Egy királynő dolga... - avagy Látásmód kérdése

Kőművesek mindenfelé. Az egyetemről jövök, tiszta ruhában, félig megszeppenve, félig szinte undorodva az orrom megcsapó habarcs-szagtól és erőteljes izzadságtól. Beszaladok a szobámba, leteszem a táskám és átöltözök...

A por szinte patakzik és ömlik a romokon. Nézem a kőműveseket, ahogy nevetve, egymást piszkálva szedik össze a sittet. Nem kigyúrt, húsz éves, helyes macsók - baromira nem. Nem is ez a dolguk. Ne féljenek attól, hogy összepiszkítják a kezük, olyanra vakolják a falat, amilyenre szeretnénk és haladjanak a melóval. Aztán részemről lehet akármilyen nyúzott, cigánybarnára sült képük.

-Hé, kislány!

Morogva fordulok meg. Egy kopott farmer, Apa egyik kisebb fekete pólója, ami így is bő rám - szinte tunikaszerűen megkötve rajta a szerszámosöv. Mintha porban fürödtem volna - kezemben a rezgőfűrészt tartom, lambériázásból jöttem.

-Tessék!

-Csakhogy a talicskát használhatnánk-e, vályogot vinnék hátra.

Bólintottam és mentem tovább. Hátul az ablakot építették - ahogy arrébb sodortam a takarófóliát és beléptem, rámszegeződtek a tekintetek.

-Hanyas lesz az ablak? Azt néztük a papírokon...

-90x139-es.

-Nem lesz az túl nagy ekkora falba... ?

-Nagyratörőek vagyunk. - mosolyogtam. Szobámba beérve sóhajtottam bosszúsan egyet. A letakart ágy, összetolt bútorok - elgondolkodva öntöttem egy gumiedénykébe gipszet. Könnyed mosollyal kinézve az ablakon azon elmélkedtem, hogy valahol nyomot hagyok.

A vér szinte patakzik és ömlik a romokon. Nézem a katonáimat, ahogy röhögve, egymást baszogatva szedik össze a zsákmányt. Nem kigyúrt, húsz éves, helyes macsók - baromira nem. Nem is ez a dolguk. Ne féljenek attól, hogy összepiszkítják a kezük, úgy forgassák a kardot, ahogy akarom és ne tétovázzanak. Aztán részemről lehet akármilyen nyúzott, cigánybarnára sült képük.

-Hé, asszonyom!

Mordulva  fordulok meg. Egy kopott bőrnadrág, egy fekete női vért, amit hátul fűzővel szorítottam magamra - szinte tunikaszerűen megkötve a palástom a széles övvel. Mintha vérben fürödtem volna - kezemben a kétélű kardomat tartom, egy halálsikollyal teli házból jöttem ki.

-Ki vele!

-Csakhogy a lovakat elvihetnénk-e az összeset, a szekerekhez...

Bólintottam és mentem tovább. Hátul már a sátraikat építették - ahogy arrébb sodortam a sátorlapot és beléptem, rámszegeződtek a tekintetek.

-Hol támadunk holnap, főnök? Azt néztük azokon az ócska térképeken...

-Ithaka.

-Nem lesz az túl nagy falat... ?

-Nagyratörőek vagyunk. - vicsorogtam. Sátramba beérve sóhajtottam bosszúsan egyet. A vörös bársonnyal letakart ágy, összerabolt bútorok - elgondolkodva öntöttem egy kupába vörösbort. Gyilkos mosollyal bámulva a tűzbe azon elmélkedtem, hogy valahol nyomot hagyok.