koliba - mára nagyjából végeztem. Nyűgös vagyok, kissé egyedül vagyok - jól van, kis Vuk, húzás vissza a koliba!
Mihamarabbi visszatérésed!