Broken rose


Ahogy belestem a szobájába, megcsapott a zene. Valami zúzósabb rock volt, de nem az a megveszekedett torzítós féle, hanem a ritka, dallamosabb. Ő az asztalnál ült, festett. Mellette egy félig teli sörösüveg, a szegecses karkötői és merész tervezésű gyűrűi - a rajzoláshoz levette. Sok mindent láttam rajzolni. Mesefiguráktól nonfiguratívig és fantasy-képekig. Ő ezt firkálásnak hívta, de sokszor ez valójában meló volt. Alkalmi felkérések. 
Ma sem öltözött fel rendesen még. Harisnyája eldobva az ágy mellett, de a farmer miniszoknya rajta volt már; felül csak egy fehér trikót viselt. Haja még kócosan is kiadta a formáját: rövid, hátul felnyírt, folyamatosan hosszuló - az első két leghosszabb tincs a kulccsontjáig ért.
-Hi. Looking for Amaru? She's not home yet.
A mosolya levetkőztethetetlenül kisbabás volt. 
-Follow me, I'll make some tea for you... I know, you hate this. - a sörösüveggel kiballagott a konyhába és betette a hűtőbe, majd feltette a vizet a gázra. Régen láttam már, de ahhoz nem elég régen, hogy ne bámuljak a változáson.
-You've changed a little bit.
-I couldn't stay the looser, who I was.
-You weren't.
-Just for a few people. Like you. I'm still the same, just my look changed, don't worry. Choose a tea!
Letette elém a fadobozt, amiben a teatasakok voltak. Filteres és adagolós, rengeteg íz. Tényleg szeretnek teázni. Megnyugtató, utálom-gyűlölöm az alkohol összes formáját, tényleg érdekesen hatott mellette az a sörösüveg. Kiválasztottam egyet - ő beletette a kannába s leforrázta. Az egyik szekrényből sütit vett elő.
-I made it myself yesterday evening. Not to many remained, this is Amaru's favourit.
-Where's she?
-In the middle of work, I guess. Here you are.
Letette elém a gőzölgő teás bögrét. A cukrot és a citromot előre kitette, majd utólag a tejet. Nem szeretem angolosan, de bizonyos fajtákat ő úgy iszik. Most is láttam a szeme csillanását; ahogy a sötét teába önti a tejet, az "háborogni" kezd, mintha egy viharos tenger lenne a csészében, és mégis puha kontúrokkal. Még én is elméláztam rajta egy pillanatig, a varázslatból az ő hangja keltett fel.
-How are you?
-Fine, thanx.
-You have to develop your ability of lying. Leastways in front of me.
Két kézre fogtam a bögrét s kinéztem a kicsi ablakon. 
-I love you like my brother. If I can help you anything, Anything! - please, let me know, okay? I know, that you are the man, but sometimes you are the protected and not the potector.
-I will be fine, don't worry.
-I know that and I always worry.
-Thank you.
-You would do the same for me. Let's talk an easier theme, I wanna make you smile.
Mintha besütött volna a nap az ablakon.

3 megjegyzés:

Naoya írta...

"Nadon" tetszett, gratu neked! ^^ pusziiii!!

Névtelen írta...

Nem állítom, hogy tökéletesen értem...

De totál Nana-érzés.Abszolúte.

Csak nem igazán tudom összerakni a képet... Ő...én lennék?

A "szoba" az a közös szoba-metaforánk?

Fekete Hercegnő írta...

Ha találkozunk, helyreteszem benned ezt a szösszenetet. :)